Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)
1878-10-09 / 81. szám
Fényes múltúnk emlékei igaz, most már szerte szórt romok; de mégis drágák ezek előttünk, mert nemcsak azon idők nagyságát, de hajdani miveltségi állapotunk tanuságos tükrét is állítják elénk s és azért megőrzésre méltók. Az egylet kitűzött feladatához szorosan ragaszkodva, kötelességének szigorúan eleget téve fordul tehát most közönségünkhöz s kéri a múlt emlékeinek megmentésére s összegyűjtésére és egyúttal régiségtára gyarapítására, ezért régiségtárunk érdekében felhívjuk közönségünket mindennemű régiségek, ős-, római- és középkorból való műemlékek s tárgyak adományozására. Tájékozásul az adományozható tárgyakra nézve megemlítjük, miszerint akár végleges adomány, akár a tulajdonjog fentartásával leendő adományképen köszönettel elfogad az egylet: I. Őskorból: Régi fegyvereket, kő, házi s védelmi eszközöket, agyagedényeket, bronz, vas s egyéb tárgyakat, őslénycsontokat s más egyéb csonteszközöket, pénzeket stb. II. A római korból: Pénzeket, fegyvereket, téglákat, díszítményeket, agyag s más edényeket, üvegcsészéket, poharakat, gyöngyöket, föliratos emlékköveket, ékszereket, szobrokat stb. III. A közép- s újabb korból: Fegyvereket, pénzeket, felirásos s faragott köveket és téglákat, pecséteket és pecsétnyomókat, dísztárgyakat, ékszereket, jelvényeket, zászlókat, nemesi temetési czimereket, porczellán- és üvegedényeket, mindennemű hadi felszerelési eszközöket, régi bútorokat, régi házi- és konyhaszereket, ruhákat, hímzéseket, ötvös-, régi lakatos- és kovácsműveket, nyomtatványokat, okmányokat, kéziratokat, könyvkötéseket, régi kártyákat, térképeket, régi tervrajzokat, a megyében megjelent lapokat, nyomtatványokat és felhívásokat, régi bélyegjegyeket, a megye jeleseinek arczképeit s életükre vonatkozó adatokat, festményeket, fa- és rézmetszeteket, régi házi ipar készítményeket, könyveket stb. Az elfogadandó tárgyakat imént röviden felemlítve, megyénk s városunk közönségéhez fordulunk tehát újra, s reméljük, hogy a már úgyis becses tárgyakat biró régiségtárunkat adományaikkal gyarapítani fogják. Felhívjuk különösen pedig e végett a megyei községi földbirtokos, lelkész, tanító, gazdatiszt, megyei közigazgatási tisztviselő, községi jegyző urakat, elöljárókat s mindazokat, kik a földmivelő néppel közvetlen összeköttetésben vannak, hogy a mezei munka alkalmával, de bármikor s bárhol is felmerült s felmerülhető bármily csekélynek látszó régiséget mentsék meg régiségtárunk számára. Az adományok Hattyaffy Dezső egyleti régiségtári őr s titkárhoz küldendők be Székesfehérvárra (a megyeházba), s nyilvánosan nyugtattatni fognak. Egyletünk czélja azonban nem egyedül az összegyűjthető tárgyak megmentése s megőrzésére terjed ki, hanem kiterjed egyéb műrégiségekre is, melyek helyükből el nem mozdíthatók, ezért felkérjük közönségünket, hogy a történelmi emlékű romok nyilvántartása, esetleg azoknak végpusztitástól megóvása érdekében az egylethez fordulni szíveskedjenek s az egyletet mindennemű ily régi emlékről, ha lehet minél részletesebb bejelentéssel értesíteni szíveskedjenek. íme, az apró kereskedelm érdekei miképen nyernek alkalmazást a nagy politikában. A lajstrom utolsó lapja keserves kifakadásokat tartalmaz egy hitelen barát ellen, aki elutazott Amerikába, anélkül, hogy távozásáról az öreg urat csak egy szóval is ismertette volna. A jó barátot Georgenak hívják. Ha e lap véletlenül kezébe kerül, tudja meg e sorokból, hogy távozásával egy öreg ember érzékeny szívének mennyi méltatlan bánatot okozott. Az épület ötödik emeletében van az úgynevezett „bűn-szoba.