Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1876-02-26 / 17. szám
IV-ik évfolyam. 17. szám. 1876. febr. 26-án. sgr-----------------------------ig Megjelenik: hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet, Rohrmfiller-féle ház. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Sgrt Egyes példányok ugyanitt kaphatók, ÉS VIDÉKE Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: Csitári Kálmán. Előfizetési árait: Egész évre..................8 frt. — kr. Fél évre.......................4 frt. — kr. Negyed évre...................2 frt. — kr. Egy hónapra . . . . — — 70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Kubik Lőrinc könyvkereskedésében. Budapesten Jánszky M.urnái, Vil. zerge utcza 21 sz.; Schvarcz József urnái Kristóf tér 1. sz.; Weisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. XT Hirdetések jutányosan számíttatnak. Ygy KÖZLÖNY. Az iskolai takarékpénztár. IL Elég szomorú tényállás, hogy nálunk a társulás szelleme nincs kifejlődve, mert a kiskorúságra nevelt polgárok a gyámsághoz, nem pedig az egyesülés útján keletkező ép önsegélyhez folyamodnak. A szükségérzet szerint árva-, iskola-, kápolna-, dologházat óhajtanak egyesek, de az erők társulása, a kívánság eszközlése elmarad. Beismerjük, hogy a demoralisatio mézes napjait éli. Ennek a jára léha áramnak útját állani lehet, de nem felolvasással, nem ünnepélyes, jóakaratú nyilatkozással, hanem példával, sziklaszerűen edzett, vaskapuképes catói jellemekkel. Az iskolai gyermekek takarék krajczárjai nem reformálják fent és lent az időnek halomra gyűjtött férges alkotásait. Az évtizedes nemzetgazdálkodás hozta válság okait kell sújtani. Hogy az élvezetszomjúság — a becsületes munkát kivéve mindenároni gyors gazdagulási vágy — a látszat, a puszta szín, az erkölcs helyett a felekezeti forma uralkodása — az egyszerű, igaz, valóság, a takarékosság nem tudása, a munka iránti tiszteletlenség—a korát túlélt, meddő—tisztelet a kivitelnek— aristocrata osztály polgártalansága. —■ Ezek ellenében vissza kell állítani a családi tűzhelyet. Ez főleg a nő feladata. Elegetétkezett, tegyen ezután jót. Dobja félre a divat drága rongyaival űzött, szánandó, csak a balikot ámító művészetét, és nevelje gyermekét az egyszerű igaz, emberies érzésekben. A belvárosi iskolákból távozó leánygyermekek ruhapiperéje ne szomorítsa kétségbeejtően a gondolkodót. Itt az alap ... ez a tér, és nem az iskolák pénztár szervezése, nem az emanczipatio beteg fogalmai, melyek érvényesítése csak sietteti a társadalom bukását, és csak azon nők szellemét bírják behálózni, kik a nő hivatását, a nőnem valódi küldetését vagy nem ismerik, vagy ismerni nem akarják. Teremtsünk családi életet, s annak erkölcsi alapján fog az iskola jó gyümölcsöt érlelni. Nagyon igaz, hogy nem az institutiók, nem a szabadelvű theoriák, nem a csúfolt corpus jurist helyettesítő tengernyi modern irányú t. czikkek fogják hazánkat óhajtott magaslatára emelni, hanem ezek is hivatvák a hiányzó kölcsönös bizodalmát, a közélet békés lehetőségét visszaállítani, ha t. i. ezen intézmények elméleti czélját nem gúnyolja a keserű gyakorlat. A magyar ember akármelyik ajtónál keresi ügye védelmét, olyan tapasztalással távozik, hogy régen halt meg Mátyás király. Ezen általánosságban tartott elméletiek után sem találjuk fel a közismert nemzeti erkölcsök orvoslását az iskolai takarékpénztár felállításában. A felhozott példák nem alkalmazhatók. Az iparűző államokban tényező közműveltség sorrendjében mi magyarok még nem jutottunk a különben üdvös iskolai takarékperselyek felállításáig. Először is a mi népünk pénzforgalma nagyon elüt a nevezett külhoni lakosság pénzforgalmától. Ott a gyármunkás télen-nyáron ismeri azon nélkülözhető krajczárokat, melyeket heti keresményéből félrerakhat. Ezen szándékának kívüle eső akadályokat nem ismer. Gyermekeinek nevelését, mint munkaképességét előmozdítani első dolga, és a tehetősebb osztály támogatásáról bizonyos. Nálunk a földműves jobb éveiben is nem minden évszakban rendelkezik készpénzzel, egy termése után egyszer pénzel, s ha szükségleteit fedezhette, több mint féléven át nincs félrerakni valója. Mostoha években kamatterhes pénzerővel él a szülő igen gyakran, mely évek netán lelkesedéssel megkezdett takarék munkáját mindannyiszor megsemmisítik. Másodszor az iskolai tanítás eredménytelenségének úgyis egyik oka a tanítói feladat sokoldalúsága, munkával való túlhalmozottsága. Czélszerű-e újabb teendővel terhelni a tanítót? — egy pénztári kezeléshez