Székesfehérvár és Vidéke, 1885 (13. évfolyam, 55-157. szám)
1885-06-30 / 78. szám
a) A posta-szaknál mint posta-főtiszti, tiszti, és gyakornoki tisztviselő. b) Pénztári szaknál, mint központi állampénztári és adóhivatali tisztviselő, köztörvényhatósági pénztárnok, alpénztárnok, ellenőr. c) Kezelési szaknál, dohány-árulási, raktári, lottó-igazgatósági hivatalnok, telekkönyvvezető. d) Vasutaknál, mint forgalmi gyakornok, felvételi vizsgálat nélkül léphet be, stb. Az intézet a nmlt. vallás- és közoktatásügyi-, valamint a földmivelés-, ipar- és keresk. minisztérium főfelügyelete alatt áll. Vezetése az alapító és fentartó székesfehérvári kereskedő-társulat kebeléből választott iskola-felügyelő bizotság kezébe van letéve, mely kiváló és tekintélyes kereskedőkből áll, mig az intézet közvetlen vezetése a keresk. társulat által megválasztott igazgatóra van bízva, ki a tanári kar közreműködése mellett a belső iskolai életet kormányozza. A miniszteriális tanterv értelmében feldolgozandó tananyag következőkép oszlik fel az egyes osztályokra: 15 Keresk.- és váltót., ipar- és csődt. — — 3 3 16 Nemzetgazdaság és pénzügytan — — 4 4 Összesen . . 25 28 30 83 C) Készültségek. 17 ; Szépírás. 18 Gyorsírás. A tanulók felvétele, tandíj, elhelyezés, bizonyítvány. A keresk. középiskola első osztályába felvétetnek : 1) oly tanulók, kik a gymnasium, reáliskola vagy polgári iskola 4-dik osztályát sikerrel bevégezték és ezt bizonyítványnyal kimutatják; 2) ily bizonyítvány hiányában oly tanulók, kik életök 14-ik évét betöltötték és a felvételi vizsgálatot, mely a középiskolák alsó 4 osztályának összes tananyagát felöleli, legalább is elégséges sikerrel kiállják. A II. és III-ik osztályba csak olyan tanuló vétetik fel, aki az előző osztályt ugyanezen intézeten, vagy vele egyenlő fokú szakiskolán sikerrel bevégezte, varry » ki megfelelő tom« a’ IIM osztály összes tananyagából sikeres felvételi vizsgálatot tesz. A felvételi vizsgálatért, melynek eredményéről osztályozott bizonyítvány nem adatik, előre lefizetendő 5 frt díj jár. A tandíj évi 60 frt és 4 egyenlő részletben fizetendő, u. m. szeptember 1-én, november 15-én, február 1-én és ápril 15-én. Beiratási díj 5 frt. Vidéki szülőknek fiuk elhelyezésénél az igazgatóság szívesen fog a tőle telhető legjobb tanácsosai szolgálni. A teljes ellátás havi díja városunkban az igények szerint különböző, de átlag 20—25 frtra tehető. A III-dik osztály befejeztével a tanulók a kiküldött kormánybiztosok jelenlétében érettségi vizsgálatot tesznek, és ennek eredményéről érettségi bizonyítványt nyernek. A beírás a jövő tanévre i. é. augusztus 29-én és 30-án történik, a felvételi vizsgálatok szeptember 1-én és 2-án tartatnak meg. Az előadások szeptember hó 3-án kezdődnek. Minden egyébre nézve az intézet igazgatója írásbeli megkeresésre is szívesen ad felvilágosítást. Székesfehérvár 1885. junius 29- én. Az iskola felügyelő-bizottság nevében: Dr. Szabady József, Wertheim S. L. a keresk. társulat titkára. a keresk. társulat elnöke. Faludi Miksa, Ifj. Felmayer István, a keresk. középiskola id. a keresk. társulat alelnöke, igazgatója. 9 Heti órák száma Tantárgyak 1.1 n.m. g § CO I_____ ■ osztályban A) Általánosak. 1 Magyar nyelv, irálytan és irodalom 3 3 3 9 2 Német nyelv, irálytan és irodalom 3 3 31 9 3 Franczia nyelv........................2 2.2 6 4 Angol nyelv (nem kötelező) . . I — — — — 5 Olasz nyelv (nem kötelező) . . — — —1 — 6 Földr., keresk. földr. és statisztika 2 2 — 1 4 7 Világtörténet, hazai történet . . 