Székesfehérvár és Vidéke, 1885 (13. évfolyam, 55-157. szám)

1885-06-30 / 78. szám

a) A posta-szaknál mint posta-főtiszti, tiszti, és gyakornoki tisztviselő. b) Pénztári szaknál, mint központi állampénztári és adóhivatali tisztviselő, köztörvényhatósági pénztár­nok, alpénztárnok, ellenőr. c) Kezelési szaknál, dohány-árulási, raktári, lottó-igazgatósági hivatalnok, telekkönyvvezető. d) Vasutaknál, mint forgalmi gyakornok, fel­vételi vizsgálat nélkül léphet be, stb. Az intézet a nmlt. vallás- és közoktatásügyi-, valamint a földmivelés-, ipar- és keresk. minisztérium főfelügyelete alatt áll. Vezetése az alapító és fentartó székesfehérvári kereskedő-társulat kebelé­ből választott iskola-felügyelő bizotság kezébe van letéve, mely kiváló és tekintélyes keres­kedőkből áll, mig az intézet közvetlen vezetése a keresk. társulat által megválasztott igazgatóra van bízva, ki a tanári kar közreműködése mellett a belső iskolai életet kormányozza. A miniszteriális tanterv értelmében feldolgo­zandó tananyag következőkép oszlik fel az egyes osztályokra: 15 Keresk.- és váltót., ipar- és csődt. — — 3 3 16 Nemzetgazdaság és pénzügytan — — 4 4 Összesen . . 25 28 30 83 C) Készültségek. 17 ; Szépírás. 18 Gyorsírás. A tanulók felvétele, tandíj, elhelyezés, bizonyítvány. A keresk. középiskola első osztályába felvétetnek : 1) oly tanulók, kik a gymnasium, reáliskola vagy polgári iskola 4-dik osztályát sikerrel bevégez­­ték és ezt bizonyítványnyal kimutatják; 2) ily bizonyítvány hiányában oly tanulók, kik életök 14-ik évét betöltötték és a felvételi vizsgála­tot, mely a középiskolák alsó 4 osztályának összes tananyagát felöleli, legalább is elégséges sikerrel kiállják. A II. és III-ik osztályba csak olyan tanuló vé­tetik fel, a­­ki az előző osztályt ugyanezen intézeten, vagy vele egyenlő fokú szakiskolán sikerrel bevégezte, varry » ki megfelelő tom« a’ IIM osztály összes tananyagából sikeres felvételi vizsgálatot tesz. A felvételi vizsgálatért, melynek eredményéről osztályozott bizonyítvány nem adatik, előre lefize­tendő 5 frt díj jár. A tandíj évi 60 frt és 4 egyenlő részletben fizetendő, u. m. szeptember 1-én, november 15-én, február 1-én és ápril 15-én. Beiratási díj 5 frt. Vidéki szülőknek fiuk elhelyezésénél az igaz­gatóság szívesen fog a tőle telhető legjobb tanács­osai szolgálni. A teljes ellátás havi díja városunkban az igé­nyek szerint különböző, de átlag 20—25 frtra tehető. A III-dik osztály befejeztével a tanulók a kikül­dött kormánybiztosok jelenlétében érettségi vizs­g­á­l­a­t­o­t tesznek, és ennek eredményéről érettségi bizonyítványt nyernek. A beírás a jövő tanévre i. é. augusztus 29-én és 30-án történik, a felvételi vizsgálatok szeptember 1-én és 2-án tartatnak meg. Az előadások szeptem­ber hó 3-án kezdődnek. Minden egyébre nézve az intézet igazgatója írásbeli megkeresésre is szívesen ad felvilágosítást. Székesfehérvár 1885. junius 29- én. Az iskola felügyelő-bizottság nevében: Dr. Szabady József, Wertheim S. L. a keresk. társulat titkára. a keresk. társulat elnöke. Faludi Miksa, Ifj. Felmayer István, a keresk. középiskola id. a keresk. társulat alelnöke, igazgatója. 9 Heti órák száma Tantárgyak­­ 1.1 n.­­m.­ g § CO I_____ ■ osztályban A) Általánosak. 1 Magyar nyelv, irály­tan és irodalom 3 3 3 9 2 Német nyelv, irálytan és irodalom 3 3 31 9 3 Franczia nyelv........................2 2.2 6 4 Angol nyelv (nem kötelező) . . I — — — — 5 Olasz nyelv (nem kötelező) . . — — —1 — 6 Földr., keresk. földr. és statisztika 2 2 — 1 4 7 Világtörténet, hazai történet . . 