Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1914
t. Adatok az 1914—15. tanév történetéhez. (Tanévzáró beszéd.) Az 1914—15. tanév a háború jegyében indult meg s azzal is végződött. Ez elsősorban iskolánk külső képén látszott meg. Itt a kőcímeres, bástyás vár falai között, ahol talán a XVI. század óta nem hallatta hangját harci kürt, feltámadott a múlt, itt ismét katonák tanyáztak s a nyár és ősz szelíd estéin ismét felharsant a trombita férfias szava, ébresztve régi időket. Mégis mily más volt a jelen ! Nem kacagányos, nemes urak készültek itt pártos csatára, de csukaszürke fiai a népnek nagy, igazságos küzdelemre, csak mellükben a szív volt az ősöké: elszánt és halni kész a hazáért. Heteken, hónapokon át fogadta be és küldte ki intézetünk a harcosok zaját és a tudományok csendes lakása vezénylő szótól, gyakorlatozástól és gépfegyver-kattogástól volt sokáig hangos. És mi, ez intézet tulajdonképpeni lakói, eközben halkan, félve kinyitottuk a könyveket. Tanulni ! . . . nehéznek látszott most, majdnem lehetetlennek, sőt alig érdemesnek. Tanuljunk most, mikor nemzetek sírját ássák, mikor kockán forog mindaz, mit értéknek, jónak és kedvesnek tartottunk ? Szemünk tapadjon a betűk rajvonalára, mikor mindig amaz élőre gondolunk, hol apánk, testvérünk, fiunk hurrázik? Fülünkben a negyvenkettős mozsarak dörgése és mi hallgassuk a múzsák enyhe szózatát ? Szivünk, eszünk,