Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)

1880-09-11 / 73. szám

„őszi Emlék”­ára 40 krajczár, szerkesztik stb. kérek két példányt és odaadok egy tizest. Milyen bank­jegyeket szabad visszaadnom? Még itt vissza is adnak? Esedezem 50-es vagy százasért. Más milyen nem jó lesz ? — Hogy­ne!!! * Ezalatt a katonai zenekar húzta a Rákóczy in­dulót elég jól, — a­mi általánosan, de kü­lö­­sen nálam olyan lelkesedést keltett, hogy minden pén­zemet elfeledtem kiadni. — Ezzel kétszáz irigyemmel több lesz. * Egy szép és kedves bozsoki lánykának mégis si­került egy attentátumot elkövetni. Két tombola­jegyet nyomott a markomba, a miért én kis kacsóiba, melyen az ötös számú keztyü csak úgy úszik, egy osztrák derest helyeztem el, ha Bozsokra megyek revanchiro­­zom magamat. A ki megégette a kezét fél a parázstól. Térjünk vissza, mielőtt még valaki a szeretteméltóság által hálójába kerit. Asztalomon ott ül a 7-ik nagyhatalom — a sajtó. Rákossy úr a „Pesti Hírlap“ munkatársa, egy érdekes adomát beszél el: Egy kisasszony kertből jő, és épen arra tart egy fiatal Don Juan, ki csodálkozva kérdi: Kisasszony, ön botanista? nem kérem, én kálomista vagyok. Falrengető égbekiáltó taps. * Kezdődik a tombola! Zichy Jenő úgy kiabálja a számokat, mintha a népnevelési egyletnek akarna propagandát csinálni. 18. 54. Egy fiatal ember­­ kosarat nyert. Szegény! 27, torno. Egy szép szivartartó. Aggleányé. Ez is sze­gény. Csak én nem voltam szegény, mert nem nyertem semmit. A tombolának vége. A nagy iparbarát kijelenti, hogy következik az általános vacsora és azután — nos mi következhetne más mint táncz. 1 9 órakor kezdődött a tánczvigalom. Decsi Jancsi húzta a talp alá valót oly érzéssel, hogy mindenki szívvel-lélekkel rakta a csárdást. A lelkesedés már az első táncznál elérte a tetőpontját, mert senki sem akart tágítani. — Mihelyt a zenészek elhallgattak, irtózatos újra kiáltás harsogta át a termet. — A csárdás alatt Zichy Livia grófné, Pulszky Polixéna, F­ori­nyák Gyuláné és Szőgyény Marich Julia úrhölgyek léptek be és elhelyezkedtek, hogy a nap fáradalmait kipihen­jék. De nemsokára következtek a négyesek és ekkor kivétel nélkül mindenki ott volt a csata- illetőleg a táncztéren. Mészöly Géza, ki ép oly kedves ember mint aminő kiváló művész,azt mondta, hogy ily szép lányo­kat régen nem látott együtt, és e fölött csak ez az egy vélemény uralkodott. A­mennyire ismeretségemből ki­telik, a tánczteremben látott hölgyek névsorából a következőket sikerült följegyeznem: Zichy Livia grófné és bájos leánya, Forinyák Gyuláné, Boda Im­réné, Heinrich Sándorné, Szőgyény Marich Julia, Pulszky Polixéna (Budapestről), Kenessey Margit (Bozsokról), Miske Irma baronesse, Fori­nyák Helén, Artner k. a., Schier Ilona, Páczay nővérek, Kolozsváry Emma és Ilona, Boda Karo­­lin, Dwelly Emma, Nagy Vilma, Kőrösy k. a., Seidl Anna, Schnetzer Anna, Keresztes nővé­rek, Bárdossy Erzsike, Brunku­­­a Pepi, Mar­­sovszky nővérek, Kell Jenni, Gaal Janka, Mat­­túsz k. a., ki tudja hány nefelejts volt még ott, kik szerényen félrevonulva figyelmemet elkerülték. — A négyeseket körülbelül 20 pár tánczolta. Midőn e sorokat irom a nap besüt ablakomon, hiába — azon csillagokat, melyeket az éjjel láttam, nem fogja elhomályosítani soha. (—. —f.) példás fényitést, felhívja Batta községe a teli. szolgabiró urat, a biró mulasztásának, hanyagságának megérdem­­lendő büntetésére — kinek hallatlan mulasztása, gon­datlansága miatt majd nem egész község áldozata lön a tűznek s ki miatt egy szegény, 9 árvával biró polgár koldusbotra jutott. Z. J. Batta, 1880. szept. 