Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)
1880-01-14 / 4. szám
let két tagja Axmann József agytanitó és Tillmann Ferencz vaáli kántortanitó a nagyméltóságu m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium által a Széchényi-Kollonich-féle alapítvány javadalmasaivá kineveztettek. Örvendetes tudomásul vetetett. Tillmann Ferenc pedig hálás szavakban fejezé ki köszönetét az ügyének felkarolása körüli kegyes pártfogásért és a nyert jótéteményért, 4- szer. Elnöki jelentésében a lefolyt iskolai év tanügyi mozzanatait ecsetelvén tanfelügyelő esperes úr, megérinti, miszerint az iskolavizsgák eredménye a rövid tanidő és a rendes iskoláztatás hiánya miatt helyenkint bár nem lehetett oly kitűnő, mint remélni szerettük, de azért meglehetős párvonalon áll a multi évekkel, daczára, hogy kerületünk mentében is, bár szórványosan szerte kiütött a roncsoló torokbáb, mely sajnos minden óvintézkedés mellett is a gyermekvilágban több áldozatot is szedett, s mely miatt az iskolák, a baj nagyobb terjedésének meggátlása czéljából, majd itt, majd amott bezárattak, úgy látszik, mint ez az elnöki jelentés közegészségi mozzanatai közt mellesleg megjegyeztetett, „hogy ez egyike azon betegségeknek, melyekkel az iskolás gyermekeknek folyvást küzdeni kell, mert 1873 óta nincs időszak, melyben kisebb-nagyobb mértékben egyik vagy másik vidékén az országnak ne uralkodnék“, miért is elnök tanfelügyelő úr nyomatékkal hangoztatá „miszerint az egészség fentartása s a ragályos károk elhárítása czéljából az iskolahelyiségekben legfőkép szem előtt tartandó a tisztaság.“ Az elnöki jelentés részletes tanúsága szerint a megejtett iskolavizsgákon a legkitűnőbb eredményt tüntetett fel. A szemléleti oktatás, hangoztatás, olvasás és írás első elemeiben a lovasberényi iskola első osztálya. A fejbeli és táblai számtan elemeiben a tabajdi egy osztályú iskola és az acsai iskolá-ik osztálya. A természettan, természetrajz és földrajzból a könyéki egy osztályú iskola. A hit és erkölcstan és biblia történetből a pázmándi iskola második osztálya. A magyar nyelvből: helyes olvasás, nyelvtan, mondattan főbb szabályai, szó- és írásbeli gyakorlatok és szavalásból a vaáli iskola második osztálya. A magyar és német utenyírásból a nadapi egy osztályú iskola. Testgyakorlat elemeiben a verebi egy osztályú iskola. 5- ször. Tanfelügyelő esperes úr kedves Fehérmegyénk történetében úgyszólván korszakot alkotó s a legközelebb múlt iskolaév tanügyi eseményeinek egy legkimagaslóbb mozzanatáról, a fehérvári tankiállításról emlékezvén, élénk színben tünteté fel annak a tanügy érdekei körüli kiváló becsét, s érdemleges méltatás után ezzel kapcsolatban szívesen nyilvánítá egyszersmind a feletti örömét, hogy a háziipar póttanfolyamán is a tankerületnek egy tanítóba (” -Iker István) részt vett 6- szor. A múlt évi tanértekezlet jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetett. Ennek 6-ik pontjára vonatkozólag, melyben a hanyag iskoláztatás nyomorai és a tanítókra ezekből háramló kellemetlenségek vázoltatnak, elnök tanfelügyelő úr ismét sajnosan említi fel ama szomorú jelenséget, miszerint a folyó iskolaév kezdetén is szerte a mulasztási lajstromok sötét képével kelle találkoznia, s hogy több község még folyvást az iskolamulasztásokelleni kötelességét teljesen elhanyagolja; de mindezek daczára elnök tanfelügyelő úr újra lelkesítő a tankerület csüggedező tagjait, hogy habár a múlt borús és a jövő nem ad sok reményt, de azért (egy szellemes író szavait idézve) „Ne csüggedjen az erő, ne csüggedjen az önbizalom“ mert a szilárd és kitartó akarat vajmi sokat vihet véghez. 