Református kollégium, Székelyudvarhely, 1911
I. Báró Bánffy Dezső emlékezete * (1843—1911.b áró Bánffy Dezsőt, az erdélyi református egyházkerület főgondnokát, a református konvent világi élőkét, Magyarország egykori miniszterelnökét és képviselőházának volt elnökét, több város díszpolgárát, a nagynevű államférfiút, folyó évi május 26-án temették el Budapesten a kerepesi temetőbe, a főváros által felajánlott díszsírhelyen. Koporsóját beláthatatlan fekete tömeg fogta körül, amerre csak elhaladt. De nem ennyi volt a gyászolók serege. Az egész nemzet szívének részvéte kísérte sírjába. Ebben a részvétben benne volt az a fájdalom, melyet a nemzet elhunyt nagy fia halálán érzett. És benne volt az a hála is, melyet szívében ápol azokért a nagy szolgálatokért, amelyeket Bánffy Dezső a nemzetnek tett. Báró Bánffy Dezső, a közelebbi idők legnagyobb magyarja és kálvinistája, hosszú, de a legnagyobb eseményekkel gazdagított életpályát futott meg. Az az államférfiú halt meg benne, aki magyarságának erős öntudatában a legkérlelhetetlenebb sovén, a legdemokratikusabb főúr, a legszabadelvűbb miniszterelnök s a legtürelmesebb egyházvezér tudott lenni. Nem volt sehol közkatona, mindenütt vezér s ami nagy ritkaság e pártviszályok dúlta országban: minden párt, minden felekezet és minden hazafias s jótékony intézmény talált okot az ő meggyászolására. Most, hogy daliás, kemény alakja nincs többé a küzdők között tisztán látja mindenki, micsoda helyet foglalt el a küzdők so r Felolvastatott 1911. szept. 6-án a tanév megnyitásakor tartott emlékünnepélyen.