2 2 2 6 8 Mennyiségtan................................3 2 — 5 9 Vegytan........................................— 3 — 3 10 Természettan...............................— — 3 3 B) Szaktudományok. 11 Keresk. és politikai számtan . . 4 3 2, 9 12 Könyvviteltan s irodai munkálatok 2 3 31 8 13 Kereskedelem isme és levelezés 4 2 2 8 14 Áruisme, vegyi és mech.iparműtan— 3 3 1 16 Időközben a szemközt fekvő Siófok fölött tornyosulni kezdtek a fellegek és fenyegető villámok czikáztak a sötét szörnyetegekben. — Drága Amandám! Térjünk vissza, anyáink aggódni fognak, bizony még vihart érhetünk és bajunk lehet. Amanda vidáman felkaczagott, vonásai a bátorság kifejezését öltötték magukra: — És te félsz Emmácskám! És ! mutassuk meg, hogy mi bátor leányok vagyunk s nem félünk ettől a gyönyörű, de szeszélyes Balatontól. — Ne is féljenek a kisasszonykák, — téve hozzá a ladik kormányzója, az öreg János bácsi, — itt vagyok én, ha baj mutatkoznék, majd hamar visszaterelem e kis csolnakot. És csak lebegtek tovább a parttól, melytől mintegy negyedórányira lehettek, midőn egyszerre villámsebességgel elborult az ég fölöttük és meglepő gyorsasággal kezdett esni a zápor, miközben dörgött az ég és a villámok vadul czirkáztak az égbolton. A hullámok a hirtelen beköszöntött erős éjszaki széltől felkorbácsolva elnyeléssel fenyegették a kis ladikot! — Istenem ! mi lesz velünk ?! monda Emma . — Amanda is félni kezdett; az öreg hajós ugyancsak izzadt a munkában és minden erejét megfeszite, hogy a kis járművet a partra visszaterelje; hiába volt! Egy nagy hullám feldönte a csónakot és annak mindhárom utasa a zajongó hullámok közé borult. A hajós mindenekelőtt a ladikot igyekezett ismét elérni és visszafordítani, ez sikerült is neki, azután mint jó úszó és éber lélekjelenlétű ember a mentéshez fogott. Először is Emmát fogta ki a habokból és a csónakba tette, azután Amandát akarta megmenteni, de az eltűnt és nem volt látható a borzasztó viharban. E pillanatban érkezett egy kis yacht, melyen három úriember foglalt helyet; azok egyike hirtelen kiugrott a yachtból és úszni kezdett egy pont felé, társainak kiáltott, hogy kövessék. Emberünk kitűnően úszott, a yachton levők pompásan eveztek és sikerrel daczoltak a különben már csillapuló vészszel; az úszó úriember egyszerre csak átkarol egy, a hullámokkal kétségbeesve küzdő nőt és diadalmasan, arczán kimondhatatlan boldogság kifejezésével a yachtba emeli az édes terhet. Amanda meg volt mentve. Úgyszintén Emma is, kit az öreg halász, miután Amandát sokáig hiában kereste, csónakján a partra vitt, s aztán őt aggódó anyjához szállította. Emma átért, magánkívül volt, de orvosi segélylyel csakhamar magához tért. Eközben embereink Amandát szintén átadták a gyermekéért remegő anyának. * * * Az eset után harmadnapon a balatoni alsó sétányon egy magas, erőteljes, mintegy 30 éves, barna úriember sétál a Balaton partján levő sétányon Amandával. Emma mintegy öt lépésnyi távolban anyjával követi őket. — Uram! — szólt Amanda, remegő hangon és szemeiben a hála könyei csillogtak, — ön megmenté életemet és én Isten után mindenemet önnek köszönhetem! Legyen áldva nemes bátorságáért! Kisasszony! életem legboldogabb percze volt az az édes perez, melyen az isteni gondviselés önt megmentenem engedte. — Nemde ön ezután