7- szer. Ugyan a felolvasott jegyzőkönyv 7-ik pontjára hivatkozva Gallér József környéki tanító kérdőleg szólal fel: valjon a múlt évi tanértekezlet e pontban foglalt határozata, hogy t. i. a kerület tanítói testületileg olvadjanak a tanítókra nézve oly szép előnyöket kilátásba helyező nemzeti egylet, az Eötvös alaptagjaivá, teljesedésbe ment-e? Mire Tillmann Ferencz (bár némi kis kitéréssel, vonatkozva a tanítók fizetésképtelenségére és nyomasztó anyagi helyzetére) részéről azon örvendetes nyilatkozattal válaszol, miszerint ő, mint eme jótékony egyletnek kezdettől, szerény tagja azon kedvező helyzetben van, hogy a fentnevezett nemes czélú egylet áldásos működéséről saját példájával tehet ékesszóló bizonyságot, mert a főgymnásiumba járó legidősb fia e kegyes alapból folyó évben már 100 forintnyi segélyben részesült; egyszersmind jelenti, hogy a tantestület nagy része az évi 1 forint tagsági díjt már lefizette, 8- szor. Az értekezlet sorrendje szerint módszertani felolvasást tartott. Tillmann Ferencz: Miért szükséges, hogy minden tanórára kellőleg elkészüljön a tanító ? Szakovics József: A jutalom és büntetésről az iskolai fegyelemre vonatkozólag. Erdélyi Rudolf: A rendszeres és sikeres tanítás főkellékeiről. Gallér József: A gyermeki szívben rejlő erkölcsi érzet felébresztéséről. Gyakorlati előadást tartott. Tillmann Ferencz: A névragok ismertetéséről. Füzi János: A közönséges és tizedestörtekről. Paczner Adolf: Az ész és szívnemesítő olvasmányok megkedveltetése és tárgyalásáról; gyakorlati példában fejtegetve „A szent fogadás“ czimű kis költeményt. Metzker István: Az ütenyirásról. Felnevezett tanítók mindegyike szakértelmet tanúsító sikerrel oldá meg feladatát, némelyek közülök Tillman Ferencz, tankerületi jegyző. Az igazmondás üldözése. Vérespárbaj, pedig még hangos elismerés és tetszésnyilvánításban is részesültek. De leginkább felkelte a tanértekezlet érdeklődését Metzker István nadapi tanító saját módszertani ütenyirásával, mely a közönségesen ismert egyöntetű ütenyirási szabályoktól némileg eltérő kezelési módot vesz foganatba, s mely csakhamar élénk vitatkozás tárgyát képezé, hanem daczára a vele szemben nyilvánult nézetkülömbség és mind sűrüebben jövő ellenvetéseknek, értekező álláspontját mindvégig erősen megtartó, sőt most már még fokozottabb hévvel is védelmező, mert az értekezlet egy szép műveltségű vendége Farbovszky Tivadar uradalmi intéző úr is igazat látszott szolgáltatni e különlegességnek, midőn felszólításra ő is egy a szőnyegen forgó rendszerrel csaknem azonos, általa Bécsben elsajátított, utenyírási mód gyakorlati előnyeit kézzelfoghatólag beigazoló. Végül e vitás ügyben elnök tanfelügyelő úr is véleményadásra hivatván fel, röviden azon nézetét nyilvánító, miszerint részéről az illető tanító úr rendszerére nem mond ugyan egészen Ament, de nem is kárhoztatja azt, minthogy saját személyes tapasztalása győzte meg már többször is arról, hogy értekező tanító úr fáradságát az ütenyírás tanításában eddig szép siker koronázta, és az erős contraszt bonyolult csomóját ketté vágva, értekezőt felhívta, miszerint a nézetkülönbség tisztázása és a jobban értesültség