Székesfehérvár és Vidéke, 1885 (13. évfolyam, 55-157. szám)

1885-05-23 / 62. szám

/ XIII-ik évfolyam. 62. szám. Szombat, 1885. május 23.­­­­ Megjelen­hetenként háromszor: minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerk­esztőség és kiadó-h­ivatal: 23 el­sz­ám ros, tooga&r-u­tcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért ~'sX7~Lísz nádor-utczai dohány-tőzsdéjében, Hotter kaszárnya-utczai kereskedésében, Infirm. iskola-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMIVALÓDÁSI ÉS SZÉPIRODALMI a­­özi^öiNr^r. v* Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. "Vid­ék­en, minden posta3arxis­ta,m­.á.l. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (cohrama) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdijon ki­ől 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. I _______________L Előfizetési ára­ c: Egész évre...................8 frt. — kr. Fél évre.......................4 frt. — kr. Negyedévre...................2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak : Budapesten: Haasenstein irodájában, Goldber­ger A., Dorottya-utcza 6. sz. Rajnai Vilmos, molnár-utcza és az orsz. hirdetési irodában. — Továbbá Bitlben: Hausenstein és Vogler, Taborstr., Sebalek Henriknél, Dukes és Társá­nál, A. Oppelik.— Székesfehérvárott, a lap szer­kesztőségében és Klökner Péter könyvkereske­­­désében. Hirdetitek jateryms tráaitiainak. 1 . SZ.-FEHÉRVÁR, 1885. MÁJUS 23. „Megnehezült az idők járása fel­ettünk, s mi mégis egykedvűen nézzük, miként tor­nyosulnak össze ama viharos felhők, melyek a közel­jövőben már anyagilag végromlással fenyegetnek. A közelgő résznek tán azért nézünk oly egykedvűen eléje, mert még bízunk abban, hogy ama kecsegtető és ránk nézve anyagi előnyökkel bíró ígéretek — miket részben polgármesterünk — részben pedig jelenlegi országgyűlési képviselőnk tett — be fognak váltatni; pedig ez úgy látszik alig fog megtörténni, miután sem a polgár­­mesterünk által székfoglalójában megígért nagyobb szabású gőzmalom, sem pedig or­szággyűlési képviselőnk megválasztása által kilátásba helyezett „Sárbogárd —Fehérvári“ vasútvonal kiépítése — mint az eddigi ta­pasztalatok igazolják — nem fog meg­történni. Az első ígéret csak puszta szó volt, mely elhangzottt anélkül, hogy valaha is­métlődne , — míg a második kortesezégér volt, mely alá beterelték azokat, kik még hisznek a politikai ígéretben, remélik, hogy mindazon ígéretek megvalósíttatnak, mik egy képviselői mandátum elnyeréséért a választó közönségnek tétetnek. Egy alkalommal már fel lett említve, hogy a „Sárbogárd —Fehérvári“ vonal kiépítése mégis nyújtana némi előnyöket, nevezetesen városunkat egyenes összeköttetésbe hozná Tolna, Baranya megyékkel, s ezen egyenes összeköttetés mindenekelőtt előnyös lenne a kereskedelmi forgalomra, de előnyös lenne városunk lakosságának azon részére is, mely nem kereskedés, hanem a tanulók élel­mezése által tar­tja fönn magát. Városunk ugyanis az állammal kötött szerződés értel­mében tartozik egy a kor igényeinek telje­sen megfelelő reáltanodai épületet már a jövő évben felépíteni, a fenntartás, beren­dezés, s a tanerőkkel való ellátás a kormányt fogja illetni. Az ekként államivá tett reáliskola mindenesetre hazánkban az elsők közé fog