Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1876-01-01 / 1. szám

mok önaiu. Ezen törekvés óta az. Ha egy­szei... fizető tartományai vámszei határokat emelnek,’Magyarorsz. megköveteli, mely nem zárja ki szék­­ségessab viszonyban maradását. Az öna ház a függetlenség követelménye. Továbbá ha egy felül az adótörvények­g­alább adóterhet rendel a magyarra, minden európai polgár adóterhénél nagyobbat, kell az adóképességet lehetővé tenni. A jelenlegi közös vámterületnél a külföldi érdekek uralkodása mellett a pénzügy nem rendezhető, az adó­képesség napról-napra hanyatlik. De maga a vámrendszer most sem védvámos, sem szabad kereskedési, hanem ezen kétirányú rendszernek hátrányait viseli a haza, előnyeit pedig Austria. Austria felé van szabad kereskedés, mely olcsó de selejtes ipar­­czikkeit hozza cserébe, míg külföldre a drága védvámos határvonal nem engedi a magyar terményeket, bort, gyap­jút stb. kivinni, és jó ipar­czikkeket behozni. Austria jól érzi magát, városai, községei a vagyonosság, a kényelem példányai mostoha földje mellett, míg a magyar vidékek karmán földjén is a nélkülözés, és hiányok jeleiben vissza­maradt, mert védte­len nemzeti érdekei között a vám- Korolg3 SzakClló Cs' Utizaflím­ meguiaas neműt vesztegel. Az önálló vámterülettel a vagyont hozó, vagy megtartó ke­reskedés előnyösen lesz szabályozható. Nagyon beszélő példa erre a dohány­termelés. Az önálló vámterületen a monopólium megszüntethető, vagy minden érdeknek, igénynek megfelelően lesz rendezhető. A pálinka kazánok és sörházak körül ácsorgó finanszok el­­mehetnének a határokra, és m­eddően nem élveznék a ke­zelés költségeit. A magyar dohánykivitel­ most hoz ugyan f­á­rom milliót, de a behozatala 17 milliót igényelvén 14 millióval fizeti meg az állam a vámközösséget. A vámterület közösség terheit Austria jókedvéért viselni csak a nemzeti erő végkimerítése árán lehet, így történt ez mai napig a bankügyben is, melyb­en a közgyűlés más alkalommal a körirat szellemében már nyilatkozott. Sokáig az a kérdés határozott: mi kell a döntő befolyá­sunknak, de ma azt kérdezzük: mi kell a magyar nemzet­nek. A tömeges elszegényedés utján nem kell bevárni az lasztása a., lévén, a tanács v. Kaiser Sándor b. u.0 eredménye a honvédelmi A gazdasági szakosztály hajlandó marha állomány észreveheti a magas fűbér miatt, ez indokból vélt. marhatenyésztés elősegítése czéljából a kő szarvasmarha után darabonkint hét forint évi­g csak négy forint lenne fizetendő. Elfogadtatás Az igazoló bizottság elnöke, Say Rezső be­te­jeszti a bizottság tanácskozási jegyzőkönyveit a­z adófizetők lajstroma összeállítását­­ valamint a 41 míg terjedő azon névsort, melyben L felvettek, a vá­csi bi­zottság kebelébe tagul elismerendők. A névsor elol­­v­a­st­a­tott és a tör­v. értelmében kihirdette­tett. A belvárosi kerületben önként visszalépett Hahn Ármin bizottsági tagnak helyébe uj választás megejtése czéljából felhivatik az igazoló bizottság elnöke­, hogy a jövő évi 1876. január hó 13-ára kitűzött választási napra a szükséges intézkedéseket eszközölje, jelentése váratván. Lőrincz Károly b. t. a catasteri munkálatok vezeté­sére kiküldött bizottság elnöke beterjeszti hivatalos jelen­tését. A közgyűlés örvendetes tudomással veszi az ismert buzgósággal összeállított jelentést és egyhangúlag köszö­netet szavaz. A napirend kimerülvén a jegyzőkönyv hitelesítésére elnökileg Kaiser Sándor, Kövessi Ferencz, Ligeti József b. tagok felkérettek — s evvel a gyűlés d. e. 11 órakor feloszlatott. nel azomnn ki meg másítja. 100 szavazatot a töbm Ekkor durrant az o. X. — Y. levelét. Mire X. — ról.“ Ekkor jön kétségbeesés. Ez tanulságos dolog, azért , szomorú esemény zavarja némelyet * * * ARANYFELHŐK. SZESZÉLYES BESZÉLY. IRTA: SzIRONTAI /ARTHUR. II. ' SI LA JEUNESSE SAVAIT. (Folytatás.) Az öreg Alkáli nagyon szeretett volna dühbe jönni. — Itt van ni! — dünyögé. — Most meg a helyett, hogy ellent mondana : igazat ad. Soha ily szelekciót! Nincs mód arra nézve, hogy ezen idétlen szerelemről lemondjál? Elemér ritka nyugalommal szörpölte b­eáját. — Oh igen. Ezt kellett volna legelőször kérdezned. — Nos? Mi lenne ez? -- Szerezd meg nekem e lánykát a szeretőnek. Az öreg Atkári szokása ellenére nagyot bámult. Semmi kétség. Az ő drágalátos magzatkája meg van bolondulva. — Utóvégre is nem rész fogás, —mormogd boszosan. — Csak a kivitel ... A kivitel .... — Bizony a kivitel! — kerekedett