Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)

1878-10-09 / 81. szám

Fényes múltúnk emlékei igaz, most már szerte szórt romok; de mégis drágák ezek előttünk, mert nemcsak azon idők nagyságát, de hajdani miveltségi állapotunk tanuságos tükrét is állítják elénk s és azért megőrzésre méltók. Az egylet kitűzött feladatához szorosan ragasz­kodva, kötelességének szigorúan eleget téve fordul te­hát most közönségünkhöz s kéri a múlt emlékeinek megmentésére s összegyűjtésére és egyúttal régiségtára gyarapítására, ezért régiségtárunk érdekében felhívjuk közönségünket mindennemű régiségek, ős-, római- és középkorból való műemlékek s tárgyak adományozására. Tájékozásul az adományozható tárgyakra nézve megemlítjük, miszerint akár végleges adomány, akár a tulajdonjog fentartásával leendő adományképen köszö­nettel elfogad az egylet: I. Őskorból: Régi fegyvereket, kő, házi s védelmi eszközöket, agyagedényeket, bronz, vas s egyéb tár­gyakat, őslénycsontokat s más egyéb csonteszközöket, pénzeket stb. II. A római korból: Pénzeket, fegyvereket, téglá­kat, díszítményeket, agyag s más edényeket, üvegcsé­széket, poharakat, gyöngyöket, föliratos emlékköveket, ékszereket, szobrokat stb. III. A közép- s újabb korból: Fegyvereket, pénze­ket, felirásos s faragott köveket és téglákat, pecséteket és pecsétnyomókat, dísztárgyakat, ékszereket, jelvé­nyeket, zászlókat, nemesi temetési czimereket, por­­czellán- és üvegedényeket, mindennemű hadi felszere­lési eszközöket, régi bútorokat, régi házi- és konyha­szereket, ruhákat, hímzéseket, ötvös-, régi lakatos- és kovács­műveket, nyomtatványokat, okmányokat, kéz­iratokat, könyvkötéseket, régi kártyákat, térképeket, régi tervrajzokat, a megyében megjelent lapokat, nyom­tatványokat és felhívásokat, régi bélyegjegyeket, a me­gye jeleseinek arczképeit s életükre vonatkozó adato­kat, festményeket, fa- és rézmetszeteket, régi házi­ ipar készítményeket, könyveket stb. Az elfogadandó tárgyakat imént röviden felem­lítve, megyénk s városunk közönségéhez fordulunk tehát újra, s reméljük, hogy a már úgyis becses tárgya­kat biró régiségtárunkat adományaikkal gyarapítani fogják. Felhívjuk különösen pedig e végett a megyei köz­ségi földbirtokos, lelkész, tanító, gazdatiszt, megyei köz­­igazgatási tisztviselő, községi jegyző urakat, elöljárókat s mindazokat, kik a földmivelő néppel közvetlen össze­köttetésben vannak, hogy a mezei munka alkalmával, de bármikor s bárhol is felmerült s felmerülhető bármily csekélynek látszó régiséget mentsék meg régiségtárunk számára. Az adományok Hattyaffy Dezső egyleti régiség­­tári őr s titkárhoz küldendők be Székesfehérvárra (a megyeházba), s nyilvánosan nyugtattatni fognak. Egyletünk czélja azonban nem egyedül az össze­gyűjthető tárgyak megmentése s megőrzésére terjed ki, hanem kiterjed egyéb műrégiségekre is, melyek helyükből el nem mozdíthatók, ezért felkérjük közönségünket, hogy a történelmi emlékű romok nyilvántartása, esetleg azoknak végpusztitástól megóvása érdekében az egylet­hez fordulni szíveskedjenek s az egyletet mindennemű ily régi emlékről, ha lehet minél részletesebb bejelentés­sel értesíteni szíveskedjenek. íme, az apró kereskedelm érdekei miképen nyer­nek alkalmazást a nagy politikában. A lajstrom utolsó lapja keserves kifakadásokat tartalmaz egy hitelen barát ellen, aki elutazott Ameri­kába, anélkül, hogy távozásáról az öreg urat csak egy szóval is ismertette volna. A jó barátot Georgenak hívják. Ha e lap véletlenül kezébe kerül, tudja meg e sorokból, hogy távozásával egy öreg ember érzékeny szívének mennyi méltatlan bánatot okozott. Az épület ötödik emeletében van az úgynevezett „bűn-szoba.