Unitárius gimnázium, Székelykeresztúr, 1917

I. Az élet képe a világháború előtt és a világháború 4. éve végén. A világháború előtti állapotok közt a szellemi és gyakorlati élet, a különböző életpályákat betöltő, különböző munkaköröket végző emberek egymástól majdnem elszigetelten álltak. Minden és mindenki csendesen haladt a maga útján. A tehetségek, a munkaerők zavartalanul egy vagy más irány szolgálatára koncen­trálódhattak. A tudós nyugodtan mélyedhetett bele tudományos kutatásaiba, a hivatalnok nyugodtan végezhette hivatalos teendőit, az iparos csendesen űzhette iparát, a kereskedő végezhette üzleti dolgait, a gazda működése is kevesebb gonddal, bajjal járt. Szó­val akadály, nehézség, kellemetlenség minden téren jóval keve­sebb volt a mainál. A munkamegosztás hasznos elve minden vonalon keresztül vihető volt. Az élet oly sokoldalúságot nem kívánt az embertől. Ilyen rendes élet mellett boldog tudatában voltak a különböző foglalkozást űző emberek annak, hogy becsü­letes munkájuk eredményével egyik a más szükségletét kiegyen­lítik, produktumaik a közélet piacára kerülnek, érvényesülnek és hiányt, nélkülözést senki sem szenved. Az egyén, a család, a tömeg, a társadalom és a nemzetek élete másként volt berendezve, mint ma. Az ember egy­magában is inkább rendelkezett önmagával, legalább is sok irányú lekötött­ségei nem voltak. Nem kellett, hogy attól tartson minden pilla­natban, hogy foglalkozásából a hatóság a világháborúval járó oly sok szolgálat egyikébe, másikába szólítja. A család teljes volt, szülők és gyermekek egyik a más környezetében boldogan végezték dolgaikat, munkálták a család boldogságát. Az évek

Next