tartozni. Tanintézeteinknek eddig is jó hír­nevük volt, s a szülők szívesen járatták itt gyermekeiket, miután azok nemcsak a kellő képzettséget szerezhették meg — hanem szigorúbb felügyelet alatt is állottak, mint például a fővárosban, azonfelül sokkal ke­vesebb költségbe kerültek. A „Sárbogárd — Fehérvári“ vonal kiépítése tehát tanintézeteink látogatottságára nagy mérvben befolyással bír. Hogy a tanuló ifjú­ság befolyással van a város piaczának for­galmára s az iparra, azt tán felesleges is elmondanunk. A napról-napra érezhetőbb üzleti pan­gás végtére is kidönti az adófizető polgárok sorából a kereskedőt és iparost — ezek nélkül pedig bajos a város pénzügyeit ren­dezetten fenntartani. A helyzeten tehát bár­­mikor is segíteni kell, és­pedig első­sorban akként, hogy a kérdéses vasút kiépítése által szerezzük meg az egyenes összekötte­tést Tolna é­s Baranya megyékkel. A kiépítésre nézve többször tettünk már kérdést illetékes helyen — mindannyi­szor azt a választ nyertük, hogy a hatóság puhatolódzik, váljon nem akadna-e vállal­kozó? A puhatolódzás mai napig is tart s vállalkozó nincsen — de úgy­szólván még annyi fáradságot sem vettek maguknak a hangadó urak, hogy számítást csinálnának, váljon mennyibe is kerülne a kérdéses vasút? Midőn politikai kortesezégérre volt szükség, akkor tudtak értekezletet e tárgy­ban összehívni — most azonban — midőn a lakosság létérdekeiről van szó, hallgatnak, s nem tesznek semmit, vagy tán elakarják tenni a jövő választásra, hogy ismét legyen czinege csapda, melylyel a választó­polgáro­kat megfoghassák? Az is lehet, hogy azért nem tesznek — mert nincs kilátás sem or­­dóra, sem pedig zsíros hivatalra. A nép ke­gye­s elismerése pedig, olcsó dicsőség — zsíros falat nélkül. Jó lenne tán, ha a legközelebbi köz­gyűlésen egyik-másik város­atya megkér­dezné, hát mit is csináltak a politikai kor- Fpsezéper­re eg valósi tag? Kerestek vállal­kozót ? S ha igen, hol s merre ? Meglettek kérdezve az érdekelt vasút-társulatok a kiépítés iránt ? Értekeztek-e a azon föld­­birtokosokkal, kiknek a tervbe vett vonal birtokaikon menne keresztül? stb. Vállalkozót találni komoly keresés ese­tében nem is lenne nehéz, miután a földte­rületek díj nélküli átengedése van kilátásba helyezve,­­ azonfelül tán a város is csak­ adhatna valamit. Ennél legalább nem po­csékolná el úgy a pénzt, mint a kaszárnyák építésével. Tenni kell, nem pedig hangos szavakkal, soha meg nem valósítandó ígéretekkel ámit­­gatni azt a közönséget, mely az utolsó fillé­rét is áldozatul hozta az állami s városi érdekekért. Arnica, TÁRCZA. SIRHALMON. Ide jöttem hozzád, meglátogattalak, Porrá válandó test, szellemmé vált alak Szegény jó barátom. E szent némaságban beszélgetek veled, Úgy tetszik, hogy arcod, alakod megéled S közelebbről látom. Oh mert megdöbbenti a te elmúlásod! Ki hitte volna, hogy sírodat megásod, Hogy nem látunk többé ?! Hogy porba omolva melletted hevernek Szép álmok, remények, a vágyak, a tervek S minden válik köddé. Éjbe borult napod mikor állott délen, Itt maradt utánad annyi munka télen, Bevégezetlenül. Rád borult, rád hajolt temető árnyéka. Elásva lelkednek sok nemes szándéka Miért a szív hévül. Mi értjük, hogy sorsunk közös a halállal. Isten alkotta igy eltép­etlen szállal A létezés elvét. De nem igy a világ; örömben vagy gyászban Folyvást, — a bölcsőnél vagy halottas házban Csak forgatja nyelvét. Alig hogy a halál rád vetette szárnyát, Már jött a butaság, hozta szennyét, árnyát Ravatalod mellé. Megállt a gondolat, hogy te már halva vagy, S nem tudták, hogy ottan átkozódni avagy Imádkozni kell-e ?