Székelyföld, 1936 (38. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-05 / 1. szám
2 Liszt és Munkácsy magyarsága Két tüneményes pályasors emléke szökött fel újra a művészi érdeklődés legmagasabb boltozatára. Visszatérő üstökösként vonul fölöttünk most Liszt Ferenc és Munkácsy Mihály, életük, műveik minden pompájával, csodájával. Liszt emlékezetének, halála félszázados fordulója ad különös időszerűséget, Munkácsi számára viszont ebben az évben állította a legszebb szobrot Harsányi Zsolt azzal a mindent átfogó három kötetes életrajzzal, amely megérdemelten arra vár, hogy lefordítsák a világ összes vezető nyelvére. Ez a két alkalom tehát a pillanatnyi aktualitás számunkra, hogy foglalkozzunk a művészet eme két héroszával, kik külföldön értek pályájuk tetőire és — ma már kétségtelen — magyarnak maradtak mégis mindvégig. Liszt a zongora zsenije, akihez nem volt hasonló. Paganinije a hangszerének, sőt annál is sokkal különb. Mert Paganini csak példátlan virtuóz volt. De Liszt szédületes zongorajátékán túl halhatatlan zeneköltő is és tüneményes ember, ahogy ez a rendkívüli egyéniség ragyogott, szédített, mindenkit bűvkörébe vont már a puszta megjelenésével is. Lehetetlen volna eldönteni, hogy mi volt benne nagyobb: a művész-e vagy az ember, akinek weimari hoszabb tartózkodása olyan ragyogó légkört teremtett a kis városkában, mintha csak Goethe korának napjai ébredtek volna új szellemi világosságra. Munkácsy Mihály ecsetjével hódította meg Párizst és ugyanakkor az egész világot. Szinte legendakörbe vész már az a ragyogó palota, amelynek élete egyik legjelentősebb történelmi fejezete volt az akkori időknek. Párizs első szalonja volt akkoriban Munkácsy otthona. Soha sem ünnepeltek még művészt oly ragyogó külsőségek közepette, mint őt, mikor megjelentek legnagyobb művei: a Milton, Krisztus Pilátus előtt és az Ecce Homo. Külön kiállítótermet rendeztek egyetlen képe számára. Akadtak, akik Pilátusa előtt letérdepeltek és egy főpap kijelentette, hogy ez a kép többet ér mint akárhány szentbeszéd. De vájjon mire gondolt sikerei közepette a bálványozott művész? Minden örömök mögött on kisért egy árnyék: a honvágy. Munkácsy Mihály szüntelenül visszavágyott az ő messzi kis hazájába és amikor csak tehette, ha csak pár futó hétre is, visszatért mindig Magyarországba. Ugyan, úgy Liszt. Őneki is a világ miden dicsőségében volt része, és mégis semmit sem formálja át. Egyet akart csak, az volt a szíve utolsó dobbanása, hogy magyar földön temessék el. Íme két név: Liszt Ferenc és az egykori Lieb Mihály. Mindketten már életükben kiestek a közönséges élet kereteiből és belenőttek a halhatatlanságba. Nagy díszes nemzetek úgy tűzték volna őket a mellükre, mint fényes kokárdát, ha ők cserélni akartak volna nemzetiséget. Munkácsy lehetett volna francia és Liszt meg német. De ők származásukhoz ragaszkodtak, szóval, tettel és egész életükkel hitet tettek a magyarságuk mellett, a legjobb cáfolatul arra, hogy mennyire nem lehet — név elemezni lényünk legbelsőbb mivoltát. Mi állapítja meg tulajdonképen, hogy hova tartozunk ? Messzi öszszefonódó sorsok összetevődésből származik a sorsrendeltetés és ennek emlékezése adja meg, hogy hova tartozunk, nem az esetleg idegen hangzású név. Liszt Ferenc és Munkácsy-Lieb Mihály számunkra a példa, hogyan kell a hűséget vállalni. Akik a világ minden dicsőségének tetején ugyanazok maradtak: egy kis nemzet végig hűséges magyarjai. D. H. A Népszövetség most tette közzé kereskedelmi nagy statisztikai évkönyvét. Ez a több mint négyszázoldalas mű a világ gazdasági életének valóban tükörképe. A könyv hatvanöt állam kereskedelmének, a világkereskedelem 95 százalékának adatait foglalja magába. A Népszövetség ebben a könyvben 1935-ig visszamenőleg öt év adatait gyűjtötte össze. A Népszövetség kimutatása élénken rávilágít arra, hogy a politika milyen hatással van az egyes államok közötti kereskedelmi kapcsolatokra. Beszédes példája ennek Németország helyzete. Albániának Németországból való bevitele például jelentősen emelkedett, míg ugyanakkor Ausztriának