5. Tekintetes úr! Szeptember hó 3-án roppant füstfelleg tudata a távolból, hogy tűzveszélynek kell lenni, mi valósult is. Battán Szegedinacz Márk kilencz neveletlen gyermek atyjának szérűjén ütött ki a tűz, kit az idén meglehetős termés kecsegtetett, miből tartozásai kielégítése mel­lett árvaságra jutott családját is vélte elláthatni. De máskép volt a sors könyvében megírva, déli 12 órakor — megfoghatatlan módon (mert nem dohányos az illető) tűz ütött ki nála s a roppant szárazságban búzája, ár­pája, zabja, egy perez alatt a lángok martaléka lett, s ő koldus botra jutott szegény árváival. Megjegyzendő, ha a község vizipuskája jó lett volna, megmenthető lett volna fele; — de a közigazgatási közegek lelkiismeret­len kezelése, rész felügyelete mellett kellett nézni, mint emészti a láng gabnáját. A roppant községi adó mellett a gyalázatosságig rosz karban, elrozsdásodva, lyuggatva van a vizipuska. Valóban ázsiai állapot, s szomorú Fehér megye közigazgatására, hogy ily hanyagul és lanyhán kezeltetnek a községek, a bírák és elöljárók úgy tesznek, amint nekik tetszik, a közjó előttök semmi, csak önmagukat istenítik. A tűz alkalmával mindenki iparkodott megjelenni a vész helyén, csak a bíró Vucs­­kovits hiányzott, ki akkor a községben működő tör­vényes végrehajtónál 50 kr. diurnumért lebzselt, hagyta a rész, megrozsdásodott, átlyuggatott vizipuskát mű­ködni (ha lehetett volna), ő meg a hűsben várta diur­­numát. A nép dühében csak a bírót rebegő, de hiába, ő előtte a közérdek semmi, pedig neki, mint község fejé­nek, elsőnek kellett volna lenni a vész helyén, s utól­­sónak onnan elmenni. Nem lévén biró, csak a józan nép ügyességének köszönhetni, hogy — mentő­eszköz nem lévén, illetve rész volt — a szomszéd plébános urnák szérűje lángba nem borult, a minek bekövetkeztével az egész battai szérűk s a község is a lángok martaléka lett volna. Ily hanyagság, gondatlanság s valóban akaratos gonoszság a község bírójának részéről, megérdemli a Irodalom és művészet. — Petőfi ifjúkori kiadatlan költeményeiből. A Vasárn. Ujs. vasárnapi számában olvasható Petőfi „Ku­ruttyó“ czimü ifjúkori tréfás balladája, melyet Neu­mann Károly aradi lelkész úr küldött be a szerkesztő­séghez a következő sorok kíséretében: „A kik Petőfi múzsája iránt érdeklődnek, szívesen veendik „Kuruttyó“ czimü ifjúkori tréfás balladája közlését. Szeberényi után Gyulai Pál, Zilahy Károly, s legújabban Áldor Imre (a K. Családi Lapok I. évi 31-ik számában) azt állítja, hogy „Kuruttyó“ „nyomtalanul eltűnt,“ elveszet. Ez állítás téves. Petőfi Sándor több kéziratával együtt bir­tokomban van a „Kuruttyó“ is. Petőfi,— ha nem téve­dek,— 1841. őszszel Pozsonyon át Sopron és Pápa felé vándorolván, mely utóbbi kollégiumában aztán egy is­kolai évet töltött, Pozsonyban több napon át kedves vendégem volt s baráti emlékül egy füzet versét adta nekem, egykor aszódi lak-, aztán selmeczi iskolatársá­nak. A füzetke 16-odrét alakú, czime: „Lánczversei“ s áll 19 beirott lapból, végén következő tartalomjegyzék­kel: „Búcsú. — Jan. 21.1840. Galgapartihoz. — Grécz. Máj. 1. 