Székelység, 1902. július-szeptember (5. évfolyam, 150-224. szám)

1902-07-02 / 150. szám

Marosvásárhely, 1902. julius 2. szereda. Székelység, 3. oldal. — Megyei közegyű­lés. A megye­­ törvényhatósági bizottsága Sándor János fő­ispán elnöklete alatt f. hó 30-án a megye­ház nagytermében rendes közgyűlést tar­tott. Lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy a közgyűlés lefolyásáról pontonként s egy számban emlékezzünk meg, hanem a nevezetesebb dolgokról naponként kisebb közleménynek fogunk helyet szorítani. — A polg. leányiskolát végzett leánykák bucsuestélye. A hó 29-én este a tornakert tánczterme egy fejlődő vi­rágos kertet tüntetett föl előttünk. Az if­júság, melynek minden egyes tagja egy külön rószabimbó gyanánt ragyogott föl, üde bájos külsők, ártatlan kedélyük egész melegével voltak áthatva az utolsó estén, midőn elválva az iskola falaitól, kilépvén az élet kezdetleges útjaira, egymástól bú­csúzni és örömüknek kifejezést adni, hogy 8 évi együtlét után még szorosabbá tegyék azt a köteléket, mely ifjú szívüket soha el nem választja egymástól, t. i. az önzet­len szeretetet. Egybejöttek ők mégegyszer szüleik vezetése alatt, hogy a kis pajtá­soknak „Isten hozzád“-ot mondjanak. És legfőképp, hogy szeretett tanáraiknak há­lájukat kifejezzék, kiknek gyöngéd szere­­tete és nemes irányú nevelése, mely ma­radandó lesz sziveikbe mindörökre. Az a rögtönzött kis bucsuestély, mely kizárólag a IV. osztály növendékeiből és a már érett­ségit tett ifjakból s egy pár egyetemi hall­gatóból állt, igen kedélyes és sikerült volt. A fesztelen jókedvnek csak a reggel 3 óra vetett véget. Mindkét ifjúság növendékeit kisérte az Istennek áldása az életben. To­vábbá köszönetet kell nyilvánítsunk a tor­nákért érdemes és tapintatos gazdájának, Gyulai D. Kálmán tanár úrnak, ki a leg­nagyobb készséggel szives volt a termet számukra átengedni. Azért sem megyünk. Érde­kes volt a tegnap estéli színelőadás után a közönség egy részének viselkedése. Az „Arany embert“ adták s a publikum a vé­gén annyira elálmosodott, hogy be sem akarta várni az utolsó jelenetet. Erre egy mély bariton hang jelentette, hogy még nincs vége az előadásnak, üljenek le! A közönség szót is fogadott hanem most már előadás után sem akart távozni a színház­­ból. — Mehetnek haza kérem ! szólott a szín­házi súgó, nem látják, hogy már megmér­gezte magát. — Dehogy is megyünk — kiáltott egy öblös torkú ember — még a másik életben van. A mulatságos eset vége a lett, hogy a ren­dőrségnek kellett eloszlassa a publikumot. — A rendőrség figyelmébe. Sokan fordultak már hozzánk panasszal, hogy a bérkocsi tulajdonosok olyan kocsi­sokat tartanak, a­kik már rossz magavise­letük és erkölcstelen életmódjuk miatt a kocsisságtól eltiltottak. Ilyen kocsis Sándor Géza is, a­ki egy alkalommal utasát ott hagyta falun, a­hová vitte. Az utasnak más kocsit kellett fogadnia, hogy vissza­jöhes­sen. Felhívjuk a rendőrséget, hogy tartson egy kis razziát a kocsisok között s az oda nem valókait tiltsa le, mert igy kívánja ezt a nagy közönség érdeke. — Nyári mulatság. Szenthárom­­ság és vidéke ifjúsága folyó év julius hó 13-án Szentháromságon az unitárius temp­lom szentelése alkalmából műsorral egybe­kötött tánczestélyt rendez. Belépő-jegy: személy-jegy 1 kor., család-jegy 3 kor. — Az uj őrmester ur. Egy hiva­­­­talnok átutazott Megyesfalván kocsival s egy kissé megállóit a mig szivarat vett. ’ Erre jött épen az uj csendőr őrmester, a ki meg akarta mutatni, hogy ő tudja ám a kötelességét. Durván rászólott a hivatal­nokra, hogy ez nem szabad, menjen tovább a kocsival, mert ő feljelenti. A hivatalnok látva, hogy kivel van dolga, szó nélkül to­vább ment. Nohát az ilyen erélyességre semmi szükségünk nincsen s törvényt sem ismerünk olyant, a­mely megtiltaná, hogy a kocsival addig ne lehessen m­egállani egy kocsma előtt, a­míg az utas egy szivart vagy bármit vesz. De az aztán épen nem járja, hogy a csendőrség hivatalos hatalmával visszaéljen. Nagy csapás. Éltető Jó­zsef polgártársunkat súlyos csapás érte. Két viruló gyermeke egy 14 éves fia és egy 12 éves leánya a délutáni órákban a Marosba fúlt. — Halálozás. Egy kedves kis asz­­szonynyal, egy jó nővel és szerető anyával van kevesebb. Elnémult a mosolygó, beszédes ajk, lecsukódtak örökre