“ Az ebben elhelyezett tárgyak mindeniké­­vel egy-egy bűn lett elkövetve. Vezetőm minden egyes darabot oly bámulatos közönynyel mutogatott, mint egy könyvtárnok, aki kézirataival ismertet meg. Mindjárt a belépéskor szembe tűnt jobbra egy asztalon egy durva, vérrel borított nadrág, egy vászon­ing, helyenként szintén vértől fertőzött. E tárgyak a híres Wainghwrigt tulajdonai voltak, akit azért akasz­tottak föl, mert feleségét darabokra vagdalta össze, miután előbb megölte. Undorral fordítottam el fejemet e látványtól, de nincs ebben a szobában egyetlen egy olyan helyecske sem, amelyen a szem iszonyat nélkül pihenhetne meg. Itt egy borotva rátapadt, megrozsdásodott vér­foltokkal; ott egy egyházfinak véres nadrágja, aki nejét ölte meg; távolabb egy kés, amelynek hegye meg van mérgezve; még odább egy kis palac­k, szintén méreg tartalommal, amelylyel egy anya tulajdon gyermekét fosztotta meg az élettől; majd egy esernyőnyél s rejtett tőr, amelylyel Isten tudja mennyi gyilkosságot kö­vettek el. Vezetőm egy gyönyörű miva pisztolyt mutatott, amelyet nagy előszeretettel látszott forgatni kezében. Mit vétett ez a kis fegyver? kérdem. — Csekélységet! — válaszolt közönynyel — csak egy végrehajtót lőtt főbe. Ez a megjegyzés egy Scott­­land-Yards hivatalnok agyában nagyon shocking. Láttam egy másik pisztolyt is, amely majd­hogy­nem történelmi nevezetességre vergődött. Egy őrülttől vették el Chislehurstban, aki a császárnét akarta meglőni. De ki győzné itt mind elősorolni azon tárgyakat, melyek e helyütt felhalmozvák ? Különbnél különbek, sajátosabbnál sajátosabb szerkezetűek élénk világot vetvén minden egyes darab az angol gazemberek kép­zelő tehetségére, és mindannyi méltóvá tevén az épü­letet, amelyben össze vannak gyűjtve, a „fekete ház“ elnevezésére. ______ Az egylet kitűzött magasztos feladatának csak úgy felelhet meg, ha a nagy­közönség mindenben s mindenkor pártoló községgel csoportosul közö­s mun­kálkodásában támogatja és segélyezi. A fényes múltú Székesfehérvár város s Fehér­megye közönségéhez intézett jelen felhívásunk — bát­rak vagyunk remélni — nem lesz pusztába elhangzó szó, hanem oly kiáltó szó, mely tettre buzdít, mely a cultura és haladás nevében hívja fel közönségünket, hogy a múltak emlékeit gyűjtse össze s őrizze meg a jelen és jövő kor számára; mert a múltban fejlesztve s a múlt példáin okulva, készíthetjük elő a jelenben a jövő ha­ladás alapját, mivel egy nagynevű régész szavaival élve: „midőn egy nép őskoráért teljes erejével küzd, ak­kor nemzeti kifejlődéséért és a jövendőért munkál.“ Kelt Székesfehérvárott, a fehérmegyei és Székes­­fehérvár városi tört. s rég. egylet választmányának 1878. évi aug. hó 22. napján tartott üléséből. Hattyuffy Dezső, Szőgyény László, egyleti titkár, egyleti elnök. Hatósági élet. Fehér megye október 7-én tartotta rendes havi közgyűlését Szőgyény -Marich László főispán elnöklete alatt. Bizottsági tagok feltűnő kevés számmal jelentek meg. A gyűlés mozzanatai közül az érdeke­sebbeket következőkben említjük föl: Elnöklő főispán szokott szellemes és szívélyes mo­dorával üdvözölte az összegyűlteket, s a megyében tör­tént események felemlítését azon záradékkal fejezte be, hogy a megyei állapotokban semmi fennakadás nem volt, sőt minden egyes kérdések a hivatalos egyének odaadó