1840. Kuruttyó. — Pápa. Mart. 10. 1841. Örök bú.— Duna Vecse. Apr. 24. 1841. Zivatar. — D. Vecse. Máj. 8. 1841. Újság. — Vadas. Máj. 16. 1841. Változás. — Vadás. Máj. 23. 1841. Csal. — D. Vecse. Máj. 17. 1841. Vendég. — D. Vecse. Jun. 1841. Elégia. — D. Vecse. Jun. 22.1841.Epigrammok: 1.— Ostfy Asszonyfa. Máj. 29. 1839. 2. — D. Asszonfa. Jun. 4. 1839. 3. — Duna Vecse. Jun. 23. 1841. 4. — D. Vecse. Jun. 23. 1841. 5. — D Vecse. Jun. 23. 1841. 6. — Rákos. Apr. 30. 1839. 7. — D. Vecse. Jun. 23. 1841.“ E füzetkén kivül, melyet már megírva hozott magával Pozsonyba, nálam tartózkodásakor még más négy kész versét is leírta számomra Czimeik : „Az őrágyhoz,“ „Roszu,“ „Elválás,“ „Álom,“ mindegyike „Sólyom Sándor“ név­aláírással. A mint ugyan e névaláírással jegyezte be 1841. évi tavaszkor Selmeczen e sorokat emlékköny­vembe: „Szeretlek, mind a hold a csendes élet, Miként a léget a szabad madár; Szeretlek, oh barátom, mig az élet köréből a halál a sírba zár. Selmecz, apr. 17. 1841. Sólyom Sándor. „Kuruttyót“ Petőfi a pápai önképzőkörben — a­mint Áldor Imre írja — 1842. tavaszutó 30-án olvasta fel. Tette-e ugyanezt nálam kéziratban levő többi ver­sével is? sajtó utján közöltetett-e már azok közül egyik vagy másik? — nem tudom. Csak sejtem, hogy a „He­likoni zarándok,“ melyről Áldor az idézett helyen azt mondja, hogy elveszett,, a kezem közt levő füzetke tar­talomjegyzékébe „Újság“ czim alatt van fölvéve.“ A Vasárnapi Újságnak valószínűleg lesz alkalma közleni Neumann Károly ur birtokában levő többi kiadatlan verset is. Kuruttya. I. „Hogy fejedre pusztaságot hozzon Isten átka, csalfa, bűnös asszony, A ki által oly sötét gyalázat Vonta élbe a Kuruttyó-házat. Hittem asszony esküvő szavának, De hiszek már inkább karcsú nádnak, Hogy keringő forgószél viharja Lenge szálát földre nem csavarja. Szüzességed a manó elhordta, Nem köllesz már, hűtelen, rossz bordal Nem köllesz, maradj magadra, s engem — Vagy látsz többé vagy sem életemben.“ Dörg Kuruttyó s­üllőt, kalapácsot És szöget, mit izzadván kovácsolt, Hány a sátor minden szögletébe, S nagy szitokkal njakán kilépe. Útnak indul, úgy ragadja lába, Hogy fejér ló sem jutna nyomába. Sir az asszony, a szegény ártatlan, Messze a férj bujdos már távolban. II. Barna csapszékben Kuruttyó ül sötéten, Űzni vágyván szíve kínját, bor kezében. S korty után korty, hajh, de kínja végtelen hív, Semmikép sem szabadulhat tőle a szív. S jó toborzó víg legények ezifra serge, S énekelnek sarkantyúsok összeverve: „Jöszte, pajtás, közénk, csapj fel katonának, Szép szolgálni a királynak és hazának. Életünk vidor, mosolygó, szép halálunk, Ha riadtan trombitának harczra szál­lünk. Itt a markunk, csapj belé, jer katonának, Szép szolgálni a királynak és hazának!“ S űzi ének, táncz Kuruttyó nagy bánatját. A garadra önt néhányszor, s­e parolát ád. III. Lajos órák mámora Hogyha szétel lebben, Dúl a régi fájdalom Annál dühösebben. Nyugszik a táncz, hallgat a víg zeneszó, És bújában újra sorvad Kuruttyó. Tarka, foltos fegyvere Rajt virít a rozsda S fényesítni oly nehéz Az isten átkozta. „Hejh, jobb volna most koholni vasszeget, Vagy heverve nyújtózkodni zug megött!“ Nézd Kuruttyó, nézd ki je Látogatni téged? Isten engem, oly alak, Mint a feleséged. Ő az, ő­ az ártatlan férjhagyta nő, Karján mosolyg nyájas barna csecsemő. „Ez a Kuruttyó-ivadék!