Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1876-01-22 / 7. szám

IV-ik évfolyam. 7. szám. 1876. jan. 22-én. É­gi----------------------------------------*$3 Megjelenik: hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet, Rohrmüller-féle ház. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszó­lamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. ÉS VIDÉKE Felelős szerkesztő és kiadó l­aptulajdonos: Csitári Kálmán. §5­^ 1Előfiizetéssi árak: ^ Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre.........................4 frt. — kr. Negyed évre....................2 frt. — kr. Egy hónapra . . . . — — 70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogad­tatnak: Kopp János könyvkereskedésé­ben. Budapesten Jánszky M.urnás, VIII. zerge­nicza21 sz.; Schvarcz József urnái Kristóf tér I. sz.; Weisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. %rt Hirdetések jutányosan számíttatnak. Yg / f»i <• A»i ------------------------------------—-------------»LfTt») Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Hitelviszonyaink rendezéséről. 1. Közgazdasági állapotaink folytonos rosszabbra fordulásának, nemzeti jólétünk hanyatlásának, pénz­ügyünk zilált voltának, nemzetünk zöme, a kisbir­tokos és földmivelő nép tönkrejutásának fő oka — hitelviszonyaink rendezetlen állapota. Gazdáink között sok van olyan, ki fokozott szor­galommal lát a munka után, ki mindent felhasznál, hogy földjében a természeti erők működését előmoz­dítsa; de mindannyian egy közös hiányban szenved­nek : nem bírnak elégséges befektetési tőkével, nem bírnak olcsó, és a mi legfőbb, könnyen igénybe vehető hitellel. Munkaerőben nincs hiány, de a képesség, kész értéket képviselő földjeiket hitelszükségletük erejéig tőkeszerzésre használni, egyátalán hiányzik. Pedig olcsó befektetési tőke mellett, a termelés min­den ágánál, nagyobb olcsóság fogna előállani. A sikernek, a boldogulásnak alig van fontosabb kelléke a nem­zetgazdászatban a takarékosságnál. Nemzetgazdasági szempontból, a lehető intenzivitásra kellene a gazdának törekedni, hogy egyfelől emanczi­­pálhassa magát az e téren előforduló bajoktól, más­felől pedig emelhesse üzletjövedelmét, és csak azután lehet oly intenzív befektetésekre gondolni, mely újabb gyáripari ágakat és egyéb telepek felállítását czélozza. Abba kellene hagyniok a külterjes gazdálkodást és ARANYFELHŐK. SZESZÉLYES BESZÉLY. IRTA : ISzIRONTAI ARTUR­ III. MŰUGRÁSOK. (Folytatás.) Montai herceg kérlelhetlenül folytatá: — Ön egy nyomorult csábitól Miként merészel e házba lépni? Mit jelent e szemtelen fellépés? Vagy tán azt hiszi, ha egy család tönkre jutott, kész áruba bocsá­tani becsületét? Lefeles ur hátrálva bólintgatott fejével. — A­mi a becsületet illeti, én meg vagyok győződve... — Hallgasson! Önnek nincs többé szava. Gyalázatos magaviseletét még ma tudtára adom Elemérnek. — Elemérnek! Herceg úr! Kegyelem! — Annyit előre is mondhatok, hogy jól vigyázzon fejére. Elemér nem szokott tréfálni. — De ... — Most pedig kérjen bocsánatot a kisasszonytól, különben én velem gyűl meg a baja. Lefeles ájuldozva hebegett. — Asszonyom! A szívem vérzik . . . Ida mosolyogva lépett közbe. — Nehogy elvérezzék, — monda. — Én megbocsátok. — És a levélke ? — A hercegnél van. — Ah! — Azonnal visszakapja. — Köszönöm­ behozni a belterjest: az ugarozás, mely nálunk álta­lános szokásban van, elhagyott gazdászati álláspont szüleménye. — Európai kulturállamokban korántsem jelentkezik az ugarozás oly mérvben, mint nálunk, hol átlag a szántóföldek 17 százaléka hagyatik ugar­nak, holott a jóval silányabb termékenységű Porosz­honban 10%, Angliában 2,4% és Sverczban 3% számítanak ugarozásra. Reformálni kell nemzetgazdászati viszonyainkat, de előbb meg kell mentenünk gazdáinkat. Mezőgaz­dáink a végromlással fenyegető lejtőre értek, s mond­juk ki bátran--------már már tönkre jutottak. Szük­ségleteik kielégítésére­­ hiányzik a pénz. Megtakarított tőkéink nincsenek, itt hitelre van szükség. Hogy a gyors hitel és olcsó pénz eredmé­nyeiben sokkal gazdagabb a saját tőkénél, — bebi­zonyított dolog, mert a kölcsönvett pénzt a termelő sokkal hasznosabban igyekszik felhasználni. De váj­jon kaphat-e a munka, kölcsönvett pénzzel jutalmat nálunk, hol a kölcsönök drágák és nehezen szerez­hetők ? A kisbirtokos osztálynak, mely a nemzetnek több mint felét képezi, megmentésére az egész or­szágban nem létezik egyetlen solid hitelforrás, hanem odadobják azok a határt nem ismerő uzsora kérlel­­hetlen pusztításának. Az olcsó hitel, a mezei ipar felvirágzásának egyik elutasíthatlan követelménye. Az olcsó hitel hiányát leginkább bizonyítja azon múlt Leveles ur szemei kitágultak. E pillanatban akarat­lanul is az