céljából (hogy bárki is az ő módszerének szakbeli ismertetéséről világos és kétséget kizáró helyes tájékozást szerezhessen) utenyitásáról a jövő tanértekezletre egy könynyen megérthető magyarázó utasítást szövegezzen, s akkor (mivel az idő most már parancsol velünk) lehet ismét versenyre kellni, hogy győzzön a jobb és mi szívesen fentartjuk győzőnek a babért. Egyszersmind újra haladás és előretörekvésre serkentvén elnök tanfelügyelő úr a tantestületet, mivel szavai szerint a kornak növekvő igényei is arra utalnak bennünket, hogy kiki erőit érvényesítse s haladjon a közművelődés terén. 9- et. A napirendre került javaslatok után Gallér József felkéri a háziipar póttanfolyamán jelen volt s képesítést szerzett kartársát Metzkov Istvánt, hogy miután gyakorlati világban élünk, hol mindenre irányt jelelnek és utat mutatnak, s miután ő a szellemi és anyagi tevékenység gyümölcseit egyesítő e korszerű oktatásban szerencsés volt részesülhetni, készítene s mutatna be néminemű kézimunkát oly czélból a jövő tanértekezletre, hogy azoknak készítési módját is egyszersmind gyakorlatilag szemléltesse, mire ez készségesen vállalkozván egyúttal kijelenté, miszerint bármikor alkalmilag is érdeklődő társaival ott szerzett ismereteit hajlandó legszívesebben közölni. 10- et. Ekkor az értekezlet már-már befejezettnek vala tekinthető, midőn Tillmann Ferenc a tankerület jegyzője kartársai élén ismét szót emelve lelkesült hangon mondott köszönetét elnök tanfelügyelő úrnak a tanácskozmány tapintatos vezztéséért, nemkülömben a tan- és nevelésügy, úgy a terület felvirágoztatására irányult nemes törekvéséér és ernyedetlen buzgalmáért, biztosit' szerint a tankerület valamint büszkén vall ezerének és lévén követi atyai szeretettel párosult vezéri szózatát, úgy az ő istápja, vezérlete és oldala mellett annak“ .Minden egyes tanítója hű odaadással és legkészségesebb buzgalommal áldozza a nevelés szent oltárára teljes erejét, összigyekezetét és tehetségét. Végezetre viszonzásul a fentebbiekre elnök tanfelügyelő úr meghatólag szívélyes zárszavai következtek, melyek oly lelkesült és emelkedett hangulatot keltenek, hogy azt csak a jelenvoltak sugárzó arczai és nem egy igénytelen toll vonásai lehetendettek volna képesek természethűen visszatükrözni. És ezzel a tanácskozmány rövid imával 1 és fél órakor befejeztetett. A szellemi munka végeztével pedig egy kis üdülésre is lévén a testnek is szüksége, a lelki munkában fáradozó összes tanítóknt. Pospischil Károly vaáli lelkész és szives vendégszerető házi úr által adott számos teritérius felköszöntésekkel fűszerezett kedélyes lakomára lettek hivatalosak. Verhovay Gyula és K. Majthényi Izidor közt véres kimenetelű pisztolypárbaj volt szombaton Budapesten, déli 12 órakor. A párbaj a lóversenytéren történt, s Verhovay mellében súlyos sebet kapott. A megdöbbentő eset előzményeiről Verhovay Gyula lapja a következő részleteket közli: Szerdán f. hó 7-én az esti órákban szerkesztőségünkbe állítottak gr. Almássy Kálmán, gr. Batthyány Elemér és b. Majthényi Izidor urak. Előadták, hogy gr. Festetich Pálra vonatkozó két czikkünkben sértést látnak azon „kaszinói közvélemény* ellen, a mely Festetich Pál grófot az ellene fölmerült vádak daczára „korrekt* embernek tekinti. Én, mint a „Függetlenséginek a sajtóbirósággal szemben alájegyzett felelős szerkesztője, megneveztem azon barátimat, dr. Hojtsy Pál és Hentaller