Székelyföld, 1935 (37. évfolyam, 1-31. szám)
1935-01-06 / 1. szám
2 SZÉKELYFÖLD 1935 január 6. fitt tenyen az író a háború ellen Sztolányi Dezső ragyogó válás Egy vonatkozó körkérdésre . . . Magyarország és Jugoszlávia genfi megegyezése fenyegető háborús veszedelemtől mentette meg a világot — állapították meg azok, kik ismételve új világégés jóslatával szokták rémítgetni az emberiséget. Tizennégyben nem beszélt senki háború lehetőségéről — írta nemrég Lloyd George a Neue Freie Presse-ben — most pedig mindenki ezt mérlegeli: ezért nem lesz egyhamar igazi veszedelem Tehát: nem hiszszük most; igaz, hogy tizennégyben sem hitte senki, mielőtt váratlanul reánk szakadt. Hogy mint Damokles kardja mégis mindig fejünk fölött, ez mégsem lehet kétség tárgya. Mit tegyen vele szemben az iró? A budapesti NYUGAT egy vonatkozó körkérdésére Kosztolányi Dezső imigy válaszolt : „Tudom, van egy közhit, mely szerint az iró a benne lakozó isteni szikra folytán mindent jobban tud és hatodik érzékével azonnal rátapint a bajok rejtett kútfejére . . . Nyugtalanul aludnék, ha a világ sorsát írók kezére bíznák. Ha van valaki, aki nem született vezérnek, az író az. Már mesterségének mivolta látókörét kis térre korlátozza, a papír síkjára. Shakespeare-nél nyilván nincs különb emberismerő és mégsem őt küldeném el egy tárgyalásra, ahol a létem érdekei forognak kockán, hanem egy jólfésült gentleman-t, aki oly közönséges, mint maga az élet, egy minden hájjal megkent államférfiut, akiben a telekügynök szimata párosul a kígyó ravaszságával. Hogy az író miként szólal meg, az pusztán véralkat dolga- Tyrteus talán háborús uszító, kitől számon lehet kérni a termophylei halottakat ? Vagy talán Romain Rolland bűnös békére uszításában, hogy a győzelem akaratot bénítva kárt okozott valamilyen közösségnek ? Nem, ez gyermekes vádaskodás. Én a világháború alatt kétségbeesetten jajveszékeltem. Nem erény ez, nem is bűn, csak egy idegrendszer megnyilatkozása. Boldogok azok, akik a hadseregszállítókban, a lőszergyárosokban,az ordító politikusokban, a háborús akarat végrehajtóiban látják a háborúk okát- Akik azt hiszik, hogy a Bertalan-éjtszaka idején csupa gonosz műveletlen tökfilkó volt a világon . . . Mióta ember az ember, sohase tudta fönntartás nélkül elítélni a gyilkosságot. A fasiszta D’Annunzio és a kommunista Majakovszky egyformán dicsőíti a vérontást. Várjon elképzelhető-e, hogy a világháború csak egy napig is tarthat, ha nem felel meg az ember természetének ? Magam is elborzadok attól, amint leírtam, csakhogy ez az igazság. Nézetem szerint ez becsületesebb, mint valóságnak feltüntetni egy vágyálmot. A háború szörnyű valóság. Tiltakozni ellene erkölcsi kötelesség. Ízlés és becsület dolga de annyit ér, mint ünnepélyes kiáltványt fölolvasni, hogy helytelenítjük a földrengést. írjunk mégis ellene, erőnkhöz mérten. Kis dolgokról, melyek az élet jelképévé válnak és ezzel lesznek naggyá. Egyébként azonban számomra egyáltalán nem közömbös, hogy milyen ez a háború és akik azok, akik vívják. Ha Guatemala vagy Paraguay sodródik nemzetközi bonyodalomba, kívánom, ha törik-szakad, az emberiség nevében ne ontsanak tovább vért. De ha a testemhez ér az erőgyűrűs testvéreimet fűrészelik szét, törik kerékbe, ahhoz nem tudnék okos és fölényes tanácsot adni. Én a szó és szellem jogán minden porcikámmal és leheletemmel egy közösséghez tartozom, melynek tagjai itt és ott, mindenütt a világon mintegy összeesküvésszerűen magyarul beszélnek és kezemben koszorúval és fáklyával, minden bölcseségen túl az az óhajom, hogy az ocsmány és kegyetlen életharcban ez a közösség, ez az egység mennél erősebb, hatalmasabb és diadalmasabb legyen. “ ■ • • Igazabban talán nem fedte föl még szó a valódi írói álláspontot a háborúval szemben, mint a legnagyobb, ki