pontosságon kívül idő is kell, hogy a felelősség ne lehessen terhes. Továbbá nem ugyan a takarított összeg nagyságáról lehet szó, de ha annak lehető maximuma is olyan csekélység, mely eredménynek elégtelen, lehet-e ilyen szakismeretű könyvvitelre a tanítót utasítani? az iskolai tanítás idejét pénztári munkára felhasználni ? Az annyi üres tanító- TÁRGYA. A szerelem tanítványa, ah mi sokra megtanított, Engemet a szerelem ! Fényes égbe, menybe lépni Nincs megtiltva most nekem. És szerelmem adta azt is, Mely a menybe segített,, A kebel legdrágább kincsét — Legszebb kincsét — a hitet. Ez tanita üdvimával Áldni a meny Istenét. Most a bú sem oly keserves, Még az éj sem oly setét. De ha egykor e szerelmet, El kellene vesztenem; Hej, nem volna nekem újra, Se hitem, se Istenem ! Jávor. Eszme-szikrák. Még a legnagyobb elővigyázat mellett is követhetünk el hibát igaz, — de mégis azok szoktak legtöbb bakot lőni, kik fennen hirdetik, hogy csalhatatlanok. Minden eszmének van egy értéke, az olvasóra, — gondolatai körét ha többel nem, de egy porszemmel szaporítja. A jogtalanul nyert vagyon, igen olcsó gazdagság, — épen olyan, mint a rabló méhek méze: hasznavehetetlen. A fájdalom az öröm testvére, és mégis az egyik megjelenése, — a másikat elűzi. Minden, ami a nagy világűrben létezik, tanúságot tesz arról, — hogy van egy fensőbb hatalom, mely hatalmas kezekkel fogja a kormány rudat, s ez nem lehet más, mint a megfejthetlen, örök - erő. Tagadhatatlan, hogy az emberek vér alkata és természete annyi féle, — ahány féle az ember, — de mégis van egy — egy közös vonás, mely a rokon egyéneket felismerteti :a szeretet. Soha sem történik meg, hogy két ellenkező vérmérsékletű emberre egy és ugyanazon tárgy egyforma benyomást tegyen, hogy egyforma lelki állapotot idézzen elő. A szellemi tehetséget nem lehet qualificálni, mert a legközönségesebb lélek is tud néha olyat létrehozni, mit a legtehetségesebb szellemi munkás lehetetlennek tartott. Az ábrándvilág összes alakjai szétoszlanak, ha egy azok közül megtestesülve, hibáival elönkbe áll. Nézd meg a koldus életét, s fohászkodj fel, — ha némileg jobban folynak napjaid, — te, — ki selyemben, bársonyban, öltözve lopod el a napot. A felhasznált idő oly tőke, mely kamatait egész életünkön át lábainkhoz rakja le. Még a gyilkos is megborzad gonosztettétől, de a zsugori, — eladja szívesen lelkét — sőt életét is, ha azzal kincset gyűjthet magának. Az élet iskolájában nem kell bizonyítványokkal igazolnod tehetségeidet, itt mindenki egyiránt tanulja meg, mi a nyomor. Az öröm gyöngyöző poharát ragadd fel mindannyiszor, valahányszor közelébe jutsz, mert a jövő pillanat keserűséget érlel számodra s azt fel kell hajtanod. Tiszta, önzetlen szerelem, csak akkor képzelhető, ha két egyenlően nemes gondolkodású egyén érzi azt. A beteg lélek önmagára haragszik legjobban. A harag, — gyűlöletté fajul, — amint látjuk azt, — hogy az, kit szivünk vádol, — előre halad. Minden dolog sikerülése, az eredményben látható csak. — Rendesen akkor tudjuk csak mit kellett volna tennünk, mikor már a szomorú vég erre megtanít; ez a cselekedetek Kolumbus tojása. Alázatos ember, a mai társadalomban, nem megy semmire; ma a tolakodó szemtelenség éli világát. Czél nélkül, az olyan emberek szoktak cselekedni, kik nem tudják életük horderejét felfogni, s nem mernek önlábukon járni. Ezerekre megy azok száma, kik létöket a végből valónak hiszik lenni, hogy a gyönyört hajhásszák, a munkát és a munkás kezet megvessék, és ezeket úgy csúfolja a világ :derékemberek! Élni úgy, hogy a visszapillantás édes legyen,, nem adatott minden halandónak. Az emberi élet minden szaka kedves, hogy ha valami kellemetes emléket vés a kebelbe, melyen, ha visszapillant a lélek kellemesen andalog el, s kétszeresen van veszve az, kinek ezen emlékei megmérgezvék. Szeretni oly nőt, ki megvetőleg kicsinyli személyünket: ez emeli fel a lelket oly magasra, ahol csak a nagy szellemek állhatnak meg. A nők legkellemesebben mulatnak azon, ha barátnőik gyengeségeit állítjuk eléjük komikus mezbe bujtatva. A női természet, még mindenki előtt talány, s bizony kevés férj van, — aki nejének szeméből ki tudja olvasni, — mikor örül, mikor boszankodik, — ha férje hirtelen hazatért. Bölcselkedni, azon lelkek szoktak, kik érzik, hogy még nem haladtak annyira elé, — amennyire kötelességük parancsolja. A bosszú kicsiny lelkek tulajdona, — kik nem tudják magukról megítélni, mekkora lehet a fájdalom, melyet okoznak; vakon, csak vágyuk kielégítésére törnek.