Lajos urakat, akik ama czikkeket írták, s azért minden tekintetben felelni készek. A megnevezett urak azonban annak kijelentésével, hogy előbb velem akarnak „pertraktálni, újólag erősíttették gr. Festetich Pál korrekt voltát. Én ezzel szemben kijelentettem, hogy biztos adatok győztek meg bennünket gr. Festetich Pál inkorrekt voltáról s állításunkat bebizonyítani is képesek vagyunk. Dr. Majthényi Izidor úr erre felszólított, hogy nevezzem meg és állítsam elő bizonyítékaimat. Én az alap nélküli záloglevelek kibocsátására kötött és hármunk által látott szerződésen kívül gr. Festetich Pál úrnak sajátkezű levelére hivatkoztam, amelyet olvasni alkalmam volt. S el is mondtam a levél tartalmát. Előadásomhoz hozzátettem, hogy a levélnek a közölt alakban való értelméért jót állok. Br. Majthényi Izidor úr ezzel meg is volt elégedve, legalább azt kellett hinnem azon szavaiból: „Biztosítjuk, hogy szőrszállhasogatni nem fogunk, mihelyt azokat előmutatja.“ A látogatás után egy-két óra leteltével Szalay Imre és b. Mednyánszky Árpád urak által a leveleket eredetiben egy másolat átadása mellett bemutattam b. Majthényi Izidor és b. Uchritz Zsigmond uraknak, akik közül az utóbbi b. Majthényi Izidor urnak a levelek sajátkezű voltát maga is bizonyította. A bemutatott és bemutatásra szánt okmányok közül néhányat itt közlök: Bécs, 3010. I. Tisztelt igazgató úr! Tegnap még este olvastam újból a Grünbaum-féle szerződést — igazán oly kétségbeejtő situatióba hozhat bennünket a nyilvánosság előtt, hogy különösen mert most másfelé is forrás nyílik, mint ön tegnap mondá, egész erőből azon kell lennünk, hogy szomakoztassék — „hogy felnevezett urak nem valóságos hajlammal vannak irányukba, kitűnik azon körülményből, hogy a Singerrel tartott értekezlet óta már két hétnél több folyt le, s még legalább tudtommal semmi közlekedés sem történt; kérem fontolja meg jól mind amit itt mondtam — s meg vagyok győződve, hogy önérzete is arra készteti, hogy minden erejét oda fordítaná, hogy a szerződés visszakerüljön, még ha áldozattal is; kérem visszatérésemig lehetőleg biztosan a dolgot részletesen stipulálni — bizonyára direkte Grünbaummal kellene ezt tenni, mert legalább múltkori tanácskozásból gyanítom, hogy Singernek teljhatalmú megbízása nincs. Újból kérve egész figyelmét az ügyre fordítani, vagyok tisztelője gr. Festetics Pál sk. II. Tisztelt igazgató úr! Holnapi vasúttal mint gyorsszállítmányt küldöm a két 500 frtos és négy 100 frtos zálogleveleket tartalmazó könyveket; kérem értesítsen azonnal, Galgóczy úrnál feljegyzett naptár szerint, megérkeztekről, valamint a Singer Grünbaum ügyről, felette komoly s megvallom, aggasztó rám nézve, a kölcsön üzletekről is kérek jelentést — bárhogy is dőljön el a kérdés, aug. 31-e óta már felette sok idő veszett el: e kérvények tárgyalásánál ismételve kérem az urakat lelkiismeretes pontos beható tárgyalásra, napról napra határozottabban sejtem, hogy mindazon kötelezettségeknek nem fogunk eleget tehetni é s hová fog az vezetni? Jó útra ugyan nem? Kérek minél előbb választ. Tisztelője Gr. Festetics Pál s. k. III. A következő levél eredetije a bíróság kezében van: Végh Ignácz igazgató úrnak! A kisbirtokosok földhitelintézetének általam ismert deroute viszonyainál fogva meghatalmazom önt, amíg az új intézet életbe lépend, a fennálló intézet vagyoni hiányainak eltakarására minden erőfeszítéssel törekedni