Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)

1880-01-14 / 4. szám

let két tagja Axmann József agytanitó és Tillmann Fe­­rencz vaáli kántortanitó a nagyméltóságu m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium által a Széchényi-Kol­­lonich-féle alapítvány javadalmasaivá kineveztettek. Örvendetes tudomásul vetetett. Tillmann Ferenc pedig hálás szavakban fejezé ki köszönetét az ügyének felka­rolása körüli kegyes pártfogásért és a nyert jótéte­ményért, 4- szer. Elnöki jelentésében a lefolyt iskolai év tanügyi mozzanatait ecsetelvén tanfelügyelő esperes úr, megérinti, miszerint az iskolavizsgák eredménye a rövid tanidő és a rendes iskoláztatás hiánya miatt he­­lyenkint bár nem lehetett oly kitűnő, mint remélni sze­rettük, de azért meglehetős párvonalon áll a multi évekkel, daczára, hogy kerületünk mentében is, bár szórványosan szerte kiütött a roncsoló torokbáb, mely sajnos minden óvintézkedés mellett is a gyermekvilág­ban több áldozatot is szedett, s mely miatt az iskolák, a baj nagyobb terjedésének meggátlása czéljából, majd itt, majd amott bezárattak, úgy látszik, mint ez az el­nöki jelentés közegészségi mozzanatai közt mellesleg megjegyeztetett, „hogy ez egyike azon betegségeknek, melyekkel az iskolás gyermekeknek folyvást küzdeni kell, mert 1873 óta nincs időszak, melyben kisebb-na­­gyobb mértékben egyik vagy másik vidékén az ország­nak ne uralkodnék“, miért is elnök tanfelügyelő úr nyo­matékkal hangoztatá „miszerint az egészség fentartása s a ragályos károk elhárítása czéljából az iskola­helyiségekben legfő­­kép szem előtt tartandó a tisztaság.“ Az elnöki jelentés részletes tanúsága szerint a megejtett iskolavizsgákon a legkitűnőbb eredményt tüntetett fel. A szemléleti oktatás, hangoztatás, olvasás és írás első elemeiben a lovasberényi iskola első osztálya. A fejbeli és táblai számtan elemeiben a tabajdi egy osztályú iskola és az acsai iskol­á-ik osztálya. A természettan, természetrajz és földrajzból a kö­nyéki egy osztályú iskola. A hit és erkölcstan és biblia történetből a páz­­mándi iskola második osztálya. A magyar nyelvből: helyes olvasás, nyelvtan, mondattan főbb szabályai, szó- és írásbeli gyakorlatok és szavalásból a vaáli iskola második osztálya. A magyar és német utenyírásból a nadapi egy osztályú iskola. Testgyakorlat elemeiben a verebi egy osztályú iskola. 5- ször. Tanfelügyelő esperes úr kedves Fehérme­gyénk történetében úgyszólván korszakot alkotó s a legközelebb múlt iskolaév tanügyi eseményeinek egy legkimagaslóbb mozzanatáról, a fehérvári tankiállítás­­ról emlékezvén, élénk színben tünteté fel annak a tan­ügy érdekei körüli kiváló becsét, s érdemleges mélta­tás után ezzel kapcsolatban szívesen nyilvánítá egy­szersmind a feletti örömét, hogy a háziipar póttanfo­lyamán is a tankerületnek egy tanítóba (” -Iker Ist­ván) részt vett 6- szor. A múlt évi tanértekezlet jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetett. Ennek 6-ik pontjára vo­natkozólag, melyben a hanyag iskoláztatás nyomorai és a tanítókra ezekből háramló kellemetlenségek vá­zoltatnak, elnök tanfelügyelő úr ismét sajnosan említi fel ama szomorú jelenséget, miszerint a folyó iskolaév kezdetén is szerte a mulasztási lajstromok sötét képé­vel kelle találkoznia, s hogy több község még folyvást az iskolamulasztások­­elleni kötelességét teljesen elha­nyagolja; de mindezek daczára elnök tanfelügyelő úr újra lelkesítő a tankerület csüggedező tagjait, hogy habár a múlt borús és a jövő nem ad sok reményt, de azért (egy szellemes író szavait idézve) „Ne csüg­gedjen az erő, ne csüggedjen az önbiza­lom“ mert a szilárd és kitartó akarat vajmi sokat vi­het véghez. 