Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)

1878-01-02 / 1. szám

eredeti alakítása vívták ki leginkább az osztatlan elismerést, habár Bérczy ezúttal nem volt teljesen hangjánál. Lénárdné kedvesen játszott menyasszonyi szerepében, és oly tiszta kiej­téssel, és helyes hangsúlyozással társalgott hogy kis szerepét ha­tásossá tudta tenni; míg Follinus Hermin nagyon gyengének tűnt fel mellette, habár az igyekezett nem lehet tőle megta­gadni, ajánljuk figelmébe a tiszta kiejtés elsajátítását. Szeles az öreg tábornok szerepében nagyon laza volt, egy kis érdesség, mely a katonára emlékeztet, elkelt volna modorában; ifj. Szi­lágyi a részeges kisbiró szerepét oly semmit mondó rekedtség­gel adta, hogy inkább unalmas mint kac­agtató volt. A torzí­tásnak is meg van a maga netovábbja — melyet ha áthágnak, még a karzat is megbotránkozik rajta. Többet ésszel, mint erő­vel. Bács­i Traversz könnyűséggel mozogtak, de az utóbbi kis mondókáját is kényszerítve volt a súgótól kölcsönözni, a­mi az érdekes jelenés kezdetét kissé vontatottá tette. Az előadáson jól mulatott a közönség. Kedden adatott: „A hét árva.“ Színmű 4 felvonásban 8 képpel, írták D’ Enery és Cormon. Borzadalmas darab, meg­oldások nélkül, s hogy mégis hatást keltett, az Tokayné, Mán­­dok­y, Lénárdné, Szeles, és Bács művészi játékának köszönhető. Follinus Remini gyenge volt mai szerepére — a leghatásosabb jelenetekben is elmosódott igyekezete, hang­orgánumának gyen­gesége miatt. Kétszerint hálátlan szerepét dicsérettel oldotta meg. Ifj. Szilágyi elemében volt. Közönség szép számmal. * K­ülönfélé­k. — Tisztelettel kérjük a közönséget, hogy az előfizetést mielőbb megtenni szíveskedjék. Egyúttal kérjük azokat, kik az előfizetésekkel még mindig hátralékban vannak, hogy azt bekül­deni kegyeskedjenek. A szerkesztőség. — Tisztelettel kívánunk minden olvasónknak boldog új évet és kérjük, hogy igyekezzenek azon, hogy egyszer már nekünk is jobb új évünk legyen az elmúltaknál! — A kormány kudarczot vallott Budapesten azon taktiká­jával, hogy ürügyet keresett arra, mikép a magyar nemzet érde­keiért és a haza boldogságáért önzetlenül és bátran harczoló ellenzéki hírlapírókat megfélemlítse és esküdtszékileg börtönre vetesse; mert Verhovay Gyula jeles tollú hírlapírót — az ellene kir. ügyészileg emelt súlyos vádak alól, a decz. 29-én Buda­pesten tartott esküdtszék 8 szavazattal 4 ellenében — az óriási számmal összesereglett közönség lelkes éljenzése mellett —fel­mentette. Budapest polgárságának ezen hazafias és szabadelvű tettét — az egy pár mameluk lap kivételével — az összes budapesti és hazai sajtó helyesli. A budapesti kir­ügyészség megkezdte a vidéki sajtó üldözését is — és ezek között mi ér­demeltük ki az elsőséget, — de bizton hisszük, hogy minden nagyobb baj nélkül fogjuk az árkot átugorni. — A mai világban, hol sok a megszorult ember, egyik „szükséges rész“ a hatósági felügyelet alatt álló záloginté­zet, mely a törvényes kamat melllet pénzt kölcsönöz az ügyes­bajos egyéneknek; ennek folytán a közönség előnyére leend az, hogy a napokban egy új zálogüzlet fog nyittatni a megyeház­­utczában levő Kreuzler-féle házban, mely olcsóbb kamat mellett fog értékre kölcsönözni, mint a basa-utczában levő zálogintézet. — Mióta derék polgármesterünk aggasztó betegsége foly­tán az ágyat őrzi, — a városi tanács fejét vesztette, s gyámol­talansága mellett nem a közügy, hanem a személyes érdeket szolgálja. A városi tanácsnak becsületbeli kötelessége, a hivatal­vesztés terhe alatt, a közgyűlés határozatait végrehajtani és mégis a városi tanács ezt nem teszi, sőt kárára tör a pénztárnak, s megszégyeníti a városi gyűlés jogát és parancsát. Ugyanis csupa gyámoltalanságból és Forster-familia iránti haszonadásból — nem akarja a