buzgalma folytán sikerrel lettek megoldva, különösen dicsérendő buzgalmat fejtett ki a tisztikar és elöljáró­ság a mozgósítás esetekor. Kiterjeszkedett finom árnya­lással elnöklő főispán a hazai viszonyokra is, és jólesett ajakéról hallanunk azon nyilatkozatot, hogy a maga­sabb politikából történt eseményekről a felvilágosítá­sokat ő is követelni fogja, de ajánlja a bizottság figyel­mébe, hogy az országos bajok és nyomott viszonyok mellett saját tűzhelyünk rendezésében keressünk vi­gaszt. A főispán remek beszéde lelkesen megéljenez­­tetett. Az alispán jelentése a megyei közállapotokról, valamint az árvaszéki elnök jelentése az árvaszék tevé­kenységéről helyeslőleg vétettek tudomásul. A földmi­­velési miniszter leirata folytán a megye területén gaz­dasági tudósítókat megválasztattak :Vértessy György, Neumann Sándor, Krieger Pál, Boda Imre, László Antal. Több vármegye átirata, a régi rész szokás szerint, minden bővebb figyelemre méltatás nélkül tudomásul vétetett. Érdekes vitát idézett elő azonban Somogy vár­megye közönségének átirata, melyben a Boszniába ki­rendelt előfogatok s átalában az occupáczióba való be­­egyezés miatt a miniszterelnök és a honvédelmi minisz­ternek feleletre vonása és vád alá helyezése iránt a képviselőházhoz intézett feliratát pártolás végett meg­küldi. A vita megkezdésére Sárközy Aurél lépett fel, ki egy minden izében talpraesett beszédben osto­rozta a kormány nemzetellenes politikáját, s indítvá­nyozta Somogymegye feliratának pártolását. A jeles beszédet kivonatilag ime közöljük: Nagyméltóságu Főispán ur ! Tekintetes Megyei Bizottmány ! Somogymegye Tettes közönségének az ország­gyűlés képviselőházához intézett — és imént jelzett feliratához, midőn hozzá­szólni bátorkodom, méltóz­­tassanak megengedni, hogy e tekintetben nézeteimet néhány szóval előadva, — a felirat iránti magatartá­somat indokoljam. Nem tartozom azok közé, — kik a kormányt — csak azért, mert kormány — bármilyen legyen is az,— csupa ellenzékeskedési viszketegből ócsárolni s annak minden tettét roszalni szokták. — Hisz’ tudja épp’ e’ megye Tekintetes Bizottmánya, — hogy kormánypárti voltam mindaddig, — mig fájdalommal azt nem kelle tapasztalnom, mikép a magas kormány megfeledkezve az alkotmányról, s nem figyelve a haza és nemzet vitális érdekeire, — egészen a bécsi katonai köröknek, — fajunk és alkotmányunk eme hagyományos elleneinek, — vak eszközévé törpült, — a mint ezt a legutóbbi politikai események — fájdalom ! — eléggé tanúsítják ! Mert a nagy minisztérium többször tett ígére­teinek, — a nemzet határozottan nyilvánult akarata ellenére, — az országgyűlés szünetelése idején, — egy hazánk és nemzetiségünk lételére nézve minden esetben káros következményű háborúhoz beleegyezését adta, s ez által nemcsak a már különben is súlyos pénzügyi viszonyainkat még súlyosabbá — és az államháztartás egyensúlyának helyreállítását lehetetlenné tette, — hanem fiainkat, — ifjúságunk szive javát is egy dicste­len, s reánk csak vészt hozó hóditó háborúban áldozta fel; — holott az 1868. évi XL. t. ez. 7. §-a világosan mondja, hogy ,,a hadsereg hivatása a birodalom mind­két állama területének külellenség elleni megvédésében áll.“ — És igy ki lehet mondani, — hogy ezen politi­kája által a nagy minisztérium az alkotmány biztosí­tékait és a fennálló törvények rendeleteit sértette meg. Ehhez járul még különösen az, — hogy Bosznia okkupálásába belebocsátkozva a minisztérium — már magánál a hadjárat megindításánál nagymérvű vétkes mulasztást követett el azáltal, hogy az okkupáczió módozatai már előzetesen meg nem állapíttattak. — A minisztériumnak tudnia kellett volna, — előzetes tanulmányozás alapján, — hogy mily haderőt igényel Bosznia occupálása?! — és egyszersmind kötelességé­ben állott volna gondoskodni a módozatok felől, melyek szerint az okkupáló hadsereg élelmeztessék. És mi történt?­­— Beküldettek Boszniába egy kis hadsereget, — mely a vallásukat, hazájukat és nemzetiségüket védelmező bennlakók által csaknem megsemmisittetett, — s melynek egy jelentékeny része lemészároltatott; — s azok is, kik életben maradtak, kénytelenek voltak folytonos nélkülözésekkel, — éh­séggel küzdeni, — mert az élelmi­szereknek utánuk való szállításáról előre kellőleg gondoskodva nem lett. Ezen vétkes mulasztást helyrehozandó, a magas minisztérium — a tulajdon szentséget sértő szigorú rendeletet bocsájtott ki egyes törvényhatóságokhoz, több száz sőt ezer békés polgároknak fogataikkal Bosziába való kirendelése iránt; — és ezen rendeletét, daczára a törvényhatóságok felterjesztéseinek, — kény­szer rendszabályokkal is végrehajtotta. Tekintetes Bizottmány! ilyeket látva nem csoda, — ha elborul minden hazafias és alkotmányos érzületü embernek kedélye ! — nem csoda, — ha fellázad az ember vére ! — mert ily eljárás mehet egy a zsarnoki kényuralom járma alatt nyögő országban, — de egy alkotmányos intézményekkel biró államban, — hol az állampolgár személyének, és tulajdonának biztonsága az alapelv — ez nem képzelhető ! Nem elég látni véreinket éhségtől és az ellen fegy­verei által idegen földön elhullani! — hanem még azt is meg kell érnünk, — hogy szegény védtelen állam­polgárok vagyonkájuk utolsó romjaival — egy pár lo­vuk és kocsijukkal — kényszerittetnek Bosniába — otthonuktól több napi — sőt több heti járóföldre fuva­rosokul menni — és ott részint az utak járhatatlansága — részint az idő viszontagságai vagy az ellen fegyverei által vagyonukat sőt életüket is elveszíteni ! Mindezeknél fogva Nagy főispán ur! Tekintetes Bizottmány! én Somogymegye feliratát helyeslem és pártolom. — Pártolom pedig azért, — mert az nézetem szerint jogosult és a jelen viszonyok között szüksé­ges is! Jogosult azért, — mert a jelen esetben a minisz­ter urakra az 1848. évi lll.t.-cz. 32.§-a, mely igy szól: „a miniszterek feleletre vonathatnak . .. stb. stb.“ egészen alkalmazható, — s midőn a megye az 1870. évi 42-ik t.-cz.-ben adott jogával él, — csak alkotmá­nyos jogát és kötelességét teljesiti. Szükséges pedig a felirat azért, — hogy a mi-­­niszteri felelősség illusoriussá ne váljék, mert ha az ország törvényeit megtartani kötelessége, az állam minden egyes polgárának, úgy főkép kötelessége a mi­niszternek i­s ha törvény által biztosított alkotmányunk van, — akkor a miniszter urak nem kormányozhatnak önkényesen a törvényhozó testület hozzájárulása nél­kül ! — és ha ezt teszik, csak a nemzet közvéleménye ítélje el őket, — hanem igenis vonassanak feleletre! A­mennyiben tehát a megye Tekintetes Bizott­mánya hivatva van ez alkalommal a megye közvélemé­nyének nyilvánítására, — nem kétlem, — hogy fényes bizonyítékát nyújtandja alkotmányos érzületének, — midőn abbeli indítványomat elfogadja, mondja ki hatá­­rozatilag a vármegye bizottmánya, — hogy „pártolja Somogymegye feliratát — és azt pártoló felterjesztést intéz a mélyen tisztelt képviselő­házhoz.