“ Az ebben elhelyezett tárgyak mindenikével egy-egy bűn lett elkövetve. Vezetőm minden egyes darabot oly bámulatos közönynyel mutogatott, mint egy könyvtárnok, aki kézirataival ismertet meg. Mindjárt a belépéskor szembe tűnt jobbra egy asztalon egy durva, vérrel borított nadrág, egy vászoning, helyenként szintén vértől fertőzött. E tárgyak a híres Wainghwrigt tulajdonai voltak, akit azért akasztottak föl, mert feleségét darabokra vagdalta össze, miután előbb megölte. Undorral fordítottam el fejemet e látványtól, de nincs ebben a szobában egyetlen egy olyan helyecske sem, amelyen a szem iszonyat nélkül pihenhetne meg. Itt egy borotva rátapadt, megrozsdásodott vérfoltokkal; ott egy egyházfinak véres nadrágja, aki nejét ölte meg; távolabb egy kés, amelynek hegye meg van mérgezve; még odább egy kis palack, szintén méreg tartalommal, amelylyel egy anya tulajdon gyermekét fosztotta meg az élettől; majd egy esernyőnyél s rejtett tőr, amelylyel Isten tudja mennyi gyilkosságot követtek el. Vezetőm egy gyönyörű miva pisztolyt mutatott, amelyet nagy előszeretettel látszott forgatni kezében. Mit vétett ez a kis fegyver? kérdem. — Csekélységet! — válaszolt közönynyel — csak egy végrehajtót lőtt főbe. Ez a megjegyzés egy Scottland-Yards hivatalnok agyában nagyon shocking. Láttam egy másik pisztolyt is, amely majdhogynem történelmi nevezetességre vergődött. Egy őrülttől vették el Chislehurstban, aki a császárnét akarta meglőni. De ki győzné itt mind elősorolni azon tárgyakat, melyek e helyütt felhalmozvák ? Különbnél különbek, sajátosabbnál sajátosabb szerkezetűek élénk világot vetvén minden egyes darab az angol gazemberek képzelő tehetségére, és mindannyi méltóvá tevén az épületet, amelyben össze vannak gyűjtve, a „fekete ház“ elnevezésére. ______ Az egylet kitűzött magasztos feladatának csak úgy felelhet meg, ha a nagyközönség mindenben s mindenkor pártoló községgel csoportosul közös munkálkodásában támogatja és segélyezi. A fényes múltú Székesfehérvár város s Fehérmegye közönségéhez intézett jelen felhívásunk — bátrak vagyunk remélni — nem lesz pusztába elhangzó szó, hanem oly kiáltó szó, mely tettre buzdít, mely a cultura és haladás nevében hívja fel közönségünket, hogy a múltak emlékeit gyűjtse össze s őrizze meg a jelen és jövő kor számára; mert a múltban fejlesztve s a múlt példáin okulva, készíthetjük elő a jelenben a jövő haladás alapját, mivel egy nagynevű régész szavaival élve: „midőn egy nép őskoráért teljes erejével küzd, akkor nemzeti kifejlődéséért és a jövendőért munkál.“ Kelt Székesfehérvárott, a fehérmegyei és Székesfehérvár városi tört. s rég. egylet választmányának 1878. évi aug. hó 22. napján tartott üléséből. Hattyuffy Dezső, Szőgyény László, egyleti titkár, egyleti elnök. Hatósági élet. Fehér megye október 7-én tartotta rendes havi közgyűlését Szőgyény -Marich László főispán elnöklete alatt. Bizottsági tagok feltűnő kevés számmal jelentek meg. A gyűlés mozzanatai közül az érdekesebbeket következőkben említjük föl: Elnöklő főispán szokott szellemes és szívélyes modorával üdvözölte az összegyűlteket, s a megyében történt események felemlítését azon záradékkal fejezte be, hogy a megyei állapotokban semmi fennakadás nem volt, sőt minden egyes kérdések a hivatalos egyének odaadó buzgalma