2 2 2 6 8 Mennyiségtan................................3 2 — 5 9 Vegytan........................................— 3 — 3 10 Természettan...............................— — 3 3 B) Szaktudományok. 11 Keresk. és politikai számtan . . 4 3 2,­ 9 12 Könyvviteltan s irodai munkálatok 2 3 31 8 13 Kereskedelem isme és levelezés 4 2 2 8 14 Áruisme, vegyi és mech.iparműtan— 3 3 1 1­6 Időközben a szemközt fekvő Siófok fölött tornyo­sulni kezdtek a fellegek és fenyegető villámok czi­­káztak a sötét szörnyetegekben. — Drága Amandám! Térjünk vissza, anyáink aggódni fognak, bizony még vihart érhetünk és bajunk lehet. Amanda vidáman felkaczagott, vonásai a bá­torság kifejezését öltötték magukra: — És te félsz Emmácskám! És ! mutassuk meg, hogy mi bátor leányok vagyunk s nem félünk ettől a gyönyörű, de szeszélyes Balatontól. — Ne is féljenek a kisasszonykák, — téve hozzá a ladik kormányzója, az öreg János bácsi, — itt vagyok én, ha baj mutatkoznék, majd hamar visszaterelem e kis csolnakot. És csak lebegtek tovább a parttól, melytől mintegy negyedórányira lehettek, midőn egyszerre villámsebességgel elborult az ég fölöttük és meglepő gyorsasággal kezdett esni a zápor, miközben dörgött az ég és a villámok vadul czirkáztak az égbolton. A hullámok a hirtelen beköszöntött erős éjszaki széltől felkorbácsolva elnyeléssel fenyegették a kis ladikot! — Istenem ! mi lesz velünk ?! monda Emma . — Amanda is félni kezdett; az öreg hajós ugyan­csak izzadt a munkában és minden erejét megfe­­szite, hogy a kis járművet a partra visszaterelje; hiába volt! Egy nagy hullám feldönte a csónakot és annak mindhárom utasa a zajongó hullámok közé borult. A hajós mindenekelőtt a ladikot igyekezett ismét elérni és visszafordítani, ez sikerült is neki, azután mint jó úszó és éber lélekjelenlétű ember a mentéshez fogott. Először is Emmát fogta ki a ha­bokból és a csónakba tette, azután Amandát akarta megmenteni, de az eltűnt és nem volt látható a borzasztó viharban. E pillanatban érkezett egy kis yacht, melyen három úri­ember foglalt helyet; azok egyike hirtelen kiugrott a yachtból és úszni kezdett egy pont felé, társainak kiáltott, hogy kövessék. Emberünk kitűnően úszott, a yachton levők pompásan eveztek és sikerrel daczoltak a különben már csillapuló vészszel; az úszó úri­ember egyszerre csak átkarol egy, a hullámokkal kétségbeesve küzdő nőt és diadalmasan, arczán kimondhatatlan boldog­ság kifejezésével a yachtba emeli az édes terhet. Amanda meg volt mentve. Úgyszintén Emma is, kit az öreg halász, miután Amandát sokáig hiá­­ban kereste, csónakján a partra vitt, s aztán őt aggódó anyjához szállította. Emma átért, magánkívül volt, de orvosi segélylyel csakhamar magához tért. E­közben embereink Amandát szintén átadták a gyermekéért remegő anyának. * * * Az eset után harmadnapon a balatoni alsó sé­tányon egy magas, erőteljes, mintegy 30 éves, barna úri­ember­ sétál a Balaton partján levő sétányon Amandával. Emma mintegy öt lépésnyi távolban anyjával követi őket. — Uram! — szólt Amanda, remegő hangon és szemeiben a hála könyei csillogtak, — ön meg­menté életemet és én Isten után mindenemet önnek köszönhetem! Legyen áldva nemes bátorságáért! Kisasszony! életem legboldogabb percze volt az az édes perez, melyen az isteni gondviselés önt megmentenem engedte. — Nemde ön ezután mindig jó lesz