7- szer. Ugyan a felolvasott jegyzőkönyv 7-ik pont­jára hivatkozva Gallér József környéki tanító kérdőleg szólal fel: valjon a múlt évi tanértekezlet e pontban foglalt határozata, hogy t. i. a kerület tanítói testületi­leg olvadjanak a tanítókra nézve oly szép előnyöket ki­látásba helyező nemzeti egylet, az Eötvös alaptagjaivá, teljesedésbe ment-e? Mire Tillmann Ferencz (bár némi kis kitéréssel, vonatkozva a tanítók fizetésképtelensé­gére és nyomasztó anyagi helyzetére) részéről azon örvendetes nyilatkozattal válaszol, miszerint ő, mint eme jótékony­ egyletnek kezdettől, szerény tagja azon kedvező helyzetben van, hogy a fentnevezett nemes czélú egylet áldásos működéséről saját példájával tehet ékesszóló bizonyságot, mert a főgymnásiumba járó leg­­idősb fia e kegyes alapból folyó évben már 100 forint­nyi segélyben részesült; egyszersmind jelenti, hogy a tantestület nagy része az évi 1 forint tagsági díjt már lefizette, 8- szor. Az értekezlet sorrendje szerint módszer­tani felolvasást tartott. Tillmann Ferencz: Miért szük­séges, hogy minden tanórára kellőleg elkészüljön a tanító ? Szakovics József: A jutalom és büntetésről az is­kolai fegyelemre vonatkozólag. Erdélyi Rudolf: A rendszeres és sikeres tanítás főkellékeiről. Gallér József: A gyermeki szívben rejlő erkölcsi érzet felébresztéséről. Gyakorlati előadást tartott. Tillmann Ferencz: A névragok ismertetéséről. Füzi János: A közönséges és tizedestörtekről. Paczner Adolf: Az ész és szívnemesítő olvasmá­nyok megkedveltetése és tárgyalásáról; gyakorlati pél­dában fejtegetve „A szent fogadás“ czimű kis költe­ményt. Metzker István: Az ütenyirásról. Felnevezett tanítók mindegyike szakértelmet tanúsító sikerrel oldá meg feladatát, némelyek közülök Tillman Ferencz, tankerületi jegyző. Az igazmondás üldözése. Véres­­párbaj, pedig még hangos elismerés és tetszésnyilvánításban is részesültek. De leginkább felkelte a tanértekezlet érdek­lődését Metzker István nadapi tanító saját módszertani ütenyirásával, mely a közönségesen ismert egyöntetű ütenyirási szabályoktól némileg eltérő kezelési módot vesz foganatba, s mely csakhamar élénk vitatkozás tár­gyát képezé, hanem daczára a vele szemben nyilvánult nézetkülömbség és mind sűrüebben jövő ellenvetések­nek, értekező álláspontját mindvégig erősen megtartó, sőt most már még fokozottabb hévvel is védelmező, mert az értekezlet egy szép műveltségű vendége Far­­bovszky Tivadar uradalmi intéző úr is igazat látszott szolgáltatni e különlegességnek, midőn felszólításra ő is egy a szőnyegen forgó rendszerrel csaknem azonos, általa Bécsben elsajátított, utenyírási mód gyakorlati előnyeit kézzelfoghatólag beigazoló. Végül e vitás ügyben elnök tanfelügyelő úr is véleményadásra hivatván fel, röviden azon nézetét nyilvánító, miszerint részéről az illető tanító úr rend­szerére nem mond ugyan egészen Ament, de nem is kárhoztatja azt, minthogy saját személyes tapasztalása győzte meg már többször is arról, hogy értekező tanító úr fáradságát az ütenyírás tanításában eddig szép siker koronázta, és az erős contraszt bonyolult csomóját ketté vágva, értekezőt felhívta, miszerint a nézetkü­lönbség tisztázása é­s a jobban