folytán sikerrel lettek megoldva, különösen dicsérendő buzgalmat fejtett ki a tisztikar és elöljáróság a mozgósítás esetekor. Kiterjeszkedett finom árnyalással elnöklő főispán a hazai viszonyokra is, és jólesett ajakéról hallanunk azon nyilatkozatot, hogy a magasabb politikából történt eseményekről a felvilágosításokat ő is követelni fogja, de ajánlja a bizottság figyelmébe, hogy az országos bajok és nyomott viszonyok mellett saját tűzhelyünk rendezésében keressünk vigaszt. A főispán remek beszéde lelkesen megéljeneztetett. Az alispán jelentése a megyei közállapotokról, valamint az árvaszéki elnök jelentése az árvaszék tevékenységéről helyeslőleg vétettek tudomásul. A földmivelési miniszter leirata folytán a megye területén gazdasági tudósítókat megválasztattak :Vértessy György, Neumann Sándor, Krieger Pál, Boda Imre, László Antal. Több vármegye átirata, a régi rész szokás szerint, minden bővebb figyelemre méltatás nélkül tudomásul vétetett. Érdekes vitát idézett elő azonban Somogy vármegye közönségének átirata, melyben a Boszniába kirendelt előfogatok s átalában az occupáczióba való beegyezés miatt a miniszterelnök és a honvédelmi miniszternek feleletre vonása és vád alá helyezése iránt a képviselőházhoz intézett feliratát pártolás végett megküldi. A vita megkezdésére Sárközy Aurél lépett fel, ki egy minden izében talpraesett beszédben ostorozta a kormány nemzetellenes politikáját, s indítványozta Somogymegye feliratának pártolását. A jeles beszédet kivonatilag ime közöljük: Nagyméltóságu Főispán ur ! Tekintetes Megyei Bizottmány ! Somogymegye Tettes közönségének az országgyűlés képviselőházához intézett — és imént jelzett feliratához, midőn hozzászólni bátorkodom, méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben nézeteimet néhány szóval előadva, — a felirat iránti magatartásomat indokoljam. Nem tartozom azok közé, — kik a kormányt — csak azért, mert kormány — bármilyen legyen is az,— csupa ellenzékeskedési viszketegből ócsárolni s annak minden tettét roszalni szokták. — Hisz’ tudja épp’ e’ megye Tekintetes Bizottmánya, — hogy kormánypárti voltam mindaddig, — mig fájdalommal azt nem kelle tapasztalnom, mikép a magas kormány megfeledkezve az alkotmányról, s nem figyelve a haza és nemzet vitális érdekeire, — egészen a bécsi katonai köröknek, — fajunk és alkotmányunk eme hagyományos elleneinek, — vak eszközévé törpült, — a mint ezt a legutóbbi politikai események — fájdalom ! — eléggé tanúsítják ! Mert a nagy minisztérium többször tett ígéreteinek, — a nemzet határozottan nyilvánult akarata ellenére, — az országgyűlés szünetelése idején, — egy hazánk és nemzetiségünk lételére nézve minden esetben káros következményű háborúhoz beleegyezését adta, s ez által nemcsak a már különben is súlyos pénzügyi viszonyainkat még súlyosabbá — és az államháztartás egyensúlyának helyreállítását lehetetlenné tette, — hanem fiainkat, — ifjúságunk szive javát is egy dicstelen, s reánk csak vészt hozó hóditó háborúban áldozta fel; — holott az 1868. évi XL. t. ez. 7. §-a világosan mondja, hogy ,,a hadsereg hivatása a birodalom mindkét állama területének külellenség elleni megvédésében áll.