hozzám és szegény beteg anyámhoz, ki önt épp úgy mint én, sohasem fogja feledni. — Oh kisasszony! Bár tehetném, hogy mindig, de mindig körében maradhatnék, — Ki volna bol­dogabb, mint én ?! A föld legszebb, legnemesebb angyalának üdvözítő körében az örök üdvösség elő­­szét kellene éreznem ... de a balvégzet e boldog­ságtól megfoszt; a szenvedélyt, mely szivemben ön iránt keletkezett s mely azzal fenyeget, hogy megöl, d­e szenvedélyt le kell küzdenem és kerülnöm önt, nehogy mindketten végtelenül boldogtalanok legyünk: Amanda, énnekem nem van! Egy sikoltás, mely a veléig hatolt ... és Amanda ájultan dőlt kisérőjének karjaiba. * Egerszegi Géza, somogy megyei földbirtokos, ugyanaz, ki Amandát megmentette, még az napon, midőn az előbb leírt jelenet történt, a legközelebbi hajóval elutazott Füredről. A „Veszprémi Független Hírlap“ augusztus 30-iki számában pedig egy megrendítő katasztrófáról létetett említés: Cséry Amanda a balatonfüredi női koszorú legdíszesebb virága öngyilkossá lett. A Balaton hullámaiba temette magát! . . . Megmentve és elveszve! Hej! igazán is: »Minek is van a szív s a szív­ben szerelem ? !* Naszluhácz Ödön. HATÓSÁGI ÉLET. Fejérmegye alispánjától mint a köz. vál. elnökétől. 114/885. év­. A központi választmány t. tagjainak! Az 1886. évben szavazattal biró országgyűlési képviselő választók ideiglenes névjegyzéke elkészül­vén a további teendők eszközlése végett folyó évi július hó 3-án délelőtt 10 órakor a megyeház nagytermében központi választmányi ülés fog tar­tatni, melyre a választmány 1. tagjait meghívni sze­rencsém van. Székesfejérvárott, 1885. évi junius hó 27-én. Elnöki megbízásból: Szű­ts Arthur, Fejérmegye főjegyzője, a köz­ponti választmány jegyzője. FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE. Küszöbön az uj évnegyed. Azon szives pártolás, melyben az igen tisztelt közönség lapunkat részesíti, kötelességünkké teszi, hogy lapunk a jövőben is, mint a múltban teljesen független irányú legyen, s polgártársaink jogaira felügyeljen. Illetlen eljárásnak tartanók, hogy lapunkat gyermekes öndicséret, pénzszomjra mutató plakátíro­­zás által bárkire is ráerőszakoljuk, lovagiatlanságot tanúsítanánk, ha mások rovására kétkedőleg hirdet­­nék azok neveit, kik lapunkat szellemileg támogatják, mindeme fogásokat mellőzve azt ígérjük, hogy jövő­ben is az leen a törekvésünk, hogy igen tisztelt elő­fizetőink megelégedését, s ebből folyólag szíves pár­tolását kiérdemelni továbbra is szerencsések lehessünk. Kérjük az előfizetések megújítását, s az előfi­zetési díj beküldését. Lapunk ára nem változik. Az előfizetési díj : Egész évre.......................8 frt. Fél évre....................... . 4 frt. Negyed évre........................2 frt. Székesfehérvárott, 1885. junius 26. A „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztősége s kiadóhivatala, Bognár­ utcza 1. szám VÁROSI és VIDÉKI HÍREK. Junius 30. 1885. — Az előfizetések mielőbbi szives meg­újítását, a hátralékok beküldését, valamint lapunk terjesztését tisztelettel kérjük. — A megyei pénztárnok Fortwingler Ferencz julius hó 1-én szabadságra távozik, helyette a pénztári teendőket Salamon Alajos könyvvelő végzi. — Vidéki cséplőgép-tulajdonosok a buda-­­­pesti állami közép-ipartanoda igazgatósága­­i­tól dijtalanul nyerhetnek gyakorlott s gép-­­ kezelői tanfolyamot végzett mozdonyvezető­ket, kik mesterségekre nézve géplakatosok,­­ kazán- és gépkovácsok. Levelek Moore