Székesfehérvár és Vidéke, 1881 (9. évfolyam, 29. szám)

1881-04-09 / 29. szám

Szombat, 1881. április 9. IX-ik évfolyam. 29. szám. Megjelenik hetenkint kétszer: té* * minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, bognár utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Weisz nádorutczai dohánytőzsdéjében, Rotter kaszárnyautczai kereskedésében, Pfinn iskola utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szervkesztőségben kaphatók. Társadalmi, közmívelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrinc, könyvkereskedésében és Számmer Imre könyvnyomdájában, Vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Előfizetési árait: ^1 Egész évre................................8 frt — kr. Fél évre.....................................4 frt — kr. Negyed évre...........................2 frt — kr. A „Nyílttériben egy Bor 80 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogad Néhány szó a nőnevelésről. Sokan és sokat írtak már a mai nőnevelés mellett és mai nőnevelés ellen. Részben és bizonyos tekintetben mindegyiknek igaza van. Az bizonyos, hogy jelenleg több súlyt fektetnek a nőnevelésre, mint régente; de azért nem kell gondolni, hogy tán ezelőtt a nők nevelése egészen el lett volna hanyagolva. Csakhogy ezelőtt nem a reális ismereteket igyekeztek a nőkkel elsajátíttatni, hanem inkább classical műveltségre törekedtek. A régi művelt nők tudtak latinul, görögül, jeles zenészek, festők voltak ; de vajmi ritkán hallani, hogy ő vagy ama nő minden oldalú műveltséggel birt volna. így, hogy csak néhány példát mondjak, felemlítem Rattintha írónőt a 10-dik századból, ki a gandersheimi zárdában élt, latin nyelven munkálkodott. Vagy tekintsük a nők nevelését a 15. és 16-dik században. A nők leginkább zárdákban képeztettek ki, s mit tanultak ott, talán az életben szükséges ismereteket: számolás, földrajz, történet, temészettudományok? Igen, taníttattak ezek is, csakhogy igen szűk keretben, annál több tért foglalt el ez intézetekben a vallás, a különféle nyelvek, a művészetek stb. — Ez időben élt a Veszprém-völgyi zárdában Margit, IV. Béla király lánya. A 17. században tüzetesebben kezdtek foglalkozni a nőneveléssel. Feneion Ferencz, XIV. Lajos franczia király udvari papja mondá: „A nő az, aki megszenteli vagy átokká teszi a családi életet.“ E férfiú jeles képzettségénél és életbelátásánál fogva, csakhamar észrevette a nőnevelés hátramaradottságát. — Ekkor írta munkáját a lány nevelésről, („De l’education des files“) e művében kifejti, miként kell a nőt nevelni, hogy jó háziasszony és jó anya lehessen. A 18. században lépett fel Rousseau János Jakab „Emil, vagy a nevelésről.“ czímű művével, melynek 5-dik könyve szintén a lánynevelésről szól. A lánynevelést illetőleg helyes elveket állít fel, csakhogy Rousseau idealista lévén, e tekintetben is túlságba hajtotta elveit. A 19. században már igen sokat munkálkodtak és munkálkodnak, a női nevelés fontosságát szem előtt tartva a nőnevelés terén, csakhogy sajnos, még eddig daczára többek nemes buzgalmának, nem érték el a kitűzött czélt. Nem azért tanul a nő, nem azért tesz sokoldalú műveltségre szert, hogy a szerzett ismereteket haszon nélkül elveszni hagyja, vagy hogy hiúságát táplálván, tudományával kérkedjék, hogy hiú dicsőség után