Katolikus főgimnázium, Székelyudvarhely, 1916
s Kovács János. 1868-1917. Huszonhárom évi tanárkodás után, 49 éves korában költözött el az élők sorából Kovács János, intézetünk pap-tanára, a kiben városunk társadalma s az erdélyi magyar tanügy egy nagy tehetséget s ritka tartalmas egyéniséget veszitett. Egyszerű székely családból 1868 deczember 24 én született a csikmegyei Csatószegen. Középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi, majd pedig a csiksomlyói róm. kath. főgimnáziumban végezte. Érettségi vizsgáját is itt tette le jeles eredménnyel. Fiatal lelkének vágyódása a papi pálya felé vonta s Lönhard Ferenc erdélyi püspök örömmel vette föl a tehetséges ifjút a gyulafehérvári püspöki papnevelőintézet növendékei közé. Elöljárói nagy reménységet fűztek hozzá. Fölszenteltetése után így jutott el a kolozsvári tudományegyetemre, ahol a bölcsészeti szakon mint tanárjelölt a magyar és latin nyelvi és irodalmi előadásokat hallgatta. Egyetemi tanulmányainak végeztével, 1894-ben püspöke a székelyudvarhelyi főgimnáziumhoz küldte tanárnak s azóta megszakítás nélkül ennél az intézetnél működött, amig csak a korai halál a katedrától el nem szakította. A tanítás nehéz munkája mellé szívesen és készséges rátermettséggel vállalta a nevelésnek sok teherrel súlyos gondjait is. 1894—1900 ig mint a főgimnáziummal kapcsolatos főnevelőintézet aligazgatója gondozta az ifjúságot. 1900—1907-ig az internátushoz ment át felügyelőnek s ebben a minőségben valósággal jobbkeze volt a tápintézet megalkotójának és vezetőjének, Soó Gáspárnak. Mikor pedig 1907-ben Soó Gáspár az intézet