Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1877
„Olusai, imi....“ Humán tárgyak tanítása az I. osztályban. — Váró Ferenctől. „Tanuljon meg a fiam olvasni, írni, számolni, legyen becsületes ember, többet nem kívánok.“ Ezzel a szerény kívánsággal iskoláztatja egy apa a fiát. A fiú egy középiskola egyik felsőbb osztályában jó előmenetellel tanul, s az apja még mindegyre azt a szerény kívánságot táplálja. Kívánságát eredeti eszejárásával úgy magyarázza, hogy akkor fog az ő fia ovasni tudni, ha a mit egy-két műveit nyelven, vagy legalább a mit édes nemzete nyelvén, nem szakemberek számára, igazat, szépet becsest írtak és írnak, mindazt érdekkel, egészen értve és élvezve tudja olvasni; akkor fog az ő fia írni tudni, ha a mit tapasztal s gondol és amit érez, híven meg tudja másokkal — az élőbeszéden kívül, írásban — értetni, s tudja élveztetni is; akkor fog az ő fia számolni tudni, ha a kétszerkettőn alapuló számvetés mellett a maga érdekeinek a természethez, társasági, állampolgári élethez való mindennapi viszonyait a kétszerkettő világosságával szereti és tudja számításba venni, ismeretesekből az ismeretlent kitalálni, szóval ha legalább első fokú számegyenletet minden ízére nézve öntudatos, okismerő eljárással tudván föltenni és megoldani, szükségképen oly szabatos fogalomvilága — azaz, hogy önállóvá fejtett józan esze — van, hogy legalább első fokú fogalomegyenleteket is könnyedén old meg; becsületes ember lesz — úgymond végül — az ő fia, ha tanítóinak bánásmódja és példaadása folyvást öregbítette azokat a nemes érzéseket és indula-