törekedjék. Oh korántsem ez a nő életfeladata. Mert amely nő ezt tűzi ki életczéljául, az mondjon le arról, hogy valaha asszony legyen, hogy valaha gyermekek anyának szállítsák. Az ily nő nem való házi nőnek, nem való anyának. Hanem igen is tanuljon és tudjon a nő azért, mert a leendő háziasszonynak és anyának arra szüksége van. Ugyancsak ezért felesleges a nőnek oly ismereteket előtárni, melyek hivatásán felül állanak. Kísérjük csak figyelemmel a mai nőnevelő intézeteket, vagy csak egyeseket is, kik nőt nevelnek. Mit tapasztalunk ? Hogy a lányt tanítják zongorázni, francziául, angolul, rajzolni, festeni, tánczolni, különféle kézimunkákra, de nem tanítják meg a mindennap előforduló dolgokra, amire pedig a jó házinőnek legnagyobb szüksége van. Sajátítsa el a nő a most említett dolgokat, mert hisz tagadatlan, hogy a mai világ megkívánja tőle hogy a társaságot zongorajátékkal mulattassa, hogy tudjon francziául, angolul társalogni, hogy tudjon egyetmást rajzolni, festeni; de végre is ne ez legyen az egyedüli, mi után törekszik. Tanuljon a nő számolni; ismerje a mértani törvényeket legalább annyira, amennyire egy művelt nőnek arra szüksége van; ne legyenek előtte ismeretlenek a természettudományok főbb törvényei, tanulmányozza a történelmet, ismerje a földet és főként ismerje hazáját, mert az a legsajnosabb, mikor a magát „magyarénak mondó nő nem tud hazájáról semmit, de éppen semmit. Avagy nem a ferde nevelésen alapszik-e azon szerencsétlen szokás, hogy azon czím alatt — hogy néhány krajczárnyi jótékonyságot — erőltetnek össze — ezereket, és ezereket pazarolnak el, mely 9/10-ed részben külföldre vándorol. Az ilyen cselekedet nem okos és nem jó cselekedet. Lehetne ugyan az említett dolgokról igen bőven beszélni, de annak nem itt a helye, hol csak azt akartam feltüntetni, hogy daczára a 19. század előhaladottságának, a nőnevelés még mindig kezdetleges állapotban van. A forrásra nem bukkanó szarvas végre vizet találva mohón esik a hűsítő italnak; a nap hevétől kiszáradt föld az első esőcsöppet mámoros sietséggel nyeli el, a napot rég nem látott virág az első sugár csókjára keblét tárja fel illatával. Ily boldog volt a viszontlátásban a sorstól meglátogatott család , bennök a múlt és jelen ölelkezék tele fenséggel, tele bánattal vegyes örömmel, a hosszú évek fájó emlékei, reményei, a jelen fölülmúlhatatlan boldogsága fölött beszélgettek, midőn belépett a család körébe gróf Dömefalvy Kálmán, ki a váratlan találkozásról már értesült. „Hiszen mi már többször találkoztunk — szólt kedélyesen mosolyogva a gróf — itt Marseillesben két hó óta uraim.“ — Igaz, méltóságod — feleltek a bujdosók egyszerre — s irányunkban tanúsított figyelmének okát sohasem tudtuk magunknak megfejteni; különben fogadja előre is örök mély hálánkat ezen ártatlanul büntetett és szenvedett család iránti kegyelmes pártfogásáért. „Bagatell, hagyják azt uraim — vágott közbe Dömefalvy — beszéljünk inkább a múltakról először“ — s kezdé fejtegetni terveit, tetteit. ő kutatott mindenfelé a nagyvilágban a bujdosók után, fényképeiket beszerezte, mozgásba hozott minden eszközt, csakhogy nyomukra találjon. Dombszöghy és Kendefy Müllner név alatt levelet írtak kérdezősködve családaikról de a kabinet noi jól teljesítette kötelességét, lefoglalta a