Székesfehérvár és Vidéke, 1886 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1886-01-02 / 1. szám
zetlen fáradalmainak méltó bizalmát. Felségének bizalomból folyó kegye, az országnak elismerésből kell tisztelete, mely osztatlan, csak Székesfehérvár városának hálaérzetből fakadó őszinte ragaszkodása, szeretete által szárnyaltatik túl, büszkén nevezve Nagyméltóságodat magáénak. Mégis egy az, mi értékében mindezeket felülmúlja; ez azon nyugodt, megelégedett, kristálytiszta öntudat, mely mint megvesztegethetlen és tántorithatlan igazságosságu önbiró, ott rejlik Nagyméltóságodnak keblében. De a mindenek felett álló Nagyhatalom sem volt érzéketlen az érdemek iránt, megáldva Nagyméltóságodat legértékesebb ajándékával, a hosszú élettel, melyet negyedik parancsolata szerint ád azon fiúnak, ki atyját, anyját tiszteli. Igen ezen legszebb jutalomban részesítette Nagyméltóságodat, a ki a parancs szerint tiszelte, imádta atyját, a Mindenhatót szerette, szolgálta egész odaadással anyját, a mi drága hazánkat! És mindnyájunk őszinte örömére tapasztaljuk, hogy a hosszú élet mellett oly viruló egészségnek örvend Nagyméltóságod, mely míg egyrészt az évszámítás hiteles volta iránt hagy kételyt támasztani, másrészt biztosan enged következtetni arra, hogy Nagyméltóságod bölcs és atyai jósága támogatására még az évek hosszú során át fogunk számíthatni. Midőn tehát e mai napon arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy őszinte szívből eredő legjobb kivánatunkat szívesen fogadni és ezen várost jó hajlamaiban megtartani, pártfogásában részesíteni kegyeskedjék, a Mindenhatóhoz fordulunk, kérve őt, hogy nagyméltóságod drága életét, a jó egészség teljes mértékében, —a haza, tisztelt családja és Székesfehérvár sz. kir. város javára, még számtalan éveken keresztül tartsa meg. Éljen idősb Szögyény-Marich László, m. kir. tárnokmester ő nagyméltósága! A tisztelgők között voltak, a tisztikaron kivül: Alaghy Dezső, Balogh Lukács, Berregi György, Bierbauer János, Bódis György, Bürgermeister György, Diebálla György, Dieterich Szilárd, id. Dörömbözi Ferencz, Endi József, dr. Fanta Adolf, id. Felmayer István, ifj. Felmayer István, Felmayer Károly, Frits Miklós, Fülei István, Gánti Lajos, Gebhard Ignácz, Hahn Jakab, Havranek Antal, Hellensteiner Imre, Herczeg Ignác, Hübner Nándor, Kari György, dr. Károlyi Nándor, Kovács Pál, Lakos Ignácz, id. Lits Ferencz, Liszi István, dr. Matuska János, Mikó Ferencz, Nagy Ignácz, Námesy Ferencz, Pap Mihály, dr. Peller Ödön, Polczer József, Pribék Antal, Prohászka László, Radits György, Radits János, Rózsa Ferencz, Schnetzer Nándor, Schlammadinger Alajos, Szabó György, Szommer Imre, Szekerák Vincze, Szelke Kristóf, Szigl József, Szommer Mór, Tattay Imre, Töltényi Antal és Wéber Károly bizottsági tagok. A köztörvényhatóság vvette Sarkozyt, aki a következév el (idvözlé az fi’ ság’’ király’ urut és az ínyekben ~c. Haj de sokat .•észtül az ujfalusi oldalban egy csárda, magada — mindig gyalogoltam el mellette, tus coram latrone viator.H ires Pap Miska is, akit ér szón felakasztottak, végén most is meg van még 1863-ban építettek. Nem nem magtárt építeni ? Mikor éhen .. De hát megtesz ilyesmit a szikén azt is megcselekedtek, hogy mikor égett s a harang elrepedt, hát a repedt bevitték Miskolczra s meg akarták abroncooltatni. Mindamellett derék, szeretni való nép. Abaujnak legmagyarabb községe itt Borsod szélén, terem búzája, rozsa s bora a hegyaljaival vetekedik. Lábát megveti azon a síkon, melyet a Bársonyos s a Hernád