Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1877

„Olusai, imi....“ Humán tárgyak tanítása az I. osztályban. — Váró Ferenctől. „Tanuljon meg a fiam olvasni, írni, számolni, legyen becsü­­­letes ember, többet nem kívánok.“ Ezzel a s­z­e­r­é­n­y kívánsággal iskoláztatja egy apa a fiát. A fiú egy középiskola egyik felsőbb osztályában jó előmenetellel tanul, s az apja még mindegyre azt a szerény kívánságot táplálja. Kívánságát eredeti eszejárásával úgy magyarázza, hogy akkor fog az ő fia o­­­v­asni tudni, ha a mit egy-két műveit nyelven, vagy legalább a mit édes nemzete nyelvén, nem szakemberek számára, igazat, szépet becsest írtak és írnak, mindazt érdekkel, egészen értve és élvezve tudja olvasni; akkor fog az ő fia írni tudni, ha a mit tapasztal s gondol és a­mit érez, híven meg tudja másokkal — az élőbeszé­den kívül, írásban — értetni, s tudja élveztetni is; akkor fog az ő fia számolni tudni, ha a kétszerkettőn alapuló számvetés mellett a maga érdekeinek a természethez, társasági, állampolgári élethez való mindennapi viszonyait a kétszerkettő világosságával szereti és tudja számításba venni, ismeretesekből az isme­retlent kitalálni, szóval ha legalább első fokú számegyenletet min­den ízére nézve öntudatos, okismerő eljárással tudván föltenni és megoldani, szükségképen oly szabatos fogalomvilága — azaz, hogy önállóvá fejtett józan esze — van, hogy legalább első fokú foga­lomegyenleteket is könnyedén old meg; becsületes ember lesz — úgymond végül — az ő fia, ha tanítóinak bánásmódja és pél­daadása folyvást öregbítette azokat a nemes érzéseket és indula-

Next