“ Ajánlom indítványomat elfogadásra ! Az éljenzéssel fogadott beszéd után Szüts Péter mondott egy gyakori sziszegésektől, gúnyos nevetések­től kisért untató beszédfélét minden logika és hazafias érzelem nélkül, melyben a magasabb, — de általa is érthetlen — politikából a kormány eljárását védte; de azért beszédét a bosnyákpártiak helyeselték. Szólott még Nyirák Sándor, ki inkább polemi­zált, mint a dolog lényegére terjeszkedett ki, s habár kijelenté, hogy nem helyesli a kormány eljárását Bosznia elfoglalására nézve, de azért Somogy megye átiratát tudomásul óhajtotta venni. Dr. Miske Imre pár szóval szintén a tudomás vétel mellett nyilatkozott. Végül ismét az indítványozó Sárközy Aurel szólalt fel, ki hazafias melegséggel védte inditványát, s döntötte halomra az ellene felhozott érveket s annak elfogadását lelkes hévvel ajánlotta. Elnöklő főispán a felszólalás és hangulatból kiin­dulva, határozatul— Sárközy Aurell indítványának elejtését, vagyis Somogy megye átiratának tudomásul vételét kimondotta. A gyűlés egyéb mozzanatait lapunk újdonsági rovatában közlendjük. — A csákvári önkéntes tűzoltó-egylet alap­szabályait a miniszter jóváhagyta. Őszintén óhajt­juk, hogy az új egylet nemes hivatását elismerőleg teljesítse. — A sóstói sétány javítására felhívjuk a hatóság, illetőleg a sóstói bizottság elnökét, miután az oly elhagyott állapotban van, hogy eső után életveszélyes a járás­kelés. Ezelőtt minden évben tatarozták a sétautat, hanem az idén meg­feledkeztek róla, holott a közönség legkedvenczebb sétahelye.­­ Egy Boszniában küzdő munkatársunk írja: „Ne higgjetek a lapok azon híreinek, hogy itt a lakosság meghódol, mert az nem való, a túl­erő némileg legigázta őket, de hódolásról szó sincs, mert itt a férfi és asszony, agg és csecsemő, ép és nyomorult a svábszkiak (igy neveznek bennünket) ellen törhetlen gyűlölettel viseltetik, s hol itt, hol ott támadják meg katonáinkat, egy párt lelőnek vagy legyilkolnak belőlök, s aztán nyomtalanul eltűnnek. A mostan élő nemzedék megátalkodott ellenségünk marad, s csak az alkalmat várja, hogy magáról az idegen uralmat lerázza. Itt még nagyon sok baj fenyeget bennünket, mert ily szegény­­ország nincs több a föld kerekségén.“ — A szüret még mindig vígan folyik a városi szőlőhegyen, hol oly bő termés volt, hogy nagyon sok helyütt egy oktály 20—22 akót adott, vagyis egy hold 170 — akót; azonban a must minősége, a sok rothadt szőlő miatt középszerűnek sem mondható. — Beküldetett. Mélyen tisztelt szerkesztő! Becses lapjának 74 ik számában közölt „A nép­­gyűlés“ czimű czikkemben ugy látszik a játszi vé­letlen bűnös keze okozta sajtóhiba következtében „a nemzet akaratának elnyomóitól számadást kö­veteljen“ helyett „a nemzet alkotmányának elnyo­móitól“ stb. van nyomtatva Tekintve, hogy nem akarnék becses lapjának kis sajtópört provokálni, kérném a tek. szerkesztő urat jelen soraim köz­lésére. F—­ H—ó. — Színházunkban f. hó 13-án tartandó mű­kedvelői előadással összekötött hangversenyre újólag felhívjuk a közönség figyelmét, miután a már több ízben tartott próbák azt engedik követ­keztetni, hogy az előadás sikerülni fog. Jegyekre Szekerák és Hornyánszky urak kereskedésében lehet előjegyezni. — A mi régi megrögzött pecsovics vagy job­ban mondva mameluk vármegyénk, a hétfőn tartott megyei bizottsági gyűlésen — melyen alig volt 30 bizottsági tag — berukkolt a Bosnyák vár­megyék sorába azáltal, hogy Somogy vármegyének hazafias, alkotmányos szellemű átiratait tudomásul vette, vagyis helyeselte a Boszniáért történteket, helyeselte, hogy saját fiaink idegen érdekekért vérezzenek, helyeselte, hogy a testvérfajt irtsuk, helyeselte, hogy a Szüts Péter-féle magasabb po­litika folytán a magyar nemzet elkeseredett ellen­ségeinek számát milliókkal szaporítsuk, és helye­selte, hogy a tönk szélén álló pénztárunkból a kecskepásztorok czivilizásáért milliókat dobjunk ki stb. stb. Az e tárgyban tartott vita lapunk „Hatósági élet“ czímű rovata alatt olvasható. — Sidoli Tódor lovardája csak pár napig időzik még körünkben, s azután N.