leveleket, s csak olyanokat adott ki előleges vizsgálat után, melyeknek czimzettjei vagy elhaltak, vagy ismeretlen helyre költöztek, vagy gyanútlan tartalmuk volt, így a szegény család azokból egy betűt sem látott. Egyetlen levelök menekült ki a vizsgálat alól, átkozott roszul írva, tele hibával, minőt képzetlen emberek irnak, egészen ártatlan irályban kérdezősködve, vájjon hogyan van az én Erzsém és Ilonám, kell-e nekik egy kis pénz, vagy segítség; a levél Dombszeghyék szomszédjának, egy becsületes asztalosnak volt ezi-Neveljük a nőt úgy, amint kell, akkor fogja tudni azt, amit kell, és akkor úgy is fog későbbi életében tenni, amint kell. Az egyleti tereferezés mellett ne feledje el a házinő kötelmeit, mert hasztalan akkor jótékonysági működése, ha otthon a családot boldogtalanná vagy eladósodottá tette. S igy majd nem lesz annyi panasz a nőkre, mint a mennyi jelenleg van; a melynek pedig egyedüli oka az, hogy a nőt az életnek félig-meddig nevelik. Innét van az, hogy éppen a komoly lelkületű, művelt szellemű, takarékos és vagyonnal bíró férfiak maradnak többnyire nőtlenül, mert a mai zárdában nevelt leányban nem találják meg sem a nőt, sem a munkássággal bíró és szigorú erkölcsökkel felruházott élettársat. Az ilyen zárdás dologtalanság és puezoskodásra ösztönző nevelés vagy félműveltség mellett természetes, hogy nem lehet észszerű dolgokat és jó eredményt nyerni, s nem lehet csodálkozni, hogy a házasságok napról-napra ritkábbak lesznek. A jó anyák és házias nők a ritkaságok közé tartoznak, ami a nemzeti létszám apadásából is kitűnik. x y. Első magyar általános biztosítótársaság. tatnak : Budapesten: Goldberger A., Szervitatér 3. sz. Rajnai Vilmos, Molnár-utcza. — Továbbá : Bécs : Hasenstein és Vogel, Taborstr. Schalek Henriknél, Bécs. Rotter és Társánál Bécs. — Az országos hirdetési irodában Budapest. — Székesfehérvárott a lap szerkesztősé- igében és Klökner Péter könyvkereskedésében. I Hirdetések jutányosan számíttatnak. f életbe léptetett és csak is általa életbe léptethetett módját t. i. az első ingyen évvel összekötött 6 évi biztosítást nagy rokonszenvvel fogadta, elannyira, hogy a csupán ezen 6 éves biztosítások után a múlt évben eredményezett díjbevétel 2.497,022 frt és 14 krra emelkedett. Ez összeg, valamint az 1879-dik évben szerzett dijváltók minden megterhelés és levonás nélkül a következő évek javára esik. Minthogy azonban ezen kockázatok után az első évben készpénzdíj-fizetés nem teljesíttetik az ezen kockázatok fedezésére a múlt évi közgyűlés intézkedése értelmében az ezen czélra visszatartott 586,835 frt 57 krnyi összegből a díjváltók összege egyhetedének megfelelő részt vettetett igénybe a jelen zárszámla javára. Csak egy hetedrész pedig azon okból, hogy ezen 6 éves biztosításoknak a hetedik üzletévére is kiterjedő kockázat részéért annak idejében a megfelelő fedezet meglegyen. A tűz-, jég- és szállítmány üzleti készpénz-díjbevétel : 4,775,634 frt 70 krt tett. E bevétel 1879-dik évben 4,720,315 frt 45 kr volt, e szerint emelkedés 55,319 frt 25 kr, mely összeg azonban, ha az első ingyen éves biztosítások azok lényegének megfelelőleg egy hatodrészét számba vennék, vagy 500,000 frt díjtöbbletre emelkednék. Hasonló emelkedésre találunk az életbiztosítási üzletágban a múlt évben