Mihály intézeti titkárhoz intézendők s határozottan megirandók a fizetési feltételek és a csép­­lési idő tartama. (Budapest VIII. ker. Bod­­zafa-utcza 28. szám.) — Ajánlkozás. Egy 19 éves egészséges testalkatú ifjú — ki 6 gymnasiális osztályt jó sikerrel végzett s mint segédjegyző két év óta működik — óhajt e minőségben sze­rény feltételek mellett alkalmazást nyerni. Bővebb értesitést kiadó hivatalunk ad. — Zárünnepély. A székesfehérvári fő­reáliskola f. hó 30-án tartotta egy évi fárad­ságos munkálkodásának befejezésére zárün­nepélyét. Az Aujezdszky tanár vezetése alatt álló énekkar kezdte meg az ünnepélyt a „Hymnusz“ előadása által. Majd a Bernreiter zenetanár igazgatása alatt működő zenekar váltotta fel az éneket. Az ének és zene kel­lemes hatású hangjai után Valkovszky Mik­lós, főreáliskolai igazgató emelt szót. Mag­vas beszéde különösen a tanulók erkölcsi állapotára terjeszkedett ki. Majd Balog János VII. o. t. hangoztatta Berzsenyinek „A ma­gyarokhoz“ czimü erőteljes ódáját. Utána Grünhut Móricz VII. o. t. német költeményt szavalt el. Rosenthal József V. o. t. fran­­cziául szavalt. A szavalatok után újból Val­kovszky igazgató beszélt s az intézet ez évi anyagi állapotáról adott kimeritő felvilágo­sítást, egyszersmind a szorgalmas tanulók között érdemeik jutalmazására ajándékot osztott ki. Az ünnepélyt a zenekar érzéstel­jes előadása zárta be. X. A tabajdi segélyző-egylet közgyűlése f. hó 28-kán tartatott meg a részvényesek tömeges jelenléte mellett. A gyűlés zajos lefolyású volt, mert sokan voltak, kik az egyletből kilépni akartak, hogy igy a nemes­­czélű egyesület további fennállását megaka­dályozzák; később azonban, belátván az in­tézet jótékony irányát, kilépésüket vissza­vonták. — Megválasztottak a következők: elnök: Mészöly Pál; ref. lelkész; igazgatók: Fehérváry János, Bori Bálint; felügyelők: Schwarz Lipót, Gulyás József, Mahrer Adolf; titkár: Lampl Lipót; pénztáros: Marosi Péter.­­ Óriási zivatar dühöngött e hó 28-án délután Lovasberényben és környékén, mint lapunknak írják, úgy hogy a határban erős fákat is széttördelt. — Lovasberényben csak csövet jelentkezett, mely a KURun­czára, és burgonyára nézve igen jó hatású volt; de Nadapon, Velenczén és Sukorón a jéggel ke­vert eső különösen a szőlőkben tetemes kárt okozott. —­ A helybeli főgymnásium zárünnepélye. A leg­utóbbi két évtizedben az iskolák alapítása és beren­dezése körül czélszerű intézkedések történtek.­­ Az iskolák majd mindegyike dicséretes buzgalommá oldja meg feladatát, s fáradhatlanul tör azon esz­ményi czél felé, hogy az ifjúságot a tudományok fáradtságos, de gyümölcsöző mezejére biztosan elve­zérelje. A székesfehérvári cistercita rendi főgimnázium is érzi hivatásának nemességét, é­s ettől áthatva mindent elkövet, hogy czéljának megfeleljen. Méltán sorozza tehát mindenki a magyarországi első rendű középiskolák sorába. Hosszas, életerős működésének ez évi munkálkodását is a f. hó 29-kén tartott zár­­ünnepélylyel koszorúzta meg. A nap mindig maga­sabbra emelkedve ragyogtatva sugarait, vakító fényt árasztva a remekmívű díszteremre, mely alig volt képes befogadni a nagyszámú helybeli és vidékiekből álló díszes vendégkoszorút. Itt-ott még csevegő cso­portok láthatók , még mindig hullámzanak a kérdé­sek és feleletek. De az imént derült arczok egyszerre mintegy varázsütésre komolyakká válnak. A dr. Vass Bertalan, főgimnáziumi lelkes, buzgó tanár vezetése alatt álló összes