Székelyföld, 1923 (25. évfolyam, 1-197. szám)
1923-01-04 / 1. szám
2. oldal — Eljöttünk Hozzád, a Te betegágyadhoz, hogy Neked a mai újév alkalmából szívből jövő jó kívánságaintolmácsoljuk, elsősorban gyógyulást kívánjunk. Eljöttünk Hozzád barátaid, tisztelőid és munkatársaid, ennek a mi szeretett városunknak a fejlesztésében, hogy a mai napon Veled érezzünk és együtt emlékezzünk meg arról a fárasztóan nagy munkáról, amelyet eme városnak a fejlesztése és kiépítése körül kifejtettél. De eljött Hozzád polgársága is annak a városnak, amelyet Te végtelenül fárasztó, idegölő nagy munkával egy huszadrendű kis városkából elszálíti, messze ’ világító kulturális úttá fejlesztettél, annak a városnak, amelynek minden utcája és minden tere, a rajta elterülő virágos ágyakkal és fákkal, amelynek minden középülete, kulturális intézménye és iskolája, mindmind a Te munkásságodnak és hatalmas teremtő erődnek az eredménye. De eme alkotásaid nemcsak helyi jelentőségűek. Országos szempontból is nagy horderejűek, mert Te ezt a várost, amelyet kormánykegy soha különösen nem támogatott, de amelyet már ezelőtt 300 esztendővel Vitéz Mihály Vajda idejében Székely-Vásárhelynek hívtak jeléül annak, hogy, bölcsen, eme várost tekintette a székelység fővárosának, láthatóan és érzékelhetően is azzá tetted, t. i. a székelység góczpontjává és fővárosává. " — De kedves Barátom, mi nemcsak mint városfejlesztőt tisztelünk Tégedet, úr Tégedet, mint a magyarságnak vezérét is üdvözlünk. Te, aki mélyreható ítélőképességgel, leszűrődött nézettel és szinte mondhatni prófétai előrelátással megáldva, eddig is az egyedülies utat mutattad nekünk, amelyenek kell. Te vagy az, aki hirdetted hirdeted, hogy ezen a földön, amely születtünk és amelyet imádattal szeretünk, maradnunk és élnünk kell , hogy bár az új államalakulatnak hűséges polgára kell lennünk, mégis saját kulturális életünket tovább nemcsak élnünk, de fejlesztenünk kell. Te vagy az, aki hirdeted, hogy saját kulturális erőnkre és igazunkra kell támaszkodnunk csupán, kívülről ugyan ne várjunk semmit sem, de politikai, gazdasági és rurális jogainkat azonban gondosan védjük meg, mert jaj annak a népnek, amely jogait önként feladja! — Mi, kedves barátunk, még arról akarunk Tégedet biztosítani, hogy meleg szeretetünk irántad változatlan nagy, hogy a jövőben is vezérünknek és vezetőnknek tekintünk és tisztelünk és annak a bő reményünknek adunk kifejezést, hogy amikor a rügyet fakasztó és Virágot bontó tavasz hozzánk beköszönt, akkor Te szeretett népednek és városodnak az érdekében munkálkodni és annak szent ügyét szolgálni. Bürger utolsó szavain már az elérzékenyülés lélekfojtó rezgése vett erőt, mely nem hagyta megindulás nélkül a küldöttség tagjait sem. Percek teltek, míg a beteg vezér szóhoz tudott jutni és halk hangon, de erőteljes lendüléssel válaszolt: — Kedves barátaira! Szeretett testvéreim! Ne vegyétek rész néven, hogy elérzékenyülve mondok köszönetet a testvéri szeretet azon megható nyilvánításáért, melyet az én kedves barátom előttem kifejezett s amelyben múltam fáradságának és nehéz küzdelmeimnek édes jutalmát vélem látni. Higgjétek el, megemlékezésetek nekem, az ágyhoz kötött , beteg embernek, végtelenül jól esik és különösen jól esik ma, midőn látom, hogy a sors e várost és annak általam mindig szeretve tisztelt derék polgárságát nehéz megpróbáltatások elé állította. Jól esik a magyar szívekből fakadó őszinte ragaszkodás ide ma, midőn látom, hogy történelmét újból megszándékoznak írni, a nagy világgal elhitetni, hogy amit a múlt évezred ennek a városnak történetébe beírt, az mind hazugság, mert ez a város nem volt székely város, hanem a volt magyar kormányok által erőszakosan és mesterségesen fejlesztett magyar kulturgócpont. Nem akarok vitatkozni ezzel a merész és minden pozitívumot nélkülöző fölényes állítással szemben és anélkül, hogy panaszolnék, anélkül, hogy vádaskodnék, kénytelen vagyok az igazság érdekében leszögezni, hogy városunk nem a magyar kormányok erőszakossága és kedvezése folytán lett azzá, ami — mert soha sem részesült abban a támogatásban, amit megérdemelt volna — de saját polgárai áldozatkészsége, fáradsága, kulturaunkássága révén fejlődött magyar kulturvárossá. Emellett továbbá hivatkozom a legkiválóbb román történelmi tekintélyre, Vitéz Mihályra — aki háromszáz évvel ezelőtt már szükségesnek látta e székely város vezetőségével, hatóságával magyarul beszélni. Igen ! Mihály vajda leveleit nem