Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)

1878-11-21 / 96. szám

Vl-ik évfolyam. 96. szám. 1878. november 21-én. SZ­­KESFEHÉRTÁR­I vidéke­n Előfizetési árait: % Egész évre.................................8 frt — kr Fél évre ......................................4 frt — kr. Negyed évre............................2 frt — kr. Egy hónapra........................................70 kr. Egyes szám ára...................................6 kr. Előfizetések, és hirdetések még elfogadtatnak : Kubik Lőrinc­z könyvkereskedésében. Goldberger A., papnövelde-utcza. —Rajnai Vilmos, molnár-uteza Budapest. — Hasenstein és Vogel, Bécs, Táborstr. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Megjelenik hetenkint háromszor, minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Belv., lakatos­ utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők.­­ Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értelezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. Székesfehérvár, nov. 20. 1878. Az emberek telvék emberi gyarlóságokkal; a önzés, a hiúság, az érdek és szolgalelkűség jó­jt oda alacsonyít, hogy a vadállat is félistenné agasodik mellettök. Egyes ember, ha téved és hibázik, azt könn­­yű megbocsátani, de ha egy testület a nemtelen összeállás gyakorlása végett a jogtalanság terére ?), az oly lelki szegénység és erkölcsi sülyedés, melytől undorral fordul el a józan és higgadt gon­­dlkodás. Midőn már lapunk kinyomatva volt és meg­jelent a kiállítás hivatalos czímének ledobásá­­ig, akkor a végrehajtó­ bizottság ülésén, azon ízükhöz nem tartozó, hatalmukban nem álló imtelenségre vetemedtek némelyek, (tisztelet a­ivételnek), hogy nem végrehajtó­ bizottsági tagok fszólásai után a fölött akartak határozni, hogy­­ legyünk hivatalos lap, holott e fölött nem volt iguk sem határozni, sem vitatkozni, mert az n­agy bizottság joga; egyébiránt hol a gróf tesz indent, hol a bizottsági tagok nagyrészben vak piscus masculusok, vagy fejbólintó kegyle­ik, ott mindent lehet határozni. Mi túljártunk n­emtelen boszuállás müvén, s most gunymosolylyal ondolunk arra, mily alacsonyra képes sülyeszteni bizottságot a jogtalanság terén egyesek dit­­ödtsége. Különben az Isten éltesse őket, ha valaki ú­gy bizonyosan mi, vissza tudnók százszorosan szól­alni a személyeskedők nemtelenségeit, de előttünk­­ ügy most sokkal szentebb, mint ők, azért a számadást, vagy ha úgy tetszik a viszonszolgálatot későbbre halasztjuk. — így fizetnek a héthónapi megfeszített ingyenes munkásságért, s igy a kiál­lítás érdekében íratott pár száz czikkért, s azért, hogy a kiállítás eszméjének terjesztése végett vagy kétszáz példányban tiszteletkép küldjük a hazában lapunkat. — Köszönet — őszinte köszö­net — az önökhöz méltó jutalmazásért. TÁRCZA. Engem szeret. Ha ismernétek kék szemét és Láttátok volna könyeit; Ha tudnátok, mily csábitó volt S mily kedves, ártatlan, szelid: Velem zokognátok, szivemmel Együtt reszkedne szivetek, — S irigyelnétek zúgolódva, Hogy ő csak engem szeretett. Nem tudtam soha versenyezni Másokkal a pompában én: Ő zárkózott természetével Tán épp azért hajolt felém. Én neki mást nem adhatok, mint Egy édes dalt, s egy hű szivet . . . S ezért ő mindenről lemondott! Oh hisz csak engem szeretett, úgy élni mint madár az ágon, Vidáman, gond nélkül velem. E vágyban született szerelme, E vágy ringatta keblemen. S az Istenek gőgös boszával Mértek rá szenvedéseket, Kitépték védő karjaimból, Mert ő csak engem szeretett. Budapesti tapasztalatok, ni. Bizony nagyot haladtunk a nőnevelés terén, a magas kormány oly buzgalmat fejtett ki, törekvését oly siker koronázta, mint nem minden időben jö létre. — Vannak oly intézeteink hol lányaink, hölgyeink — mint növendékek nemcsak elméleti ismereteket, de gyakor­lati tanulmányokat is nyernek, szerezhetnek. — Voltak Budapesten azelőtt is — sőt még fényeskednek a jelen­ben is egynéhány kisasszony nevelő intézet, — de a múlt és jelen között óriás a különbség. Nem akarok gúnyolódni, sem satyrával nem akarom a redőzött homlokú etiquettere legtöbbet adó nevelőnőt boszan­­tani, megtették ezt helyettem a regényírók, sőt szépen lerajzolta Arany János a „Szőke Pannijában.