közgyűlés határozatának világos utasítása mellett — az új ügyintézeti bérlővel a szerződést megkötni, azért, mi­vel Forsterné minden alap és indok nélkül a miniszerhez folya­modott. Holott törvényben gyökerezik, hogy a közgyűlési hatá­rozatok ellen egyeseknek, csak birtokon kívül lehet felebbezni. Konstabler nem hallgatott szavamra, mondván, hogy a báró úr csak jobban tudja, hogy ez az ember őrült, mint én. Most én is zavarba voltam. — Mit tegyek? barátomat kövessem, vagy feleségemhez visszamenjek. Azt gondoltam, hogy egy nőt csak nem hagyhatok egymagában, míg barátomért ma úgy se tehetnék semmit. Tehát visszamentem a színházba, a­hol a darabnak épen vége lett. — Hahaha! — nevetett ismét a fiatalember — de eredeti egy történet. Tehát Barnady bácsi hűvösre került ? — Oda bizony, de csak egy órára, mert színház után fel­kerestem őt a rendőrségnél, a­hol ismeretségem folytán mind­járt kieresztették. — Képzelheti, hogy Barnadyval mindent elkövettünk, hogy madarunkat megfoghassuk, de semmi eredmény sem mu­tatkozott; míg egy nap mindegyikünk egy kis finom levélkét kapott. E levélben csak ez áll: „Ha várnak, megfizetek; ha nem, úgy mindent elveszítenek.“ K. G. Mit volt tehát mit tenni, mint várni, de úgy látszik, hogy ma még mindig csak várunk, mert ha bezáratnék, avval semmit se nyernénk, úgy pedig talán ha egyszer megnősül, meg is fizet. * * Egy hétre az elbeszélés után az Esti Lap törvényszéki rovatában ezt olvasom: A kir. fenyitő törvényszék Zentrácsek Tamást, egy szé­delgő kalandort, ki magát Koray Géza földbirtokosnak adta ki, és ki ez állnév alatt először becsületes iparosokat károsított meg több száz forintig, és ki később a főrangú körökbe magát becsempészve, nagy mérvben sikkasztásokat követett el, két évi börtönre ítélte. Tehát mégis lépre került a jó madár a komák örömére, és sok vidéki atyafi óva intésére. így végződött egy előkelő dandy szereplése, ki talán ha kiszabadult, engrosban űzi nemes művészetét. — A helyben szokásos nyugta szétküldést a napokban megkezdjük. — Egész izgalomba tartja a józan gondolkozásu városi bizottsági tagokat az, hogy a belügyminisztérium minden ok és alap nélkül megsemmisítette a városi közgyűlés azon határoza­tát, melyben az agy- és szegényintézet élelmezését csőd útján a legjutányosabban vállalkozónak bérbe adta. Az újév itt van, s nincs élelmező. Reméljük, hogy az e tárgyban határozandó köz­gyűlés föntartja korábbi jogos határozatát, s fölti a miniszter sérelmes eljárása ellen. Nagyon furcsa, mikor egy kormány szándékosan kárt okoz egy adóval nagyon is sújtott városi kö­zönség pénztárának. Az igaz, hogy a mai világban sok jogtalan­ság megtörténhetik — kivált odafönn............ — Elmondhatjuk, hogy ritka szép telünk van ez ideig. Hó borítja az egész tájt és utczáinkat, s már két hét óta oly kemény időjárásunk van, hogy csikorog a hó lábunk alatt , s a csön­­gős szánok egész nap vígan robognak utczáinkon. A korcsolyá­zók is kedvekre mulathatnak, ha a havat lesöprik a jégmezőről. Máday Izidor, a „fölmivelési érdekeink“ eddigi szerkesz­tője, már 1878. jan. 1-től fogva Morócz Istvánnal, az országos gazdasági egyesület titkárával együtt fogja szerkeszteni a „gaz­dasági lapok “-at, az országos gazdasági egyesület XXX. év­folyamába lépő közlönyét. — Hétfőn este derék tűzoltóink fáklyás zenével tisztelték meg szeretett főparancsnokukat Havranek Józsefet, ki e megtiszteltetést és éljenzést kellő szívélyességgel köszönte meg. — Egy erdélyi jó családból való, élemedett korú nő ajánlja magát gazdaasszonynak, gyermekek mellé felügyelőnek vagy kulcsárnénak kedvező feltételek mellett. Bővebb értesítést szerkesztőségünk ad. — Baleset. A martonvásári bakter a szolgabiró javára rendezett tüntetés alkalmával úgy megtöltötte rozsdás