mindig jó lesz hozzám és szegény beteg anyámhoz, ki önt épp úgy mint én, sohasem fogja feledni. — Oh kisasszony! Bár tehetném, hogy mindig, de mindig körében maradhatnék, — Ki volna boldogabb, mint én ?! A föld legszebb, legnemesebb angyalának üdvözítő körében az örök üdvösség előszét kellene éreznem ... de a balvégzet e boldogságtól megfoszt; a szenvedélyt, mely szivemben ön iránt keletkezett s mely azzal fenyeget, hogy megöl, de szenvedélyt le kell küzdenem és kerülnöm önt, nehogy mindketten végtelenül boldogtalanok legyünk: Amanda, énnekem nem van! Egy sikoltás, mely a veléig hatolt ... és Amanda ájultan dőlt kisérőjének karjaiba. * Egerszegi Géza, somogy megyei földbirtokos, ugyanaz, ki Amandát megmentette, még az napon, midőn az előbb leírt jelenet történt, a legközelebbi hajóval elutazott Füredről. A „Veszprémi Független Hírlap“ augusztus 30-iki számában pedig egy megrendítő katasztrófáról létetett említés: Cséry Amanda a balatonfüredi női koszorú legdíszesebb virága öngyilkossá lett. A Balaton hullámaiba temette magát! . . . Megmentve és elveszve! Hej! igazán is: »Minek is van a szív s a szívben szerelem ? !* Naszluhácz Ödön. HATÓSÁGI ÉLET. Fejérmegye alispánjától mint a köz. vál. elnökétől. 114/885. év. A központi választmány t. tagjainak! Az 1886. évben szavazattal biró országgyűlési képviselő választók ideiglenes névjegyzéke elkészülvén a további teendők eszközlése végett folyó évi július hó 3-án délelőtt 10 órakor a megyeház nagytermében központi választmányi ülés fog tartatni, melyre a választmány 1. tagjait meghívni szerencsém van. Székesfejérvárott, 1885. évi junius hó 27-én. Elnöki megbízásból: Szűts Arthur, Fejérmegye főjegyzője, a központi választmány jegyzője. FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE. Küszöbön az uj évnegyed. Azon szives pártolás, melyben az igen tisztelt közönség lapunkat részesíti, kötelességünkké teszi, hogy lapunk a jövőben is, mint a múltban teljesen független irányú legyen, s polgártársaink jogaira felügyeljen. Illetlen eljárásnak tartanók, hogy lapunkat gyermekes öndicséret, pénzszomjra mutató plakátírozás által bárkire is ráerőszakoljuk, lovagiatlanságot tanúsítanánk, ha mások rovására kétkedőleg hirdetnék azok neveit, kik lapunkat szellemileg támogatják, mindeme fogásokat mellőzve azt ígérjük, hogy jövőben is az leen a törekvésünk, hogy igen tisztelt előfizetőink megelégedését, s ebből folyólag szíves pártolását kiérdemelni továbbra is szerencsések lehessünk. Kérjük az előfizetések megújítását, s az előfizetési díj beküldését. Lapunk ára nem változik. Az előfizetési díj : Egész évre.......................8 frt. Fél évre....................... . 4 frt. Negyed évre........................2 frt. Székesfehérvárott, 1885. junius 26. A „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztősége s kiadóhivatala, Bognár utcza 1. szám VÁROSI és VIDÉKI HÍREK. Junius 30. 