Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)
1878-11-21 / 96. szám
Vl-ik évfolyam. 96. szám. 1878. november 21-én. SZKESFEHÉRTÁRI vidéken Előfizetési árait: % Egész évre.................................8 frt — kr Fél évre ......................................4 frt — kr. Negyed évre............................2 frt — kr. Egy hónapra........................................70 kr. Egyes szám ára...................................6 kr. Előfizetések, és hirdetések még elfogadtatnak : Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. Goldberger A., papnövelde-utcza. —Rajnai Vilmos, molnár-uteza Budapest. — Hasenstein és Vogel, Bécs, Táborstr. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Megjelenik hetenkint háromszor, minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értelezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. Székesfehérvár, nov. 20. 1878. Az emberek telvék emberi gyarlóságokkal; a önzés, a hiúság, az érdek és szolgalelkűség jójt oda alacsonyít, hogy a vadállat is félistenné agasodik mellettök. Egyes ember, ha téved és hibázik, azt könnyű megbocsátani, de ha egy testület a nemtelen összeállás gyakorlása végett a jogtalanság terére ?), az oly lelki szegénység és erkölcsi sülyedés, melytől undorral fordul el a józan és higgadt gondlkodás. Midőn már lapunk kinyomatva volt és megjelent a kiállítás hivatalos czímének ledobásáig, akkor a végrehajtó bizottság ülésén, azon ízükhöz nem tartozó, hatalmukban nem álló imtelenségre vetemedtek némelyek, (tisztelet aivételnek), hogy nem végrehajtó bizottsági tagok fszólásai után a fölött akartak határozni, hogy legyünk hivatalos lap, holott e fölött nem volt iguk sem határozni, sem vitatkozni, mert az nagy bizottság joga; egyébiránt hol a gróf tesz indent, hol a bizottsági tagok nagyrészben vak piscus masculusok, vagy fejbólintó kegyleik, ott mindent lehet határozni. Mi túljártunk nemtelen boszuállás müvén, s most gunymosolylyal ondolunk arra, mily alacsonyra képes sülyeszteni bizottságot a jogtalanság terén egyesek ditödtsége. Különben az Isten éltesse őket, ha valaki úgy bizonyosan mi, vissza tudnók százszorosan szólalni a személyeskedők nemtelenségeit, de előttünk ügy most sokkal szentebb, mint ők, azért a számadást, vagy ha úgy tetszik a viszonszolgálatot későbbre halasztjuk. — így fizetnek a héthónapi megfeszített ingyenes munkásságért, s igy a kiállítás érdekében íratott pár száz czikkért, s azért, hogy a kiállítás eszméjének terjesztése végett vagy kétszáz példányban tiszteletkép küldjük a hazában lapunkat. — Köszönet — őszinte köszönet — az önökhöz méltó jutalmazásért. TÁRCZA. Engem szeret. Ha ismernétek kék szemét és Láttátok volna könyeit; Ha tudnátok, mily csábitó volt S mily kedves, ártatlan, szelid: Velem zokognátok, szivemmel Együtt reszkedne szivetek, — S irigyelnétek zúgolódva, Hogy ő csak engem szeretett. Nem tudtam soha versenyezni Másokkal a pompában én: Ő zárkózott természetével Tán épp azért hajolt felém. Én neki mást nem adhatok, mint Egy édes dalt, s egy hű szivet . . . S ezért ő mindenről lemondott! Oh hisz csak engem szeretett, úgy élni mint madár az ágon, Vidáman, gond nélkül velem. E vágyban született szerelme, E vágy ringatta keblemen. S az Istenek gőgös boszával Mértek rá szenvedéseket, Kitépték védő karjaimból, Mert ő csak engem szeretett. Budapesti tapasztalatok, ni. Bizony nagyot haladtunk a nőnevelés terén, a magas kormány oly buzgalmat fejtett ki, törekvését oly siker koronázta, mint nem minden időben jö létre. — Vannak oly intézeteink hol lányaink, hölgyeink — mint növendékek nemcsak elméleti ismereteket, de gyakorlati tanulmányokat is nyernek, szerezhetnek. — Voltak Budapesten azelőtt is — sőt még fényeskednek a jelenben is egynéhány kisasszony nevelő intézet, — de a múlt és jelen között óriás a különbség. Nem akarok gúnyolódni, sem satyrával nem akarom a redőzött homlokú etiquettere legtöbbet adó nevelőnőt boszantani, megtették ezt helyettem a regényírók, sőt szépen lerajzolta Arany János a „Szőke Pannijában.