Református kollégium, Székelyudvarhely, 1904
. Való igaz, hogy az értelmi nevelés nagyon lefoglalja a gyermek idejét, hogy a nemzedék testi satnyulása, társadalomerkölcsi züllése, s már a gyermeknél is tapasztalható egyes erkölcsi gyarlóságok hangosan követelik, hogy nevelési rendszerünkön változtassunk. Csakhogy itt óvást kell tennem azoknak a felfogása ellen, kik a nevelést teljesen azonosítják az iskolával, akik minden bajt az iskolának szeretnének felróni s a kik a nevelés rendszerének változtatása alatt, tulajdonkép az iskola megjavítását gondolják. Ez tévedés ! Kiváló tanférfiaink hangoztatják ugyan, hogy »iskoláinknak legnagyobb baja az intellektualismusnak tulságba hajtása, s annak oly mértékben való kultiválása, hogy a mellett sem figyelem, sem idő nem marad a valódi érzés és jellem képzésre« de eme mindenesetre orvoslásra szoruló egyoldalúság alapja, részint Herbart és a positivista bölcselők paedagogiai nézeteinek elterjedésében, részint a korszellemnek az iskolára gyakorolt hatásában kereshető, mint amelyek nagyban hozzájárultak az értelemfejlesztő nevelés uralmának megalapításához. Mert bármily odaadással végezze is dolgát az iskola — az egyéni vonások alakítgatásában, — melyekben a bajok forrása van — a nevelések mégis csak egyik tényezője. Sok ága s a közösségre irányzott munkája mellett nem fektetheti a fősúlyt az egyéniség kidomborítására annál is inkább, mert az iskolában eltöltött sok óra ellenére, idejének nagy részét az iskolán kívül tölti a gyermek. A nevelés e fontos irányára, az egyéniség nevelésére egy másik tényező is hivatott: a család »Minden ember — mondja Humboldt — egy jobb embert hord magában.« E jobb embert elővarázsolni, ez az élet titka, a szülők legnagyobb művészete. Szülői ház és család azonos fogalmak. A család a társadalom alapja. A család boldogságán alapszik a nemzetek megelégedése az államszervezet biztonsága, a kormányzás rendes folyása. Hogy a család boldog és megelégedett legyen, a családot alkotó egyedeknek is boldogoknak kell lenniük. S hogy mitől függ az egyének boldogsága , arra nézve eltérők a vélemények. Elvileg azonban boldoggá csak az öntökéletesülés, a valláserkölcsi nemesedés, a kitűzött czélok elérése, s azok sikeres és zavartalan mukálása tehet. — E mindenesetre nélkülözhetlen erények és előnyök sor-