Székelység, 1902. január-március (5. évfolyam, 17-68. szám)

1902-01-22 / 17. szám

2-ik oldal. A lakásban az ágyon vérében haldokolva találták Lövinger fiatal feleségét. Az ágy előtt halálos lőtt sebbel a fején Lövinger feküdt a földön összerogyva. A konyhában anyósa és egy leány cseléd vérrel borítva, összeszurkálva nyöszörögtek. A szerencsét­leneknek Viszlát­ orvos nyújtotta az első segélyt. Lövingernél azonban nem segíthe­tett. A szerencsétlen kiszenvedett, Lövinger sérülése is halálos. Az elfogott ember Kármán Matyi nagy­­kátai lakos a csendőrségen elmondta, hogy Ördög-Tóth Pállal, a­ki alig két éve sza­badult Illatáról, a­hol rablógyilkosságért tizenöt évig volt elzárva és Tilalmas Vannak Matyival meg akarták ölni s ki akarták ra­bolni a Lövinger családot. Két hete készü­lődtek bűnös tervük végrehajtására. Revol­verrel és késsel felfegyverkezve támadták meg a szerencsétleneket. A rablás sikerül is nekik, ha Lövinger, noha fejbe lőtték, valahogyan ki nem szabadul és vérző sebé­vel a kaszinóhoz nem jut segítségért. Mire hazaért, összerogyott ő is. E vallomás alapján Margiczán csendőr­őrmester este 7 órára elfogta a másik két gonosztevőt is. Ezek is bevallottak mindent. Elmondták azt is, hogy a hétfői nagykátai vásáron is rabolni akartak. Országgyűlés. ., _. • ' Bpest, janu'r 20. A Ház ma befejezte a két ujonczjavaslat fölötti vitát és azokat általánosságban és­­részleteiben el is fogadta.. Az ujonczj­utalék megállapításáról szóló törvényjavaslat fölötti vitában Pichler Győző, Münnich Aurél, Tóth János és maga Fejérváry báró miniszter vett részt. Az újonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat feletti vitában Pichler Győzőn kívül, aki a K­ossuth-párt hivatalos állás­pontját tolmácsolta, még dr. Nessi Pál mon­dott hosszabb beszédet. A fiatal, rokonszen­ves képviselőnek ez volt az a szűzbeszéde, amelylyel igazolta, hogy az ellenzék igen hasznavehető, ügyes és tartalmas szónokot nyert benne. Rátkay László a hadsereg ma­gyarellenes szellemét gáncsolta, majd még Madarász József kardoskodott az önálló magyar hadsereg érdekében. Mind a felszó­lalásra reflektált Fejérváry Géza báró, aki komoly érvek helyett most is könnyű él­etekkel igyekezett a fölvetett súlyos kér­dések elől kitérni. Elnök kijelenti, hogy folytatják a részle­tes tárgyalást. Egyben kéri a ház tagjait, hogy a kitűzött időre pontosan jelenjenek meg a Házban, mert mióta ő a házelnök, egyetlen egyszer sem lehetett az ülést 10 órakor megnyitni, hanem rendesen csak fél tizenegykor. A javaslatot ezután részletese­­­ is elfo­­gadta a Ház, valamint tudomássul vette a honvédelmi miniszter jelentéseit az önkén­tesek tiszti vizsgájának eredményéről az 1900 1001-ben, a közös hadsereg magyar ezredeiben és a honvédségnél az 1900—1901. évben előfordult öngyilkosságról, a honvéd­ségben az 1900 1901-ben a közös hadse­regből áthelyezett tisztekről. Egyben Nessi Pál határozati javaslatát is elfogadta a Ház. Székelység, Marosvásárhely, 1902. január hó 22. Elnök a legközelebbi ü­lés napirendjének megállapítása után az ülést háromnegyed 2 óra után berekeszti. Bomilnak a búr háborúból. Az angolok hiába tiltakoznak a czivili­­zált világ vádjai ellen, hogy ugyanis a búrok ellen viselt háborúban a humanizmus törvényeit figyelembe nem veszik és az egyik embertelenséget követik el a másik után. A háború fordulatai egymásután lep­lezik le az angol embertelenségeket,­­ Amsterdamban egy Cornelissen nevű­ hol­­­­landul ember beszéli el az angolok szörnyű atroczitásait, a­melyek Kitchener lord ne­­­­véhez fűződnek. Cornelissen következőképen­­ beszéli el a dolgokat:­­ „A múlt év márcziusban és áprilisben­­ Plumer tábornok elfoglalta Vaterberg és Zoutpansberg kerületeket, asszonyokat, gyermekeket Pietersburgba szállították. Kö­rülbelül nyolczszázan voltak. Mivel Pieters­­­­burg nem volt egészen biztos, a szerencsét­leneket az irenei konczentrácziós táborba vitték, a­hol nyolczszáz közül három hónap alatt száz meghalt. Ekkor Kitchener paran­csot adott, hogy a foglyokat a nagy halan­dóság miatt lehetőleg szállítsák szülőföld­­­­jükre. Ez azután a következő módon tör­­t­­ént: Minden héten száz embert tettek vol­s­­atra. A lokomotív mögött nyitott kocsi­­ volt asszonyokkal és gyermekekkel, azután­­ pánczélos, zárt kocsi húsz huszonöt katoná­­­­val, ismét nyitott kocsi foglyokkal és igy ment ez váltakozva ?