“ — És igy ki lehet mondani, — hogy ezen politikája által a nagy minisztérium az alkotmány biztosítékait és a fennálló törvények rendeleteit sértette meg. Ehhez járul még különösen az, — hogy Bosznia okkupálásába belebocsátkozva a minisztérium — már magánál a hadjárat megindításánál nagymérvű vétkes mulasztást követett el azáltal, hogy az okkupáczió módozatai már előzetesen meg nem állapíttattak. — A minisztériumnak tudnia kellett volna, — előzetes tanulmányozás alapján, — hogy mily haderőt igényel Bosznia occupálása?! — és egyszersmind kötelességében állott volna gondoskodni a módozatok felől, melyek szerint az okkupáló hadsereg élelmeztessék. És mi történt?— Beküldettek Boszniába egy kis hadsereget, — mely a vallásukat, hazájukat és nemzetiségüket védelmező bennlakók által csaknem megsemmisittetett, — s melynek egy jelentékeny része lemészároltatott; — s azok is, kik életben maradtak, kénytelenek voltak folytonos nélkülözésekkel, — éhséggel küzdeni, — mert az élelmiszereknek utánuk való szállításáról előre kellőleg gondoskodva nem lett. Ezen vétkes mulasztást helyrehozandó, a magas minisztérium — a tulajdon szentséget sértő szigorú rendeletet bocsájtott ki egyes törvényhatóságokhoz, több száz sőt ezer békés polgároknak fogataikkal Bosziába való kirendelése iránt; — és ezen rendeletét, daczára a törvényhatóságok felterjesztéseinek, — kényszer rendszabályokkal is végrehajtotta. Tekintetes Bizottmány! ilyeket látva nem csoda, — ha elborul minden hazafias és alkotmányos érzületü embernek kedélye ! — nem csoda, — ha fellázad az ember vére ! — mert ily eljárás mehet egy a zsarnoki kényuralom járma alatt nyögő országban, — de egy alkotmányos intézményekkel biró államban, — hol az állampolgár személyének, és tulajdonának biztonsága az alapelv — ez nem képzelhető ! Nem elég látni véreinket éhségtől és az ellen fegyverei által idegen földön elhullani! — hanem még azt is meg kell érnünk, — hogy szegény védtelen állampolgárok vagyonkájuk utolsó romjaival — egy pár lovuk és kocsijukkal — kényszerittetnek Bosniába — otthonuktól több napi — sőt több heti járóföldre fuvarosokul menni — és ott részint az utak járhatatlansága — részint az idő viszontagságai vagy az ellen fegyverei által vagyonukat sőt életüket is elveszíteni ! Mindezeknél fogva Nagy főispán ur! Tekintetes Bizottmány! én Somogymegye feliratát helyeslem és pártolom. — Pártolom pedig azért, — mert az nézetem szerint jogosult és a jelen viszonyok között szükséges is! Jogosult azért, — mert a jelen esetben a miniszter urakra az 1848. évi lll.t.-cz. 32.§-a, mely igy szól: „a miniszterek feleletre vonathatnak . .. stb. stb.“ egészen alkalmazható, — s midőn a megye az 1870. évi 42-ik t.-cz.-ben adott jogával él, — csak alkotmányos jogát és kötelességét teljesiti. Szükséges pedig a felirat azért, — hogy a mi-niszteri felelősség illusoriussá ne váljék, mert ha az ország törvényeit megtartani kötelessége, az állam minden egyes polgárának, úgy főkép kötelessége a miniszternek is ha törvény által biztosított alkotmányunk van, — akkor a miniszter urak nem kormányozhatnak önkényesen a törvényhozó testület hozzájárulása nélkül ! — és ha ezt teszik, csak a nemzet közvéleménye ítélje el őket, — hanem igenis vonassanak feleletre! Amennyiben tehát a megye Tekintetes Bizottmánya hivatva van ez alkalommal a megye közvéleményének nyilvánítására, — nem kétlem, — hogy fényes bizonyítékát nyújtandja alkotmányos érzületének, — midőn abbeli indítványomat elfogadja, mondja ki határozatilag a vármegye bizottmánya, — hogy „pártolja Somogymegye feliratát — és azt pártoló felterjesztést intéz a mélyen tisztelt képviselőházhoz.