Katolikus főgimnázium, Székelyudvarhely, 1876
l ismerve, annak tanulmányozásában lankadatlan fáradozást tanúsítottak. Gondolom, nem szükség, hogy minden egyes korból példát idézzek, hisz úgy is hitelre fogok találni; véleményem szerint, nem tévesztem el az utat, midőn az általam kitűzött tulajdonképeni feladat tárgyalására áttérve, saját meggyőződésemnek úgy, mint azt a tapasztalás bizonyítja, minden habozás nélkül kifejezést adok. Aki nem fáradozik és nem munkálkodik, eredményre nem is számíthat. A régiek és az újabbak közül számosan belátván ezen elvnek igazságát, egész odaadással, kitartó, ernyedetlen buzgósággal kezdették azon nyelvet tanulni, „melyen a legfelségesebb költők énekeltek, a leghatalmasabb szónokok szavaltak, a legmélyebben gondolkodó bölcsészek eszmélődtek.“ (Szepesi J.) A tudósoknak ezen, a görög nyelv iránti lelkesedése különösen a 15. század közepe táján kezdett ébredezni, mi 1453 óta,—midőn a törökök Konstantinápolyt elfoglalták, — hovatovább folytonosan fokozódott. Minden műveit nemzet irodalmában, — ha mélyebben vizsgáljuk, — észlelhetjük, hogy az irodalmi téren működő egyének a görög nyelvnek képző és fejlesztő erejétől át lévén hatva, saját nyelvüket alakilag szabatos, folyékony és világos nyelvvel és irálylyal, tartalmilag pedig soha el nem évülő, mindig nagy horderejű eszmékkel gazdagították. Vegyük fel például — a többi miveit nemzetek mellőzésével — egyedül a különben helyzetileg is hozzánk legközelebb álló német nemzetnek nyelvét és irodalmát, melyet a mai korban úgy is — elég méltán — oly előszeretettel kívánnak taníttatni, és a 17. század második negyedétől kezdve észlelhetjük, mennyire buzogtak annak mivelői a classicus nyelvek, nevezetesen a görög nyelv iránt, mert teljesen átlátták, hogy az, anyanyelvük szebbé és ékesebbé tevésére hatályos erővel bír. Honnan nyerte Lessing nyelvezetének erejét, szabatosság- és folyékonyságát, világosságát és velős rövidségét? bizonyára a classicus nyelvektől, mert ha boncolgatni kezdjük műveit, mindenben kiérezzük a régi classicusokban való jártasságát. Mi tette a német irodalomnak két legnagyobb és legfényesebben ragyogó csillagát, Göthét és Schillert azokká, amik? Nem más, mint a classicusokkali tudományos foglalkozás, amint ezt a német irodalom történelme hitelesen bizonyítja és megerősíti. Továbbá saját nemzeti irodalmi férfiainkat sem mellőzhetjük, mert ilyenek voltak és mai napság is vannak, pl. Berzsenyi, Kis és Kölcsey s. t. m. kik a classicus nyelveket nagy eredménynyel tanulták és általa anyanyelvünket is fejleszteni iparkodtak. Kis Jánosnak, irodalmunk e nagy férfiújának, életleirásában Toldy Ferenc azon helyen, hol a