“ Mond a kisded apja, És a rajkót és a nőt Kebelére kapja, S vége nélkül hossza nélkül pityereg Jókai kaczag rajt’ a víg ujonczsereg. (Pápa, 1841. márcz. 10.) Petőfi. — A Mehner Vilmos budapesti könyvárus kiadá­sában megjelenő „Képes Családi Lapok“ 49-ik számá­nak tartalma: Rokon szivek találkoznak. Elbeszélés, irta Hevesi József. (Folyt.) — Azt álmodom. Eichen­dorf költeménye, ford. Bogdánfy Lajos. — Lant és kard, vagy: Petőfi élete és halála. Irta: Áldor Imre. (Folyt.) Egy helyett kettő. Elbeszélés, irta Oláh Béla. — A szövő madár és fészke. — Újév napja Birmában. — Az anaconda. — Laura emléke. Rajz, Váncza Mihály­­tól. — A fák kora. — Márkus István. — A bankár úr titkai. Braddon E. regénye. (Folyt.) — Gondolatok. — Humor. A drága szerető. — Spekuláczió. — Adomák. Mozaik. — Szerkesztői üzenetek. — K­é­p­e­k : A szövő madár és fészke. — Újév napja Birmában. — Az ana­conda. — Márkus István. — A humorban: A drága szerető. Spekuláczió. — A mozaikban: A törpe egér. A borítékon: Sakktalány. — Sakkjáték. — Talányfej­tések és megfejtők nevei. — A feleletek folytatása. — Hirdetések. Városi és vidéki hirek. Szeptember 10. 1880. — Lapunkra az előfizetések folyton eszközölhetők. A hátralékok szives beküldése tisztelettel kéretik. — Király Ő Felsége f. hó 21-én fog átalános kihallgatást fog tartani a budai várkastélyban. — Erzsébet királyné Ischlt nemsokára el­fogja hagyni és Gödöllőre érkezik. Valéria főher­­czegnő nem jön vele, mivel tovább is Ischlben fog maradni. — Részvéttel értesülünk arról, hogy József főherczeg állapota oly roszra fordult, hogy ágyban fekszik. Az orvosok a bajt csak futólagosnak tart­ják, mely néhány nap alatt megszűnik. A nagy hadgyakorlatokon azonban a főherczeg semmi esetre sem fog résztvehetni. — Dr Seidel Pál, pátkai plébános „A hé­ber olvasás gymnastikai tanszere“ című műve, mint értesülünk oly kedvező felkarolásban részesül, hogy az első kiadás minden példánya meg van rendelve. — A legközelebbi rendes városi közgyűlés október 11-én fog tartatni, melyen a jövő évi költségelőirányzat is valószínűleg tárgyaltatni fog. — Wertheim Salamon Lipót, mint a fehér­vári kereskedelmi­ társulat elnöke, a minisztérium­tól azon értesítést vette, hogy a helybeli kereske­delmi tanoda föntartásához a közoktatási minisz­ter évente 1000, s a földmivelési miniszter szintén 1000 forinttal járul. Örvendünk, hogy eme segély által, a hézagpótló intézet fennállása biztosíttatott. — A városmajorban levő lábasfélszer, át fog alakíttatni oly kép, hogy a 65-dik honvéd zász­lóalj járművei ottan elhelyezhetők legy­enek. Az átalakítás 203 írtba fog kerülni. A mielőbbi elké­szítést a városi közgyűlés elrendelte. — A városi árvatárból néhai M­e­n­d­­­i­k Zsigmond által elsikkasztott árvatári tőke 12,692 frt. 79 krt, árvatári kamat pedig 2039 forintot tesz ki, a felülvizsgáló bizottmány hivatalos jelen­tése szerint. Ezt a város közönsége fogja valószí­nűleg megfizetni.