1885. — Az előfizetések mielőbbi szives megújítását, a hátralékok beküldését, valamint lapunk terjesztését tisztelettel kérjük. — A megyei pénztárnok Fortwingler Ferencz julius hó 1-én szabadságra távozik, helyette a pénztári teendőket Salamon Alajos könyvvelő végzi. — Vidéki cséplőgép-tulajdonosok a buda-pesti állami közép-ipartanoda igazgatóságaitól dijtalanul nyerhetnek gyakorlott s gép- kezelői tanfolyamot végzett mozdonyvezetőket, kik mesterségekre nézve géplakatosok, kazán- és gépkovácsok. Levelek Moore Mihály intézeti titkárhoz intézendők s határozottan megirandók a fizetési feltételek és a cséplési idő tartama. (Budapest VIII. ker. Bodzafa-utcza 28. szám.) — Ajánlkozás. Egy 19 éves egészséges testalkatú ifjú — ki 6 gymnasiális osztályt jó sikerrel végzett s mint segédjegyző két év óta működik — óhajt e minőségben szerény feltételek mellett alkalmazást nyerni. Bővebb értesitést kiadó hivatalunk ad. — Zárünnepély. A székesfehérvári főreáliskola f. hó 30-án tartotta egy évi fáradságos munkálkodásának befejezésére zárünnepélyét. Az Aujezdszky tanár vezetése alatt álló énekkar kezdte meg az ünnepélyt a „Hymnusz“ előadása által. Majd a Bernreiter zenetanár igazgatása alatt működő zenekar váltotta fel az éneket. Az ének és zene kellemes hatású hangjai után Valkovszky Miklós, főreáliskolai igazgató emelt szót. Magvas beszéde különösen a tanulók erkölcsi állapotára terjeszkedett ki. Majd Balog János VII. o. t. hangoztatta Berzsenyinek „A magyarokhoz“ czimü erőteljes ódáját. Utána Grünhut Móricz VII. o. t. német költeményt szavalt el. Rosenthal József V. o. t. francziául szavalt. A szavalatok után újból Valkovszky igazgató beszélt s az intézet ez évi anyagi állapotáról adott kimeritő felvilágosítást, egyszersmind a szorgalmas tanulók között érdemeik jutalmazására ajándékot osztott ki. Az ünnepélyt a zenekar érzésteljes előadása zárta be. X. A tabajdi segélyző-egylet közgyűlése f. hó 28-kán tartatott meg a részvényesek tömeges jelenléte mellett. A gyűlés zajos lefolyású volt, mert sokan voltak, kik az egyletből kilépni akartak, hogy igy a nemesczélű egyesület további fennállását megakadályozzák; később azonban, belátván az intézet jótékony irányát, kilépésüket visszavonták. — Megválasztottak a következők: elnök: Mészöly Pál; ref. lelkész; igazgatók: Fehérváry János, Bori Bálint; felügyelők: Schwarz Lipót, Gulyás József, Mahrer Adolf; titkár: Lampl Lipót; pénztáros: Marosi Péter. Óriási zivatar dühöngött e hó 28-án délután Lovasberényben és környékén, mint lapunknak írják, úgy hogy a határban erős fákat is széttördelt. — Lovasberényben csak csövet jelentkezett, mely a KURunczára, és burgonyára nézve igen jó hatású volt; de Nadapon, Velenczén és Sukorón a jéggel kevert eső különösen a szőlőkben tetemes kárt okozott. — A helybeli főgymnásium zárünnepélye. A legutóbbi két évtizedben az iskolák alapítása és berendezése körül czélszerű intézkedések történtek. Az iskolák majd mindegyike dicséretes buzgalommá oldja meg feladatát, s fáradhatlanul tör azon eszményi czél felé, hogy az ifjúságot a tudományok fáradtságos, de gyümölcsöző mezejére biztosan elvezérelje. A székesfehérvári cistercita rendi főgimnázium is érzi hivatásának nemességét, és ettől áthatva mindent elkövet, hogy czéljának megfeleljen. Méltán sorozza tehát mindenki a magyarországi első rendű középiskolák sorába. Hosszas, életerős működésének ez évi munkálkodását is a f. hó 29-kén tartott zárünnepélylyel koszorúzta meg. A nap mindig magasabbra emelkedve ragyogtatva sugarait, vakító fényt árasztva a remekmívű díszteremre, mely alig volt képes befogadni a nagyszámú helybeli és vidékiekből álló díszes vendégkoszorút. Itt-ott még csevegő csoportok láthatók , még mindig hullámzanak a kérdések és feleletek. De az imént derült arczok egyszerre mintegy varázsütésre komolyakká válnak. A dr. Vass Bertalan, főgimnáziumi lelkes, buzgó tanár vezetése