“ Ajánlom indítványomat elfogadásra ! Az éljenzéssel fogadott beszéd után Szüts Péter mondott egy gyakori sziszegésektől, gúnyos nevetésektől kisért untató beszédfélét minden logika és hazafias érzelem nélkül, melyben a magasabb, — de általa is érthetlen — politikából a kormány eljárását védte; de azért beszédét a bosnyákpártiak helyeselték. Szólott még Nyirák Sándor, ki inkább polemizált, mint a dolog lényegére terjeszkedett ki, s habár kijelenté, hogy nem helyesli a kormány eljárását Bosznia elfoglalására nézve, de azért Somogy megye átiratát tudomásul óhajtotta venni. Dr. Miske Imre pár szóval szintén a tudomás vétel mellett nyilatkozott. Végül ismét az indítványozó Sárközy Aurel szólalt fel, ki hazafias melegséggel védte inditványát, s döntötte halomra az ellene felhozott érveket s annak elfogadását lelkes hévvel ajánlotta. Elnöklő főispán a felszólalás és hangulatból kiindulva, határozatul— Sárközy Aurell indítványának elejtését, vagyis Somogy megye átiratának tudomásul vételét kimondotta. A gyűlés egyéb mozzanatait lapunk újdonsági rovatában közlendjük. — A csákvári önkéntes tűzoltó-egylet alapszabályait a miniszter jóváhagyta. Őszintén óhajtjuk, hogy az új egylet nemes hivatását elismerőleg teljesítse. — A sóstói sétány javítására felhívjuk a hatóság, illetőleg a sóstói bizottság elnökét, miután az oly elhagyott állapotban van, hogy eső után életveszélyes a járáskelés. Ezelőtt minden évben tatarozták a sétautat, hanem az idén megfeledkeztek róla, holott a közönség legkedvenczebb sétahelye. Egy Boszniában küzdő munkatársunk írja: „Ne higgjetek a lapok azon híreinek, hogy itt a lakosság meghódol, mert az nem való, a túlerő némileg legigázta őket, de hódolásról szó sincs, mert itt a férfi és asszony, agg és csecsemő, ép és nyomorult a svábszkiak (igy neveznek bennünket) ellen törhetlen gyűlölettel viseltetik, s hol itt, hol ott támadják meg katonáinkat, egy párt lelőnek vagy legyilkolnak belőlök, s aztán nyomtalanul eltűnnek. A mostan élő nemzedék megátalkodott ellenségünk marad, s csak az alkalmat várja, hogy magáról az idegen uralmat lerázza. Itt még nagyon sok baj fenyeget bennünket, mert ily szegényország nincs több a föld kerekségén.“ — A szüret még mindig vígan folyik a városi szőlőhegyen, hol oly bő termés volt, hogy nagyon sok helyütt egy oktály 20—22 akót adott, vagyis egy hold 170 — akót; azonban a must minősége, a sok rothadt szőlő miatt középszerűnek sem mondható. — Beküldetett. Mélyen tisztelt szerkesztő! Becses lapjának 74 ik számában közölt „A népgyűlés“ czimű czikkemben ugy látszik a játszi véletlen bűnös keze okozta sajtóhiba következtében „a nemzet akaratának elnyomóitól számadást követeljen“ helyett „a nemzet alkotmányának elnyomóitól“ stb. van nyomtatva Tekintve, hogy nem akarnék becses lapjának kis sajtópört provokálni, kérném a tek. szerkesztő urat jelen soraim közlésére. F— H—ó. — Színházunkban f. hó 13-án tartandó műkedvelői előadással összekötött hangversenyre újólag felhívjuk a közönség figyelmét, miután a már több ízben tartott próbák azt engedik következtetni, hogy az előadás sikerülni fog. Jegyekre Szekerák és Hornyánszky urak kereskedésében lehet előjegyezni. — A mi régi megrögzött pecsovics vagy jobban mondva mameluk vármegyénk, a hétfőn tartott megyei bizottsági gyűlésen — melyen alig volt 30 bizottsági tag — berukkolt a Bosnyák vármegyék sorába azáltal, hogy Somogy vármegyének hazafias, alkotmányos szellemű átiratait tudomásul vette, vagyis helyeselte a Boszniáért történteket, helyeselte, hogy saját