Németországból származó behozatala állandóan visszaesést mutat. Ausztria 1931-ben bevitelének 22 százalékát fedezte Németországból, most pedig Németországból eredő bevitele az összbehozatalnak alig 17 százalékát teszi ki. Németország Ausztriából bevitelének 1,5 százalékát fedezi. Érdekes megemlíteni, hogy Németországnak franciaországi bevitele 6,3 százalékról 7,8 százalékra emelkedett. A német bevitel egyébként is rendkívül megoszlik és csak egyetlen ország szerepel többel, mint 8 százalékkal- Ez az Egyesült Államok, amely jelenleg Németország bevitelének 84 százalékát fedezi, míg néhány esztendővel ezelőtt 13,3 százalékkal vett részt a német bevitelben. Hanyatlik Amerikának Európába irányuló kivitele is-Amerikának Európába irányuló szállításai ugyanis feltűnő módon visszaestek- Svájcba 3, míg Angliába 5 százalékkal szállítnak kevesebbet, mint eddig. Anglia bevitele egyébként általában hanyatlott- Németország mindössze 4 százalékkal vesz részt Anglia bevitelében és Angliának Franciaországból való behozatala a felére esett. Ezzel szemben jelentősen emelkedett Angliának a gyarmatokról és a domíniumokról való importja. Például egyedül Kanada az angol bevitel 7 százalékát fedezi. Olaszország az Egyesült Államokból mindössze 12 százalékját vásárolja. Itt már inkább észrevehetők a politikai momentumok. Míg régebben Olaszország bevitelének legnagyobb része az egyesült államokból származott, most Németország áll az olasz bevitel élén 15 százalékkal. Katasztrofálisan visszaesett az amerikai bevitel Olaszországban is. Ez viszont az orosz nehézipar fejlődésének tulajdonítható. Három esztendő óta, még tavaly is, Oroszország bevitelének 20 százaléka Amerikából származott, s ma pedig ez az arány 7 százalékra esett hátra. Politikai okokra vezethető vissza az is,hogy Oroszország feltűnő módon visszaszorította Németországból származó bevitelét. Hitler uralomra jövetele előtt Oroszország Németországból szerezte be külföldi áruszükségletének 42 százalékát. Ma pedig a szovjet összbevitelében Németország mindössze 10 százalékkal szerepel. A Népszövetség jelentésének végső eredményét a következőkben foglalhatjuk össze: Mindenütt a kétoldali egyezmények kihatásai érezhetők, a politikai kapcsolatok erős befolyást gyakorolnak a nemzetközi kereskedelemre, de így is Angliából kiindulva és végig, egész Európán a gazdasági javulás jelei észlelhetők. A Népszövetség most erélyes munkát kezd annak érdekében, hogy a kétoldali egyezmények helyett, szélesebb keretű szerződések biztosítsák a világ kereskedelmének egyensúlyát. Odaát halt meg Szádeczky Lajos, a magyar tudományos élet pótolhatatlan nagy vesztesége, de hirtelen hiebbire a határon innen is fájdalmas visszhangot keltett. Hányan vagyunk még, kiknek a félemberöltő előtti, tüzes, szavú fiatal egyetemi tanár felejthetetlen kuruckori előadásai, főiskolai emlékeink legbecsesebb kincseit jelentik — jó negyvenegynél hány éveknek múltán is. A Ferenc József Egyetemről ivett fel a magyar tudományosság átfogó egemagasságáig felérkezett nagyszerű pálya, melynek messze fénylő csillaga aludt most ki váratlan. A nagynevű tanár, tudós és történetíró Pusztafalun született 1859- ben. 1891-ben került az akkori kolozsvári tudományegyetem történelmi tanszékébe. Aki akkoriban hallgatta, soha sem felejti el ifjú tudásvágya e legszebb kielégülését. Senki úgy meg nem szerettette tanítványaival Rákóczit és a magyar ideálokat, mint ő. Örök hála ezért, elévülhetetlen emlékének. Az uralomváltozás vitte csak el magasztos őrhelyéről — Szegedre, később, nyugdíjaztatása után képviselőnek választották. Irodalmi működése is nagyarányú volt. Amíg erdélyi időszaka tartott, az Erdélyi Múzeum hivatalos lapját is ő szerkeztette. 1895-ben részt vett a Zichy-expedició ázsiai utazásában s jelentős eredményeit szintén az ő tolla könyvelte el. Küszöböl a Világ kereskedelnép?k teljes átsz?n?zéSe A Népszövetség megállapitása szerint — még mindig a kétoldali szerződések uralják a nemzetközi kereskedelmet. — A politika hatása a nemzetközi kereskedelem kapcsolataira SZÉKELYFÖLD 1936 január