Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1880
„ A földrajz tanítása és a földrajzi terminusok — Laukó Alberttel. — „Elme képző tudomány egyedül a mathesis s a nyelv“ ezt szeretik mondani, kik egyik vagy másik szakmával tüzetesebben foglalkoznak; azonban rendesen felejtik, hogy mi is tulajdonképen az elme képző, s rendesen úgy vannak vele, mint az iskolai tornával : tornáztatják a gyermeket, hogy izmai kifejlődjenek, hogy teste erősödjék, mert „csak ép testben lakozik ép lélek“, s feledik, hogy ha a gyermeknek egy kis szuszszanni való időt adunk, többet tornázik magára hagyva, mint a nyújtón vagy árboczon. E képen nem veszik észre, hogy minden studium, ha okszerűen tanítják, lehet elme képző, csak a tanító ne restelje a fáradságot s igyekezzék tanítványait jól kiismerni, s tanítását észjárásukhoz alkalmazni. Lelkiismeretesen tanítva a geographia ép oly elme képző lehet, mint a mathesis vagy a nyelv. S valamint a nyelvtanításnál nem igen vihetjük sokra, ha csak tisztán az okszerűségre törekedve az emlékező tehetséget nem gyakoroljuk, úgy vagyunk a geographiával is. Hogy továbbá a geographia nem utolsó helyet foglal el az elmeképző tudományok között, bizonyítja az, hogy a geographia tanítása szemléleten, okszerűségen s memorizáláson alapszik. Objective gyakorolván az ítélő tehetséget, a kezdet sokkal könynyebb s a czél elérése biztosabb, mint ha abstract fogalmakkal foglalkozunk. Azért jelen alkalommal igyekszem a geographia tanításának menetét kimutatni, és pedig először a szemléltetés, aztán az okszerű összefüggés kitüntetése s végre a tananyag beemléztetésének módját. 1*