flintáját, hogy a lövéskor a cső szétpattant, s a bakter urnák három ujját lesodorta. — A török sebesültek javára Torma Ilka kisasszony egy kedélyes névestély alkalmával gyűjtött 6 fi t. 50 krt, mely szer­kesztőségünkhöz beküldetvén, rendeltetése helyére fog utal­ványoztatok — Szék­iben-hosszában beszélik, hogy a helybeli telek­könyvi hivatalban óriási hátralékban vannak az ügyek, s ennek oka részben abban is van, hogy némely telekkönyvi hivatalnok nem szokta a hivatalos órát megtartani, sőt van egy olyan is, ki többet ólálkodik a városház körül és csapszékekben mint a hivatalban stb. stb. Nem ártana, ha a törvényszék mindenki által tisztelt és becsült elnöke, némelyek iránt kissé szigorúbb volna. (B­ tt.) — Köszönet nyilvánítás. Felejthetlen kedves bátyám, Or­­sonits Jenő honvéd-hadnagy temetésénél nemes részvétet ta­núsított magyar honvédség — és a közös hadseregbeli tisztek mélyen tisztelt tagjai, úgy a többi tisztelt megjelentek fogadják hálás köszönetemet. Székesfehérvár, deczember hó 28. 1877. Orsonits Jozepha. — Martonvásáron a szolgabiró utdlagi megválasztása fö­lötti örömünnepélyen Sies Gyulát követnek is kikiáltották. Az egész tüntetésről mai számunk martonvásári levele tüzete­sen szól. — A múlt 1877-ik évről néhány példányban teljes évfo­lyam van úgy a „Székesfehérvár és Vidéke“ valamint a „ Darázs“ czimű gúnylapból, melyek a rendes­ árakért eladatnak szerkesz­tőségünkben. — Fejzi pasa, az egykori jeles honvéd-tábornok Koll­­mann, Kars egyik hires védője, decz. 16-ika óta Skulariban fek­szik nehéz sebesülten. Sebét az ázsiai harcrtéren kapta. — Kérjük lapunk megyebeli tisztelt munkatársait, — valamint a tisztelt községi jegyző urakat, hogy a községekben történendő mozzanatokról — habár csak levelezési lapon — bennünket mielőbb értesíteni szíveskedjenek. Ilyenek a válasz­tások, tűzesetek, járványos betegségek, betörések és tolvajlások, vagy más egyéb szerencsétlenségek. Rendes tudósítónktól bér­­mentetlen levél is elfogadtatik, de kérjük a küldőt, hogy nevét a boríték hátsó részére jegyezze föl. — Meghívás. A székesfehérvári iparossegédek beteg­­segélyző egylete 1878. jan. 6-án d. u. 3 órakor saját, helyiségén évi közgyűlését tartja, melyre a pártoló- és rendes tagok tiszte­lettel meghivatnak. A közgyűlés sorrendje: 1. Elnöki jelentés. — 2. Pénztári jelentés. — 3. Tisztújítás. — 4. Indítványok, esetleg az alapszabályok módosítása. — A méhméreg mint a köszvény hathatós gyógyszere. A „Deutscher Bieneufreund“ múlt évi 62-ik számában olvastam egy közleményt, melyben a méhméreg gyógyhatású volt fejte­getve. A nevezett czikk a méhméreg belsőleges használatáról is szóllott. — Ez, az igazat megvallva egészen uj, s különösen kiváncsi vagyok arra, miképen lehet tiszta méhméregre szert tenni. — Hogy e méreg használata a köszvénynek hathatós és biztos gyógyszere, arról a tapasztalás utján volt szerencsém meggyőződést szerezni. Ugyanis, körülbelül mintegy hat éve annak, hogy nem jobb karjával köszvény­bántalmakban szenve­dett, s nem találkozott egyetlen egy orvos sem, ki e bajon segí­teni képes lett volna. — Szegény nőm, e bajjal járó szúró fáj­dalmak miatt egyetlen egy éjszakán át sem tudott nyugodtan aludni, s karja már csaknem megbénult, úgy annyira, hogy alig volt képes a ház körüli teendőket végezni. — Felöltözködni is csak nagy ügygyel-bajjal tudott. — Esetlegesen emlékeztem arra, hogy valamelyik lapban olvastam, miszerint egy földmivelő, kit a köszvény már csaknem teljesen megbénított, méhszurások által e nyavalyából teljesen kigyógyitva lön, elhatároztam tehát megkísérlem e gyógymódot. — Azonban a fájdalmas nyavalyát, melyben nem szenvedett, egy méhszurással orvosolni már nem lehetett, miért is 3 méhhel csípettem meg karját­, s a méheket hosszabb