értesültség céljából (hogy bárki is az ő módszerének szakbeli ismertetésé­ről világos és kétséget kizáró helyes tájékozást szerez­hessen) utenyitásáról a jövő tanértekezletre egy köny­­nyen megérthető magyarázó utasítást szövegezzen, s akkor (mivel az idő most már parancsol velünk) lehet ismét versenyre kellni, hogy győzzön a jobb és mi szí­vesen fentartjuk győzőnek a babért. Egyszersmind újra haladás és előretörekvésre serkentvén elnök tanfel­ügyelő úr a tantestületet, mivel szavai szerint a kornak növekvő igényei is arra utalnak bennünket, hogy kiki erőit érvényesítse s haladjon a közművelődés terén. 9- et. A napirendre került javaslatok után Gallér József felkéri a háziipar póttanfolyamán jelen volt s képesítést szerzett kartársát Metzkov Istvánt, hogy miután gyakorlati világban élünk, hol mindenre irányt jelelnek és utat mutatnak, s miután ő a szellemi és anyagi tevékenység gyümölcseit egyesítő e korszerű oktatásban szerencsés volt részesülhetni, készítene s mutatna be néminemű kézimunkát oly czélból a jövő tanértekezletre, hogy azoknak készítési módját is egy­szersmind gyakorlatilag szemléltesse, mire ez készsé­gesen vállalkozván egyúttal kijelenté, miszerint bármi­kor alkalmilag is érdeklődő társaival ott szerzett isme­reteit hajlandó legszívesebben közölni. 10- et. Ekkor az értekezlet már-már befejezett­nek vala tekinthető, midőn Tillmann Ferenc a tanke­rület jegyzője kartársai élén ismét szót emelve lelkesült hangon mondott köszönetét elnök tanfelügyelő úrnak a tanácskozmány tapintatos vezzt­éséért, nemkülömben a tan- és nevelésügy, úgy a ter­­ület felvirágoztatására irányult nemes törekvéséér­ és ernyedetlen buzgal­máért, biztosit' szerint a tankerület valamint büszkén vall ezerének és l­évén követi atyai sze­retettel párosult vezéri szózatát, úgy az ő istápja, ve­zérlete és oldala mellett annak“ .Minden egyes tanítója hű odaadással és legkészségesebb buzgalommal áldozza a nevelés szent oltárára teljes erejét, összigyekezetét és tehetségét. Végezetre viszonzásul a fentebbiekre elnök tan­felügyelő úr meghatólag szívélyes zárszavai következ­­tek, melyek oly lelkesült és emelkedett hangulatot kel­tenek, hogy azt csak a jelenvoltak sugárzó arczai és nem egy igénytelen toll vonásai lehetendettek volna képesek természethűen visszatükrözni. És ezzel a tanácskozmány rövid imával 1 és fél órakor befejeztetett. A szellemi munka végeztével pe­dig egy kis üdülésre is lévén a testnek is szüksége, a lelki munkában fáradozó összes tanítók­nt. Pospischil Károly vaáli lelkész és szives vendégszerető házi úr által adott számos teritériu­s felköszöntésekkel fűsze­rezett kedélyes lakomára lettek hivatalosak. Verhovay Gyula és K. Majthényi Izidor közt véres kimenetelű pisztoly­párbaj volt szombaton Budapesten, déli 12 órakor. A párbaj a lóverseny­téren történt, s Verhovay mellében súlyos sebet kapott. A megdöbbentő eset előzményeiről Verhovay Gyula lapja a következő részleteket közli: Szerdán f. hó 7-én az esti órákban szerkesztősé­günkbe állítottak gr. Almássy Kálmán, gr. Batthyány Elemér és b. Majthényi Izidor urak. Előadták, hogy gr. Festetich Pálra vonatkozó két czikkünkben sértést lát­nak azon „kaszinói közvélemény* ellen, a mely Feste­tich Pál grófot az ellene fölmerült vádak daczára „kor­rekt* embernek tekinti. Én, mint a „Függetlenséginek a sajtóbirósággal szemben alájegyzett felelős szerkesztője, megneveztem azon barátimat, dr. Hojtsy