­­ Fehér megye hatósága átiratilag kereste meg a városi hatóságot, a népnevelési egyletek életbe léptetése czéljából. A hétfőn tartott városi közgyűlés — habár tagjainak 9/10-ed része, mint e városban teljesen felesleges és czél nélküli intéz­ménynek, vagyis a népnevelési egylet felállításának szükségtelensége mellett nyilatkozott — de te­kintettel az eszme megpendítője iránt, az egész ügyet véleményezés végett kiadta az iskolaszéknek. — A városi agy- és szegényintézeti gondo­zottak, nemkülönben rendőri foglyok és tolonctok élelmezésére szolgáló nyers agyagok szállítására az árlejtési hirdetést a városi közgyűlés elrendelte, s az árlejtési eljárással, — valamint a betegek élelmezésének ajánlat útján való kiadásával a kórházi bizottmány bízatott meg. — Még egy verseny-úszás. Tabajdy László, állami tisztviselő fogadást ajánlott barátainak, hogy ő még október elején is, midőn a Duna vize hűvösebb lesz mint most, Budapestről Tétényig egy huzamban, minden megpihenés nélkül leúszik a Dunán. Barátai az ajánlott fogadást elfogadták s készek azon esetben, ha a fogadást megnyeri, neki 100 frtot lefizetni, vesztesség esetén ugyan­annyit fog Tabajdy társainak fizetni. A távúszás napját október 3-ára állapították meg.­­ Az idei termésről szóló kimutatá­sok a hivatalos gazdasági tudósítások alapján össze vannak állítva és az eredmény a hivatalos lapban közzététetett. A jelentések gabnaneműek s egyéb terményekre vonatkoznak, nevezetesen pedig ki van emelve a holdankinti átlagos termés. Figyelemre­méltó e kimutatásban, hogy a legjobb búzatermés nem a legjobb, de a közép minőségű földben ter­mett, így a nógrádi kerületben holdankint átlag 14 hectoliter, Zemplén megye nagy­mihályi kerü­letben 15.6, Sopron megye két járásában 13—13.75 hektoliter, míg Bács-Bodrogban 8.7, Torontálban 9, Békésben 10, Fehér megyében pedig 9.5 hekt. búza termett. Ezzel kapcsolatban jelezzük, hogy az aratás Németországban feltűnőleg kedvező ered­ményt mutat. Főleg az alsó Elba részeiről érke­zett hírek engednek rendkívüli aratásra következ­tetni. E mag minősége minden gabnafajban kitűnő, úgy, hogy 1868. óta ily szép termés nem volt. Az aratásnak igen jó idő kedvez, miáltal a betakarítás igen gyorsan folyik. A szalma mint takarmány jó. Ellenben a széna nemcsak kevés, hanem rosszul is sikerült. Annál inkább örülnek a gazdák a jó szalmának. — Bolond gomba. Istóczy Győző, a hírhedt zsidófaló, előfizetési felhívást küldött hozzánk, az általa kiadandó „12 röpirat“ czímű folyóiratra, melyben a többi között a következőket írja: „Egy második kiadású „keleti kérdés“-nek meg­oldása forog szóban, a mely a tulajdonképeni keleti kérdéssel egyidejűleg indult meg, annak evolutiói­­val parallel halad, s előreláthatólag vele egyidejű­leg s többé kevésbbé vele kapcsolatosan fog meg­oldatni. Egy, faji tekintetben, társadalmára, val­lására, moráljára, gondolkozásmódjára, világnéz­­­etére, eszményeire s törekvéseire nézve az európai keresztény népektől teljesen idegen néptörzs társa­dalmi, pénzügyi , nemzetgazdászati uralma alól való emancipatióról van szó, a keresztény népek felszabadításáról a zsidóság despotismusa alól, a mely despotismust mérhetetlen pénzerejének s ezer­­torkú hírlapjainak segélyével gyakorolja felettünk. A magyar nemzet hősiesen és állhatatosan mellét szegezte minden idegen uralomnak, minden despo­­tismusnak. Hitünk s meggyőződésünk, hogy a zsidó pénz és a zsidó toll despotismusának nem szegezi ugyan mellét, — mert erre ugyan nincsen szükség, — hanem ezen, csak megvetésünket kihívó despo­tismusa ellen szavát a sajtóban s a parlamentben felemelni, s ezen égetővé vált politikai, társadalmi, nemzetgazdászati cultúrkérdést a többi európai ke­resztény népekkel karöltve, a törvényhozás