locsolgat, fejével meg oda támaszkodik Borsodmegyéhez. (Nem, mintha fejének támaszra volna szüksége.) Mint aztán itt vasparipázunk tovább a Hernád gyönyörűsége völgyén, akár csak egy óriási teknőben járnánk. Apró, csendes falucskák legelnek rajta sűrűn, egymás mellett. — Aszaló, Szent-István, Baksa, Kis- és Nagy-Kinizs, (Kinizsi Pál születése helye) Halmaj, Csobád, Kércs, Bűd, Pere, Dobsza, Szent-András (forradalom -előtt hires dohánytermelő) Fügöd, Encs, Ináncs, Cibárd stb. mind úgy ismerem őket, mint a kézelőm gombjait. Ezenközben estére hajlik az 1150 nap szrj felhők közé szorult. A nyugati égbol olyan, mint valami nagy lábas, mintha a nap éppen vacsorát főzött volna benne, sugarával meggyujtotta a felhő rézsét és várta, mikor fő meg az elemózsia. — Egy nehány csepp viz le is hullott, amint ott fönn forrott, de mire leért a földre, hát biz az csak meghidegült és harmat lett belőle. Siess te „rideg valóság*, mert bizon még megazunk. „ Forró Encs! Tizenkét percz!“ No hála legyen Tolnay ur ő méltóságának, a magyar államvasutak gazdag életen át teljes mértékben élvezte a korona és nemzet bizalmát, — és ha fényes életpályáján változatlan teljességében környezi is Nagyméltóságodat Felséges urunk és apostoli Királyunk legmagasabb elismerése — és a nemzet hálája s becsülése, e mellett Nagyméltóságod soha nem feledkezett meg rólunk Fejérmegye közönségéről! — és lényengesen betöltötte azon helyet, hol számos éveken keresztül, mint e megye bölcs kormányzója „a megye atyja“ nevét méltán kiérdemelte. Mi, kik közvetlen részesei voltunk azon kegyes atyai gondolkodásnak, melyben Nagyméltóságod megyénk érdekeit mindenkor részesiteni méltóztatott, — a legmélyebb hálával párosult őszinte örömet éreztük akkor, — midőn Nagy méltóságod születésének 80-ik évfordulóját megyénk közgyűlésének jegyzékkönyvébe — melyet tisztelettel átnyujtani is szerencsém van — mint „örömnapot“ igtathattuk be; — és én hálát adok az isteni gondviselésnek, hogy nekem jutott a szerencse vármegyénk közönsége nevében ismételve kifejezést adni azon rendületlen bizalomnak és ragaszkodásnak, — mellyel megyénk közönsége Nagy méltóságod magas személye iránt viseltetik — és egyúttal megyénk közönségének őszinte hálaérzetét tolmácsolni azon hathatós támogatásért, melyben Nagyméltóságod megyénk közjóra irányzott működését mindenkor részesiteni méltóztatott. Fogadja Nagyméltóságod kegyesen mély tisztelettel és a legőszintébb hálaérzettel párosult üdvözletünket, és engedje tiszteletteljesen kérnünk , hogy megyénk irányában eddig tapasztalt kegyét és rokonszenvét részünkre jövőben is változatlanu fenntartani méltóztassék. Isten tartsa meg Nagyméltóságodat még igen sokáig a haza, a trón, és megyénk javára! — Éljen sokáig! A tisztelgő küldötség tagjai voltak: Szüts Arthur, Miehl Jakab, Kégl György, ifj. Kolozsváry Miklós, Lits Gyula, Zichy Jenő gróf, dr. Szüts Andor, Wertheim Salamon, Huszár Ágoston, Meszlény Benedek, Kempelen Imre, Prokopiusz Pál, bizottsági tagok. Az egyházi férfiak is lerótták a tisztelet adóját, s jó ézelmeiket, s a káptalan nevében dr. Pauer János megyés püspök meleg szavakban fejezte ki jó kivánatait. A fejérmegyei takarékpénztár küldöttségét, melynek az ünnepelt elnöke, Wertheim S. L. igazgató vezérelte s a következő üdvözlőbeszédet mondotta: Nagyméltóságú Elnök Úr! Kegyelmes Urunk! Engedje meg Nagyméltóságod, hogy születése napja 80-dik évfordulója alkalmából a fejér megyei takarékpénztár hódolatteljes üdvözletét átadjuk. Szivünk mélyéből kívánjuk, hogy az Egek