Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)
1880-09-11 / 73. szám
„őszi Emlék”ára 40 krajczár, szerkesztik stb. kérek két példányt és odaadok egy tizest. Milyen bankjegyeket szabad visszaadnom? Még itt vissza is adnak? Esedezem 50-es vagy százasért. Más milyen nem jó lesz ? — Hogyne!!! * Ezalatt a katonai zenekar húzta a Rákóczy indulót elég jól, — ami általánosan, de külösen nálam olyan lelkesedést keltett, hogy minden pénzemet elfeledtem kiadni. — Ezzel kétszáz irigyemmel több lesz. * Egy szép és kedves bozsoki lánykának mégis sikerült egy attentátumot elkövetni. Két tombolajegyet nyomott a markomba, a miért én kis kacsóiba, melyen az ötös számú keztyü csak úgy úszik, egy osztrák derest helyeztem el, ha Bozsokra megyek revanchirozom magamat. A ki megégette a kezét fél a parázstól. Térjünk vissza, mielőtt még valaki a szeretteméltóság által hálójába kerit. Asztalomon ott ül a 7-ik nagyhatalom — a sajtó. Rákossy úr a „Pesti Hírlap“ munkatársa, egy érdekes adomát beszél el: Egy kisasszony kertből jő, és épen arra tart egy fiatal Don Juan, ki csodálkozva kérdi: Kisasszony, ön botanista? nem kérem, én kálomista vagyok. Falrengető égbekiáltó taps. * Kezdődik a tombola! Zichy Jenő úgy kiabálja a számokat, mintha a népnevelési egyletnek akarna propagandát csinálni. 18. 54. Egy fiatal ember kosarat nyert. Szegény! 27, torno. Egy szép szivartartó. Aggleányé. Ez is szegény. Csak én nem voltam szegény, mert nem nyertem semmit. A tombolának vége. A nagy iparbarát kijelenti, hogy következik az általános vacsora és azután — nos mi következhetne más mint táncz. 1 9 órakor kezdődött a tánczvigalom. Decsi Jancsi húzta a talp alá valót oly érzéssel, hogy mindenki szívvel-lélekkel rakta a csárdást. A lelkesedés már az első táncznál elérte a tetőpontját, mert senki sem akart tágítani. — Mihelyt a zenészek elhallgattak, irtózatos újra kiáltás harsogta át a termet. — A csárdás alatt Zichy Livia grófné, Pulszky Polixéna, Forinyák Gyuláné és Szőgyény Marich Julia úrhölgyek léptek be és elhelyezkedtek, hogy a nap fáradalmait kipihenjék. De nemsokára következtek a négyesek és ekkor kivétel nélkül mindenki ott volt a csata- illetőleg a táncztéren. Mészöly Géza, ki ép oly kedves ember mint aminő kiváló művész,azt mondta, hogy ily szép lányokat régen nem látott együtt, és e fölött csak ez az egy vélemény uralkodott. Amennyire ismeretségemből kitelik, a tánczteremben látott hölgyek névsorából a következőket sikerült följegyeznem: Zichy Livia grófné és bájos leánya, Forinyák Gyuláné, Boda Imréné, Heinrich Sándorné, Szőgyény Marich Julia, Pulszky Polixéna (Budapestről), Kenessey Margit (Bozsokról), Miske Irma baronesse, Forinyák Helén, Artner k. a., Schier Ilona, Páczay nővérek, Kolozsváry Emma és Ilona, Boda Karolin, Dwelly Emma, Nagy Vilma, Kőrösy k. a., Seidl Anna, Schnetzer Anna, Keresztes nővérek, Bárdossy Erzsike, Brunkua Pepi, Marsovszky nővérek, Kell Jenni, Gaal Janka, Mattúsz k. a., ki tudja hány nefelejts volt még ott, kik szerényen félrevonulva figyelmemet elkerülték. — A négyeseket körülbelül 20 pár tánczolta. Midőn e sorokat irom a nap besüt ablakomon, hiába — azon csillagokat, melyeket az éjjel láttam, nem fogja elhomályosítani soha. (—. —f.) példás fényitést, felhívja Batta községe a teli. szolgabiró urat, a biró mulasztásának, hanyagságának megérdemlendő büntetésére — kinek hallatlan mulasztása, gondatlansága miatt majd nem egész község áldozata lön a tűznek s ki miatt egy szegény, 9 árvával biró polgár koldusbotra jutott. Z. J. Batta, 1880. szept. 