szerzett tőkebiztosítás a 15.600,000 frtot jóval meghaladván, úgy, hogy a törlés és esedékessé vált biztosítások levonása után 1880. év végével az érvényben álló biztosítási összeg 41 804,445 frt 21 krra emelkedett. így emelkedett az életosztályban a díjtartalék is, mely 1879-ik év végével kimutatott 6.133,922 frt 28 krról 7.228,749 frt 55 krra növekedett. Ez osztálynak 231,311 frt 23 krt tevő nyereménye annál tetemesebbnek mondható minthogy ez üzletág összes szerzési költsége a lefolyt év terhére íratott és nem osztatott fel a következő évekre, mely eljárását az első magyar biztosítótársaságnak a legszilárdabb társaságok közül is vajmi kevesen követik. Az igazgatósági jelentésnek a vagyon elhelyezésre vonatkozó részéből az érdekelt felek a legnagyobb megnyugvással értesülhetnek a felől, hogy a társaság vagyonának értékpapirosokba fektetett és 9.266,977 frt 29 krt tevő emberbaráti kötelességet teljesítettem. Isten áldja meg kegyeteket és legyenek mindenkor a legboldogabbak“ felelte a gróf, s ezzel fölkelt és szívélyesen üdvözölve mindnyáj okát, láthatólag derült kedélylyel távozott. A család áldása kisérte a nemeskeblü grófot. „Csak az a homályos még előttem, hogy Kovács Gyuri sem föl nem kereste a mieinket, sem leveleimre nem válaszolt!“—töprenkedek a felfedezések után Kendefy — vele valaminek történnie kellett.“ TÁRCZA, Nem tudtam én . . . Nem tudtam én, hogy ajkad méze Megmérgezi a lelkemet, Hogy csöndes, édes boldogságom Örökre sírba temeted. Azt sem tudom, hogy esküvésed, Ölelésed játék lehet------E játék ölte meg legédesbb kincsem, első szerelmemet. Által karoltál édes kéjjel, Én csókolám szép homlokod. S mig összeforrott ajkunk egygyé, Elaltatánk a bánatot. Izzó fejem öledbe rejtem S hallgattam esküvésedet,------Azt súgtad, hogy oly hőn szeretsz te Soh’sem szeretett úgy szived. Oly édes volt az én szerelmem, Boldogságom hittem, örök, És múlt az idő perczről perezre És a hitem ketté törött. És elfeledtél, elfeledted Szegény szivem, szerelmemet-----Csak tudtam vön’ hogy ajkad méze Megmérgezi a lelkemet .... K. Ruffy Pál: Annyi szenvedés után. Elbeszélés. Irta: Török Ernő. (Vége.) Dombszöghy és Kendefy egy rövid negyedóra múlva már a „Páris“ szálloda előtt voltak, az ablakból Ilonka lobogtatá eléjök gyermekies örömmel kendőjét, a koros Dombszöghy a mennyire ereje birta, szaladt fel a lépcsőkön; a következő perczekben már egymás keblé nyugodott a szerető hitves pár és Ilonka, az angyali leány.... Lapunk mai számának hirdetései között találják fel tisztelt olvasóink e nagy tekintélyű társaság 1880-dik évi zárszámadását és mérlegeit A szilárd alapon nyugvó hazai intézetek barátai örömmel fogják azokat olvasni, s mi is örömmel és megelégedéssel emeljük ki azoknak több részét, melyek megczáfolhatlan számokkal tüntetik elő azon szilárd alapot, melyen ez első rangú hazai intézetünk nyugszik. Ugyanis míg e társaság a múlt évben, mely fennállása óta üzletére nézve a legmostohább volt 4.090,680 irtot és 44 krt fizetett ki kártérítések fejében, addig egyre emelkedő bevételei, teljesen befizetett alap- és tartaléktőkéi folytán 820,694 frt és 79 krnyi jövedelmet mutatott fel. Ez eredmény csak is az egyre növekvő bizodalom és azon körülménynek tulajdonítható, hogy a közönség a biztosításnak csak is az első