főgimnáziumi ifjúság a »Hymnust“ adta elő, hullámzatosan, lélekkel. Midőn e helyhez jutott: »megbünhődte már e nép a multat s jöven­dőt,“ szűnni nem akaró »éljen“ és sűrü taps fejezte ki a jelenvoltak teljes megelégedését. Kevés vártásva a zenekar játszott egyveleget a »Troubadour» czimű dalműből Bardon József zenetanár vezetése alatt az igazi érzés húrjait pendítve meg. Az ének és zene lélekemelő hangjai után Szauer Károly, VIII. o. t. tartotta a búcsúbeszédet, melyben a mély érzés forró szavakban nyert kifejezést. A szónok kiemeli azon fájdalmat, melyet érez, midőn búcsút kell vennie szeretett pályatársaitól, szívből köszöni meg az érde­mekben megőszült igazgatónak, a nemes tanári kar­nak azon buzgó fáradozását és szeretetét, melylyel az ifjúságnál az atya helyét pótolja; lelkes éljenzés között lépett le a szószékről.­­ Azután újólag az énekkar gyönyörködtette a hallgatóságot Becker »Reggeli dalának“ előadásával, összekötve Beethoven »Mignonjával.“ Az egész előadáson az énektanár Vass Bertalan tapintatos, ügyes vezetése volt érez­hető. Az ének dallama és szövege méltán ragadta el a közönséget. »Édes titok, talp alá való csárdás váltotta fel az éneket. Az igazi magyar dal mély érzését szebben alig lehetett volna tolmácsolni. A zene okozta általános jó kedv s derültség közepette ngos Gerlach Benjamin, igazgató lépett a szószékre és az ifjúsághoz intézte erkölcsi beszédét. A rövid, de magvas, tartalmas beszédet ugyancsak az igazgató által eszközlött ajándékosztás követte. E tett szintén tanúsítja, hogy a főgimnázium igazgatója mindenképen iparkodik a szorgalmat fokozni, s hogy az érdemet jutalmazni is tudja. Utána egészen meglepte a hallga­tóságot, midőn az ének és zenekar a »Lohengrinből* vett »Nászkart* a legtisztább összhanggal adta elő. Az ünnepély vége felé közeledését a Batthyáni in­duló jelezte. Végül az ünnepélyt az összes gimnázi­umi ifjúság által előadott »Szózat* hazafias hangjai fejezték be. — Az intelligencziának jelenvolt tagjai közül sebbtében csak a következőket tudtuk ösz­­szeirni: Zichy N. János gróf, Pacor Kálmán honvédezredes, Hübner Nándor, Neumann Sándor, Gőbel János György stb. — Havranek Józsefné, Pacor Kálmánná, Hübner Nándorné, Kuti Józsefné, Schnetzer Nándorné, Aujezdsky Adolfné, Vértessy Józsefné, Kupecz Elemérné úrnőket. Ifjú szépeink közül ott láttuk: Birkl Ida és Margit, Havranek Ida, Hübner Mariska, Komócsy Anicza, Pátzay Margit, Farkas Emma, Szikora Berta, Aujezdsky Irén, Lauschmann Mariska, Schnetzer Hermin, Bárándi Jolán, Varga Rózsa, Valter Nina kisasszonyokat. — Különös elismerés illeti meg dr. Vass Bertalan ének és Bardon József zenetanárokat, kik az ifjúság ke­délyére és szivére — az ének és zene tanítása által nemesitőleg hatnak. — Vihar és jégeső. Az elemi csapások egymást váltják föl nálunk. Tán az Isten is elfordult tőlünk, hogy oly sok baj ér bennünket. — Nem elég, hogy mindenünk pang, még azon kevés reménytől is megfosztott bennünket, mit az ez idei termésbe ve­tettünk. Folyó hó 28-án egész nap tikkasztó hőség uralkodott, mi következtetni engedő, hogy eső vagy vihar van feszülőben. A vészthozó felhők keletiétől közeledtek felénk, esti 6 óra tájon.