5. Tekintetes úr! Szeptember hó 3-án roppant füstfelleg tudata a távolból, hogy tűzveszélynek kell lenni, mi valósult is. Battán Szegedinacz Márk kilencz neveletlen gyermek atyjának szérűjén ütött ki a tűz, kit az idén meglehetős termés kecsegtetett, miből tartozásai kielégítése mellett árvaságra jutott családját is vélte elláthatni. De máskép volt a sors könyvében megírva, déli 12 órakor — megfoghatatlan módon (mert nem dohányos az illető) tűz ütött ki nála s a roppant szárazságban búzája, árpája, zabja, egy perez alatt a lángok martaléka lett, s ő koldus botra jutott szegény árváival. Megjegyzendő, ha a község vizipuskája jó lett volna, megmenthető lett volna fele; — de a közigazgatási közegek lelkiismeretlen kezelése, rész felügyelete mellett kellett nézni, mint emészti a láng gabnáját. A roppant községi adó mellett a gyalázatosságig rosz karban, elrozsdásodva, lyuggatva van a vizipuska. Valóban ázsiai állapot, s szomorú Fehér megye közigazgatására, hogy ily hanyagul és lanyhán kezeltetnek a községek, a bírák és elöljárók úgy tesznek, amint nekik tetszik, a közjó előttök semmi, csak önmagukat istenítik. A tűz alkalmával mindenki iparkodott megjelenni a vész helyén, csak a bíró Vucskovits hiányzott, ki akkor a községben működő törvényes végrehajtónál 50 kr. diurnumért lebzselt, hagyta a rész, megrozsdásodott, átlyuggatott vizipuskát működni (ha lehetett volna), ő meg a hűsben várta diurnumát. A nép dühében csak a bírót rebegő, de hiába, ő előtte a közérdek semmi, pedig neki, mint község fejének, elsőnek kellett volna lenni a vész helyén, s utólsónak onnan elmenni. Nem lévén biró, csak a józan nép ügyességének köszönhetni, hogy — mentőeszköz nem lévén, illetve rész volt — a szomszéd plébános urnák szérűje lángba nem borult, a minek bekövetkeztével az egész battai szérűk s a község is a lángok martaléka lett volna. Ily hanyagság, gondatlanság s valóban akaratos gonoszság a község bírójának részéről, megérdemli a Irodalom és művészet. — Petőfi ifjúkori kiadatlan költeményeiből. A Vasárn. Ujs. vasárnapi számában olvasható Petőfi „Kuruttyó“ czimü ifjúkori tréfás balladája, melyet Neumann Károly aradi lelkész úr küldött be a szerkesztőséghez a következő sorok kíséretében: „A kik Petőfi múzsája iránt érdeklődnek, szívesen veendik „Kuruttyó“ czimü ifjúkori tréfás balladája közlését. Szeberényi után Gyulai Pál, Zilahy Károly, s legújabban Áldor Imre (a K. Családi Lapok I. évi 31-ik számában) azt állítja, hogy „Kuruttyó“ „nyomtalanul eltűnt,“ elveszet. Ez állítás téves. Petőfi Sándor több kéziratával együtt birtokomban van a „Kuruttyó“ is. Petőfi,— ha nem tévedek,— 1841. őszszel Pozsonyon át Sopron és Pápa felé vándorolván, mely utóbbi kollégiumában aztán egy iskolai évet töltött, Pozsonyban több napon át kedves vendégem volt s baráti emlékül egy füzet versét adta nekem, egykor aszódi lak-, aztán selmeczi iskolatársának. A füzetke 16-odrét alakú, czime: „Lánczversei“ s áll 19 beirott lapból, végén következő tartalomjegyzékkel: „Búcsú. — Jan. 21.1840. Galgapartihoz. — Grécz. Máj. 1. 