Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1882
Br. Bsrnam fr. Vilmos íj allita® elmílar maijarozata alkalmazása és jelentté®, a naijar és épnái sísíísí BlE'&il. Dr. Vajda Emiltől. A verstan, illetve a rratau egyik legérdekesebb része az élörim (allitterátio), mely a rhythmusi ecsetlés egyik főtényezője egyszersmind. Az időmértékes és ütemes költészetnek is egyik főczélja lévén a rhythmusi esetlés, ezt, a szótagok szabályos menetén és arányos váltakozásán kívül, leginkább az előrim — kevésbbé a közép- és végrim — tapintatos használata által érhetni el. Az előrim ősi jelenség a költészetben, és leginkább zsenge korában dívott. Az előnim az európai művelt nyelvek ősi költészetében igen gyakori, sőt az ó-germán nyelvek általános jellegévé vált. Ebből következik az az általános elv, melyet az ó-germán nyelvek formáját meghatározva, felállítottak. „Kivétel nélkül minden ó-germán költemény a 9-ik százig, az ismeretes 8 ütemű epicai előmmel hosszú sorokban van szerkesztve.“ Ez általános érvényű tétel kimondása elég ok volt arra, hogy minél többen foglalkozzanak az ősi költészet eme mindenesetre érdekes jelenségével. Sokan, sokat írtak, megállapítottak egy elvet, felállítottak különböző tételeket, és ezeket az idő folyamán részint tökéletesítették, részben kiegészítették. A legujóbbi tétel, és egészen új felfogás, mely a kérdést illeti, a Bergmané, ki, mint a strassburgi egyet, tanára, igen sok időn át foglalkozott e tételek teljessé, és fokozatosan tökéletesebbé tételének módjával. Az előrim a rhythmusi ecsetlés egyik főtényezője. Az előrim mint általános jelleg. Az ó-germán költemények általános formája. 1*