ura ijfagymélt. Ságodat a haza, a megye, városunk tisztünk díszére, mélyen tisztelt családja és tisztömére erőben és egészségben igen soká éltesse. A tanítótestület nevében Gőbel János György gáté üdvözlé a jubilánst. Szögyény-Marich László, könyekkel szemében, "Imogatottságtól rezgő hangon válaszolt az üdvözlő beszédekre, s a nála megszokott szónoki ékesszólássa biztosította a tisztelgő küldöttségeket további szives jóindulatán is pártfogásáról, igazgatójának! Helyén vagyunk. — Szinte jól esik innen még másfél óráig kocsikázni. Valósággal erjedésnek indul az ember, ha egész nap a kupéban szorong. Ennélfogva most már a Deres meg a Fakó buzgósága szállít sününket. Talán álmos is vagy édes útitársam. Ne tedd azt, még nagyon fiatal az este. Nézd a gibárti malomban még ugyan ám foly a munka, „csobog a víz“ (mint Endrődi Sándor mondja), zakatolnak a kerekek, két kivilágított ablakával néz be a malom a községbe. A szigeten összedugják leveletlen fejüket az álmos füzek, a suhanó víz tükrében ott kaczérkodik magamagával a bolondos holdvilág, a folyó tündére regét mond a hallgató tájnak arról a nyalka molnár-legényről, ki a Hernáldban lelte halálát, mert nagyon szeretett: „A gibárti kettős malom megállott, Nyalka molnár nem szed rajta több vámot Hideg földbe, fagyos földbe elássák, Messze hallni fügödi lány sírását.“ Gibarttól Kér felé a Sóstón keresztül pedig se nem sós, se nem tó, mégis úgy hívják. __ Kérben már alusznak is, falusi szegény ember lefekszik a tyúkokkal. Köröskörül mint valami néma zsandárok állanak a hegyek, amoda a víziijas berczen vár is van, lakatlan rom. Biz én nem tudom már, miért hívják „Boldogkő-Váraljának“, Tompa Mihálynál megtalálhatod a regéjét. No végre ! Marczinfalván vagyunk, amely Szántó városának olyan forczimmere, hajdan külön község volt. Nini, a kocsi oldala ugrál, vagy az én szívem repes? ... Ne siessetek úgy te Deres, te Fakó, úgy félek, úgy borzogat valami, hadd szedjem rendbe magamat, hiszen már a kapunál vagyunk. Most aztán ne nézz ide útitársam, te is tedd le e lapot nyájas olvasó, az az öreg asszony, aki ott tipeg kifelé, az én anyám. Nem lát engem, mert sötétes az idő, aztán meg a könyei is permeteznek. Te is hallgass el most humor, aludj bennem jókedvű sziajság. Hadd szedegetem elő keblemnek még megmaradt tisztább érzéseit, hadd borulok a nyakába ennek az öreg asszonynak, — aztán szok vele együtt csendesen . . . csendesen! . . . Bóné Géza, cs. kir. kamarás, pénzügyi bírósági ítélő biró, Fejérmegye volt alispánja szintén váró- i sunkba érkezett, hogy hálájának szép szavakban kifejezést adjon. A kir. törvényszék tagjai már tegnap este végeztek tisztelgésöket az ünnepeltnél, Tamásy Béla törvényszéki elnök vezetése alatt. A nap folyamán özönszámra érkezett az üdvözlő-sürgöny az ünnepelthez, ma már említetteken kivül fölemlítjük Rainer főherczegét. A királyi kegy legfőbb jelére vall ama körülmény, hogy Ő Felsége, a király saját nevében távirt, holott hason esetekben ezt a Felség személye körüli miniszter szokta teljesíteni. Délután 3 órakor családi ebéd volt a tárnokmesternél, melyen a család tagjain kívül: Tompa enő, Bohus Zsigmond és neje, Bohus László, Bóné Géza és Zoller Nándor vettek részt. A GYERMEKBÁLOK. Egy-két nap és Karnevál ő felsége felületi trónusát, hogy fogadja ama szívből fakadt hódolatokat, melyekkel, hűséges alattvalói járulnak fenséges színe elé. Duzzadó jó kedvtől zajongva jön a pezsgő vérű fiatalság leróni az adót, mellyel nemcsak Karnevál ő felségének, hanem a túláradó ifjú hévnek