1840. Kuruttyó. — Pápa. Mart. 10. 1841. Örök bú.— Duna Vecse. Apr. 24. 1841. Zivatar. — D. Vecse. Máj. 8. 1841. Újság. — Vadas. Máj. 16. 1841. Változás. — Vadás. Máj. 23. 1841. Csal. — D. Vecse. Máj. 17. 1841. Vendég. — D. Vecse. Jun. 1841. Elégia. — D. Vecse. Jun. 22.1841.Epigrammok: 1.— Ostfy Asszonyfa. Máj. 29. 1839. 2. — D. Asszonfa. Jun. 4. 1839. 3. — Duna Vecse. Jun. 23. 1841. 4. — D. Vecse. Jun. 23. 1841. 5. — D Vecse. Jun. 23. 1841. 6. — Rákos. Apr. 30. 1839. 7. — D. Vecse. Jun. 23. 1841.“ E füzetkén kivül, melyet már megírva hozott magával Pozsonyba, nálam tartózkodásakor még más négy kész versét is leírta számomra Czimeik : „Az őrágyhoz,“ „Roszu,“ „Elválás,“ „Álom,“ mindegyike „Sólyom Sándor“ névaláírással. A mint ugyan e névaláírással jegyezte be 1841. évi tavaszkor Selmeczen e sorokat emlékkönyvembe: „Szeretlek, mind a hold a csendes élet, Miként a léget a szabad madár; Szeretlek, oh barátom, mig az élet köréből a halál a sírba zár. Selmecz, apr. 17. 1841. Sólyom Sándor. „Kuruttyót“ Petőfi a pápai önképzőkörben — amint Áldor Imre írja — 1842. tavaszutó 30-án olvasta fel. Tette-e ugyanezt nálam kéziratban levő többi versével is? sajtó utján közöltetett-e már azok közül egyik vagy másik? — nem tudom. Csak sejtem, hogy a „Helikoni zarándok,“ melyről Áldor az idézett helyen azt mondja, hogy elveszett,, a kezem közt levő füzetke tartalomjegyzékébe „Újság“ czim alatt van fölvéve.“ A Vasárnapi Újságnak valószínűleg lesz alkalma közleni Neumann Károly ur birtokában levő többi kiadatlan verset is. Kuruttya. I. „Hogy fejedre pusztaságot hozzon Isten átka, csalfa, bűnös asszony, A ki által oly sötét gyalázat Vonta élbe a Kuruttyó-házat. Hittem asszony esküvő szavának, De hiszek már inkább karcsú nádnak, Hogy keringő forgószél viharja Lenge szálát földre nem csavarja. Szüzességed a manó elhordta, Nem köllesz már, hűtelen, rossz bordal Nem köllesz, maradj magadra, s engem — Vagy látsz többé vagy sem életemben.“ Dörg Kuruttyó süllőt, kalapácsot És szöget, mit izzadván kovácsolt, Hány a sátor minden szögletébe, S nagy szitokkal njakán kilépe. Útnak indul, úgy ragadja lába, Hogy fejér ló sem jutna nyomába. Sir az asszony, a szegény ártatlan, Messze a férj bujdos már távolban. II. Barna csapszékben Kuruttyó ül sötéten, Űzni vágyván szíve kínját, bor kezében. S korty után korty, hajh, de kínja végtelen hív, Semmikép sem szabadulhat tőle a szív. S jó toborzó víg legények ezifra serge, S énekelnek sarkantyúsok összeverve: „Jöszte, pajtás, közénk, csapj fel katonának, Szép szolgálni a királynak és hazának. Életünk vidor, mosolygó, szép halálunk, Ha riadtan trombitának harczra szállünk. Itt a markunk, csapj belé, jer katonának, Szép szolgálni a királynak és hazának!“ S űzi ének, táncz Kuruttyó nagy bánatját. A garadra önt néhányszor, se parolát ád. III. Lajos órák mámora Hogyha szétel lebben, Dúl a régi fájdalom Annál dühösebben. Nyugszik a táncz, hallgat a víg zeneszó, És bújában újra sorvad Kuruttyó. Tarka, foltos fegyvere Rajt virít a rozsda S fényesítni oly nehéz Az isten átkozta. „Hejh, jobb volna most koholni vasszeget, Vagy heverve nyújtózkodni zug megött!“ Nézd Kuruttyó, nézd ki je Látogatni téged? Isten engem, oly alak, Mint a feleséged. Ő az, ő az ártatlan férjhagyta nő, Karján mosolyg nyájas barna csecsemő. „Ez a Kuruttyó-ivadék!