Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1876-01-22 / 7. szám
IV-ik évfolyam. 7. szám. 1876. jan. 22-én. Égi----------------------------------------*$3 Megjelenik: hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet, Rohrmüller-féle ház. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. ÉS VIDÉKE Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: Csitári Kálmán. §5^ 1Előfiizetéssi árak: ^ Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre.........................4 frt. — kr. Negyed évre....................2 frt. — kr. Egy hónapra . . . . — — 70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Kopp János könyvkereskedésében. Budapesten Jánszky M.urnás, VIII. zergenicza21 sz.; Schvarcz József urnái Kristóf tér I. sz.; Weisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. %rt Hirdetések jutányosan számíttatnak. Yg / f»i <• A»i ------------------------------------—-------------»LfTt») Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Hitelviszonyaink rendezéséről. 1. Közgazdasági állapotaink folytonos rosszabbra fordulásának, nemzeti jólétünk hanyatlásának, pénzügyünk zilált voltának, nemzetünk zöme, a kisbirtokos és földmivelő nép tönkrejutásának fő oka — hitelviszonyaink rendezetlen állapota. Gazdáink között sok van olyan, ki fokozott szorgalommal lát a munka után, ki mindent felhasznál, hogy földjében a természeti erők működését előmozdítsa; de mindannyian egy közös hiányban szenvednek : nem bírnak elégséges befektetési tőkével, nem bírnak olcsó, és a mi legfőbb, könnyen igénybe vehető hitellel. Munkaerőben nincs hiány, de a képesség, kész értéket képviselő földjeiket hitelszükségletük erejéig tőkeszerzésre használni, egyátalán hiányzik. Pedig olcsó befektetési tőke mellett, a termelés minden ágánál, nagyobb olcsóság fogna előállani. A sikernek, a boldogulásnak alig van fontosabb kelléke a nemzetgazdászatban a takarékosságnál. Nemzetgazdasági szempontból, a lehető intenzivitásra kellene a gazdának törekedni, hogy egyfelől emanczipálhassa magát az e téren előforduló bajoktól, másfelől pedig emelhesse üzletjövedelmét, és csak azután lehet oly intenzív befektetésekre gondolni, mely újabb gyáripari ágakat és egyéb telepek felállítását czélozza. Abba kellene hagyniok a külterjes gazdálkodást és ARANYFELHŐK. SZESZÉLYES BESZÉLY. IRTA : ISzIRONTAI ARTUR III. MŰUGRÁSOK. (Folytatás.) Montai herceg kérlelhetlenül folytatá: — Ön egy nyomorult csábitól Miként merészel e házba lépni? Mit jelent e szemtelen fellépés? Vagy tán azt hiszi, ha egy család tönkre jutott, kész áruba bocsátani becsületét? Lefeles ur hátrálva bólintgatott fejével. — Ami a becsületet illeti, én meg vagyok győződve... — Hallgasson! Önnek nincs többé szava. Gyalázatos magaviseletét még ma tudtára adom Elemérnek. — Elemérnek! Herceg úr! Kegyelem! — Annyit előre is mondhatok, hogy jól vigyázzon fejére. Elemér nem szokott tréfálni. — De ... — Most pedig kérjen bocsánatot a kisasszonytól, különben én velem gyűl meg a baja. Lefeles ájuldozva hebegett. — Asszonyom! A szívem vérzik . . . Ida mosolyogva lépett közbe. — Nehogy elvérezzék, — monda. — Én megbocsátok. — És a levélke ? — A hercegnél van. — Ah! — Azonnal visszakapja. — Köszönöm behozni a belterjest: az ugarozás, mely nálunk általános szokásban van, elhagyott gazdászati álláspont szüleménye. — Európai kulturállamokban korántsem jelentkezik az ugarozás oly mérvben, mint nálunk, hol átlag a szántóföldek 17 százaléka hagyatik ugarnak, holott a jóval silányabb termékenységű Poroszhonban 10%, Angliában 2,4% és Sverczban 3% számítanak ugarozásra. Reformálni kell nemzetgazdászati viszonyainkat, de előbb meg kell mentenünk gazdáinkat. Mezőgazdáink a végromlással fenyegető lejtőre értek, s mondjuk ki bátran--------már már tönkre jutottak. Szükségleteik kielégítésére hiányzik a pénz. Megtakarított tőkéink nincsenek, itt hitelre van szükség. Hogy a gyors hitel és olcsó pénz eredményeiben sokkal gazdagabb a saját tőkénél, — bebizonyított dolog, mert a kölcsönvett pénzt a termelő sokkal hasznosabban igyekszik felhasználni. De vájjon kaphat-e a munka, kölcsönvett pénzzel jutalmat nálunk, hol a kölcsönök drágák és nehezen szerezhetők ? A kisbirtokos osztálynak, mely a nemzetnek több mint felét képezi, megmentésére az egész országban nem létezik egyetlen solid hitelforrás, hanem odadobják azok a határt nem ismerő uzsora kérlelhetlen pusztításának. Az olcsó hitel, a mezei ipar felvirágzásának egyik elutasíthatlan követelménye. Az olcsó hitel hiányát leginkább bizonyítja azon múlt Leveles ur szemei kitágultak. E pillanatban akaratlanul is az ezeres bankjegyre gondolt. Hátha