ideig a karon hagytam, hogy méregzacskóikat teljesen kiürítsék. E kísérlet sikerrel is járt, mert nem a legközelebbi éjszakán már nyugodtan aludt, s a nagy fájdalom teljesen meg­szűnt.. A csípések által okozott daganatok is csakhamar leapad­tak, s a baj teljesen orvosolva volt. Még számos oly példát közölhetnénk, melyek mindannyian a fentebbi tapasztalatom mellett bizonyítanak. E gyógymód hatása mindenkor sikeres volt, s a javulás soha ki nem maradt. — Táborszky és Parsch budapesti nemzeti zenemükeres­­kedéséből beküldött: „Wenn die Schwalben heimwärts ziehn“, valczer. Irta ifj. Fahrbach Fülöp. Ára 80 kr. Megrendelhető minden hazai könyvkereskedésben. — Megjelent és beküldetett a Mehner Vilmos budapesti könyvárus kiadásában megjelenő „Az ördög fia és a három vörös ember“ czimű legújabb társadalmi regény 12-ik füzete. Egy füzet ára 25 kr. A megrendelések még folyton elfogadtatnak. — A papagály harcza a pókkal. Az ind szigetcsoporton tudvalevőleg rendkívül nagy s erős pókok élnek. — Egy ilyen óriási póknak egy papagálylyal vívott harczát írja le a „Gazette de France“ jávai levelezője: „Egész nap vadásztam az erdőben, s mikor a hőség a legnagyobb fokra hágott, egy fa alá kevered­­tem, hogy árnyékában kinyugodjam. Néhány pillanat múlva sa­játságos mozgást vettem észre a fa lombjai közt. Figyelmesen oda nézve, roppant nagy pókot vettem észre, mely egy fiatal papagály vérét kezdé szívni, melyre fészkében rárontott volt. — Hosszú karjai az egész fészket körülfogták, s otromba teste, mely annak közepét foglalta el, abban az arányban puffadt föl, amennyiben megtelt áldozatának vérével. Ekkor jött meg re­pülve a szegény fiúk anyja, s csőrével megkapta a pók egyik karját, hogy zsákmányának elbocsátására kényszerítse. De hiá­ba ! A pók ellentált a panaszhangokat rivaló papagályanya tá­madásainak. Végre a fájdalomtól ösztökélve, neki támadt a pók az anyának, megmarkolászta nyolcz karjával nyakát, s vérét készült szívni, mikor a papagály csőrével felhasita a szörnynek hasát ! A pók leesett a földre, de estében magával ragadta a bátor madarat. Erre fölkeltem, s puskám tusájával kiszabaditoni a fiát oly bátran védő papagályt a förtelmes állat karjai közül.“­­ Nagy szerencsétlenség történt Szegeden, hol Zombori Jakab fűszerkereskedő pinczéjében egy segéd vigyázatlansága folytán a hordókba zárt petroleum meggyuladt, ez alkalommal azonban semmi nagyobb szerencsétlenség nem történhetett, minthogy a pincze lángba borult nyílását azonnal a legyorsab­­ban befalazták, a levegő ily módoni elzárása által vélvén a petroleum égését elfojtani. Másnap azaz 29-én egy küldöttség ment ki a várostól, hogy az okozott kár mérveiről, s a tűz ke­letkezésének okáról meggyőződést szerezzen. Sokan tódultak ez alkalommal a pincze ajtaja felé, melyet ekkor nyitottak föl. A bent kifejlődött gázak roppant erővel lökték ki az ajtót, a fel­nyitással foglalkozó inas gyerek lapdaként röpült az udvarban levő magtár falához, s életveszélyes sérüléseket szenvedett a bolttulajdonos, több rendőr, a háziúr s még néhányan többé kevésbé veszélyesen sérültek meg az exprósió által. A szeren­csétlenül jártak számát mintegy 12 főre teszik. — Egy gyermek mint öngyilkos. Múlt hó 22-én egy Bac­­cigaluzzi nevű fiúcska halt meg a milánói kórházban, aki néhány nap előtt öngyilkossági szándékból a Milano és Monza közt köz­lekedő vonat elé vetette magát. A fiú szép és eszes, csakhogy túlságosan élénk. Egy idő óta elhanyagolta az iskolát és néhány lílát kerítvén valahol, Monzába ment, hogy kimulassa magát. Két vagy három nap múlva ismét visszavágyódott szüleihez, de félt apjának szigorú büntetésétől. Gondolkozott, hogy ne men­jen-e inkább Svájczba, s végre is abban állapodott meg, hogy báz nem megy ő sehová, hanem öngyilkos lesz. Sesto felé tartott tehát, útközben kétszer is megkísértette, hogy a mozdony kere­kei alá vesse magát, de mindannyiszor elállott szándékától. Este azután még egyszer nekibátorodott és ekkor csakugyan elérte czélját. Szétmorzsolt lábakkal találtak reá és vitték a kórházba. Itt hősiesen kiállta egyik lába ambutatióját és tréfásan mondta: Most már tudom, hogy mittevő leszek, veszek egy kintornát és bejárom a várost, szegény nyomoréknak állítva magamat, ki valamelyik hazai csatában megsebesült.