“ Mond a kisded apja, És a rajkót és a nőt Kebelére kapja, S vége nélkül hossza nélkül pityereg Jókai kaczag rajt’ a víg ujonczsereg. (Pápa, 1841. márcz. 10.) Petőfi. — A Mehner Vilmos budapesti könyvárus kiadásában megjelenő „Képes Családi Lapok“ 49-ik számának tartalma: Rokon szivek találkoznak. Elbeszélés, irta Hevesi József. (Folyt.) — Azt álmodom. Eichendorf költeménye, ford. Bogdánfy Lajos. — Lant és kard, vagy: Petőfi élete és halála. Irta: Áldor Imre. (Folyt.) Egy helyett kettő. Elbeszélés, irta Oláh Béla. — A szövő madár és fészke. — Újév napja Birmában. — Az anaconda. — Laura emléke. Rajz, Váncza Mihálytól. — A fák kora. — Márkus István. — A bankár úr titkai. Braddon E. regénye. (Folyt.) — Gondolatok. — Humor. A drága szerető. — Spekuláczió. — Adomák. Mozaik. — Szerkesztői üzenetek. — Képek : A szövő madár és fészke. — Újév napja Birmában. — Az anaconda. — Márkus István. — A humorban: A drága szerető. Spekuláczió. — A mozaikban: A törpe egér. A borítékon: Sakktalány. — Sakkjáték. — Talányfejtések és megfejtők nevei. — A feleletek folytatása. — Hirdetések. Városi és vidéki hirek. Szeptember 10. 1880. — Lapunkra az előfizetések folyton eszközölhetők. A hátralékok szives beküldése tisztelettel kéretik. — Király Ő Felsége f. hó 21-én fog átalános kihallgatást fog tartani a budai várkastélyban. — Erzsébet királyné Ischlt nemsokára elfogja hagyni és Gödöllőre érkezik. Valéria főherczegnő nem jön vele, mivel tovább is Ischlben fog maradni. — Részvéttel értesülünk arról, hogy József főherczeg állapota oly roszra fordult, hogy ágyban fekszik. Az orvosok a bajt csak futólagosnak tartják, mely néhány nap alatt megszűnik. A nagy hadgyakorlatokon azonban a főherczeg semmi esetre sem fog résztvehetni. — Dr Seidel Pál, pátkai plébános „A héber olvasás gymnastikai tanszere“ című műve, mint értesülünk oly kedvező felkarolásban részesül, hogy az első kiadás minden példánya meg van rendelve. — A legközelebbi rendes városi közgyűlés október 11-én fog tartatni, melyen a jövő évi költségelőirányzat is valószínűleg tárgyaltatni fog. — Wertheim Salamon Lipót, mint a fehérvári kereskedelmi társulat elnöke, a minisztériumtól azon értesítést vette, hogy a helybeli kereskedelmi tanoda föntartásához a közoktatási miniszter évente 1000, s a földmivelési miniszter szintén 1000 forinttal járul. Örvendünk, hogy eme segély által, a hézagpótló intézet fennállása biztosíttatott. — A városmajorban levő lábasfélszer, át fog alakíttatni oly kép, hogy a 65-dik honvéd zászlóalj járművei ottan elhelyezhetők legyenek. Az átalakítás 203 írtba fog kerülni. A mielőbbi elkészítést a városi közgyűlés elrendelte. — A városi árvatárból néhai Mendik Zsigmond által elsikkasztott árvatári tőke 12,692 frt. 79 krt, árvatári kamat pedig 2039 forintot tesz ki, a felülvizsgáló bizottmány hivatalos jelentése szerint. Ezt a város közönsége fogja valószínűleg megfizetni. Fehér megye hatósága átiratilag kereste meg a városi hatóságot, a népnevelési egyletek életbe léptetése czéljából. A hétfőn tartott városi közgyűlés — habár tagjainak 9/10-ed része, mint e városban teljesen felesleges és czél nélküli intézménynek, vagyis a népnevelési egylet felállításának szükségtelensége mellett nyilatkozott — de tekintettel az eszme megpendítője iránt, az egész