a lélek tükrei, meg­bénult a munkás kéz, elakadt a szivet hajtó kis patak forrása. Toronyi Gyula közkedvelt tenoristának neje jobblétre szen­­derü­lt. Alig ismerte meg városunkat, már is emlékezetes egy Kálvária lett neki, hová nemes lelke a távolból elszáll s őrködni fog egyetlen reménye, szemefénye fölött- Ravatalát könnyes szemekkel állják körű, pályatársai, a kis árvák s a megvigasztal­­hatatlan férj. — Nők figyelmébe. Ajánlom a ta­vaszi idényre frissen érkezett minden hír­nevesebb különlegességeimet, u. m.: min­dennemű börbajok elleni arcz­ érémeimet (kenőcseimet) és azokhoz való Hölgyporai­mat (púdereimet) három sziliben, valamint szappanaimat, úgyszintén az összes illat­szer és pipere áru készletemet nagy vá­lasztékban a legjutányosabb árak mellett. Mindent csakis eredeti minőségben ! Benő B. R. illatszerész és specziálista, Bolyai-u. Papp-palota. — A Gröesel-féle kertészet betegség miatt a legolcsóbb árért haszon­bérbe kiadó. Marosvásárhely, Sörház­ utcza 10. szám. (6—6.) Dr. Papp József ur megbízottai egy Marosvásárhelyről küldött „Gáspár cs. és kir. hadnagy” aláírással ellátott leve­lező lapon foglalt és Papp József ur sze­mélyét érintő sértésekért elégtételt kérnek. Ifj. Gáspár Gyula úr megbízottai ki­jelentik felük nevében, hogy a lev. lap nem ifj. Gáspár Gyulától származik, az egy közönséges hamisítvány, mert id. Gáspár Gyulának más tart, tiszt, fia nin­csen is. Ezek után az egész eljárás tárgyta­lan lévén, a felek azt beszüntetik. Kaltschmidt Alfréd Tokaji László cs. és kir. főhagy. Dr. Sebess Dénes Wesseli Leó orsz. képv. mint ifj. Gáspár Gy. mint Dr. Papp József megbízottai, megbízottai. Dr. Papp József ur megbízottai kijelen­tik, hogy ők csakis e­lev. lap alapján je­lentek meg jóhiszemüleg és ezzel ifj. Gás­pár Gyula személyét sérteni nem akarták. *) E rovatban közlöttekért a beküldőt terhei a felelősség. Szerk. Közönség köréből.*) Az „Újság“ 23-iki számában Gáspár Gyula fürdőtulajdonos ellen irt rágalmazá­sának folytatása képpen levelező lap ment az ,,Újság“ szerkesztőjének, Dr. Papp Jó­zsefnek, ifj. Gáspár Gyula úr neve alatt, melyben súlyosan sértette dr. Papp szemé­lyét. Dr. Papp József sürgönyileg provo­kálta ifj. Gáspár Gyulát, kinél f. hó 28-án megjelentek Tokaji László és Wesseli Leó urak mint megbízottak. Ez ügy befejezéséről az alábbi jegyző­könyv tanúskodik. Jegyzőkönyv. Felvétetett 1902. jan. hó 28-án a Papp József és ifj. Gáspár Gyula urak közt fölmerült becsületbeli ügyéből kifolyólag. Jelen voltak alólkrottak, mint megbízottak. CSARNOK. Ismertetése „Balassa Bálint“ cz. történeti színműnek. Irta: TRÓZNER LAJOS. Balassa Bálint a gyarmati és kékkői Balassa János fia, ki 1551-ben született. Küzdelmes és zaklatott élete hazájának és nemzetének nehéz s viszontagsággal teljes napjaival esik össze s jó és rossz tulaj­donai e kor bélyegét viselik magukon. Szó­ban, tettben egyaránt nyilvánuló elszánt hazafiasság, féktelen szenvedély, nemes, költői lélek egyaránt párosult benne, mely tulajdonok csaknem mind atyjáról szállot­tak rá örökségül. Ehhez járul még rendkívüli szépsége, a fegyverforgatásban, baj­vívásban, lovaglás­ban, tánczban ügyessége, sőt művészete. Ifjú s különösen is fogékony szivét heves s később szenvedélyes szerelemre gyulasztá a Temesvárnál elesett Losonczy István le­ánya, Losonczy Anna, kinek szerelmét egy végzetes tévedés folytán könnyelműen el­játszotta s kedvessét másnak jutatta a ke­zére. Küzdelmekben gazdag életének a színműben csak ezen szerelmi epizód a tárgya, de az író helyesen választotta ezen epizódot színművének tárgyául, mert Ba­lassa életének ez a legfontosabb mozza­nata, későbbi szenvedéseinek ez az alapja, forrása, ez a tragikuma, mely bármennyire is rokonszervezünk jó tulajdonai miatt hő­sünkkel, mint a színműben látni fogjuk igazságos s méltán zúdulnak rá könnyel­műsége miatt a szenvedések. Magában a színműben e bünhödésről alig van szó s ezért a befejezése nem elég világos és megnyugtató. Mert igaz ugyan, hogy az ilyen fajtájú színműben a tragi­kum érvényesülése nem kívántatik meg, de ha a mag már el van vetve, a költői igaz­­ságszolgáltatás megköveteli a vétség bün­tetését, a bűnhödést, különösen mivel má­sodszor is odahagyja szerelmesét. (Folyt. köv.) Főmunkatárs: Oroszlány Gábor.

Next