jelenleg magyar tollat forgat. A Marosvásárhely Ref. Nőszövetség 6 án, este 6 órai kezdettel a Kollégium nagytermében vallásos összejövetelt tart, amelyen Szigyártó Gábor tanár ismerteti a helyi ref. egyház és a két ref. templom történetének nevezetesebb mozzanatait. Kiemelkedő szám lesz még Csiky Magda orgonaszólója, Ugray Erzsébet szavalata, Simon Esztike éneke és az Iparos Ifjak Dalkarának közreműködése Kakuts György ig.karnagy vezetésével. Kedden, január 8-án este fél 9 órai kezdettel újra megnyitja ismeretterjesztő előadás-sorozatát, (Református Szabadegyetem) amikor dr Metz István orvos tart előadást „Hiszterika“ címen a Ref. Leányiskola nagytermében. Kalkovits Gyula: A titokzatos hatalom. 123. — Egy óra múlva ismét felhívom mégis inkább egy félóra, vagy mondjuk . . . tíz perc múlva . . . — Igenis, fenség. A távbeszélő harangja búgott, zakatolt, zörgött. Sok-sok kilométer hosszúságban új tölténnyel lelt ládákat bontottak fel. Friss víz csörgött a gépfegyverek hűtőköpenyébe; szorosabbra húzódtak a derékszijjak; megsokszorozódtak e fedezékek könyöklődeszkáin a bombák, gránátok ; előkerültek a mélyebb odúkból a féltett apróságok, mert hát nem lehet tudni, hogy hova fejlődik az ellenség támadása ... És lenn a völgyben, az üres jégverem földtetője alatt, kimerült orvosok készülődtek a nagy munkára . . . — Forraljatok vizet, hiszen napok óta nincs semmi fertőtlenítő szerünk csak egyedül a gőzölgő viz, hogy az Isten verje meg azokat a híres nagyfejűeket ott, hátul! Ó, bár csak egy tábornokot hozna ide a végzete, sebesülten, véresen, nyomorultan. Had szenvedné ő is végig azt a kint, amelyet ezek a szegény fiúk végigszenvednek . . . Gyalázat ami... és ! csak egyszer kerüljek közéjük... Hé, ti ott, kékzubbonyos népfelkelők ! Nagyobb gödröt ássatok . . . és meszet, sok meszet . . . Hogyan már az sincs ? hát mi van itt ? ? Készüljenek a papok is zsolozsmázni, imádkozni, temetni . . . nekem meg egy szivart... Mit mondsz ? az sincs ? — Tanár úr . . . — Hallgass ! Nem vagyok tanár. Barommá aljasított mészáros vagyok és vágóhídra hajtott állatokat szabdalok, metélek anélkül, hogy meg tudnám menteni őket . . . Emlékszel , az a sápadt hatalmas ember — mind a két lábát levágtam és nem volt mivel elaltatnom, — hogyan kért, könyörgött: „Orvos úr . . . nem kiáltok, nem jajgatok... vágja le, ha muszáj . . . csak . . . csak még egyszer hazamehessek... anyám van, édes anyám . . . házam van . • • földem van ... tehenem van ... el akarják venni, el akarják perelni . • • Ugye haza mehetek? . . . orvos úr... És haza ment , itt van kinn a tömegsír legalsó sorában. Ő a második . . . — Tanár úr . . . Ej, nem vagyok én már tanár. Tanár, aki nevel, aki tanít, aki másokért él. Hóhér vagyok, gyikos. Hiszen meg tudtam volna menteni azt a szőke gyermekembert is ! Csak lábát vágtam le és három szilánkokra zúzódott bordáját vájtam ki testéből. Megmenthettem volna, ha jól eltudom kötözni vérző sebét... és ... és most ő is ott fekszik . . . — A tanár úr nem az oka annak, hogy . . . — Hallgass ! Igenis okozója vagyok ennek a bűnnek. Én is, te is és mindannyian... A távbeszélő harangja szakadatlanul búgott, zörgött, zakatolt. — Lehetetlen.Őfensége naagyoolt fpontoos,hivatalos beszélgetést folytat. — Értem. És a tartalék ?! az erősítés ? — Abban a pillanatban, ahogy őfenségének jelentésemet megtehetem, útnak indul. — Minden perc végzetessé vállhatik ránk. Az ellenség egy erősítéseket kapott . . . A távbeszélő harangja búgott.— Mit csinál Dénes ? Csendesen alszik, fenség. Folytatjuk. ■i_____ Vásároljon,,,,:,, sorsjetKicí a főelárusitémiál Tg.»Muiresen Húzás minden hé 15-én J^évéSZent@ Erdélyrészi jStgláttSlfé Újítsa meg sorsjegyét Vásároljon uj sorsjegyet es vegyen résatt a lV.-ik oszt. nagy nyerési esélyeiben '4