“ Azt az egyet jelentem csak ki, hogy szerény véle­ményem szerint a kormány a nőnevelést a legeszélyesebb útra állítá, s nemes fáradalmát a nőnevelés czélszerű fejlődése fogja megjutalmazni. — E téren a kormány­nyal kezet fogott a társadalom, a felekezetek se ma­radtak hátra, hanem mindezek karöltve oda törekesz­­nek, hogy Magyarország lelkes hölgyeinek szép, boldog jövőt biztosítsanak, igy emelve őket a férfi hű munka­társává, s igy vive keresztül a sok amerikai gondolko­dású egyén által követelt — de nem értett, s helyesen fel nem fogott — nőemancipációt. — Felnyitják a nők előtt a tudomány csarnokát, ad a kormány, társadalom hivatalaiban, iskoláiban helyet a nőknek, s nincsenek most már a szegény, de jó nevelésben részesült nők arra kényszerítve, hogy szobalányok, szolgálók legyenek, hanem ad munkatért társadalmi műveltségükhöz mérten, hol a tisztességes kenyeret becsülettel és ön­érzettel megszerezhetik maguknak. A nőket az állam kiemelte a kiskorúságból, többé nincsenek a férfiak szeszélyéhez lánczolva, s a megélhetés módja tekinte­tében nem szenvednek a férfiak mindenhatósága alatt. — S valóban az igazelmü nők lekötelezettjei a kor­mánynak, mely róluk a legnemesebb érzelemmel gon­doskodott. Az igazságügyminiszter — Pauler — ur, a jótéte­ményben követé a közoktatásügyét ural, amennyiben a mint tudjuk ezek előtt a nők, ha férjhez nem mentek — itt is a férfi hatalma — ha mindjárt 70—80 évesek voltak is, kiskorúak voltak, gyámsági hatalom alatt állottak. Ezen igazságtalanságot a kormány egy javas­lat benyújtása által, — mely javaslat 1874. év XXIII. czikkben törvénynyé válván — megszüntette, s ezen törvény első §-a kimondja: Hajadonok 24-ik életévük betöltésével teljes koruakká váltak. Továbbá a kormány állított tanfolyamot a nők számára a távirászat és postakezelésből, s azon nők, kik ebből jó sikkerrel vizsgáztak, oklevelet nyervén, hivatalba alkalmaztattak tisztességes fizetéssel, s meg­mutathatják a férfiaknak, hogy ők is tudnak szolgálaton kívül, varrás s más mellrontó munkán túl pontos hivatal­viseléssel kenyeret keresni. De legnagyobbszerű intézkedések a nőtanító-ké­­pezdék felállítása. Ilyenek vannak Győrben, Szabad­kán, Budán, Pesten stb. Ide felvétetnek vizsga mellett a 14 évet betöltött leányok, nők, három évig tanulnak, s tanítói oklevelet nyernek elemi iskolára. Ezen túl van a polgári iskola tanítóságra szükséges tanfolyam. Meglátogattam ezen nőtanitóképezdéket Budán is, Pesten is. Láttam a tanrendet, mely igen kitűnő, Ha ismernétek kék szemét és Láttátok volna könyeit; Ha tudnátok, mily csábitó volt S mily kedves, ártatlan, szelid. Zokogva tennétek panaszt a Kegyetlen Istenek felett S galambomat megáldanátok. Bár ő csupán engem szeret. Rudnyánszky Gyula: Unalomból. (Vége.) Most az ifjú oly névtelen gyötrelmet érez látásu­kon. Idegesen zárja be fiókját, s fölkel az Íróasztaltól. Tekintete egy még friss mezei virágcsokorra esett, teg­napi sétájokban szedték együtt a kis Gizelával s melyet ő félig unalomból, félig szórakozottságból nem dobott volt ki. Mint keserű vád, úgy tűnt föl most előtte e csokor. — „Nem — nem folytathatom tovább — sziszegő Richard — e lelketlen játék már bűnné fajult eddig is-------.“ Izgatottan járt föl s alá szobájában. — „A virágok illata betölte a léget, s édes regéket suttogott neki arról az ábrándos kékszemü gyermekről, a ki hó­fehér párnái között nyugodva, most is ő róla álmodik talán, az ő nevét susogja és ugy hisz neki a — csábí­tónak ! Richard a virágok e vádjára borzadályt érzett tagjain s tovább figyelt szavaikra. Azok aztán beszéltek neki feledésről, nyugodt, boldog életről, egy nyájas otthonról----------­„Hasztalan — kiáltott föl az ifjú — mind haszta­lan — Cornéliát nem tudom elfeledni soha — soha!“ És ismét izgatottan járt föl s alá szobájában, és ismét csak nézte-nézte a szép asszony arczképét, s a­míg igy nézte szemeiben annyi vád, annyi őrjöngő szerelem, annyi kétségbeesett lemondás tükröződött vissza. Még mindig imádta a szerencsétlen amaz asz­­szonyt, ki semmivé tette, a­ki földúlta életét, imádta annyira, hogy nem tudott mást szeretni utána. Lelké­ben őrjöngő szerelem Cornélia iránt, s becsülete mely­­lyel Gizelának tartozott harczoltak. Richardnak válasz­tani kellett. Még egyszer rávete tekintetét ama csábitó fényképre, s aztán­­ aztán lelke összetört a tusában; nem tudott a kettő közül választani, s egy harmadik mentő eszköz után kapott---------­* * Másnap az egész környék beszélte, hogy Szalán­­czy Richard szívén lőtte magát. „Bizonyosan unalomból tette — jegyezték meg az emberek — „hiszen mindig csak arról panaszko­dott.“ Temetése nagyszerű volt, az egész vidék intelli­­gentiája sietett tömeges megjelenéssel adni meg a végtisztességet a társadalmi életben kedvelt és a megye első családjai közé tartozó ifjúnak. Bányai Gizelát — ki mély gyászban és fájdalomtól összetörten jelent meg, — mint az elköltözött leendett jegyesét, annak

Next