alatt álló összes főgimnáziumi ifjúság a »Hymnust“ adta elő, hullámzatosan, lélekkel. Midőn e helyhez jutott: »megbünhődte már e nép a multat s jövendőt,“ szűnni nem akaró »éljen“ és sűrü taps fejezte ki a jelenvoltak teljes megelégedését. Kevés vártásva a zenekar játszott egyveleget a »Troubadour» czimű dalműből Bardon József zenetanár vezetése alatt az igazi érzés húrjait pendítve meg. Az ének és zene lélekemelő hangjai után Szauer Károly, VIII. o. t. tartotta a búcsúbeszédet, melyben a mély érzés forró szavakban nyert kifejezést. A szónok kiemeli azon fájdalmat, melyet érez, midőn búcsút kell vennie szeretett pályatársaitól, szívből köszöni meg az érdemekben megőszült igazgatónak, a nemes tanári karnak azon buzgó fáradozását és szeretetét, melylyel az ifjúságnál az atya helyét pótolja; lelkes éljenzés között lépett le a szószékről. Azután újólag az énekkar gyönyörködtette a hallgatóságot Becker »Reggeli dalának“ előadásával, összekötve Beethoven »Mignonjával.“ Az egész előadáson az énektanár Vass Bertalan tapintatos, ügyes vezetése volt érezhető. Az ének dallama és szövege méltán ragadta el a közönséget. »Édes titok, talp alá való csárdás váltotta fel az éneket. Az igazi magyar dal mély érzését szebben alig lehetett volna tolmácsolni. A zene okozta általános jó kedv s derültség közepette ngos Gerlach Benjamin, igazgató lépett a szószékre és az ifjúsághoz intézte erkölcsi beszédét. A rövid, de magvas, tartalmas beszédet ugyancsak az igazgató által eszközlött ajándékosztás követte. E tett szintén tanúsítja, hogy a főgimnázium igazgatója mindenképen iparkodik a szorgalmat fokozni, s hogy az érdemet jutalmazni is tudja. Utána egészen meglepte a hallgatóságot, midőn az ének és zenekar a »Lohengrinből* vett »Nászkart* a legtisztább összhanggal adta elő. Az ünnepély vége felé közeledését a Batthyáni induló jelezte. Végül az ünnepélyt az összes gimnáziumi ifjúság által előadott »Szózat* hazafias hangjai fejezték be. — Az intelligencziának jelenvolt tagjai közül sebbtében csak a következőket tudtuk öszszeirni: Zichy N. János gróf, Pacor Kálmán honvédezredes, Hübner Nándor, Neumann Sándor, Gőbel János György stb. — Havranek Józsefné, Pacor Kálmánná, Hübner Nándorné, Kuti Józsefné, Schnetzer Nándorné, Aujezdsky Adolfné, Vértessy Józsefné, Kupecz Elemérné úrnőket. Ifjú szépeink közül ott láttuk: Birkl Ida és Margit, Havranek Ida, Hübner Mariska, Komócsy Anicza, Pátzay Margit, Farkas Emma, Szikora Berta, Aujezdsky Irén, Lauschmann Mariska, Schnetzer Hermin, Bárándi Jolán, Varga Rózsa, Valter Nina kisasszonyokat. — Különös elismerés illeti meg dr. Vass Bertalan ének és Bardon József zenetanárokat, kik az ifjúság kedélyére és szivére — az ének és zene tanítása által nemesitőleg hatnak. — Vihar és jégeső. Az elemi csapások egymást váltják föl nálunk. Tán az Isten is elfordult tőlünk, hogy oly sok baj ér bennünket. — Nem elég, hogy mindenünk pang, még azon kevés reménytől is megfosztott bennünket, mit az ez idei termésbe vetettünk. Folyó hó 28-án egész nap tikkasztó hőség uralkodott, mi következtetni engedő, hogy eső vagy vihar van feszülőben. A vészthozó felhők keletiétől közeledtek felénk, esti 6 óra tájon. Jövetelüket óriási szélvihar előzte meg, majd néhány perczig eső s ezután jég következett. Az eső vegyest jéggel oly sűrűen esett, hogy alig lehetett három lépést látni. Tán félóráig tarthatott a vihar s midőn