Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)

1878-12-03 / 101. szám

való, azért kár ám csupa szolgalelküségből, kegybe való hízelgésből másra valótlan dolmni. — Öngyilkosság. For házmester a viziban vasárnap délelőtt felkötötte magát, melyet okozta. — Tettének oka ismeretlen. — A „ Vörösmarty-körű felolvasási ünnepényesen sikerült. A remekebbnél remekebb ásásokat szép közönség hallgatta, s a felelit lelkesen megéljenezte. — Kiállításunk támogatása érdekében Nagy- Zon is alakult végrehajtó-bizottság, melynek e báró Dőry József főispán lett. Az alakuláson és az ezt követett értekezleten Zichy gróf is jelen volt. A bizottság négy szakasza oszlott. — Komár Ferencz megyei foglyár szombat a Széchényi-utczán keresztül futó vaspár feküdt, hol a Kanizsáról jövő vonat össze, melynek következtében pár órai szenvedés meghalt. A vonat vagy 15 ölnyire tolta maga s csak azután törte össze kezét, oldalát és. Az öngyilkos tettének oka nem tudatik. — Vasárnap este Marosy István „pénzre-l“ levő pusztájáról négy ökröt elhajtottak. — Kőrségünk a kellő intézkedéseket részint távlag, részint átiratilag azonnal megtette. — Az uj bor napirendre hozta a verekedőt. Vasárnap este Seidl József sárutczai korcsban földművesek között oly véres verekedés hogy öten súlyosan megsérültek. A tettesek őri vizsgálat alatt vannak. — Köszönet nyilvánítás. Boldogult kedves temetésénél megjelent mélyen tisztelt gyá- 5 és résztvevő közönség fogadja hálás köszöni őszinte nyilvánítását. — Székesfehérvárott, . 2. 1878. Mathisz Jakab. — A tegnapi városi közgyűlésen városi főzővé, miután Tomsits Gyula jogi képzetthiánya miatt nem jelöltetett ki — egyhangu Tóth István választatott meg, ki meleg szavon köszönte meg választását, s a hivatalosat azonnal letette. — A városi reáltanoda sorsa fölött a régi közgyűlésen élénk vita folyt, mely után eloroztatott, hogy az intézet jelen csonka állapota tovább nem tartatik fönn, azért küldöttség a közoktatási miniszter felkéretni fog, hogy vegye át az állam, avagy az intézet az államvégén egészíttessék ki, ígérve, hogy a városi esetben, ha az állam az intézetet átveszi, a telhető segélyzést megadandja. Müller József korcsmájánál hétfőn reggel 9 órakor bezörgetett egy katona, s miután már nem nyitottak ajtót, elkezdett káromni, s midőn erre az ajtót kinyitották, s gorbáskodására figyelmeztették, szuronyát kita savval veszekedni kezdett, de a szuronythamar kivették kezéből s később felvitték a dőrséghez. — A katonát Ujvárynak nevezik, s már feljelentetett a térparancsnoknak. — Betörés és tolvajlás. Szombat délelőtt 10 11 óra között az égervároson három házba beültak, ott a szobákat feltörték, s onnét ruhanyeket, 5 frt készpénzt, s egy ezüst húszast elhajoltak, daczára, hogy a ház más részében a ők otthon voltak. A nyomozást rendőrségünk innar megkezdte, s két gyanú alatt álló egyént irtóztatott, kiknek kihallgatásuk most folyik. — A Jelasics-ezred ujonczait, kik csak pár , előtt hivattak be gyakorlatra, s hó hatodikán tiitják Herczegovinába, — s az öregeket mega bocsátják. — Időjárásunk tegnap óta hűvösebb lett, de nem fagyott; pedig tán soha sem óhajtották a kemény időt, mint most, mert a hosszas üzések az utakat járhatlanná tették, s igy az tízek az őszi hónapok daczára kongtak az üresétől , no de máskép lesz, majd ha fagy! — Városszerte beszélik, hogy egyik belvári mészárosmestert, Rod üzlettársa rég óta rositotta, hanem a napokban a pénztolvajlásnál különfélék. — A játszótársak. A kislányok, mikor együtt vannak, de sokszor beszélnek arról a szép időről, mikor majd ők menyasszonyok lesznek s a boldogságról, melyről még csak képzeletük sem lehet. Ilyen beszélgetéskor majd mindig felfogadják a játszótársak egymásnak, hogy: „te teszed a fejemre a menyasszonykoszorút, senki más !