ügyet véleményezés végett kiadta az iskolaszéknek. — A városi agy- és szegényintézeti gondozottak, nemkülönben rendőri foglyok és tolonctok élelmezésére szolgáló nyers agyagok szállítására az árlejtési hirdetést a városi közgyűlés elrendelte, s az árlejtési eljárással, — valamint a betegek élelmezésének ajánlat útján való kiadásával a kórházi bizottmány bízatott meg. — Még egy verseny-úszás. Tabajdy László, állami tisztviselő fogadást ajánlott barátainak, hogy ő még október elején is, midőn a Duna vize hűvösebb lesz mint most, Budapestről Tétényig egy huzamban, minden megpihenés nélkül leúszik a Dunán. Barátai az ajánlott fogadást elfogadták s készek azon esetben, ha a fogadást megnyeri, neki 100 frtot lefizetni, vesztesség esetén ugyanannyit fog Tabajdy társainak fizetni. A távúszás napját október 3-ára állapították meg. Az idei termésről szóló kimutatások a hivatalos gazdasági tudósítások alapján össze vannak állítva és az eredmény a hivatalos lapban közzététetett. A jelentések gabnaneműek s egyéb terményekre vonatkoznak, nevezetesen pedig ki van emelve a holdankinti átlagos termés. Figyelemreméltó e kimutatásban, hogy a legjobb búzatermés nem a legjobb, de a közép minőségű földben termett, így a nógrádi kerületben holdankint átlag 14 hectoliter, Zemplén megye nagymihályi kerületben 15.6, Sopron megye két járásában 13—13.75 hektoliter, míg Bács-Bodrogban 8.7, Torontálban 9, Békésben 10, Fehér megyében pedig 9.5 hekt. búza termett. Ezzel kapcsolatban jelezzük, hogy az aratás Németországban feltűnőleg kedvező eredményt mutat. Főleg az alsó Elba részeiről érkezett hírek engednek rendkívüli aratásra következtetni. E mag minősége minden gabnafajban kitűnő, úgy, hogy 1868. óta ily szép termés nem volt. Az aratásnak igen jó idő kedvez, miáltal a betakarítás igen gyorsan folyik. A szalma mint takarmány jó. Ellenben a széna nemcsak kevés, hanem rosszul is sikerült. Annál inkább örülnek a gazdák a jó szalmának. — Bolond gomba. Istóczy Győző, a hírhedt zsidófaló, előfizetési felhívást küldött hozzánk, az általa kiadandó „12 röpirat“ czímű folyóiratra, melyben a többi között a következőket írja: „Egy második kiadású „keleti kérdés“-nek megoldása forog szóban, a mely a tulajdonképeni keleti kérdéssel egyidejűleg indult meg, annak evolutióival parallel halad, s előreláthatólag vele egyidejűleg s többé kevésbbé vele kapcsolatosan fog megoldatni. Egy, faji tekintetben, társadalmára, vallására, moráljára, gondolkozásmódjára, világnézetére, eszményeire s törekvéseire nézve az európai keresztény népektől teljesen idegen néptörzs társadalmi, pénzügyi , nemzetgazdászati uralma alól való emancipatióról van szó, a keresztény népek felszabadításáról a zsidóság despotismusa alól, a mely despotismust mérhetetlen pénzerejének s ezertorkú hírlapjainak segélyével gyakorolja felettünk. A magyar nemzet hősiesen és állhatatosan mellét szegezte minden idegen uralomnak, minden despotismusnak. Hitünk s meggyőződésünk, hogy a zsidó pénz és a zsidó toll despotismusának nem szegezi ugyan mellét, — mert erre ugyan nincsen szükség, — hanem ezen, csak megvetésünket kihívó despotismusa ellen szavát a sajtóban s a parlamentben felemelni, s ezen égetővé vált politikai, társadalmi, nemzetgazdászati cultúrkérdést a többi európai keresztény népekkel karöltve, a