és minden erre célzó üzleti és könyvelési műveleteket eszközölni, végre a jelen intézet fentartása érdekében zálogleveleket jelzálogi fedezet nélkül is anticipative kibocsátani és névstámpigliámmal ellátva forgalomba hozni. Mindezen önnek adott rendeleteimért az ön igazolásására a személyes felelősséget magamra vállalom. Felkérem és becsületszavára elvárom, hogy szíves lesz jelen rendelkezéseimet szigorú titokban megőrizni. Végül megjegyzem, hogy fenti mivelezeket az igazgató testület befolyása nélkül az alapszabályok ellenére is eszközölje. Gr. Festetics Pál stb Jegyzőkönyvi kivonat az 1879. évi november hó 13-ik napján tartott igazgatósági ülésről. Jelenlevők: Gróf Festetics Pál elnöklete alatt következő igazgatósági tagok: Volnhoffer Gyula, Koltay Jakab, Simonyi Béla, Sebestyén József, Tolnafy Ferencz, Várady Gábor, Tisza László és Végh Ignácz, utóbb nevezett úgy is mint igazgató és jegyzőkönyvvezető, továbbá Plussich Frigyes és Nagy György felügyelő bizottsági tagok; végre Szervánszky Sándor intézeti ügyvéd és jogtanácsos stb. stb. Elnöklő gróf Festetics Pál kijelenti, miszerint ő saját hitelére veendi fel a jelzálogos kölcsönüzletek kielégítésére szükséges pénzösszegeket és azokat az intézetnek a jelzálogos adósok — a záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló — kötelezvényeinek nála biztositékképein letétele mellett — mit ezennel elhatároztatni kér — rendelkezésére bocsátandja. Az igazgatóság az utóbbi által kívánt nála való zálogképi letételét a megnevezett kötelezvényeknek — elhatározza. Elnöklő gróf Festetich Pál felkéri az igazgatót, hogy a jelzálogos kölcsönök kielégítésére való pénzszükségletnek akár az ő (az elnök) személyes hitelére, akár pedig a nélkül leendő megszerzése iránt a belátása szerinti lépéseket megtegye, illetőleg erre nézve pénzforrásokról gondoskodjék. Mely kérelemhez az igazgatóság is hozzájárul. — Elnöklő indítványa folytán a jelzálogos kölcsönügyek tárgyalása egy az igazgató és jogtanácsoson kívül Volnhoffer Gyula, Koltay Jakab és Sebestyén József igazgatósági tagokból álló szűkebb kölcsönügyi igazgatóság által határoztatik a nagyobb gyorsaság tekintetéből eszközöltetni. Haber Herman 3513. sz. a. ajánlata, az intézet regenálása és emelése tárgyában. Miután az intézet jelen viszonyai közepett, mig t. i. vagyoni helyzete teljesen rendbe nem hozatott, ily kombinácziókba bocsátkozni nehézségbe ütközik, érdemlegesen fontolóra nem vétethetik, — miről ő az igazgató által ezen indokolás nélkül értesítendő. — Hitelesittetett az igazgatóság 1879. évi november hó 15. napján tartott ülésében. — Végh Ignácz s. k. A közölt iratok daczára tegnap 8-án este, b. Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urak jelentek meg szerkesztőségünkben és előttem egy b. Majthényi Izidor úr által, akit én ez ügyet előzőleg soha sem láttam, vele semmi dologban nem érintkeztem, hozzájuk intézett és személyemet sértő levelet olvastak fel. E levéllel szemben kötelességemnek ismertem figyelmeztetni K. Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urakat, hogy a czikkeket nem én írtam, s így a levélben foglalt sértés jogszerűen nem engem illet, az eljárásból tehát azt kell ítélnem, hogy egyenest személyemet tették ki a támadás czélpontjául. B. Üchtritz Zsigmond ur ezt nem is tagadta. Ily körülmények között arra kértem fel a megjelent urakat, hogy írásban is közöljék velem másolatban b. Majthényi Izidor ur sértő levelét. Ez ma reggel meg is történt, s a levél, melyet elküldtek, így hangzik: „Báró Uchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urakhoz. Miután a Verhovay Gyula ur részéről és gróf Festetich Pál személyére vonatkozó adatok nem győztek meg arról, hogy Verhovay ur alapjában tett aljas támadásokra bármiképen fel lett volna jogosítva, felkérlek benneteket Verhovay úr előtt kijelenteni, miszerint kifakadásait legundokabb nemű rágalmaknak, őt magát pedig rosz lelkű, jellemtelen rágalmazónak tekintem. Ha Verhovay urban lenne még elég becsületérzés arra, hogy ezen kijelentésemért személyes elégtételt követel, kérlek ügyemet és személyemet képviselni. Budapest, január 8-án 1880. Báró Majthényi Izidor. Az eredetivel megegyezik. Üchtritz Zsigmond sk. Beniczky Gábor sk. E levél vétele után Komjáthy Béla és b. Mednyánszky Árpád urakat bíztam meg, hogy a fennforgó ügyben, b. Majthányi Izidor úrral szemközt képviseljenek. Megbizottaim fölkeresték b. Majthényi Izidor urat és előtte kijelentették: „tekintve, hogy gr. Festetich Pál ur a megtámadásért se a czikkek íróitól, se tőlem elégtételt nem kért, harmadik személy ügyébe avatkozni senki sem jogosult; tekintve, hogy b. Majthényi Izidor ur személye és gr. Festetich Pál ur személye között semmi jogszerű összefüggés nincs; tekintve, hogy a felmutatott okmányok a gróf Festetich elleni támadásokat feltétlenül igazolták. Mint a fenebbi közleményből kitűnik, Verhovaynak Majthényival a párbaj előtt semmi érintkezése, semmi baja sem volt. Festetich ellen az illető czikkeket nem Verhovay irta, s az illető czikkírók készek voltak elégtételt adni. Továbbá Festetichről volt szó s nem Majthényiről, s mégis Verhovay és Majthényi közt került párbajra a dolog. E körülmény s azzal kapcsolatos szállongó hírek, arra bírták a budapesti lapszerkesztőket s hírlapírókat, hogy a sajtó szabadsága s függetlensége ellen intézett merénylet ellen tiltakozzanak. Az este 5 órakor a Pesti Napló szerkesztőségében a hírlapíróknak népes tanácskozmánya volt, melynek eredménye a következő „nyilatkozat“ lett: A felirott lapok szerkesztői a maguk és munkatársaik nevében óvást tesznek azon eljárás ellen, melyet báró Majthényi Izidor ur és segédei báró Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urak Verhovay Gyula ur ellen követtek. Ez eljárást a lovagiasság szabályaiból szükségkép kifolyónak nem tekinthetik és egyenesen a sajtó szólásszabadsága ellen intézett jogtalan támadásnak nyilvánítják, s kijelentik, hogy ilynemű erőszakos fellépések által magukat hirlapírói jogaik és kötelességeik gyakorlatában korlátoztatni nem engedik. („A Magyar állam“ kivételével az összes budapesti magyar és német politikai, szépirodalmi és társadalmi lapok szerkesztői alá vannak írva.) * A párbaj szomorú kimenetelének hire villámgyorsasággal terjedt szét a fővárosban s mindenütt nagy sensatiót keltett. Majthényi Izidor báró a nemzeti kaszinó legkitűnőbb széllövője, röptiben lelövi a galambot, galamblövészeteken mindig ő nyerte a dijakat s ügyességével nagy feltűnést keltett. A kaszinó jól választotta meg emberét. A közönség körében ép azért sokan nem értik, hogy miként engedhették meg Verhovay segédei, hogy pisztolyra menjen a párbaj. Valamint vivómesterrel nem lehet kardpárbajt, vívni, úgy nem tekintve, hogy a b. Majthényi Izidor ur által alapul fölvett