lehet letagadni. Ezek élő dokumentumok, melyek fakultan bár, de mai napig is megvannak a városi székház levéltárában és történelmi bizonyítékai annak, hogy Marosvásárhely, régebben Székelyvásárhely városa, mindenkor szin magyar volt. De hát amint én, úgy e város is nehéz küzdelmeknek, nagy megpróbáltatásoknak néz elébe. E megpróbáltatások esetleg megrendítik kulturális fejlődését, megakasztják polgárságának anyagi és szellemi boldogulását ideig- óráig, de én hiszek a kulturfejlődés természetes menetében és ebben hiszem azt is, ha a polgárság fajában, hitében, kulturális munkájában erős marad, úgy a megpróbáltatások zivatara el fog vonulni fejünk felől. Vajha ennek a rázkódtatásnak nyomát sem az állam, sem a város ne vallaná.... Az üdvözlő beszéd — mely érdemeimre, munkásságom eredményére hivatkozik —úgy tűnik föl előttem, mintha halotti beszédem előhangjai volnának ! Éncsak arra kérlek benneteket, hogy azt a zászlót, melyre a város neve és címere van felírva s amely a magyar kultúra zászlója, tartsátok erős kézzel és lobogtassátok fennen. Oltsátok a magatok, gyermekeitek, unokáitok szivébe ezt a szent kötelességet, mely naprólnapra több szeretetek nagyobb hűséget és fokozottabb áldozatokat követel, de ennél szentebb és nemesebb kötelesség nem hárulhat e város magyarságának fiaira. — Magam a múltban ismertem e kötelességet, csekély erőmhöz mérten igyekeztem is azt teljesíteni. Ha e város magyar polgársága igaz hűséggel viseltetik a múlt hagyományához, nyelvéhez, hitéhez, kultúrájához, úgy e város minden rosszakarat, megpróbáltatás, nehézségek dacára is megmarad annak, aminek a jóságos és mindenható Isten teremtette, a magyar városnak. Még egyszer szívből köszönöm kedves megemlékezésteket mindnyájatokra és e város polgárságára Isten áldását kérve, kívánok nektek is egy boldog új évet! A beteg képviselő lélekig ható beszéde nem egy könnyet csalt ki a jelenvoltak szemeiből — s a küldöttség tagjai mélyen meghatva távoztak el az ágyhoz kötött egyik legnagyobb erdélyi magyar betegágyától. Ilyen a mi új évünk ! Kappali Világosságot frászt, feliratra ügyeljen! Asztalosok » szükségletit két legjobban felyt ErdMyrészi Butorgyárt«ins fedezhetik. A Mundus-Borlovai fournir-művek kizárólagos eladási helye. 1557/3 artutt Nuridsánynál Szentgyörgy-u. 7. sz. Posta mellett- ■_« 1498-1 Elstélyen leszállított árak Csillagáruházában. "Cikfon: 140 szám. Kitűnő fehérnemű vászon 23’— Mosó cérnabarchet-------29'— Angol kosztüm kilms — 99’— Ruhaszövet, dupla széles 79' — Férfi gyapjú szívet— — 165*— Kabát veloar posztó — 190‘ — Olcsó paplanyatta — 1048 psz Kan kiárositás a Reményi Bazárban. 1512Leszállított árak fur Székelyföld Iulei J. liget gitt ■arosváiárhelf, Szentgyörgy-n 6. Téli otzfonságokin is érkeztek ! Női ragján, plüsch kabát, szövet és kötött selyem női ruhák, blouseok minden kivitelben. — Férfi és gyermeköltönyök, átmeneti és téli kabátok nagy választékban szerezhetők be. férfi bőrkabátok fekete és barna színben. fIIREK. — Román karácsony estéjén tilos a színház, mozi és zene. A rendőrprefektúra a következő rendeletet adta ki: A romániai színházak szabályzatának alapján a román karácsony előestéjén szombaton, január 6-án mindennemű mutatványos, színházi vagy mozgószínházi előadás tilos. Hasonlóképpen tilos a nyilvános helyeken (vendéglőkben, kávéházakban) a zene. A színház — mint értesülünk — szombati előadását délután tartja. — Kavarodás a kifütyült román nemzeti tánc körül. Különös és a mai viszonyokra rendkívül jellemző incidens történt kedden este a Royal-kabaréban. A műsor egyik száma román nemzeti tánc. Amikor az előadó befejezte ebbeli produkcióját, éles fütty hangzott el a nyomán. Ezután magyar nemzeti tánc következett volna, ha váratlan incidens meg nem zavarja a műsort. Jelen volt ugyanis az előadáson Petronelli dr., a helyi munkásbiztosító-pénztár igazgatója, aki az előbbi füttyszó hatása alatt nemzeti érzésében érezte sértve magát és kijelentette, hogy nem engedi meg a magyar nemzeti táncot, amíg a füttyért elégtételt nem kap. Akkor nyomozni kezdtek a fütty eredetét illetőleg és kitűnt, hogy a fütty egy regátbeli katonatiszt ajkáról hangzott el, aki a füttyel a tánc fölötti elégedetlenségének adott kifejezést. A magyar publikum azonban az incidens folytán, hogy az összetűzést kikerülje, tömegesen hagyta el a kabarét, melynek rend- 1923. jan. 4. Kipróbált kéz, arc finomító szér PARFÜMERIE LADOR -fillII 1 L 'imi fekete dili a hatóogériába.