törvényhozás útján megoldani fogja. Őseinktől reánk maradt örökségünknek, hazánk földjének a zsidóság által békés fegyverekkel való csöndes elhódítása van folyamatban, a mely föld már inog lábaink alatt, s ha haladék nélkül a visszahódítás munkájához nem fogunk , az végkép kirántatva lábaink alól, saját hazánkban idegenek leszünk.11 A mű megjelenik minden hó 15-ik napján. Az első füzet október 15-én. Előfizetési ára 5 frt. Szerkesztőségi iroda: Budapest VIII. Stáczió-utcza 36 sz. — A püspök-kut átellenében levő Láng-féle házat — a szarka-utcza kiszélesíthetése czéljából, a városi hatóság már 6/10-ed részben megvette, s a 4/10 ed rész megvétele iránt is alkuban van. A vételár — közgyűlési határozat szerint — a városi szőlők előtt eladott területek árából fog fedeztetni. — Rendőri hírek. Magyaródi Andrástól ma virradóra 18 tyúkot elloptak. — Vonzó Ferencz és Bernáth Józsi egyik társukat úgy megverték, hogy veszélyesen beteg. A kettő hirneves verekedő. — A városi szőllőhegy alsó területe újabban megvizsgáltatván, e vizsgálat azon szomorú eredményt szolgáltatta, hogy az úgynevezett fiskálisdülő s azzal szomszédos dűlő szőllőtőkéi kisebbnagyobb mértékben phylloxera lepettek. Tehát a veszedelem oly nagy, hogy óvintézkedésről vagyis fertőtlenítésről szó sem lehet. Most már ki kell várni — mikorra pusztul el végleg, — hogy újólag beültethető legyen. — A gabnaüzlet annyiból kedvezőtlenebb fordulatot vett, miszerint a kivitel nálunk egyelőre beszüntetve lett, annak következtében az ár is csökkent, s egyátalában az üzlet csak korlátolt forgalmú A kedvező időjárás következtében nagyobb lett a készlet és jobb kínálat is mutatkozott, de a vételkedv hiánya miatt nagyobb kötések nem jöhettek létre, és miután áraink a külföldiekkel szemben nem arányosak, további pangás és árcsökkenés várható. A már jövő héten beállandó vetési idő kedvező körülmények között veheti kezdetét, egy hathatós eső megáztatta a talajt a vetőmag felvételére, de kívánatos lenne, hogy még meleg napos idők járnának, hogy a kukorica és burgonyatermés biztosítható lenne, mire a kilátások igen kielégítők; szőlőtermésünk szinte középszerűnek ígérkezik. A jelenlegi gabnaár következő: Búza 10 frt. 20 — 10 frt. 75 kr. — Rozs 8 frt. 30—70 kr. —Árpa 5 frt. 40 — 8 frt. Zab 5 frt. 20—50 kr. métermázsánként. Székes- Eehérvár, 1880. szept. hó 10 én. H’ J. — Arany János levele. Nagy költőnk, ki még mindig a Margit-szigeten időzik, saját kezükig irt levelet küldött Szeged polgármesteréhez, melyben Uj-Szeged egyik utczájának nevére lett keresztelését tudomásul veszi s a városnak sok szépet és jót kíván. Levele szóról-szóra igy hangzik : Igen tisztelt polgármester úr! Becses soraiból értesültem, hogy Szeged szab. kir. város tanácsa, a város új utczái rendezése alkalmával, azok egyikét nevemről méltóztatott elnevezni. A görög hitrege beszél egy Amphionról, aki lantja pöngetésével várost épített, vajha ezt tehetném én legalább a nevemet viselő utczával! De sem Amphion lantja nem enyém, sem a regék korát nem éljük, s én csak óhajtásomat fejezhetem ki, hogy — mint phoenix-madár a tűzből, úgy Szeged városa a vízből minél előbb megifjodva, megszépülve keljen elő. — Tisztelettel maradván tisztelt polgármester urnak, Margitsziget, 1880. szeptember 5. Alázatos szolgája: Arany János.