“ Természetes, hogy a gyermekbarátnők e fogadása legtöbb esetben feledésbe megy. Mégis van rá eset, hogy megemlékezik a menyasszony a kislány fogadására. Antoinette, toscanai nagyherczegnő szép példáját adta ennek. Gyermekkorában sokat játszott együtt egy szerény bérlő lánykájával, Schaefert Marthával. Egykorúak voltak, jó barátnők lettek s a felebbi fogadást tették egymásnak. Schaefer Mártha közelebb menyasszony lett s már a lakodalom napja is elérkezett. Természetesen nem is gondolt rá, hogy a főherczegnő gyermekes fogadását megtartsa, midőn az utolsó órában kocsi áll meg a lakodalmas ház előtt, a kocsiból kilép a nagyherczeg-kisasszony s egy pompás myrthus-koszorut hoz magával s megcsókolva régi barátnőjét, sajátkezüleg illeszti hajára. — Húskivitel Angliába. Mint azt közöltük, Budapesten is fáradozó angol húskiviteli társulat Bécsben vágóhidat akar állítani, s hetenkint 500 ökröt szándékozott Angliába kivinni, mely ökrök nagy része — mint az a bécsi piaczon általános ez eset, Magyarországból került volna. A bécsi tanács ez ötletből a helytartósághoz azon kéréssel fordult, hogy a vállalat engedélyezése, illetőleg a már megkezdett épitkezés függesztessék fel addig, mig oly megállapodás jön létre mely Bécs élelmezési érdekeit megóvja, miután hetenkint 500 marha kivitele által a város élelmezése a húsárak emelkedése miatt szenvedne. A menyasszony hazavitele a férj házába a vidéken még több helyütt hagyományos formalitásokkal van összekötve. Ilyen a többek közt az is, hogy a nászmenetet a férj háza előtt puskaszóval üdvözlik. E szokás Aranyos megye egyik falujában a múlt héten véres áldozatot követelt. Amint ugyanis a vőlegényes és menyasszonyos kocsi, melyet négy ökör húzott, a ház előtt megállt, a vőlegény barátai pisztolyokat sütöttek el, melyek durranásától az ökrök megvadultak s a menyasszonyt és a vőlegényt elragadták. Csak másfél óra múlva sikerült az állatokat megállítani, e közben azonban az asszony lecsúszott a kocsiról, lábai azonban fennakadtak, s igy hurczoltatott a szegény asszony másfél órán át az ökrök által. Mire ezeket megállították, a menyasszony már össze volt zúzva, — feje is elvált törzsökétől. — Korai öröm. Az osztrák államvaspálya győri pályaudvarából tegnapelőtt három Boszniából visszaérkezett tartalékos akart haza utazni szabadságra. Mind a három szerencsésen szenvedte végig a harczokat, s mind a három öröme határtalan volt, hogy nemsokára viszontlátják családjaikat. Az egyiknél egy vén tűzköves pisztoly volt, melyet ez Boszniából hozott magával. A pisztolyt barátja elkérte és elcsettentette, mire az elsült és a harmadiknak a fejébe fúródott, ki Győrött meg is halt. Jómódú, feleséges paraszt gazda volt. A pisztoly birtokosát és elsütőjét a rendőrség elfogta. Szerencse, hogy az egybegyűltek közül többen meg nem sebesültek, mert akkor már sokan voltak a váróteremben. — Egy 18 éves szép asszony sajátságos öngyilkossága tartja most izgatottságban Bécs városát. Tegnapelőtt este ugyanis a práterbe