közleményt én nem írtam, sőt íróit megneveztem és azok magukat gróf Festetich Pál úrral, de csakis ő vele szemben, elégtételadásra készeknek nyilatkoztatták“. b. Majthényi Izidor úr ellenem való föllépése nemcsak nem jogosult, de a lovagiasság elfogadott szabályaival is ellentétben áll, ugyanazért ezen kitételéért: „felkérlek Verhovay úr előtt kijelenteni, miszerint kifakadásait legundokabb rágalmaknak, őt magát pedig rosz lelkű rágalmazónak tekintem, elégtételt tőle nem kérek, hanem a pártatlan közvéleményt hivom fel bíróul, vájjon azon adatok és előzmények alapján jogosítva volt-e ”. Majthényi Izidor úr engem rágalmazóan nyilvánítani. Egyúttal fentartom a jogot, a sajtó függetlensége érdekében, hogy a történteket nyilvánosságra hozzam. A b. Majthényi úr levelében azonban becsületérzésem ellen is van támadás intézve. E sértésért, mint különálló sértésért elégtételt kértem. Nem azért ugyan, mintha arra a fenforgott körülmények közt a lovagiasság szabályai szerint kötelezve volnék, mert alaptalan, jogtalan sértésnek megfigyelése alól mindenki fel van mentve, hanem kizárólag és csak most is és csak kivételesen annak igazolása végett, hogy hivatásomban magamat terrorizáltatni még ily fellépés által se engedem. A párbaj szombaton megtörtént. Déli 12 órakor volt a találkozás a lóversenytéren. Mind a két fél pontosan megjelent a kitűzött helyen. Báró Majthényi Izidor segédei voltak, báró Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor, a Verhovay Gyuláés báró Mednyánszky Árpád és Komjáthy Béla orsz. képviselők. A párbaj pisztolyra ment. Huszonöt, lépés volt a távolság, tizenöt lépésnyi karriere-körrel. Minden félnek szabadságában volt öt lépést előre menni. Csak Majthényi élt e jogával, Verhovay helyén maradt. Az ellenfelek csak felső öltönyeiket vetették le. Czélzásra egy egész percz volt engedve. Ötvenn másodpercz letelt, anélkül, hogy bármelyik fél is lett volna. Ekkor jelenték a segédek, hogy már csak tíz másodpercz van hátra. Az ellenfelek erre fölemelték pisztolyaikat s czélba vették egymást. Csaknem egyszerre dördült el a két lövés, a Verhovayé mindazonáltal tán egy harmadrész másodperczcel előbb. A lövés után mind a két fél állva maradt s a segédek már abban a hitben voltak, hogy mind a kettő sérületlen. Verhovay még két lépést tett a segédei felé, de akkor megállt. Intett segédeinek, hogy közeledjenek. B. Mednyánszky Árpád, (a ki végzett orvos) és dr. Csillag Zsigmond orvos odasiettek s karjaik közé fogták s ekkor Verhovay jobb kezével felső bal melle felé kapott, mutatva, hogy ott megsérült. Rögtön leszedték ruháit, de a sebet, melyen a golyó befúródott, meglepetésükre nem a bal, hanem a jobb mell fölött találták, a kulcscsont körül. A seb erősen vérzett, mire bekötözték s Verhovayt kocsiba emelve, szállására vitték. Az orvosok, dr. Csillag és dr. Farkas, nem tudták megtalálni a golyót, mely a kulcscsontról lesikolván, ismeretlen irányt vett. Délután 4 óra táján megérkezett dr. Lumniczer is, a beteget gondos vizsgálat alá vette, s állapotát veszélyesnek jelentő ugyan, de nem reménytelennek. A golyó kivételére szerinte ez alkalommal gondolni sem lehetett, mivel a nagy vérvesztés az újabb vérzés előidézését, — melylyel a golyó fölkeresése és kiemelése járna, — nem javulja. A golyó csak néhány nap múlva lesz kivehető. Midőn e sorokat írjuk, d. u. 5 óra, a betegnél még nem állt be a sebláz.