Pál és Hentaller Lajos ura­kat, a­kik ama czikkeket írták, s azért minden tekin­tetben felelni készek. A megnevezett urak azonban annak kijelentésé­vel, hogy előbb velem akarnak „pertraktálni, újólag erősíttették gr. Festetich Pál korrekt voltát. Én ezzel szemben kijelentettem, hogy biztos adatok győztek meg bennünket gr. Festetich Pál inkorrekt voltáról s állításunkat bebizonyítani is képesek vagyunk. Dr. Majthényi Izidor úr erre felszólított, hogy ne­vezzem meg és állítsam elő bizonyítékaimat. Én az alap nélküli záloglevelek kibocsátására kötött és hár­munk által látott szerződésen kívül gr. Festetich Pál úrnak sajátkezű levelére hivatkoztam, a­melyet olvasni alkalmam volt. S el is mondtam a levél tartalmát. Elő­adásomhoz hozzá­tettem, hogy a levélnek a közölt alak­ban való értelméért jót állok. Br. Majthényi Izidor úr ezzel meg is volt elégedve, legalább azt kellett hinnem azon szavaiból: „Biztosítjuk, hogy szőrszállhasogatni nem fogunk, mihelyt azokat előmutatja.“ A látogatás után egy-két óra leteltével Szalay Imre és b. Mednyánszky Árpád urak által a leveleket eredetiben egy másolat átadása mellett bemutattam b. Majthényi Izidor és b. Uchritz Zsigmond uraknak, a­kik közül az utóbbi b. Majthényi Izidor urnak a levelek sa­játkezű voltát maga is bizonyította. A bemutatott és bemutatásra szánt okmányok közül néhányat itt közlök: Bécs, 30­10. I. Tisztelt igazgató úr! Tegnap még este olvastam új­ból a Grünbaum-féle szerződést — igazán oly kétségbeejtő situatióba hozhat bennünket a nyilvánosság előtt, hogy kü­lönösen mert most másfelé is forrás nyílik, mint ön tegnap mondá, egész erőből azon kell lennünk, hogy szomak­oztassék — „hogy felnevezett urak nem valóságos hajlammal vannak irányukba, kitűnik azon körülményből, hogy a Singerrel tartott értekezlet óta már két hétnél több folyt le, s még leg­alább tudtommal semmi közlekedés sem történt; kérem fon­tolja meg jól mind a­mit itt mondtam — s meg vagyok győ­ződve, hogy önérzete is arra készteti, hogy minden erejét oda fordítaná, hogy a szerződés visszakerüljön, még ha áldo­zattal is; kérem visszatérésemig lehetőleg biztosan a dolgot részletesen stipulálni — bizonyára direkte Grünbaummal kel­lene ezt tenni, mert legalább múltkori tanácskozásból gyaní­tom, hogy Singernek teljhatalmú megbízása nincs. Újból kérve egész figyelmét az ügyre fordítani, vagyok tisztelője gr. Festetics Pál sk. II. Tisztelt igazgató úr! Holnapi vasúttal mint gyors­­szállítmányt küldöm a két 500 frtos és négy 100 frtos zá­logleveleket tartalmazó könyveket; kérem értesítsen azonnal, Galgóczy úrnál feljegyzett naptár szerint, megérkeztekről, valamint a Singer Grünbaum ügyről, felette komoly s meg­vallom, aggasztó rám nézve, a kölcsön üzletekről is kérek jelentést — bárhogy is dőljön el a kérdés, aug. 31-e óta már felette sok idő veszett el: e kérvények tárgyalásánál ismételve kérem az urakat lelkiismeretes pontos beható tár­gyalásra, napról napra határozottabban sejtem, hogy mind­azon kötelezettségeknek nem fogunk eleget tehetni é s hová fog az vezetni? Jó útra ugyan nem? Kérek minél előbb vá­laszt. Tisztelője Gr. Festetics Pál s. k. III. A következő levél eredetije a bíróság ke­zében van: Végh Ignácz igazgató úrnak! A kisbirtokosok földhi­telintézetének általam ismert deroute viszonyainál fogva meg­hatalmazom önt, a­míg az új intézet életbe lépend, a fenn­álló intézet vagyoni hiányainak eltakarására