Katolikus főgimnázium, Székelyudvarhely, 1897

Világos az is, hogy másképen érvényesül a népköltészet a dalban, máskép a mesében, máskép a balladában és újra csak máskép a közmondásokban és elmés apróságokban. Vannak, hisz szükségkép lenniük kell, népköltészetünkben közös vonások, minő a tiszta, megszűrt erkölcsi világnézet s ál­talában a szigorú etikai alap, amelyen egész népköltészetünk felépült, de az sem vitatható el, hogy népdalainkban par excel­lence népünk érzelem­világa, a közmondásokban és hasonló szel­lemi termékekben bölcselme, mondáiban nemzeti hagyománya, meséiben hite, erkölcse, szokása s általában világnézete az ural­kodó elem. I. Népmondáinkról és népmeséinkről. Népmondákban gyűjteményeink igen szegényesek. Igazában csak krónikáinkat nevezhetjük népmonda gyűjtés­nek, hiszen az a kevés és hézagos, ami ránk maradt, ezek révén maradt ránk. Krónikáink vetnek egy kis fényt a magyar nemzet­nek homályos keletkezésére, azok őrizték meg Etelének az Isten ostorának, Csabának, Álmosnak a szentnek és a honfoglaló Ár­pádnak dicső neveit, a Lehel mondát; a Kézay krónikájából tudjuk, mint győzi le Botond a görög óriást s tör bárdja ütésével Gaál György : Märchen der Magyarén 1822. Májláth János gróf: Ungarische Sagen und Märchen 1825. Mednyánszky Alajos báró: Erzählungen, Sagen und Märchen aus der Vorzeith Ungarns 1821). Csapó Dániel: Dalfüzérke 1846. Erdélyi János: Magyar népdalok és mondák 1846 — 48. Erdélyi János: Magyar közmondások 1850. Erdélyi János: Magyar népmesék 1855. Merényi László: Eredeti népmesék 1801. Kriza János: Vadrózsák 1863. Pap Gyula: Palócz költemények 1865. Arany László és Gyulai Pál: Magyar népköltési gyűjtemény 3 kötet. Benedek Elek: Székely Tündérország 1885. Végül a Figyelő, Néprajzi folyóirat, Nyelvőr évfolyamai.

Next