Székelység, 1905. július-szeptember (8. évfolyam, 148-223. szám)

1905-07-01 / 148. szám

2-ik oldal Sa ékelység. Maros-Vásárhely, 1905. julius 1 szombat. ingyen adni, csupán az üvegek és ládák árát, mely 1000 koronát tesz ki vagyonon­­ként, kéri megfizetni. Hogy azonban köny­­nyebbséget szerezzen s kereskedőnek, haj­landó tőle egy fedezeti váltót átvenni, me­lyet a kereskedő aztán minden négy hóban megújíthat, a kizárólagos elárusítási jogot 5 évre biztosítja (2 év alatt 3 helyen tette.) Ez természetesen kölcsönös aláírással­­ történik, a kereskedőtől a váltót feladó ve­­vény ellenében követeli s nyomban valamely pénzintézetben leszámítol­tatja. Megújításról többé szó sincs, a váltót 4 hó múlva a ke­reskedő ki kell fizesse a drága üres üve­geket pedig megsütheti, azokat nem meri visszaküldeni, mert akkor se pénz se posztó. Pár évvel ezelőtt Kiszling Ödön, múlt évben pedig Pap Zsigmond helyi keres­kedőink lettek ilyen módon beugratva. Ezelőtt 2 hóval ismét eljött városunkba sze­­rencsét próbálni s a Vasváry és Halász cégre vetette ki hálóját. Itt azonban kudarcot vallott, a szerződést nem Goldstein, hanem a cég maga szerkesztette és pedig nagyon óvatosan és ügyesen, mert kötelezte Gold­­steint, hogy bármilyen, az övéhez hasonló üres üvegeket bármely időben köteles visszavenni. Goldstein számítva arra, hogy az üres üvegeket majd pár hó múlva kapja vissza, ebbe és belement. Nem így állott azonban a dolog. Vasváry és Halász értesítette Goldsteint, hogy most az ünnep után hoz­hatja az első vagyon vizet, mert az 5000 darab üres üveg készen van Most már Goldstein úr megakadt, mert ő tulajdonképen nem borvizet, hanem üres üveget akart eladni s igy természetesen az 1000 koronás váltóra való utazgatás nem sikerülhet, tehát inkább nem szállitotta a vizet. Goldsteint perelni nem lehet, tejesen vagyontalan, a forrásnál levő pár száz darab üres üveg képezi összes va­gyonát. Figyelmeztetjük tehát kereskedőinket, hogy Goldstein üzelmeinek fel ne üljenek, hanem ha valamelyiknél ismét jelentkezik, egyenesen jelentsék fel a rendőrségnél. A székely kormánybiztosságnak és Székely Társaságnak pedig figyelmébe ajánljuk az esetet, mert valamit tenni kellene, hogy Goldstein úr ne folytathassa ézelmeit a székelyföldi savanyúvizek kárára. Széchi Emmának kevés oly őszinte siker lehetett, mint ez este, a­mikor szebbet, ked­vesebbet produkált, mint a bemutató elő­adáson. A többi szereplőről nem akad új mondanivalónk. A­kik a Lumpácius szilapját végigolvas­ták, bizonyára örömmel vették észre, hogy a társulatnak eddig alig ismert tagjaival találkozunk Nesztroy bohózatában. Tarján Irma és Szűcs Irén, a két drámai színésznő hosszas hallgatás után végre szerepeltek. Vagy azért szerződtette-e őket Heves di­rektor, hogy egyáltalán ne játszanak ? Ugye, hogy nem. S mert a közönségnek nem kell a dráma, a drámai színészek bo­hózatra szorulnak. Ez is különben egy kicsit a közönség vívmánya, a mi közön­ségünké. Lumpáciusba legtöbb derűt Mátrai va­rázsolt, de Radó és Baghy is megtették, a a mit lehetett. Szász. Színház. Közönségünk távol tartotta magát a­­Mulató Istenek­ második előadásától és igen közepesen mutatott Lum­pácius Va­­gabundusnak, ennek a meghalni nem akaró öregségnek a csütörtöki színrehozatalán. Néhány ember hallgatta végig, hogy Junó-Sugár Aranka mekkora művészettel toldotta meg eddigi sikereit és ez a néhány ember egy premier közönség lelkesedésével tapsolta meg Kárisz bájos személyesitőjé­­nek Széchi Emmának temperamentumos, sikkel és szubrett eleganciával teli táncait. Színházi heti műsor. Pént. „János Vitéz“ operette zóna. Szombat „Tót leány“ népszínmű. M­IRE­K­ Marót-Vásárhely, 1806. junius 30. — Hazafias vármegyei tisztviselők. Recrudescunt incliti vulnera hungariae. Megújulnak a hires Magyarország sebei s minden igaz magyar megérzi a nyögő haza jajki­áltását, s igyekszik a segítségére. Ör­vendünk, hogy ugyanezt látjuk vár­megyénk derék