minden erőfeszí­téssel törekedni és minden erre c­élzó üzleti és könyve­lési műveleteket eszközölni, végre a jelen intézet fentartása érdekében zálogleveleket jelzálogi fedezet nélkül is anticipa­­tive kibocsátani és névstámpigliámmal ellátva forgalomba hozni. Mindezen önnek adott rendeleteimért az ön igazolá­­sására a személyes felelősséget magamra vállalom. Felkérem és becsületszavára elvárom, hogy szíves lesz jelen rendelkezé­seimet szigorú titokban megőrizni. Végül megjegyzem, hogy fenti mivelezeket az igazgató testület befolyása nélkül az alapszabályok ellenére is eszközölje. Gr. Festetics Pál stb Jegyzőkönyvi kivonat az 1879. évi november hó 13-ik napján tartott igazgatósági ülésről. Jelenlevők: Gróf Feste­tics Pál elnöklete alatt következő igazgatósági tagok: Voln­­hoffer Gyula, Koltay Jakab, Simonyi Béla, Sebestyén József, Tolnafy Ferencz, Várady Gábor, Tisza László és Végh Ig­nácz, utóbb nevezett úgy is mint igazgató és jegyzőkönyvve­zető, továbbá Plussich Frigyes és Nagy György felügyelő bi­zottsági tagok; végre Szervánszky Sándor intézeti ügyvéd és jogtanácsos stb. stb. Elnöklő gróf Festetics Pál kijelenti, mi­szerint ő saját hitelére veendi fel a jelzálogos kölcsönüzletek kielégítésére szükséges pénzösszegeket és azokat az intézet­nek a jelzálogos adósok — a záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló — kötelezvényeinek nála biztosi­tékképein letétele mellett — mit ezennel elhatároztatni kér — rendel­kezésére bocsátandja. Az igazgatóság az utóbbi által kívánt nála való zá­logképi letételét a megnevezett kötelezvényeknek — elhatá­rozza. Elnöklő gróf Festetich Pál felkéri az igazgatót, hogy a jelzálogos kölcsönök kielégítésére való pénzszükségletnek akár az ő (az elnök) személyes hitelére, akár pedig a nél­kül leendő megszerzése iránt a belátása szerinti lépéseket megtegye, illetőleg erre nézve pénzforrásokról gondoskodjék. Mely kérelemhez az igazgatóság is hozzájárul. — El­nöklő indítványa folytán a jelzálogos kölcsönügyek tárgya­lása egy az igazgató és jogtanácsoson kívül Volnhoffer Gyula, Koltay Jakab és Sebestyén József igazgatósági tagokból álló szűkebb kölcsönügyi igazgatóság által határoztatik a nagyobb gyorsaság tekintetéből eszközöltetni. Haber Herman 3513. sz. a. ajánlata, az intézet rege­­nálása és emelése tárgyában. Miután az intézet jelen viszonyai közepett, mig t. i. vagyoni helyzete teljesen rendbe nem hozatott, ily kombiná­­cziókba bocsátkozni nehézségbe ütközik, érdemlegesen fon­tolóra nem vétethetik, — miről ő az igazgató által ezen in­dokolás nélkül értesítendő. — Hitelesittetett az igazgatóság 1879. évi november hó 15. napján tartott ülésében. — Végh Ignácz s. k. A közölt iratok daczára tegnap 8-án este, b. Üch­­tritz Zsigmond és Beniczky Gábor urak jelentek meg szerkesztőségünkben és előttem egy b. Majthényi Izi­dor úr által, a­kit én ez ügyet előzőleg soha sem lát­tam, vele semmi dologban nem érintkeztem, hozzájuk intézett és személyemet sértő levelet olvastak fel. E levéllel szemben kötelességemnek ismertem figyelmeztetni K. Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gá­bor urakat, hogy a czikkeket nem én írtam, s így a le­vélben foglalt sértés jogszerűen nem engem illet, az eljárásból tehát azt kell ítélnem, hogy egyenest szemé­lyemet tették ki a támadás czélpontjául. B. Üchtritz Zsigmond ur ezt nem is tagadta. Ily körülmények kö­zött arra kértem fel a megjelent urakat, hogy írásban is közöljék velem másolatban b. Majthényi Izidor ur sértő levelét. Ez ma reggel meg is történt, s a levél, melyet elküldtek, így hangzik: „Báró Uchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor urakhoz. Miután a Verhovay Gyula ur részéről és gróf Festetich Pál személyére vonatkozó adatok nem győztek meg arról, hogy Verhovay ur a­lapjában tett aljas támadásokra bármiképen fel lett volna jogosítva, felkérlek benneteket Verhovay úr előtt kijelenteni, miszerint kifakadásait legundokabb nemű rágalmaknak, őt magát pedig rosz lelkű, jellemtelen rágalma­zónak tekintem. Ha Verhovay urban lenne még elég becsület­érzés arra, hogy ezen kijelentésemért személyes elégtételt kö­vetel, kérlek ügyemet és személyemet képviselni. Budapest, január 8-án 1880. Báró Majthényi Izidor. Az eredetivel meg­egyezik. Üchtritz Zsigmond sk. Beniczky Gábor sk. E levél vétele után Komjáthy Béla és b. Med­nyánszky Árpád urakat bíztam meg, hogy a fennforgó ügyben, b. Majthányi Izidor úrral szemközt képviseljenek. Megbizottaim fölkeresték b. Majthényi Izidor urat és előtte kijelentették: „tekintve, hogy gr. Festetich Pál ur a megtáma­dásért se a czikkek íróitól, se tőlem elégtételt nem kért, harmadik személy ügyébe avatkozni senki sem jogosult; tekintve, hogy b. Majthényi Izidor ur személye és gr. Festetich Pál ur személye között semmi jogszerű összefüggés nincs; tekintve, hogy a felmutatott okmányok a gróf Festetich elleni támadásokat feltétlenül igazolták. Mint a fenebbi közleményből kitűnik, Verhovaynak Majthényival a párbaj előtt semmi érintkezése, semmi baja sem volt. Festetich ellen az illető czikkeket nem Verhovay irta, s az illető czikkírók készek voltak elég­tételt adni. Továbbá Festetichről volt szó s nem Maj­­thényiről, s mégis Verhovay és Majthényi közt került párbajra a dolog. E körülmény s azzal kapcsolatos szállongó hírek, arra bírták a budapesti lapszerkesz­tőket s hírlapírókat, hogy a sajtó szabadsága s függet­lensége ellen intézett merénylet ellen tiltakozzanak. Az este 5 órakor a Pesti Napló szerkesztőségében a hír­lapíróknak népes tanácskozmánya volt, melynek ered­ménye a következő „nyilatkozat“ lett: A felirott lapok szerkesztői a maguk és mun­katársaik nevében óvást tesznek azon eljárás ellen, melyet báró Majthényi Izidor ur és segédei báró Üchtritz Zsigmond és B­e­ni­cz­k­y Gábor urak Verhovay Gyula ur ellen követtek. Ez el­járást a lovagiasság szabályaiból szükségkép kifo­lyónak nem tekinthetik és egyenesen a sajtó szó­lásszabadsága ellen intézett jogtalan támadásnak nyilvánítják, s kijelentik, hogy ilynemű erőszakos fellépések által magukat hirlapírói jogaik és kö­telességeik gyakorlatában korlátoztatni nem engedik. („A Magyar állam“ kivételével az összes buda­pesti magyar és német politikai, szépirodalmi és társadalmi lapok szerkesztői alá vannak írva.) * A párbaj szomorú kimenetelének hire villámgyor­sasággal terjedt szét a fővárosban s mindenütt nagy sensatiót keltett. Majthényi Izidor báró a nemzeti ka­szinó legkitűnőbb széllövője, röptiben lelövi a galambot, galamblövészeteken mindig ő nyerte a dijakat s ügyes­ségével nagy feltűnést keltett. A kaszinó jól válasz­totta meg emberét. A közönség körében ép azért so­kan nem értik, hogy miként engedhették meg Verho­vay segédei, hogy pisztolyra menjen a párbaj. Valamint vivómesterrel nem lehet kardpárbajt, vívni, úgy nem tekintve, hogy a b. Majthényi Izidor ur által