vezető erdősoron egy egylovas bérkocsi hajtott végig, melyből több egymást követő pisztolylövés hallatszott. Senki sem volt közelben csak egy rendőr, ki azonnal megálltta a kocsit, s kinyitá annak ajtaját. Egy gyermekarcú, vakító szépségű fiatal asszony fetrengett ott vérében, mellette egy hatcsövű revolver feküdt, melynek három csöve még töltve volt. A szerencsétlen teremtés ugyan a kocsin a kórházba szállíttatott, ahol azonnal konstatálták, hogy állapota a lehető legaggasztóbb, mert mind a három golyó mellébe fúródott. A megejtett vizsgálat kideríti, hogy a fiatal öngyilkosnő Wittermann terménykereskedő 18 éves neje, s hogy alig egy éve van férjnél. Hogy mi vihette a szerencsétlen teremtést e kétségbeesett lépésre, még nem tudni, azt állítják, hogy családi perpatvar volt oka öngyilkosságának. — Asszony-csere. Lexi derék gavallér, szeret udvarolni, s nagyon sok asszonynak elcsavarta már a fejét. Egyszer azonban rajta kellett vesztenie, mégpedig igen furcsán. Lexinek tudniillik az az átkozott szokása volt, hogy egyszerre rendesen két asszonynak csapta a levet, kettőt bolondított el, és egy szép estén arra ébredt, hogy két asszonyt kell egy éjjel megszöktetnie. El is készít mindent a maga rendje és módja szerint. Frakkórokat instruál, málház, telegrafhoz előre-hátra. Mikor éjfélt ütött, mind a két frakkeros egyszerre lép be hozzá, hogy: „itt vagyunk az asszonyokkal !“ „Nagyon jó. Mindjárt megyek utasításokat adni Addig térjetek be a földszinti korcsmába, és igyatok a kontómra.“ Volt pedig ez elküldésnek oka az épen most érkező telegrafszolga. — Apámtól! lássuk mit sürgönyöz az öreg. „Gazembert még egyszer és utoljára megbocsátok. Még egyszer és utoljára kifizetem adósságaidat.“ — Bravo! bravissimo! — de mi lesz hát az asszonyokkal? — Ejh, ilyen nagy esetben nekem sifli az asszony. Azzal lement a korcsmába, s rákiált a két fiakkerosra: — „Zurückführen die Weihen!“ A két fiakkeros pedig akkorra épen elegendőt ivott. Kibotorkálnak a pálinkától megingatottak, s összetévesztik kocsijukat s elviszik az asszonyaikat felcserélve, a már kapu alatt váró férjek nagy meglepetésére. Hogy megtartották-e a megcserélt hűtlen Éva leányait a felsült férjek ? Arról nem beszél a krónika. — Kik örülnek a mások halálán? Egy Paksból érkezett tegnapi távirat nagy örömet keltett a budapesti és külföldi tekintélyes intézetek körében. Pedig hát e távirat csak azt tartalmazta, hogy gróf Potoczky Mirisláv élte 79-ik évében Párisban meghalt. S bármily furcsának tűnik is fel a dolog, a biztositó intézeteknek volt okuk örülni. Az elhunyt gróf nem volt náluk halálozás esetére biztosítva, hanem ezek voltak kötelesek élete fogytáig minden évre tekintélyes összeget kifizetni. Halála felmentette őket fizetési kötelezettségeik alól, s rendkívül nagy összegeket biztosított részükre. Az elhunyt gróf többszörös millionárius volt, s különös öröme telt abban, hogy ezek azután életfogytiglan bizonyos évi díjat biztosítsanak számára.Némelyik banknál 3—400,000 iitot tett le a végből, így aztán megérthető miért okozott e távirat oly nagy örömet. — József főherczeg és a katonák gyermekei. Legutóbbi szemleútja alkalmával József főherczeg Szatmári is megfordult, hol három napig a püspök vendége volt. Ott időzése második napján ő fensége meglátogatta az ottani apáczák kolostorát is, melynek 5—14 éves növendékeit maga a püspök, mint a katonák gyermekeit