- -egész vonaton, a mélynél? végén néhány jól megrakott élel­­miszer-szállitó kocsi volt. Csak a véletlen­nek tulajdonítható, hogy a búrok mindössze egyszer támadták meg a vonatot. E táma­­dáskor több asszonyt 6.­ gyermeket megöl­tek és megsebesítettek. Bieman­n asszony három golyót kapott, meghalt és Page kisasszony is belehalt a sebébe. A­mikor a búrok észrevették a bajt, természetesen­­ azonnal megszüntették a tüzelést. Ilyen módon Kitchener tíz vonatot katonával és élelemmel Pietersburgba tudott szállítani, a­mi máskülönben akkor bizonyára nem sikerült volna neki. Ez a gyalázatosság nem a harcz hevében történt, hanem a legnagyobb tisztek rendeletére és az angol hadsereg nagyobb dicsőségére.“ Színház. „Milliók a hó alatt.“ Hétfőn este megismételték Murrai „Mil­liók a hó alatt“ czímű regényes énekes színművét a félhelyárak mellett. A darabot a régi szereposztással adták. Bátosi Endre, Vágó Géza, Tordainé, Pö­­löskei és Szepesi Paula tetszettek a leg­jobban. Gyárfás Ödön, Tordai és Hérics Ottó epizód­szerepükben jók voltak. Kré­­m­er ina sem­ tudta szerepét, Szabó Mariska sem igen tett ki magáért. Az ő elnyújtott, affektált hangsúlyozása, gépies mozdulatai nagyban rontották játékát. Vajda egy­szerűen­­ rossz volt. A kardalosnők közül megrovandók: Keleti Juliska, Perczel Miczi és Nánásy Juliska, kik izetlenkedéseikkel a harmadik felvo­násban sokat rontottak. Szer. i ■híre k. Marosvásárhely, 1902. január 22. Versek. A „Székelység'­ részére irta: Kiss Menyhért. I. Mikor eszembe jutsz ... mintha tavasz volna, Rózsaimbor alján fölcsendül a nóta, Verőfényes égen lágy illatok lengnek,­­ Mikor eszembe jutsz,­­ Virágfakadása van az én szivemnek. Mikor eszembe jutsz . . . mintha őszi tájra, Nagy fekete felhő szomorún leszállna, Lesárgult levek hullnának peregve . . . Mikor eszembe jutsz , Minthogy ha a szivem egy egész világot Siratna, temetne . . . II.­­ — Ugy­e anyám meggyógyulok tavaszra ! Odahaza a csöndes kis tanyán, Ha a napfény a bimbókat fakasztja S fecskék röpködnek kis házunk falán. — Ugy­e anyám­ kiderül régi kedvem, S arczom se lesz ily merengő, komoly, Uj életet kelt a tavasz szivemben, Ha derűs égből ferőfény omol. — Ugy­e anyám napfényes réten járva, Ha vérző szivem végre béhegyed Nem leszek többé ily szomorú, árva Lesz alég egy lány, ki igazán szeret . . . Színházi heti műsor: Szerdán Szép Heléna, nagyoperetté. Csütörtökön „Az almafa“ vígjáték és „P­­ 11a 11 g­ó kis­a­s­s­z­o­n­y“, Szabó Ma­riska jutalomjátéka. Pénteken zóna-előadás félhelyárakkal „M­á­tyás Diák, vagy a cz i 11 k­o­r­ai nagy szere“, történeti énekes vígjáték. Szombaton,újdonság itt először: „A svi­l­­á­k­o­k, nagy operette. — Elégtétel és nyilatkozat. Ez az egy az, a­miben nem lehet több felfo­gás. Mindenki, aki e szót ajkára veszi, tud­nia kell, hogy ezzel a szóval össze van forva bizonyos szabály. Ez kötelező min­­­­denkire, ha nagyságos úr, ha tisztelt ezimit j­ur. A szerkesztőség egyik tagjától ma, ja­nuár 21-én, tehát két hét­­mond két hét,) múlva kérnek elégtételt egy a lapban meg­jelent közleményünkért. Munkatársunk fel­kért annak kijelentésére, hogy két hétre visszamenő dolgokat nem vesz figyelembe , a nagyságos ár hibás memóriájára ma nincs kedve reflektálni. Ha ezzel talán nem elégedne meg, forduljon a birósághoz, vagy aludjon békességben tovább. — 26.000 koronás síremlék. A városunkban elhunyt Specht Károlyné síremlékére hirdetett pályázatok sorsa, mint lapunknak Budapestről értesítik el­dőlt. A munkát fővárosi művészek bírá­lata alapján Demkó József budapest szob­rász nyerte el. Az ő pályaművén, amint azt annak idején a székely iparmúzeum kiállí­­tásában láttunk, a jótékonyság van symbo­­lizálva, egy úri nő alamizsnát nyújt egy szegény asszonynak, ki az ölében kis gyer­meket tart. Közölt bírálatunkban mi is ezt

Next