Katolikus főgimnázium, Székelyudvarhely, 1906
A sibyllai jóslatokról a jövőt sűrű fátyol takarja el az emberiség szemei elől. Az emberek azonban kíváncsiak és szeretnék tudni, mit hoz a jövő. Azután még sok, a legtöbb ember múltja, jelene sivár, szerencsétlen. A jövőtől várja tehát azt, amit múltja, jelene megtagadott tőle : a szerencsét. A jövőt azonban csak várni, sejteni lehet, megtudni nem ! A jövőnek ezen bizonytalanságából magyarázható az emberek törekvése, hogy jóslatokat szerezzenek a jövő felől, ebből a figyelem, melylyel a nép prófétáit hallgatni szokták, ebből a magyar százéves jövendőmondónak népszerűsége. Különösen zavaros, akár vallási, akár politikai villongásoktól nyugtalanított napokban húzza ki a nép mestergerendája mellől a százéves jövendőmondót, hogy tájékozódást merítsen belőle. Nem hiányoznak ilyenkor olyan emberek sem, kik azt hiszik, hogy próféta lélekkel vannak megáldva. Ezek aztán a régi jóslatokat a körülményeknek megfelelőleg átdolgozzák, kibővítik s magyarázzák. Nem hiányoznak olyanok sem, akik mindezen eléjük tálalt dolgokat el is hiszik, habár sokszor csalók húzzák a legtöbb hasznot a nép hiszékenységéből, így van ez a mi napjainkban is. Kézzelfogható tehát, hogy az ókorban mily óriási mérveket ölthetett a jóslás szerepe az emberek életében, ha meggondoljuk, hogy a jóslás és jövendőmondás minden neme a pogány vallások fő alkotó elemét képezte. De mielőtt tovább mennék, legyen szabad megjegyeznem, hogy e helyen nem gondolok a zsidó nép prófétáira. Mert ezek egyedülállók, nincs hozzájuk hasonló a pogány népek között. Mert a zsidó próféták a törvény őrei valának, tolmácsok a nép és Jehova között, továbbá a Messiás eljövetelének előhírnökei. H Ha tehát az ókor prófétáit emlegetjük, azon népi prófétákról van szó.