fiaink idegen érdekekért vérezzenek, helyeselte, hogy a testvérfajt irtsuk, helyeselte, hogy a Szüts Péter-féle magasabb politika folytán a magyar nemzet elkeseredett ellenségeinek számát milliókkal szaporítsuk, és helyeselte, hogy a tönk szélén álló pénztárunkból a kecskepásztorok czivilizásáért milliókat dobjunk ki stb. stb. Az e tárgyban tartott vita lapunk „Hatósági élet“ czímű rovata alatt olvasható. — Sidoli Tódor lovardája csak pár napig időzik még körünkben, s azután N.Kanizsára vagy Veszprémbe utazik. A társulat előadásait még mindig szép közönség látogatja. — Lehetetlen fel nem említenünk azon nemesszivüséget és áldozatkészséget, melyet Szépesi Nándor gazdasági tanácsos tanúsít boldogult Novák Kálmán árváinak gyámolitása és jövöjüknek biztosítása érdekében. A nemes tett önmagában hordja legszebb jutalmát, de azért őszintén üdvözöljük nemes munkájában a tanácsos urat. — Több megyei szőlőhegyen a szüret félben áll, miután a termés elszürésére nincs elég edény; akik számítottak 20 vagy 30 akóra, lett nekik 50—60, de edényük nincs; s miután a hordó akója sokkal drágább mint a boré, nem egy helyen fog megtörténni azon eset, hogy a fürt a tökén marad. Van bár elég, hanem oly olcsó, a minő már nagyon régen nem volt. — Egy ifjú, tanoncznak felfogadtatik Számmer Imre könyvnyomdájában Székesfehérvárott. — Az adonyi járásban szolgabirónak Bédy József, a megyei szolgálatban már érdemeket szerzett férfiú is fellép s mint bennünket értesítenek, pártja napról-napra erősbödik. — Fehér megye költségvetése az állandó választmány által kidolgozott előirányzatban 870.010 frt. 40 krban állapíttatott meg, mely előirányzatot, a megyei bizottság minden ellenvetés nélkül elfogadta. A költségelőirányzat nagyobb a múlt évinél, miután jövőre a szolgabirák részére 200 frt. lakbér szavaztatott meg. — Az ujonczok képzése nagyban folyik városunkban, s a vásártér minden része el van lepve gyakorló katonákkal, kik minden istenadta nap működnek, mert — mint úgy esténként dalolni szokták— „regreczérozni muszáj.“ — A vásártéren levő lovardában a mai előadás jövedelmének fele a városi aggok és szegények intézetének javára fog fordittatni. — Rendőrségünk kézrekerítette Neuer Lajost, ki egy év előtt Szátz törvényszéki bírótól 50 frt értékű tárgyakat és ruhaneműt tolvajolt. Átadatott a fenyitő bíróságnak. Városi és megyei hírek. — Tisztelettel kérjük az előfizetések szives megújítását, valamint a hátralékok mielőbbi beküldését. — Az orsz. iparegyesület felhívást intézett az ország iparosaihoz, melyben a Székesfehérvárra tervezett orsz. iparkiállításban való részvételre szólítja fel őket. Jelentkezések a budapesti iparosok részéről f. hó 6-tól fogva az iparegyesület irodájában fogadtatnak el. — Hetivásáraink meglehetős élénkek, habár a mezei termények nem részesülnek oly keresetben, mint a korábbi években, daczára, hogy áruk napról-napra hanyatlik. De nemcsak a gabnapiaczon, hanem a baromfipiaczon is oly olcsóság uralkodik, mint évtizedek óta nem volt, a kövér úgy mint sovány réczéből és ludból annyi szokott piaczunkon lenni, hogy „Dunát lehetne velők rekeszteni ;“ a kelendőség azonban nagyon silány. A gyümölcsnek is bőviben vagyunk, s már gesztenye is elég van piaczunkon. — Kinevezések. Szőgyény-Marich László fehérmegye köztiszteletben álló főispánja közelebb Fortwingler Ferenczet pénztári könyvelőt és Németh Imre jogvégzettet aljegyzőkké Kutassy Gyulát pedig tiszti ügyészszé nevezte ki.