­Kani­­zsára vagy Veszprémbe utazik. A társulat előadá­sait még mindig szép közönség látogatja. — Lehetetlen fel nem említenünk azon nemesszivüséget és áldozatkészséget, melyet Szépesi Nándor gazdasági tanácsos tanúsít boldogult Novák Kálmán árváinak gyámoli­­tása és jövöjüknek biztosítása érdekében. A nemes tett önmagában hordja legszebb jutalmát, de azért őszintén üdvözöljük nemes munkájában a taná­csos urat. — Több megyei szőlőhegy­en a szü­ret félben áll, miután a termés elszürésére nincs elég edény; akik számítottak 20 vagy 30 akóra, lett nekik 50—60, de edényük nincs; s miután a hordó akója sokkal drágább mint a boré, nem egy helyen fog megtörténni azon eset, hogy a fürt a tökén marad. Van bár elég, hanem oly olcsó, a minő már nagyon régen nem volt. — Egy ifjú, tanoncznak felfogad­­tatik Számmer Imre könyvnyomdájában Székesfehérvárott. — Az adonyi járásban szolgabirónak Bédy József, a megyei szolgálatban már ér­demeket szerzett férfiú is fellép s mint bennünket értesítenek, pártja napról-napra erősbödik. — Fehér megye költségvetése az ál­landó választmány által kidolgozott előirányzatban 870.010 frt. 40 krban állapíttatott meg, mely elő­irányzatot, a megyei bizottság minden ellenvetés nélkül elfogadta. A költségelőirányzat nagyobb a múlt évinél, miután jövőre a szolgabirák részére 200 frt. lakbér szavaztatott meg. — Az ujonczok képzése nagyban fo­lyik városunkban, s a vásártér minden része el van lepve gyakorló katonákkal, kik minden istenadta nap működnek, mert — mint úgy esténként dalolni szokták— „regreczérozni muszáj.“ — A vásártéren levő lovardában a mai elő­adás jövedelmének fele a városi aggok és szegé­nyek intézetének javára fog fordittatni. — Rendőrségünk kézrekerítette Neuer La­jost, ki egy év előtt Szátz törvényszéki bírótól 50 frt értékű tárgyakat és ruhaneműt tolvajolt. Átadatott a fenyitő bíróságnak. Városi és megyei hírek. — Tisztelettel kérjük az előfizetések szives megújítását, valamint a hátralékok mielőbbi beküldését. — Az orsz. iparegyesület felhívást intézett az ország iparosaihoz, melyben a Székesfehérvárra tervezett orsz. iparkiállításban való részvételre szólítja fel őket. Jelentkezések a budapesti iparo­sok részéről f. hó 6-tól fogva az iparegyesület irodájában fogadtatnak el. — Hetivásáraink meglehetős élénkek, habár a mezei termények nem részesülnek oly keresetben, mint a korábbi években, daczára, hogy áruk nap­ról-napra hanyatlik. De nemcsak a gabnapiaczon, hanem a baromfipiaczon is oly olcsóság uralkodik, mint évtizedek óta nem volt, a kövér úgy mint sovány réczéből és ludból annyi szokott piaczun­­kon lenni, hogy „Dunát lehetne velők rekeszteni ;“ a kelendőség azonban nagyon silány. A gyümölcs­nek is bőviben vagyunk, s már gesztenye is elég van piaczunkon. — Kinevezések. Szőgyény-Marich László fehérmegye köztiszteletben álló főispánja közelebb Fortwingler Ferenczet pénztári könyvelőt és Németh Imre jogvégzettet aljegyzőkké K­u­t­a­s­s­y Gyulát pedig tiszti ügyészszé nevezte ki.

Next