Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1872
4 Ámde e telep történelme nincs még annyira megvilágítva, hogy minden részletet kétségbevonhatlan adatokkal lehetne bizonyítani , azonban már mégsem oly homályos az, hogy, egyes tisztább részeit a magyar történelem keretébe illesztve, ezen telep múltját legalább főbb vonásokban ismertetni nem lehetne. Most, midőn a székely a magyarral ismét testvéries ölelkezésben áll, midőn jelen századunk fenséges találmánya, a gőzmozdony és vaspálya, Erdély keleti részét Magyarország nyugati határával összekötvén, a magyar birodalom egymástól legtávolabb élő lakosai is a hajdan heteket, sőt hónapokat igénylő utakat néhány óra (Brassótól Pozsonyig 36 óra) alatt röpülhetik át; midőn a székely nemzet külön történelmének megírása és annak a nagy magyar történelembe illesztése most napirenden áll, s ezen eszme az egész nemzetnél szellemi és anyagi pártolásra talál , helyén látjuk a székely nemzet történelmének azon részecskéjével is foglalkozni, melynek színhelye a Székelyföldtől legtávolabb, Magyarország legnyugatibb határán fekszik. Igen kevés azon történelmi források száma, melyekből a vágvidéki székely telep történetének megírója ez idő szerint meríthet. Két okmány a „Székely oklevéltárból“, pár sornyi adat a „csíki krónikából“, azután a magyar történelem keretéből kivont egyes adatok: ennyiből áll az alap, melyre ezen kis monographia felépíthető. Hogy az így elkészült építmény nem lesz-e megingatható, vagy talán meg is dönthető, az természetesen új alapkövek találásától és ezek segélyével jobb építmény emelésétől, különösen anyag- és szellemdús építőtől függ, de az új építő mégis vagy felhasználhatja amannak anyagát, vagy legalább buzdítást nyerhet a negatív irányra, tudván merre nem kell haladnia. Legyen bármi az eredmény: vagy megáll a jelen kis építmény és megerősíttetik, vagy eldől és helyébe ij építtetik; minda két eset bizonyosan csak javára leend a hazai történelem tudományának, és így a jelen munka éppen nem lesz fölösleges. Menjünk a dologra.