mutatta be. József főherczeg a legnagyobb érdeklődéssel és részvéttel tudakozódott e szegény árvák sorsa felől, kiknek felvételéről egész Magyarországon csak ez az egy kolostor gondoskodik. Leonhard, egykori tábori püspök 50 elárvult katonagyermek részére alapítványt tett, s ezek kezelését a szatmári apáczákra bízta. Ezek a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítik feladatukat. A háztartás és a női hivatás minden ágában alapos ismerettel gazdagítják e szegény leánykákat, kik 5 éves koruktól 14-ik évükig tartatnak ott. Az aradi vértanuk szobormintái fölött már ítélt a szűkebb körű bizottság és sikerült maga ellen zudatnia a közvéleményt. Az első díjat annak ítélte ugyan oda, akinek a sajtó és a közönség szánta, Huszár Adolf „a haza minden előtt“ jeligéjű művének, a minthogy másnak nem is ítélhette a legprimitívebb szakismeret kell ahhoz, hogy a pályaművek csaknem legsilányabbjának tekintse az ember azt a kettőt, amelyeket a kis bizottság a második és a harmadik díjjal kitüntetendőnek jelölt ki. A szűkebb bizottság ítélete azonban még nem dönt, s feladata az lett volna, hogy irányt adjon a nagy jory ítéletének, mely azonban remélhetőleg nem fog e hamis nyomon elidulni. — Vilmos császár fogadtatása Berlinben. A német császár, mint tudva van, deczember 5-én vonul be ünnepélyesen Berlinbe. A „diadalút“ helyreállítására már megkezdődtek a munkálatok. Az utczák földíszítése, valamint az ünnepélyes kivilágítás, minden eddigit fölülmúl. Bismarck herczeg egy nappal a bevonulás előtt Berlinbe megy s a grosz-kreuzi állomásig elébe utazik a császárnak. Az ó-katholikus egyház hívei napról-napra szaporodnak Ausztriában. Mióta azon egyház ügyei törvény által szabályoztattak, tömérdeken jelentik be átlépésüket az ó-katholikus egyházba. Bécsben csak a múlt héten 141 család, a közel fekvő Meisterdorf községben pedig ugyanaz idő alatt, 86 család lépett át az ó-katholikusok közé. — Amerikaiasan. Amerikában sok vallásfelekezet van, a melyeknek papjai a szent dolgokon kívül még üzleti ügyekkel foglalkoznak. Ez aztán sok furcsa esetre ad alkalmat, így Kansas tartományban a tisztelendő mr. Hodston adott össze egy fiatal párt: „Első kötelességtek, úgymond a szent atya, hogy leendő gyermekeitek föntartásáról és jövőjéről gondoskodjatok. Erre a legbiztosabb mód, ha biztosítjátok őket a nemzeti életbiztosító társulatnál, a melynek szerencsés vagyok ügynöke lehetni. íme itt van a kötvény, írjátok alá . . .“ — Adoma Suvaloff gróf s dr. Herbströl. Egy bécsi salonban, melyet egy idegen hatalomnak gyakran emlegetett követe is meg szokott látogatni, politikai ügyekről folyván a társalgás, szóba jött az osztrák költségvetési bizottság határozata is. „Mennyire fog ő boszankodni!“ mondá a követ mélyen gondolkozva. — „Ki? Andrássy gróf?“— „Nem, hanem Suvaloff. Ha ez két hét előtt történik és Andrássy a berlini szerződés szilárdságáról beszél gróf Suvaloffnak, úgy ez így felelhetett volna neki: „A berlini szerződés ? Igen gróf úr, hanem dr. Herbst úr ő excellentiája elismerte-e már ezen szerződést ?“ megcsipték. A vége azonban kiegyezés lett, pedig nem helyes a bűnt ily könnyedén útnak ereszteni. — Feledhetlen kedves Idánk temetésén megjelent mélyen tisztelt közönség, s mindazon nemes szivüek, kik egyben vagy másban szívességet cselekedtek, fogadják legmélyebb hálánk kifejezését. A gyászoló család nevében: Lőrincz Károly.