azt nem kapja vissza ? — Szabad talán kérdeznem, — nyeldeklé a szavakat. — Váljon azon csekély összeg . .. — Igen, — igen! vágott közbe Montai herceg. — Azonnal szolgálatára állok. Ezzel elővette a levélkét. Az ezeres bankjegyet szépen kiterpesztve két keze közé fogta. — Nos jöjjön, — nevetett gúnyosan. Lefeles ur azt hivé, hogy a tréfa csak most kezdődik. — Mit akar ön ? — kapkodott a karszékhez. . — Majd meglátja, — biztatá Montai herceg. Lefeles ur az orrával szimatolt. — Valóban különös! — Hát azt akarja, hogy én menjek önhöz ? — Oh, oh! — Egy, kettő . .. Lefeles úr remegve közeledett a rettenetes emberhez, miközben tízszer is megbillent és el akart szaladni. Montai herceg az orra elé tárta az ezeres bankjegyet. — Tudja ön, miként lehet a legegyszerűbb módon szeretőt fogni ? — kérdé. Lefeles ur fogvacogva forgatta szemeit. — Nem. — Akkor hát megmondom. A címert, a foglalónak szánt összeget nem a levélkében kell elküldeni. .. — Ah! Ön famoz! — Hanem menjen el maga, és ... — És? — Tűzze a felajánlott összeget az - orrára ! Lefeles ur csak azt érezte, hogy valami reped, szakad, majd a szemei elé két szárnyacska repül és a következő pillanatban elegáns szabású nagy orrát az ezeres bankjegy vitorlái ékesíték. Ha ezt a papa látta volna ! Lefeles ur elbédült. Ez már mégis sok! így csúffá tenni az ő reményeit! Montai herceg kacagva ütött kezeire, évi erőteljes mozgalom, melynek czélja volt az uzsoratörvény visszaállítása. A kormány enquéteket hívott össze, — de hasztalanul, mert e tanácskozmányok megállapodásai inkább csak anyagot szolgáltattak jövő közgazdászati intézkedésekre, de egyetlen oly expedienst, melylyel a baj orvosolható lett volna, találni nem tudtak. Az uzsora virágkorát éli, hisz ez az egyedüli, melyhez a megszorult, olcsó hitelben nem részesített kisbirtokos, pénzzavarában hozzákaphat. És hogy mint teszi tönkre kérlelhetlenül a uzsora legszorgalmasabb gazdáinkat, — köztudomású dolog. Hazánkban minden földbirtokosnak van egy „zsidaja“ — az úgynevezett „hausjud“-ok, kik nélkül nem is létezhetnek gazdáink, és kik nadályként szívják ki a birtokos életerejét, — szerezve drága kölcsönt, mely mellett maguk is nyerészkednek; a kisbirtokos fizethet kétszeres kamatot. Azt vethetné ellenünk valaki, hisz ott van Magyarországban 101 bank, 320 takarékpénztár és 50 népbank, melyek jelzálog kölcsönök adásával is foglalkoznak, miért nem használják fel ezeket kisbirtokosaink? Erre nézve jegyezzük meg, hogy ez intézetek jelzálog kölcsönei átlag csak 5000 írton felüli összegeket képviselnek, tehát a kisbirtokosnak nem jut ezekből semmi. A takarékpénztárak és népbankok hivatásával ellenkezik a nehézkes jelzálog-kölcsönök adásával foglalkozni, mert mint részvénytársulatok, osztalékra számítva, a jelzálog-hitel igényei. Hozzá ne nyúljon, így fog a városon keresztül kocsikázni. Gondoskodtam róla, hogy szemmel tartsák. Jaj önnek, ha le merészli venni. Otthon azután elmélkedhetik a mai üzletről, mely reményem az utolsó volt életében ! Isten önnel. Lefeles úr szeretett volna sírva fakadni. Miért is volt oly bolond! Ezt a mulatságot megtakaríthatta volna ! Hanem hát ide vezetnek a nagyúri hajlamok. Óriási hajlongások közt vett búcsút. Tízszer is megbotlott, míg az ajtóhoz ért. A másik teremben az ablakon akart kimenni és csak a mosogató nympha vastag hahotája térté magához, ki az öblögető vizet utána fecskendezve idézett Mokány Berciből: . . . a pomerános nem répa, az erőszak nem tréfál Az utcán már várta egy diszlovas. Miután megkérdezte, váljon gyalog-e vagy kocsin méltóztatik menni, a broom elé ugratott és a petyegetett telivér hátát megcsipegetve huszáros elménckedéssel megnyitotta a menetet. Néhány perc múlva az utcán egy tucat röhögő inasgyerek követte Lefeles urat, ki ijedtében neki hajtott egy boltkiratnak és az utca kövezetén lelte méltó halálát, illetőleg innét vitték lepedőben a kétségbeesett pápa elé. A caesari hadjárat be volt végezve. Lefeles úr megesküdött, hogy a nagyúri divatból csak az orrhangot fogja egyedül meghagyni, mint dicső emlékét a múlt nagyságának. Montai herceg ezalatt Idával igyekezett a helyzetet tisztába hozni. — Ön még mindig hajthatlan? — szólt izgatottan. Nem akarja szivét meghallgatni ? Ida szemei könybe lábadtak. — Herceg! Ön feledi, hogy nekem erről beszélni nem szabad. — Miért? — Mert koldus vagyok. — Koldus, ily gazdag erényekkel ? Vigyázzon szép ida, nehogy elitélje önmagát. A nap, a szerencse életünkben csak egyszer surran el mellettünk, ha ekkor elmélázunk, ha a dacos elbizakodásnak feláldozzuk a jövőt , úgy az aranyfelhők elpárolognak és beáll az éjszaka. Ön jól