ezeres bankjegyre gondolt. Hátha azt nem kapja vissza ? — Szabad talán kérdeznem, — nyeldeklé a szava­kat. — Váljon azon csekély összeg . .. — Igen, — igen! vágott közbe Montai herceg. — Azonnal szolgálatára állok. Ezzel elővette a levélkét. Az ezeres bankjegyet szé­pen kiterpesztve két keze közé fogta. — Nos jöjjön, — nevetett gúnyosan. Lefeles ur azt hivé, hogy a tréfa csak most kezdődik. — Mit akar ön ? — kapkodott a karszékhez. . — Majd meglátja, — biztatá Montai herceg. Lefeles ur az orrával szimatolt. — Valóban különös! — Hát azt akarja, hogy én menjek önhöz ? — Oh, oh! — Egy, kettő . .. Lefeles úr remegve közeledett a rettenetes ember­hez, miközben tízszer is megbillent és el akart szaladni. Montai herceg az orra elé tárta az ezeres bankjegyet. — Tudja ön, miként lehet a legegyszerűbb módon szeretőt fogni ? — kérdé. Lefeles ur fogvacogva forgatta szemeit. — Nem. — Akkor hát megmondom. A címert, a foglalónak szánt összeget nem a levélkében kell elküldeni. .. — Ah! Ön famoz! — Hanem menjen el maga, és ... — És? — Tűzze a felajánlott összeget az­­ - orrára ! Lefeles ur csak azt érezte, hogy valami reped, sza­kad, majd a szemei elé két szárnyacska repül és a követ­kező pillanatban elegáns szabású nagy orrát az ezeres bankjegy vitorlái ékesíték. Ha ezt a papa látta volna ! Lefeles ur elbédült. Ez már mégis sok! így csúffá tenni az ő reményeit! Montai herceg kacagva ütött kezeire, évi erőteljes mozgalom, melynek czélja volt az uzso­ratörvény visszaállítása. A kormány enquéteket hí­vott össze, — de hasztalanul, mert e tanácskozmá­­nyok megállapodásai inkább csak anyagot szolgáltat­tak jövő közgazdászati intézkedésekre, de egyetlen oly expedienst, melylyel a baj orvosolható lett volna, találni nem tudtak. Az uzsora virágkorát éli, hisz ez az egyedüli, melyhez a megszorult, olcsó hitelben nem részesített kisbirtokos, pénzzavarában hozzákaphat. És hogy mint teszi tönkre kérlelhetlenül a uzsora legszorgalmasabb gazdáinkat, — köztudomású dolog. Hazánkban minden földbirtokosnak van egy „zsidaja“ — az úgynevezett „hausjud“-ok, kik nélkül nem is létezhetnek gazdáink, és kik nadályként szívják ki a birtokos életerejét, — szerezve drága kölcsönt, mely mellett maguk is nyerészkednek; a kisbirtokos fizet­het kétszeres kamatot. Azt vethetné ellenünk valaki, hisz ott van Ma­gyarországban 101 bank, 320 takarékpénztár és 50 népbank, melyek jelzálog kölcsönök adásával is fog­lalkoznak, miért nem használják fel ezeket kisbirto­kosaink? Erre nézve jegyezzük meg, hogy ez intéze­tek jelzálog kölcsönei átlag csak 5000 írton felüli összegeket képviselnek, tehát a kisbirtokosnak nem jut ezekből semmi. A takarékpénztárak és népban­kok hivatásával ellenkezik a nehézkes jelzálog-köl­csönök adásával foglalkozni, mert mint részvénytár­sulatok, osztalékra számítva, a jelzálog-hitel igényei­. Hozzá ne nyúljon, így fog a városon keresztül kocsikázni. Gondoskodtam róla, hogy szemmel tartsák. Jaj önnek, ha le merészli venni. Otthon azután elmélked­­hetik a mai üzletről, mely remény­em az utolsó volt életé­ben ! Isten önnel. Lefeles úr szeretett volna sírva fakadni. Miért is volt oly bolond! Ezt a mulatságot megtakaríthatta volna ! Hanem hát ide vezetnek a nagyúri hajlamok. Óriási hajlongások közt vett búcsút. Tízszer is meg­botlott, míg az ajtóhoz ért. A másik teremben az ablakon akart kimenni és csak a mosogató nympha vastag haho­tája tér­té magához, ki az öblögető vizet utána fecsken­­dezve idézett Mokány Berciből: . . . a pomerános nem répa, az erőszak nem tréfál Az utcán már várta egy diszlovas. Miután megkér­dezte, váljon gyalog-e vagy kocsin méltóztatik menni, a broom elé ugratott és a petyegetett telivér hátát megcsi­pegetve huszáros elménckedéssel megnyitotta a menetet. Néhány perc múlva az utcán egy tucat röhögő inas­­gyerek követte Lefeles urat, ki ijedtében neki hajtott egy boltkiratnak és az utca kövezetén lelte méltó halálát, ille­tőleg innét vitték lepedőben a kétségbeesett pápa elé. A caesari hadjárat be volt végezve. Lefeles úr megesküdött, hogy a nagyúri divatból csak az orrhangot fogja egyedül meghagyni, mint dicső emlékét a múlt nagyságának. Montai herceg ezalatt Idával igyekezett a helyzetet tisztába hozni. — Ön még mindig hajthatlan? — szólt izgatottan. Nem akarja szivét meghallgatni ? Ida szemei könybe lábadtak. — Herceg! Ön feledi, hogy nekem erről beszélni nem szabad. — Miért? — Mert koldus vagyok. — Koldus, ily gazdag erényekkel ? Vigyázzon szép ida, nehogy elitélje önmagát. A nap, a szerencse életünk­ben csak egyszer surran el mellettünk, ha ekkor elmélá­zunk, ha a dacos elbizakodásnak feláldozzuk a jövőt , úgy az aranyfelhők elpárolognak és beáll az éjszaka. Ön jól

Next