­­ Jövetelüket óriási szélvihar előzte meg, majd néhány perczig eső s ezután jég következett. Az eső vegyest jéggel oly sűrűen esett, hogy alig lehetett három lépést látni. Tán félóráig tarthatott a vihar s midőn elvonult, borzasztó rombolást lehetett látni mindenütt. Az esővíz egy lábmagasságban folyt az utczákon. Ker­tekben s a csatornapartokon óriási vastagságú fűz­és jegenyefák derékon eltörve feküdtek. Az épületek falai megrongálva,­­ ablakok s néhol a kirakatok is be voltak zúzva. A szomorú kép még borzasztóbb­nak tűnt föl, midőn szájról-szájra járt ama valóság­nak megfelelő hir, hogy a jégvihar a szőlőket, ku­­koricza-­s krumpli veteményeket, nemkülönben az árpák nagy részét teljesen tönkre tette. A búza s rozs veteményekben is okozott károkat. — A kár nagysága még kiszámithatlan, legtöbb kárt a rácz­­hegyen s a kápolna környékén elterülő szőlők szen­vedtek. Az árpakalászból úgy kiverte a jég szemet, hogy cséplővel sem lehetett volna jobban. — Úgy a szőlő, mint a másik vetemények közül is igen kevés volt biztosítva. A vihar s jég nemcsak nálunk,­­ hanem megyeszerte pusztított azon tájakon, melyeken keresztül vonult. Mint értesülünk Tárnok község, s vidékén szintén nagy kárt okozott a jég. — Szép nők életveszélyben. A folyó hó 28-án dühöngő vihar nemcsak veteményeinket tette tönkre, hanem még ifjú szépeink közül is néhányat meg akart fosztani szép s reményteljes életétől. Ugyanis a „rózsás szigeten­ levő női fürdőben a vihart meg­előzőleg mintegy 30-an fürödtek. A közelgő viharról úgy látszik sejtelmük sem volt, miután többen kö­zülök csak akkor jöttek ki a vízből, midőn már a szélvihar hatalmasan dühöngött. Egy erős szélroham a nyugatra fekvő kabinok egy részét elszakítva, a vízbe hajította. Az óriási recsegés s a szakadó eső, különösen pedig a fedél nélkül maradt nők jajveszé­kelése oly óriási zűrzavart idézett elő, hogy ott hagyva ruhát, ékszert, mindenki a kijárat felé tódult. A kijárat azonban el volt zárva, mi­által a rémület s zavar még nagyobb lett. Szerencse, hogy segély­­kiáltásukra a férfi uszodában fürdők figyelmessé­­ lettek s segélyükre siettek a veszélyben forgó nők­nek, felfeszitve az ajtót és a hideg eső s félelemtől félig elalélt nőket, úgy, a­hogy voltak, ölbe kapva, beszállították az üvegházba, hol többen lepedőkbe burkolva tagjaikat melengették föl, mig mások a­­ kényelmetlen fürdői öltözettől iparkodtak megszaba­dulni. Megható jelenetekben sem volt hiány, így megrendítő volt, midőn egy városunkban ismert csa­ládanya, három kis gyermekét karjaiba zárva, sirt s könyörgött, hogy csak gyermekeit mentsék meg. Komoly baj azonban nem történt. Egy pár ruha­darabot s két karpereczet belesodort ugyan a vihar a vizbe, másnap azonban megtaláltak mindent. —­­ Nagy szerencse volt, hogy az egész alkotvány össze nem dűlt, mert ha ez történik, szépeink közül né­­­­hányra végzetessé válhatott volna a vihar. — „Jaj be szép ez a Pest!“ mondá Ba­­i­zala Pál kiskun­madarasi kereskedő, aki a­­ kiállítás megtekintésére feljővén, egyúttal , végig nézte a főváros minden szépségeit. —­­ Kiment az elevátorhoz, s a Dunapartján le-­­ vándorolt egész a Margithidig. Sőt ott sem­­ állott meg, hanem ment mendegélt, s ott ■ honnan legszebben tárult föl előtte a buda­­i óbudai hegyek, s a Margitsziget gyönyörű­­ panorámája, önkénytelenül feléjök terjesztő­­ karjait, mintha az egészet keblére akarná­­ ölelni, egyet lépett előre, s e perezben —­­ zsupsz! a partról arczczal belebukott a Du­nába. A hideg viz persze nyomban lehűtötte hazafias lelkesedését, segítségért kezdett kiki­áltani, mire a közelben levő halászok utána­­ eveztek, szerencsésen élve kimentették, s bevitték a Rókus-kórházba.

Next