Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1885
Az Edda dalok keletkezése. Régi v. költői Edda Az újabb v. prózai Edda. Valódi népdalok-e az Edda dalai ? szolgálhat. Ugyanis, Dán-Svéd és Norvégiának külön királya volt kik között az egyesség megbomolván, Harfager Harald Norvégkor királya a többieket legyőzte és átalakította az ország constitutióit Ez átalakítás természetesen ellenszegülésre talált az aristokraták, de a nép között is, kivált azok közt, kik nemzeti ősi vallásukat, szokásaikat, kiváltságaikat nem egy könnyen engedők egy ember szeszélyes újításai által korlátoztatok Ez okból, a kivándorlás megkezdődök s bár a kivándorlókra nagy pénzbírság rovatott, mindamellett is 50—60 évig tartott. A nép szine-java, az aristokraták s velők a tudomány és művészet kivándorolt Norvégiából. így történt Izland sziget megnépesülése a X-ik százban Az igy megnépesült szigetre nyomuló és skandináv elembe tartozó normannok is, híven megőrizve nemzeti hagyományaikat jellemüket, szokásaikat, jöttek át, és velők a tudomány, művésze iránti hajlam és lelkesedés. A skaldok dalai és énekei, melyeket magukkal hoztak s melyek szóhagyomány utján, nemzedékről nemzedékre szállottakeleintén mint Holzmann () megjegyzé, csak mint smrit (szóhagyomány) irodalom léteztek, s csak később lettek összegyűjtve és kiadva. Az Edda dalok tehát az 5—10. százban már szerepeltek szóhagyományilag, míg végre a 11-ik százban Saemund által öszszegyűjtve és kiadva lettek. Az első a régi Edda (aeltera Edda), mely szerzőjéről Saemund Siegfussonról (ki keleti Islandiában született 1056-ban . 1139-ben halt el) „Edda Saemundi“-nak neveztetik. Két részbe áll: egy mythologiaiból, melyben 13 dal van, és egy kéresem (hősi) dalokat tartalmazó részből, 21 darabbal. A második, az újabb Edda, mely prózában van írva, és gyűjtőjéről „Snorri Sturlusonról“ „Edda Snorriáná“-nak nevezik Minket azonban csak a régibb Edda érdekel, melyet „költői“ nek is neveznek. 2) Az Edda dalait azonban valódi népdaloknak tartani nem lehet. Igaz ugyan, hogy néhány közülök a költői v. mythologiai részből, népdaloknak is beillenének, de legnagyobb részük nem *) Holzmann A. „Die aeltere Edda.“ Leipzig. Holder. 1875. a) Hildebrand K. „Edda.“ Paderborn. 1876, 4