ala­pul fölvett közleményt én nem írtam, sőt íróit megne­veztem és azok magukat gróf Festetich Pál úrral, de csakis ő vele szemben, elégtételadásra készeknek nyilatkoztatták“. b. Majthényi Izidor úr ellenem való föllépése nemcsak nem jogosult, de a lovagiasság elfogadott szabályaival is ellentétben áll, ugyanazért ezen kité­teléért: „felkérlek Verhovay úr előtt kijelenteni, miszerint kifakadásait legundokabb rágalmaknak, őt magát pedig rosz lelkű rágalmazónak tekintem, elégtételt tőle nem kérek, hanem a pártatlan közvéleményt hivom fel bíróul, vájjon azon adatok és előzmények alapján jogosítva volt-e ”. Majthényi Izidor úr engem rágalma­­zóan nyilvánítani. Egyúttal fentartom a jogot, a sajtó függetlensége érdekében, hogy a történteket nyilvá­nosságra hozzam. A b. Majthényi úr levelében azonban becsület­érzésem ellen is van támadás intézve. E sértésért, mint különálló sértésért elégtételt kértem. Nem azért ugyan, mintha arra a fenforgott körülmények közt a lovagi­asság szabályai szerint kötelezve volnék, mert alaptalan, jogtalan sértésnek megfigyelése alól mindenki fel van mentve, hanem kizárólag és csak most is és csak kivé­telesen annak igazolása végett, hogy hivatásomban ma­gamat terrorizáltatni még ily fellépés által se engedem. A párbaj szombaton megtörtént. Déli 12 órakor volt a találkozás a lóversenytéren. Mind a két fél pontosan megjelent a kitűzött helyen. Báró Majthényi Izidor segédei voltak, báró Üchtritz Zsigmond és Beniczky Gábor, a Verho­vay Gyuláés báró Mednyánszky Árpád és Kom­játhy Béla orsz. képviselők. A párbaj pisztolyra ment. Huszonöt, lépés volt a távolság, tizenöt lépésnyi karriere-körrel. Minden félnek szabadságában volt öt lépést előre menni. Csak Majthényi élt e jogával, Verhovay helyén maradt. Az ellenfelek csak felső öltönyeiket vetették le. Czélzásra egy egész percz volt engedve. Ötvenn másodpercz letelt, a­nélkül, hogy bármelyik fél is lett volna. Ekkor jelen­ték a segédek, hogy már csak tíz másodpercz van hátra. Az ellenfelek erre fölemelték pisztolyaikat s czélba vették egymást. Csaknem egyszerre dördült el a két lövés, a Verhovayé mindazonáltal tán egy har­madrész másodperczc­el előbb. A lövés után mind a két fél állva maradt s a se­gédek már abban a hitben voltak, hogy mind a kettő sérületlen. Verhovay még két lépést tett a segédei felé, de akkor megállt. Intett segédeinek, hogy közeledje­nek. B. Mednyánszky Árpád, (a ki végzett orvos) és dr. Csillag Zsigmond orvos odasiettek s karjaik közé fog­ták s ekkor Verhovay jobb kezével felső bal melle felé kapott, mutatva, hogy ott megsérült. Rögtön leszedték ruháit, de a sebet, melyen a golyó befúródott, megle­petésükre nem a bal, hanem a jobb mell fölött találták, a kulcscsont körül. A seb erősen vérzett, mire bekö­tözték s Verhovayt kocsiba emelve, szállására vitték. Az orvosok, dr. Csillag és dr. Farkas, nem tudták megtalálni a golyót, mely a kulcscsontról lesikolván, is­meretlen irányt vett. Délután 4 óra táján megérkezett dr. Lumniczer is, a beteget gondos vizsgálat alá vette, s állapotát veszélyesnek jelentő ugyan, de nem remény­telennek. A golyó kivételére szerinte ez alkalommal gondolni sem lehetett, mivel a nagy vérvesztés az újabb vérzés előidézését, — melylyel a golyó fölkeresése és kiemelése járna, — nem javulja. A golyó csak néhány nap múlva lesz kivehető. Midőn e sorokat írjuk, d. u. 5 óra, a betegnél még nem állt be a sebláz.

Next