magyar általános biztosítótársaság által mezve, aki tudva, hogy neki Francziaországban ismerősei nincsenek, az Örzsében és Ilonában a szerencsétlen Dombszeghynére és leányára vélt ismerni hosszas fejtörés után. Másnap Pordára küldötte a levelet gondolva, hogy bizonyára ezen családot érdekli a levél tartalma; a levél a gróf kezei közé jutott, de egyelőre hallgatott felőle nemes szándékában. A gróf itt már korábban a kiköltözötteknek mindenfelé, vájjon nem tudják-e Dombszeghy és Kendefy hollétét; minden oldalról egy és ugyanazon választ nyerte, nem hallanak semmit. Átvizsgáztatta a birodalom minden fegyintézetében letartóztatottak névsorát, nem találta a keresetteket; ebből meggyőződött, hogy elfogva nincsenek. Majd azon gondolat támadt agyában, vájjon nem végezték-e ki őket valahol? átkutatta az irattárakat, sehol semmi nyom; ekkor jött kezébe a fenti levél, itt kelle felvennie a nyomozás fonalát. Ekkor határozta magát el arra, hogy a levélíró Müllnert felkutatta és rendeleteket tett az elutazásra Marseillesbe a tengeri fürdő használásának ürügye alatt. Itt volt alkalma látni azóta a két Müllnert naponta ; az első pillanatra felismerte Dombszeghyt és Kendefyt a kezében levő arczképek után; rögtön irt haza, hogy Hondan ki gyengélkedett elutazásakor — édesanyjával rögtön keljen útra, amint egészsége engedi. Mindezen terveit mélyen magába zárta, nem akart a sújtott családban reményt ébreszteni, mely nem teljesülne be. A találkozás, a viszontlátás örömeit ő máskép rendezé, de ha a sors keresztülhuzás tervezetét, szivéből örvend, hogy feltalálnia sikerült és visszaadható öveiknek az elveszetteket. A gróf végezvén beszédét, egyik szebben, mint a másik köszöné a feledhetetlen kegyeséget és jó indulatot, mit irányukban tanúsított. „Én csak édes hazánknak tartoztam mindezzel, s * Néhány hét múlva a „Troulais & Comp.“ házból négy fogat robogott a „Páris“ szálloda felé, hol a szép számú fogatok közt megállapodtak, s a kocsikon érkezettek az első emeletbe siettek föl. A legtágasabb teremben középen a pamlagon ült gróf Dömefalvy Kálmán fiatal nejével, jobbra Dombszöghy Ilonka fehér uszályos selyemruhában, fehér fátyol futott alá fejéről, fejdiszét, a mennyasszonyi pompás koszorút és örömsugárzó arczát eltakarva, mellette ragyogó tekintetét menyasszonyán pihentetve állott ihletetten Kendefy Béla, a legboldogabb vőlegény. A grófi pár baloldalán Evelin foglalt helyet rózsaszínű gazdag öltözékben vőfélyével és odább a „Troulais & Comp.“ társerég tulajdonosai családjaikkal s több vendég. Az óra tizenkettőt vert; a gróf az asztalra helyezett iratot kezeibe véve Dombszöghyhez fordult és mondá: „No elérkezett a legszebb pillanat ! Visszaadtam önnek nejét és gyermekét, s vele élete boldogságát; most pedig ime ő felsége az uralkodó kegyelmet ad önnek s Kendefy urnak, visszaadatni rendeli elkobzott vagyonát, szabadságát és megsiratott hazáját. Uram — fordult a jelenlevő konzuli tisztviselőhöz — szíveskedjék emez okmányt felolvasni.“ A feolvasás után újra szólt a gróf: „Visszatérhetnek a mi édes hazánkba büntetlenül, boldogan; köszönöm az égnek, hogy e szerepet szánta nekem, hogy leróhatom legalább némileg legmélyebb tiszteletemet hazánk sokat szenvedett szabad- Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig.