Református kollégium, Székelyudvarhely, 1880
T. Tanévet lezáró beszédt, 1881. junius 26-án, tartotta Bach Károly, ig. tanár. Mélyen tisztelt iskolai elöljárósági Szeretett pályatársak! Kedves tanítványaink és érdemes közönség! Egy év, kiszakítva az idő végetlenségéből, csak annyi, mint egy cseppnyi merítés a tenger özönéből: csak egy kis iullámverés, amely nyom nélkül tűnik el, csak olyan, mint a tegnapi napnak elmúlása. De egy esztendő e rövid földi életben és kivált az oly szűk térre szorított és annyira korlátolt emberi munkásság körében, már mégsem olyan elenyésző csekélység, hogy annak leáldozásával ne volna szükséges és tanulságos rá legalább egy futó pillantást vetni. Íme, — Isten jóvoltából ismét egy esztendő tűnt el életünk egéről és — fájdalom, ismét egy lépéssel jutottunk közelebb az élet végső határához, rideg sírunk széléhez. És én azt hiszem, hogy ez ünnepélyes és komoly pillanathoz alig tehetnék méltóbbat, minthogy a múltakra vezessem vissza a tekinteteket, mert a lefolyt idő gazdag forrásából még egyfelől sok örömet, másfelől tanulságot vagy biztatást és erőt lehet meríteni a továbbküzdésre. Midőn szerencsés voltam a már-már haldokló 1880/81-ik iskolai esztendőt megnyitni, egy képet tártam volt föl azért, hogy azt magunk elé tartsuk s kitelhetőleg megvalósítani törekedjünk. S most, midőn már az esztendő utolsó érüléseit számláljuk, készen van a kép, csak azt kell constatálni, hogy milyen lett az a valóságban. Igen, az az én feladatom, hogy kimutassam, mennyire sikerült tanítók és tanítványok közös, vállvetett munkásságának a készített terv a kivitelben; röviden szólva: a lefolyt iskolai esztendő eredményéről kell ezúttal — legalább főbb vonásokban —megemlékeznem, beszámolnom, mihez ezennel hozzá is kezdek. Mindenekelőtt létünk és emberi életünk egyik legnélkülözhetetlenebb feltételéről- az egészségi állapotról emlékezvén meg, ez a lefolyt évben általában kielégítő volt. Az esztendőt 18 tanító vezetése mellett mintegy 300 tanuló kezdette meg.