­­ Te tudom megnyugszol, mint a jó keresztyén, Üdvösséget találsz a Krisztus keresztjén S gloria vesz körül. Oh de az emberek várják csoportjakint Zagyva károgásai még nevelik a kint Sőt van, aki örül. Ami rendkívüli, ők annak örülnek. Sok szó, jó tanács mind összevegyülnek Mint háborgó tenger. Az ilyen esemény, — és ha veszik neszét Rajta járatja meg pókosodó eszét Sok lágyfejű ember. Pedig nem verődik rű a sírod ormán, Mikor e nagy hangok mindegyik jóformán Tönkre felejtenek. Ám most ez uj dolog, azért kapnak rajta, Addig, mig nem kerül másik ilyen fajta Te rólad zengenek. Én pedig itt ülök kopár sírod felett, Irigylem is tőled ezt a csendes helyet, Hol lengnek az árnyak. Fájón eltűnődöm a te jó képeden, Nem is átkozódom, nem is bölcselkedem, Csak siratlak, szánlak. Jettek el, kik igaz baráti voltatok, Kik szájaskodás helyt csendesen sirtatok, Lelke közzénk száll ma. Rég mondta, hogy neki itt pihenni jó lesz O amici date cineribus flores Hadd legyen szép álma!!!! II. Egyszerű sir puszta tája Cipruság nem borul rája. Körötte a madár hallgat Szellő sem hajt rá sirhalmat. Tavaszi nap lemenőben. A bogárdi temetőben, Keresztjére hints egy sugárt, Hadd oszlassa a gyászt, homályt. Barna felleg fenn az égen, Utad hogyha arra mégyen Ejts egy könyet sirhalmára, Tán megérzi szive tája. Forgács E. A SZERZETES. Sötét kolostor néma csarnokában Merengve jár az ifjú szerzetes, S a szenvedőknek hallgató lakában Egy tört kebelre enyhülést keres. És néz ki árnyas cyprusok hüsébe Ábrándra hajtva koszorús fejét, Halk sejtelem idézi fel szivébe Vesztett napoknak fájó érzetét. Egy téves múltnak romjait siratva Kies jövő már nem virul felé: A hitnek élni önnön­ megtagadva Azért vonult e szent falak közé. Lapunk mai számához fén­y melléklet van csatolva. Mert érzi azt, hogy messze láthatáron Csak puszta mind és csalfaképü fény. Csak egy boldogság van e nagy világon Egy tiszta élet és egy szent remény. Csáky György. ÉGŐ SEBEK. BESZÉLY. S Z I R O N T A I (TÓTH) ARTÚRTÓL. (Folytatás.) 10. A válságos perc elérkezett. Leontin a mellette lévő bokorról egy kékbabos virágot tépett le. Keb­lére akarta tűzni. Ekkor lágyan csengő hang szólalt meg mögötte. — Szabad lesz kisérnem ? A herceg volt. Végre valahára! Leontin feléje dobta a kékbabos virágot. — Ebből megérthet mindent! A herceg tárcájába rette. — Valóban becses emlék ismerkedésünkhöz. Leontin kacagott. — Azt hiszi ? — Miért ne ? — Mert én már ismerem önt. — Ah! — Nemde Herceg Galgantini Viktor? — És Sárosdi Dénesné ? — Előtalálta. — Imádom önt! — Ne legyen vakmerő. — A vakmerőség a siker kulcsa. — Mond valamit. Legyen szives karját nyújtani. A herceg engedelmeskedett. — Így ni! Most már együtt haladhatunk. Tudniillik a bűn útján. Leontin nem tartotta érdemesnek tiltakozni. — Feleljen, miért nem csatlakozott hozzám ? — Előbb tudni akartam, nincs-e valahol ve­­télytárs. — Hahaha ! Már­is vetélytárs ! És ha úgy volna? —­ Megölném. .