és életerőnek is tartozik; sőt a papák és mamák is sutba vetik egy-egy napra — pardon tétre -- az életküzdelem súlyos igáját és komolyan, de annál méltóságosabban járják a világ legszebb táncát — a csárdást. Bölcsen van, ez így! mert megfelel az ember természetének. Ámde mit szóljunk ahhoz, midőn az ártatlan kedélyű gyermekeket defillíroztatják a farsangi uralkodó előtt! Mindent a szélsőségig hajtó korunk egyik káros fattyúhajtása a gyermekbálok rendezése. Társadalmunknak e fattyúhajtása pedig farsangról-farsangra erősödik. Hisz alig van község, hol a farsangon át egész sereg táncmulatság ne rendeztetnék gyermekek számára. Ferde nevelési nézet, oktalan szeretetből fakadó hiúság, az anyai majomszeretet, mely elkényeztetett kedvence semmiféle kérésének ellenállni nem bir, továbbá az „én“nek édes szeretete, mely a saját mulatságára ürügyet keres, a leghatékonyabb eszközei a gyermekbálok rendezéseinek, s ez által a gyermeki édes boldogságg feldulásának. __r v Pedig van-e igazibb, bensőbb és tisztább boldogság, mint a gyermekkor boldogsága? Miért dúljuk fel, tehát szentségtelen kezekkel e boldogságot, melynek szelíd visszasugárzó fénye akkor is oly édes örömmel tölti el a szivet, midőn az anyagi gondok ezer bajaival küzdve, boldogságot nem igen várhatunk. Nem ismerheti az ez ártatlan és öntudatlan boldogságot, ki magzatát gyermekörömeiből kiragadva, bálba viszi, és ott megizlelteti vele az élvezetek ama kedvhét, mely csak felnőtteknek való. És van-e szánandóbb kép, mint szemlélni az anyai hiúság és megelégedésnek mosolyát, midőn az anya gyönyörrel szemléli, mily ügyesen forog, hajlong az ő kis bálhőse vagy királynője, segélyezve a felnőttek modorát, pöffeszkedve ostoba külsőségekben, és hazudva érzelmeket, melyekről a szív semmit sem tud. Mily rettenetes pusztítást tesznek a gyermekbálok a gyermeknek úgy testi szervezetében, mint lelkületében, és mennyi akadályt gördítenek annak az erkölcs törvényeinek megfelelő nevelésében, csak azok tudják, kik e bálok szomorú következményeit is figyelemmel kisérik Gyermekbál alkalmával a kellő szigorúságú mama is hosszabbra ereszti a gyeplőt és megenged oly oly dolgokat, minőket máskor semmiesetre sem tűrne el. Nagy szerencse, ha a gyermek kisebb-nagyobb főfájás árán megmenekszik a túlságos mértékben élvezett nyalánkságok, szeszes italok és tánc következményeitől, és súlyos, sokszor az egész életre kiható betegség vagy éppen a halál csiráját nem viszi haza a nem neki való mulatságból. De nemcsak a test, a lélek is megszenvedi e bálok káros hatásait. A tánc idegizgató mozgalmaiban hevesen lüktet a szív, felforr a vér, zihálva lélekzik a tüdő; a gyermek szorosabban fűzi magához párját, s az okozott izgatottság életre kelti az eddig előttük még ismeretlen szenvedélyeket. Ezzel együtt észrevétlen befészkeli magát lelkébe a hiúság, gőg, önzés, irigység, mértéktelenszeűség, arcátlanság, hazudás, a nagyzás és fényűzés iránti szeretet stb. nemtelen érzelmek. Midőn egy jól eljárt tánc, egy félig sült bók után (mert ilyen is megesik) egyik szülő a másik után ragadja magához az ügyes, a kedves kis dán Juant, és dicséri szemtőlszembe és jutalmazza csókokkal: nem támad-e fel lelkében a hiúság, önzés, a külsőség utáni kapkodás és a megvetés nemtelen érzelme kevésbbé ügyes társa iránt? És hány bukik el majdan ezek közül az élet göröngyös utain, midőn férfias erőre, szilárdságra vagy állhatatosságra leend szükség ? És ugyanakkor nem támad-e fel a kevésbbé ügyesek, s éppen azért mellőzöttek lelkében az irigység