tisztikaránál is. A mai napon történt meg azon nevezetes do­log, mely csak nagyrészek idején ismétlődött a magyar történelemben. Csak akkor, midőn elhangzott a szózat: Veszélyben a haza! A marostorda me­gyei alispán össze­hívta a tisztviselő­ket s előadta a helyzetet, javasolván, hogy foglaljanak állást az absolut kor­mány ellen. A tisztviselői kar mint egy ember nyilatkozott a hazafias alispán javaslata mellett s erre Erősdy Sándor főjegyző felolvasta az általa megfogalmazott határozatot, melyben kimondták a tisztviselők, hogy már előre megtagadják az adó és újonc­­szedéshez a segítséget, a kormány ren­­deleteit nem teljesítik s szolidaritást vállalnak maguk között arra nézve, hogy ha valakit állásától felfüggesz­tenek, senki a helyettesítéseket el nem vállalja, mert aki elvállalja az bitang, gazember. Éljen sokáig. Éljen sokáig derék alispánunk. — Az igazságügyminisz­­ter és a helyi ügyvédi ka­­ mara Lányi Bertalan urnak meg­érkezett már átirata, melyben a maros­­vásárhelyi ügyvédi kamarával tudatja, hogy ő az igazságügyminiszter. A legközelebbi választmányi ülés tárgyát fogja képezni, hogy ennek a hazafiat­­lan urnak méltó válasz adassék. Füg­ten és hivatása magaslatán álló jogász testület válasza nem lehet más, minthogy, ily alkotmány­ellenes irka-firkákat megvetéssel utasít vissza. — Marosvásárhely az al­kotmány védelmében. Az or­szág városai sorban nyilatkoznak a darabont minisztérium ellen, úgy va­gyunk értesülve, hogy a communitás tagjai közt pártkülönbség nélkül az az egyhangú nézet, hogy városunk is fog­laljon legközelebb állást az alkotmány­­tiprók ellen. E tárgyban rendkívüli közgyűlés lesz. — A gimnázium záróvizsgája. Péter és Pál napján, ezen a hagyományos napon tartotta az erdélyi kath. státus helyi főgimnáziuma záróünnepélyét, melyet a plébánia templomban Te Deum előzött meg. Rettegi igazgató emelkedett szellemű, a hazaf­iság és a kereszténység kapcsolatát fejtegető beszédő után kiosztották a jutal­makat, pályadíjakat és bezárták az utolsó évet, melyet a gimnázium az eddigi épü­letben töltött. Szeptemberre ugyanis be­költöznek a Klastrom utcában épülő új palotába. Az intézetnek ez évben 281 nö­vendéke volt, köztük 210 magyar, 3 német, a lengyel és 67 román ifjú. Minden tárgy­ból é les osztályzatot nyertek tizenketten, elégtelen jegye hatvanötnek volt. Érettségit tettek ez évben tizenheten, köztük egy ma­gántanuló leány is, a­ki az első érett kisasszony Marosvásárhely­. A jövő tanév megnyitása szeptember ötödikén lesz. — Temetés. Megemlékeztünk múlt számunkban arról a nagy gyászról, a mely­­lyel dr. Pap István kolozsvári kir. tábla­­bíró és felesége K. Kathonay Gizella csa­ládját meglátogatta Isten, kis Irénkéjük elhunytával. E gyászszal társadalmi életünk­nek számos tisztelt családja lévén érintve a temetés részleteiről is közlünk rövid értesí­té­st. E hó 27-én, kedden Kolozsvárt a gyász­háznál tartott egyházi szertartásnál Herepey Gergely kolozsvári esperes megható imát mondott és Zsigmond Ferenc ref. kántor gyönyörű gyászdalokat énekelt. Szertartás után a kis koporsót Marosvásár­helyre hozták hová kiterjedt rokoni és test­véri kötelék fűzi e gyászoló családot. A drága leánykának a családi sírbani elhelye­zése itt is nagy részvét mellett történt, az alkalmilag feldíszített címteremből Koszorús István s. lelkész imádsága után, az itteni egyház két kántor tanítójának Nagy László és Kovács Pálnak áhitatos gyászénekei közben. A kis koporsót a sze­retet teljesen elhalmozta virággal, koszorú­val. Drága kis Pibikénknek — Anyám édes, Apám édes (szülei), Édes Pibinek — \T + * iL hől díszített és diszitetlen kalapok, ruhakelméi, blúz­sely­|\| 1*1 N­ ídOTl öít Öf Q R messé­delain, batt­zt, etamien stb. mosó szerb vásznak és zefirek / ’ s ** 16-krtól fölfelé a legszebb kivitelben. Különlegességek nagy választékban kaphatók Egy jó családból való fiú tanulóul felvétetik. (Papp palota) (201.) BOCSÁNCZY MÁRTONNÁL

Next