elvonult, borzasztó rombolást lehetett látni mindenütt. Az esővíz egy lábmagasságban folyt az utczákon. Kertekben s a csatornapartokon óriási vastagságú fűzés jegenyefák derékon eltörve feküdtek. Az épületek falai megrongálva, ablakok s néhol a kirakatok is be voltak zúzva. A szomorú kép még borzasztóbbnak tűnt föl, midőn szájról-szájra járt ama valóságnak megfelelő hir, hogy a jégvihar a szőlőket, kukoricza-s krumpli veteményeket, nemkülönben az árpák nagy részét teljesen tönkre tette. A búza s rozs veteményekben is okozott károkat. — A kár nagysága még kiszámithatlan, legtöbb kárt a ráczhegyen s a kápolna környékén elterülő szőlők szenvedtek. Az árpakalászból úgy kiverte a jég szemet, hogy cséplővel sem lehetett volna jobban. — Úgy a szőlő, mint a másik vetemények közül is igen kevés volt biztosítva. A vihar s jég nemcsak nálunk, hanem megyeszerte pusztított azon tájakon, melyeken keresztül vonult. Mint értesülünk Tárnok község, s vidékén szintén nagy kárt okozott a jég. — Szép nők életveszélyben. A folyó hó 28-án dühöngő vihar nemcsak veteményeinket tette tönkre, hanem még ifjú szépeink közül is néhányat meg akart fosztani szép s reményteljes életétől. Ugyanis a „rózsás szigeten levő női fürdőben a vihart megelőzőleg mintegy 30-an fürödtek. A közelgő viharról úgy látszik sejtelmük sem volt, miután többen közülök csak akkor jöttek ki a vízből, midőn már a szélvihar hatalmasan dühöngött. Egy erős szélroham a nyugatra fekvő kabinok egy részét elszakítva, a vízbe hajította. Az óriási recsegés s a szakadó eső, különösen pedig a fedél nélkül maradt nők jajveszékelése oly óriási zűrzavart idézett elő, hogy ott hagyva ruhát, ékszert, mindenki a kijárat felé tódult. A kijárat azonban el volt zárva, miáltal a rémület s zavar még nagyobb lett. Szerencse, hogy segélykiáltásukra a férfi uszodában fürdők figyelmessé lettek s segélyükre siettek a veszélyben forgó nőknek, felfeszitve az ajtót és a hideg eső s félelemtől félig elalélt nőket, úgy, ahogy voltak, ölbe kapva, beszállították az üvegházba, hol többen lepedőkbe burkolva tagjaikat melengették föl, mig mások a kényelmetlen fürdői öltözettől iparkodtak megszabadulni. Megható jelenetekben sem volt hiány, így megrendítő volt, midőn egy városunkban ismert családanya, három kis gyermekét karjaiba zárva, sirt s könyörgött, hogy csak gyermekeit mentsék meg. Komoly baj azonban nem történt. Egy pár ruhadarabot s két karpereczet belesodort ugyan a vihar a vizbe, másnap azonban megtaláltak mindent. — Nagy szerencse volt, hogy az egész alkotvány össze nem dűlt, mert ha ez történik, szépeink közül néhányra végzetessé válhatott volna a vihar. — „Jaj be szép ez a Pest!“ mondá Baizala Pál kiskunmadarasi kereskedő, aki a kiállítás megtekintésére feljővén, egyúttal , végig nézte a főváros minden szépségeit. — Kiment az elevátorhoz, s a Dunapartján le- vándorolt egész a Margithidig. Sőt ott sem állott meg, hanem ment mendegélt, s ott ■ honnan legszebben tárult föl előtte a budai óbudai hegyek, s a Margitsziget gyönyörű panorámája, önkénytelenül feléjök terjesztő karjait, mintha az egészet keblére akarná ölelni, egyet lépett előre, s e perezben — zsupsz! a partról arczczal belebukott a Dunába. A hideg viz persze nyomban lehűtötte hazafias lelkesedését, segítségért kezdett kikiáltani, mire a közelben levő halászok utána eveztek, szerencsésen élve kimentették, s bevitték a Rókus-kórházba.