— Ön egy másik Othelo! Leontin gyöngéden szok­ta meg a herceg kar­ját. Az viszonozta. A világért se maradt volna adós. Még nem is értek a kitűzött célhoz, már arról vi­táztak, melyik csak a legédesebb ? Ez pedig oly előny, mely az elméletet csakhamar a gyakorlat mezejére tereli. Leontinnak még mindig nem jutott eszébe férje. Minek is zavarná boldogságát ily badarsággal ? A Rózsabarlangnál a látogatók könyvébe je­gyezték neveiket. Egymás mellé, koszorúba foglalva. Valóban kellemes meglepetés a férj számára, ha an­nak esetleg eszébe jutna a helyet felkeresni. No de legalább azt is megtudná, hol keresse neje elvesz­tett becsületét! Rövid pihenés után egy alagútszerű folyosóban tűntek el, melynek homolúan ki­vájt hasadékain át az iszonyú mélységbe lehetett tekinteni. A túlsó oldalon sziklaterasz, benőve vadrózsákkal. Valószí­nűleg innét az elnevezés. Hátul felhők közé kapasz­kodó szirttaréj, elől megragadó látkép a szemközt fekvő hegyekre. A fenyves erdők csillogó ködpárá­ban úsztak. A nap sülyedő dicskoronája bevilágította az ócska várrom üresen tátongó ablakait. Alul vad forrás zubogott egyik kőről a másikra ugrándozva. Itt nem hangzott többé csalogánydal, csak titokzatos moraj, a százados fák ingó zúgása . . . Leontin elbájolva a ritka szép látványtól, egy mesterségesen összerakott kőhalomra lépett. Egyik lábát a mellvéd párkányzatára helyezve önfeledt hévvel kiáltott: — Gyönyörű! Gyönyörű ! A herceg, ki valamivel alantabb állt, lelkesült pillantást vetett a junói alkatra. — Gyönyörű! viszhangozá ő is. Persze ez utóbbi értelmében. Leontin lehajolt. Egy kavicsot vett fel. A mélységbe hajita. — Ah! kacagott idegesen, mint szeretnék utána ugrani! — A herceg megrémült. Asszonyom, menjünk e helyről . . . Leontin még elvon.­ A pajzán szelle kacérkodva játszott a lenge ruhafodrokkal. Néha -----" _ MAGYAR IRODALOM KÜLFÖLDÖN. Azon sok magyar közül, kik külföldön utaznak vajmi kevésnek jut eszébe, hogy meglátogassa a könyvtárakat, a jól berendezett olvasóköröket és kaszinókat is. — Rendesen az utazás mulattató és csupán a kedély vagy pláne gyomorra élvezetes ol­dalait kedvelik és kitűnő felvilágosítást tudnak adni a vendéglők asztalairól, a tengeri halak és rákok gasztronómiai jelességéről, az osztriga nem magyar gyomornak való teremtéséről, a bajor sörcsarnokok és rajnai borpinczék tartalmas állapotáról. Az egész világot magukba záró természetrajzi s néprajzi mú­zeumok, a gazdag képtárak, melyekben millió érték­ben vannak az emberi kéz véső és ecsetalkotmányai összehordva, a legkülönfélébb stílusban épített feje­delmi paloták és magánlakok, a jó karban tartott szinházak s zenecsarnokok s más inkább a kedélyre­­ható látványosságok mellett, k' ’* is jutna eszébe, hogy a könytárakba is benézze .S­ok milliárd betűin szemeit rontsa, vagy az olvasókörök és kaszinók Nicot füvétől füstös légkörében keressen menedéket. Talán a mézesbetek rohamosan múlandó örömei közt utazó fiatal házasoktól kérjük, hogy rózsás menyeg­zői útjukba ejtsék a drezdai könyvtárnak harmincz éves háborúra vonatkozó óriási kollekczióját avagy a lipcsei városi könyvtár gyűjteményét Horácz és Cicero kiadványaiból ? — Ügye legyen-e a sürgő gabnakereskedőnek, hogy a hamburgi Josephinum , okmányai és kézirataiból mágiát vagy alchymiát ta-

Next