“ Azt az egyet jelentem csak ki, hogy szerény véleményem szerint a kormány a nőnevelést a legeszélyesebb útra állítá, s nemes fáradalmát a nőnevelés czélszerű fejlődése fogja megjutalmazni. — E téren a kormánynyal kezet fogott a társadalom, a felekezetek se maradtak hátra, hanem mindezek karöltve oda törekesznek, hogy Magyarország lelkes hölgyeinek szép, boldog jövőt biztosítsanak, igy emelve őket a férfi hű munkatársává, s igy vive keresztül a sok amerikai gondolkodású egyén által követelt — de nem értett, s helyesen fel nem fogott — nőemancipációt. — Felnyitják a nők előtt a tudomány csarnokát, ad a kormány, társadalom hivatalaiban, iskoláiban helyet a nőknek, s nincsenek most már a szegény, de jó nevelésben részesült nők arra kényszerítve, hogy szobalányok, szolgálók legyenek, hanem ad munkatért társadalmi műveltségükhöz mérten, hol a tisztességes kenyeret becsülettel és önérzettel megszerezhetik maguknak. A nőket az állam kiemelte a kiskorúságból, többé nincsenek a férfiak szeszélyéhez lánczolva, s a megélhetés módja tekintetében nem szenvednek a férfiak mindenhatósága alatt. — S valóban az igazelmü nők lekötelezettjei a kormánynak, mely róluk a legnemesebb érzelemmel gondoskodott. Az igazságügyminiszter — Pauler — ur, a jótéteményben követé a közoktatásügyét ural, amennyiben a mint tudjuk ezek előtt a nők, ha férjhez nem mentek — itt is a férfi hatalma — ha mindjárt 70—80 évesek voltak is, kiskorúak voltak, gyámsági hatalom alatt állottak. Ezen igazságtalanságot a kormány egy javaslat benyújtása által, — mely javaslat 1874. év XXIII. czikkben törvénynyé válván — megszüntette, s ezen törvény első §-a kimondja: Hajadonok 24-ik életévük betöltésével teljes koruakká váltak. Továbbá a kormány állított tanfolyamot a nők számára a távirászat és postakezelésből, s azon nők, kik ebből jó sikkerrel vizsgáztak, oklevelet nyervén, hivatalba alkalmaztattak tisztességes fizetéssel, s megmutathatják a férfiaknak, hogy ők is tudnak szolgálaton kívül, varrás s más mellrontó munkán túl pontos hivatalviseléssel kenyeret keresni. De legnagyobbszerű intézkedések a nőtanító-képezdék felállítása. Ilyenek vannak Győrben, Szabadkán, Budán, Pesten stb. Ide felvétetnek vizsga mellett a 14 évet betöltött leányok, nők, három évig tanulnak, s tanítói oklevelet nyernek elemi iskolára. Ezen túl van a polgári iskola tanítóságra szükséges tanfolyam. Meglátogattam ezen nőtanitóképezdéket Budán is, Pesten is. Láttam a tanrendet, mely igen kitűnő, Ha ismernétek kék szemét és Láttátok volna könyeit; Ha tudnátok, mily csábitó volt S mily kedves, ártatlan, szelid. Zokogva tennétek panaszt a Kegyetlen Istenek felett S galambomat megáldanátok. Bár ő csupán engem szeret. Rudnyánszky Gyula: Unalomból. (Vége.) Most az ifjú oly névtelen gyötrelmet érez látásukon. Idegesen zárja be fiókját, s fölkel az Íróasztaltól. Tekintete egy még friss mezei virágcsokorra esett, tegnapi sétájokban szedték együtt a kis Gizelával s melyet ő félig unalomból, félig szórakozottságból nem dobott volt ki. Mint keserű vád, úgy tűnt föl most előtte e csokor. — „Nem — nem folytathatom tovább — sziszegő Richard — e lelketlen játék már bűnné fajult eddig is-------.“ Izgatottan járt föl s alá szobájában. — „A virágok illata betölte a léget, s édes regéket suttogott neki arról az ábrándos kékszemü gyermekről, a ki hófehér párnái között nyugodva, most is ő róla álmodik talán, az ő nevét susogja és ugy hisz neki a — csábítónak ! Richard a virágok e vádjára borzadályt érzett tagjain s tovább figyelt szavaikra. Azok aztán beszéltek neki feledésről, nyugodt, boldog életről, egy nyájas otthonról----------„Hasztalan — kiáltott föl az ifjú — mind hasztalan — Cornéliát nem tudom elfeledni soha — soha!“ És ismét izgatottan járt föl s alá szobájában, és ismét csak nézte-nézte a szép asszony arczképét, s amíg igy nézte szemeiben annyi vád, annyi őrjöngő szerelem, annyi kétségbeesett lemondás tükröződött vissza. Még mindig imádta a szerencsétlen amaz aszszonyt, ki semmivé tette, aki földúlta életét, imádta annyira, hogy nem tudott mást szeretni utána. Lelkében őrjöngő szerelem Cornélia iránt, s becsülete melylyel Gizelának tartozott harczoltak. Richardnak választani kellett. Még egyszer rávete tekintetét ama csábitó fényképre, s aztán aztán lelke összetört a tusában; nem tudott a kettő közül választani, s egy harmadik mentő eszköz után kapott---------* * Másnap az egész környék beszélte, hogy Szalánczy Richard szívén lőtte magát. „Bizonyosan unalomból tette — jegyezték meg az emberek — „hiszen mindig csak arról panaszkodott.“ Temetése nagyszerű volt, az egész vidék intelligentiája sietett tömeges megjelenéssel adni meg a végtisztességet a társadalmi életben kedvelt és a megye első családjai közé tartozó ifjúnak. Bányai Gizelát — ki mély gyászban és fájdalomtól összetörten jelent meg, — mint az elköltözött leendett jegyesét, annak