fekete ördöge ? Hány gyermeket egész valójából kiforgat egy bál! A játékok, melyek oly örömet és boldogságot keltenek szívében, közönyösen, hidegen hagyják, és elmúlik testte-lélekre egyaránt kitűnő nevelő hatásuk; a könyv, melyet eddig örömmel forgatott, érintetlen marad; a bizalom megcsökkenik szülei, társai és tanítói iránt, magába zárkózott lesz. Nem ritkán azonban megerednek a fensterpromenadok, íródnak „hozzá“ a szerelmes levelek és a nagy nyögdelemmel világra szült versek. A gyermekbálok egyik hatalmas tényező, hogy a korán érett ifjak, az agg fiatalok és agglegények mind jobban szaporodnak. Ne panaszkodjunk azután a mai fiatalság élhetetlensége felett! Nem is lehet ez máskép! Ki korán kezd élni, fiatalon agg emberré válik! Ezek pedig pettyhüdt idegrendszerükkel, siváry, nemesebb eszmékért nem nagyon lelkesülő kebellel, unalmas életkedvvel és ernyedt munkásságukkal nem valami nagy hasznára vannak a társadalomnak és hazának. Azon ferdő kéréssel fordulunk tehát minden szülőkhöz és nevelőhöz, hogy legdrágább kincseik — gyermekeik — érdekében hagyjanak föl az annyi részt rejtő gyermekbálok rendezésével. Annál több élvezetet, mégpedig nemes élvezetet, találandnak majdan ők a fiatal kor táncmulatságban. Gyermekbarát. p ! FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE! Lapunk a « ...» végén befejezte tizenharmadik évfolyamát. Tizenhárom éves, becsületes múltúnk elég kezesség arra, hogy lapunk az értelmes közönség bizalmát birni szerencsés. E megtisztelő bialom fölment bennünket attól, hogy oly ígéreteket alkalmazzunk csalétekül, melyeket beváltani képtelenek leszünk, avagy, hogy mások rovására kedélyes hivságban minmagunkat utólérhetlenekül tüntessük föl. Mindezeket mellőzve, ígérjük, hogy mint eddig, úgy a jövőben a nagyközönség érdekeinek megóvása lesz főtörekvésünk, s gondunk lesz arra, hogy t. előfizetőink igényeit, s kívánalmait minden tekintetben kielégíthessük. A 14-ik évfolyam küszöbén tisztelettel kérjük az előfizetések szives megújítását, s lapunknak minél szélesb körben terjesztését. Tisztelettel a „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztősége. A „Székesfehérvár és Vidéke“ előfizetési ára jövőre is a régi marad és pedig. Egész évre. . . . 8 frt. Fél évre ..... 4 frt. Negyed évre .... 2 frt. Tisztelettel A kiadóhivatal. VÁROSI és VIDÉKI HÍREK. — Az előfizetések mielőbbi szives megújítását, a hátralékok beküldését, valamint lapunk terjesztését tisztelettel kérjük. — Tisztelgések uj-év napján. A helybeli önk. tűzoltó-egylet működő csapata, uj-év napján tisztelgett szeretett főparancsnoka, Seidel Lajosnál. Az egyleti tagok jó kivánatait Naszluhácz Ödön önk. tűzoltó szép szavakkal, igen sikerült beszédben tolmácsolta, amire a főparancsnok meghatottan válaszolt, megköszönve az iránta tanúsított figyelmet s jókivánatokat. Innét a tűzoltó-egylet tagjai Kempelen Imre egyleti elnökhöz mentek, hol a tisztelgők érzelmeit Seidel Lajos tolmácsolta. Kempelen Imre az üdvözlő beszédre adott válaszában megköszönve a főparancsnok által tolmácsolt jókivánatokat, kijelentette, hogy továbbra is oda fog törekedni, miszerint az egylet érdekeit előmozdítsa. Az egyleti elnöktől gróf Cziráky Béla főispánhoz, mint az orsz. tűzoltó szövetség elnökéhez ment a tisztelgő csoport, hol is az egyleti tagok jókivánatait Kempelen Imre tolmácsolta sikerült beszédben. Gróf Cziráky Béla megköszönve a figyelmet, ígérte, hogy mennyire körülményei engedik, továbbra is élénk figyelemmel fogja kisérni az egylet működését. Január 2. 1886.