útján megoldani fogja. Őseinktől reánk maradt öröksé­günknek, hazánk földjének a zsidóság által békés fegyverekkel való csöndes elhódítása van folyamat­ban, a mely föld már inog lábaink alatt, s ha ha­ladék nélkül a visszahódítás munkájához nem fo­gunk , az végkép kirántatva lábaink alól, saját hazánkban idegenek leszünk.11 A mű megjelenik minden hó 15-ik napján. Az első füzet október 15-én. Előfizetési ára 5 frt. Szerkesztőségi iroda: Budapest VIII. Stáczió-utcza 36 sz. — A püspök-kut átellenében levő L­á­n­g-féle házat — a szarka-utcza kiszélesíthetése czéljából, a városi hatóság már 6/10-ed részben megvette, s a 4/10 ed rész megvétele iránt is alkuban van. A vételár — közgyűlési határozat szerint — a vá­rosi szőlők előtt eladott területek árából fog fe­deztetni. — Rendőri hírek. Magyaródi Andrástól ma virradóra 18 tyúkot elloptak. — Vonzó Ferencz és Bernáth Józsi egyik társukat úgy megverték, hogy veszélyesen beteg. A kettő hirneves verekedő. — A városi szőllőhegy alsó területe újabban megvizsgáltatván, e vizsgálat azon szomorú ered­ményt szolgáltatta, hogy az úgynevezett fiskális­­dülő s azzal szomszédos dűlő szőllőtőkéi kisebb­­nagyobb mértékben phylloxera­ lepettek. Tehát a veszedelem oly nagy, hogy óvintézkedésről vagyis fertőtlenítésről szó sem lehet. Most már ki kell várni — mikorra pusztul el végleg, — hogy újólag beültethető legyen. — A gabnaüzlet annyiból kedvezőtlenebb fordulatot vett, miszerint a kivitel nálunk egy­előre beszüntetve lett, annak következtében az ár is csökkent, s egyátalában az üzlet csak korlátolt forgalmú A kedvező időjárás következtében na­gyobb lett a készlet és jobb kínálat is mutatko­zott, de a vételkedv hiánya miatt nagyobb kötések nem jöhettek létre, és miután áraink a külföl­diekkel szemben nem arányosak, további pangás és árcsökkenés várható. A már jövő héten beál­­landó vetési idő kedvező körülmények között ve­heti kezdetét, egy hathatós eső megáztatta a talajt a vetőmag felvételére, de kívánatos lenne, hogy még meleg napos idők járnának, hogy a kukoric­a és burgonyatermés biztosítható lenne, mire a kilá­tások igen kielégítők; szőlőtermésünk szinte kö­zépszerűnek ígérkezik. A jelenlegi gabnaár kö­vetkező: Búza 10 frt. 20 — 10 frt. 75 kr. — Rozs 8 frt. 30—70 kr. —Árpa 5 frt. 40 — 8 frt. Zab 5 frt. 20—50 kr. métermázsánként. Székes- E­ehérvár, 1880. szept. hó 10 én. H’ J. — Arany János levele. Nagy költőnk, ki még mindig a Margit-szigeten időzik, saját kezükig irt levelet küldött Szeged polgármesteréhez, mely­ben Uj-Szeged egyik utczájának nevére lett ke­resztelését­ tudomásul veszi s a városnak sok szé­pet és jót kíván. Levele szóról-szóra igy hangzik : Igen tisztelt polgármester úr! Becses soraiból ér­tesültem, hogy Szeged szab. kir. város tanácsa, a város új utczái rendezése alkalmával, azok egyikét nevemről méltóztatott elnevezni. A görög hitrege beszél egy Amphionról, a­ki lantja pöngetésével várost épített, vajha ezt tehetném én legalább a nevemet viselő utczával! De sem Amphion lantja nem enyém, sem a regék korát nem éljük, s én csak óhajtásomat fejezhetem ki, hogy — mint phoenix-madár a tűzből, úgy Szeged városa a víz­ből minél előbb megifjodva, megszépülve keljen elő. — Tisztelettel maradván tisztelt polgármester urnak, Margitsziget, 1880. szeptember 5. Aláza­tos szolgája: Arany János.

Next