“ A fiúcska belehalt iszonyú fájdalmaiba és végső pillanatában övéinek bocsánatáért csengett. — Utolsó szavai voltak ezek voltak: Még hét lira ma­radt nálam, adjátok valami szegény családnak. — A negyven szépség-szabály között, melyeket a római költő a női báj megítélésére felállított, a tiszta, üde a rezszin nem áll az utolsó helyen, és ezen szépség-szabály a régi Róma ideje óta változatlanul fennmarad mai napságig. Legyen a nőnek bármily szép termete és még oly vonzzó arezvonása — a rut, tisztátalan arezszin elhomályosítja az előnyöket. Nem csoda tehát, hogy a viruló arezszin fenntartása a hölgyvilág egyik főpontját képezi; fájdalom, hogy e czélra gyakran oly szere­ket használnak, melyek ép az ellenkezőt eredményezik, s csak a pillanatra lévén számítva, a gyöngéd bőrt alapjában tönkre teszik. Mi tehát a hölgyvilágnak szolgálatot vélünk tenni az által, ha az ilyszerü rész­készítmények, s különösen az ólom­­készítményekkel elegyített rizsportól, mely a kereskedésben gyakran előfordul, s nemcsak a bőrre, hanem az egészségre általában rosz hatással vannak, s őket óvni törekszünk. Elő­nyös módon különbözik ezen ártalmas készítményektől a párisi dr. Lerosse-féle „Ravissante* * (főraktára Schwarcz Henriknél, Budapesten, Mária-Valéria-utcza.) Ezen bőrfinomító szer minden ártalmas anyagtól teljesen ment, és lelkiismeretes vizsgálat után mint legjobb szer a szép üde­grezszin fenntartására ajánltatik. A szépségéről gondoskodó gyöngébb nemnek nem tehetünk udvariasabb szolgálatot, mintha ezen becses szépítőszerre a leghathatósabb módon figyelmeztetjük. — A visszahagyott tárgyak kezeléséről. Az utazó közön­ség által a pálya területén vagy a kocsiban hagyott tárgyak visszaszerzésének megkönnyebbítése végett a német egylet­hez tartozó vasutak által egy ezen visszkeresetek megin­dítására szolgáló közös minta fogadtatott el, mely múlt 1877-ik évi deczember hó 1-én léptettetek életbe. Ha az utazó az állo­mási főnöknél vagy személypénztárnoknál egy elveszett tárgy felett jelentést tesz, úgy ez által az említett minta kitöltendő, mely alkalommal főleg arra lesz ügyelet, hogy a tárgy pontosan leírassák és annak különös jelei kiemeltessenek, mi által az egyforma daraboknak mint p. botok, esernyők sat. megismerése lehetségessé tétessék. A czim­ pontos megjelölése mellett az utazó tartozik azt­is megjegyezni, vájjon a tárgyak feltalálása esetében gyors vagy rendes áruként való utánküldését kivánja-e. A félnek e visszkeresete az állomási főnök által az illető vasút visszkereseti hivatalához mindig azonnal be fog küldetni. Szerkesztői üzenetek. P—i. Térhiány miatt csak rövidítve közölhetjük. A—nyi B—sz. A szép kezdetet elrontja az erőltetett vég. Nem közölhető. Sz—a Gy—a. Még nem volt időnk az átolvasásra. A „Wiener Landwirtschaftliche Zeitung“ szerkesztőséginek. Mi semmiféle német újság terjeszkedésére nem nyújtunk segédkezet. Külön­ben üdvözlet! P—s. Hasonló humorral irt sorokat szívesen közlünk. R—y K—ly. Köszönet a becses küldeményérért. Kitartást a ne­mes, de fárasztó munkálkodáshoz. B—s S—dór. Szives készséggel felemlítjük párszor. P—czel Imre­ így is jól van, hanem mégis furcsa a múltakra gondolva. A jólét helyébe jót soha ne várj — mondja a példabeszéd —, de igaz is.

Next