felül Elemér. — Ez nem egyezik meg a mai divattal. Hanem hát egy Atkári ! Mit gondolsz papa? Pénz, dicsősség és még valami, amelyre az erkölcsös nők legtöbbet adnak, kivált ha oly déli ter­mettel bírunk, mint például én. Hahaha! Ezer ördög! Ezt a theát ismételni fogom. Addig gondolkozzál. Héj Silveszter! Te vén víziló ! Gyorsan még egy theát, mert egy óra múlva visszautazom a pásztortüzek hazájába. A vén komornik engedelmeskedett, a ki Metternich vaspálezskája alá volt szoktatva, inkább csodálkozot az apa gyöngeségén, mint a fiú éretlen könnyelműségén. Az öreg Atkári kétszer is meg­gondolta e rejtvényes feladatot, mely gyermekét újabb kalandokra ingerli. Mit tehetett? Elemér lemondott a leánykáról, de cserébe eré­nyét követelte, a­mi a mai divat szerint nagyon könnyű czikk, vagy épen meg nem vehető. De hát melyik nő állhatna ellent a fénynek? Kivált ha mögötte a nyomor, közmegvetés vézna és sápadt alakja fenyegetőzik? Még a selyem ágyban is feltalálhatók XV. Lajos poloskái. Egy kísérlet néha meggyöngíti a hitet. A csábszó felér az öröklét ígéreteivel A Vendrei családnak nincs többé mit reményleni. A bukás fájdalmas lehet ugyan, de néha a jólét paradicsomába vezet. Az éhség feláldozza szemérmét egy falat kenyérért, hátha még lábai elé teszik a görög dalnokok által megénekelt lucullusi étkeket. Bi­­boröltöny, parancsszó, hízelgő bókok, fedetlen emlők, egy pazarfényű lakosztályba zárt kis világ, turquin fürdők, nyilatkozó Ámorkák, kik hymen rózsa lánczait elfeledték magukkal hozni, váljon ki bírna egy ily étlennek ellentál­­lani ? Ida egy ideig haboz, kétkedik, a nők szokása szerint szemérmesen odázza el a kérdést, majd önkéntelen vissza­tér és mikor mi hátrálót hivatunk, akkor ő kezdi a tá­madást. Az öreg Atkári mosolyogva veregeté meg Elemér vállait. — Tehát komolyan mondod, hogy csak szeretőnek kell­ az a nem is tudom kicsoda micsoda leány? Elemér ki hörpinté b­eáját — Aha! Már kezdi! — gondold magában. — Tudja atyuskám én olyan kicsoda micsoda féle leányt még sze­retőnek sem fogadnám el. A­mi Idát illeti, röviden csak azt jelzem, hogy nincs a világon kincs, melyért odaadnám a szerelmét! De mivel engem nem szeret . . . — Nem szeret! Hahaha! Micsoda beszéd ez? — Úgy van. Daczára annak, hogy szerencsém van az ön tiszteletreméltó fiának lehetni. Azért hát le kell mon­Ez a másik történet mit most leirat, ti bejárja az egész világot. X. községben egy erőművész produkálta Falragaszok hirdették mi lesz még ma estve? Ezt, a plakátot olvasta egy­ csíkos zöld és szürke­, tarkított öltözetű úri egyén. Megszólítja egy polgártást — ráütve vállára, kérdi ? dánom a hírhatásáról. De mivel nekem ép oly daczos fe­jem van, mint önnek, és a lánykának még daczosabb, mint mindkettőnknek összevéve, tehát hadat szentem neki. Cézár herceg a táborkar főnöke. Egy hónap, alatt okvetlen diadalra kell jutnom, vagy — főbe lövöm magamat és ma­gának ide küldöm a fejemet bérmentetlenül! — Nanana! csitítgatta az öreg Atkári érzelgős mosoly­­lyal. — Hát egyéb dolgod sincs mint saját fejedet idestova küldözgetni? Majd meglátjuk. Nekem terveim vannak. Azt hiszem minden sikerülni fog. Egyelőre csak arra kérlek, botrányt ne csinálj. Tudod édes fiam ... A név, a világ ítélete: bánatomban a szél ütne meg, ha te, családom egyetlen sarja és reménysége, meggyaláznád őseinket! Elemér összekészülődött. — Szegény őseink! — nyafogott gúnyosan. —■ Hisz én miattam nyugodtan alhatnak. — De az itteni körök .. . — Azok meg feküdjenek le. Én mitsem adok a Princ Kronstein és őrgróf Szalvarádira. Én magyar főnemes vagyok. Én a bécsi főurak czimerét a csizmatalpamon viselem , melyiknek kifogása van ellene, keressen fel. Szívesen látom. Ah! Szinte viszket a kezem. Csak egy kar­dot! . . .Ha a tollal úgy tudnék bánni, már rég a Pant­­­heonba állították volna szobromat. Te atyuska! Egy költő Alkári! Istenemre! Mától kezdve költeményeket faragok Vilmához, Málvinhoz, Lujzához, Ilonkához, Katinkához . . . Ezen utóbbi egy czukrászboltban őrangyal. Cézár herczeg fülig szerelmes belé. Csak tizenhét éves! Minden foga meg­van. Úgy néz ki mint egy újko­si Messalina. Nagyon kevés ruhát hord magán, azt is a a la Parisiennes. Csupa poufre a la mode. A márványsziveket, a korcsolyázó szeszélyeket, a vasallót, varró gépet és seprőt. A sötétkék szemekről eszembe jut Hafiz. Ez a fickó nagyon jól fejezi ki magát a nők irányában. Szóval párbaj hiányában agyon szabdalnám

Next