Székesfehérvár és Vidéke, 1888 (16. évfolyam, 24-158. szám)

1888-06-30 / 79. szám

XVI-ik évfolyam. 79. szám. Szombat, 1888. junius 30. ---— - '■ ■ --------------—---- -■ ' 1­1 Hegyelen hetenkint háromszor: ■Inden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Balváros, ‘boglvár-utcaa. Minden a lap szellemi réssére vonatkozó köz­lemény, továbbá e­mfitetések, felar­izmi­­sok, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért WeU* nádor atezzi do­hány-tőzsdéi­ben, XSottes kaszárnya-utczai kereskedésében, a *p ki­­hordóib­ál és a szerkesztőségbe* kaphatók TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI 3CÖZELŐ V Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Bubik Lőrincz könyv­kereskedésében. Tridelszeri. mlaa.d.exi postalista.tar.aa.al-Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (com­mnal 40 helyre van beosztva; egy hely bélyegáijex km­i! 99 kv* Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részes állnek. Sporkeaxtével értekezni lehet, naponkint délelőtt.. 9-től 1 áriig. A „Nyílttérit” egy tér 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak * Budapesten: Hausenstein irodájában, Goldber­ger A., Dorottya-utoza 6. ss. Rajnai Vilmos* molnar-utcza és az őriz. hirdetés indában. — Továbbá Bicsben: Hausenstein és J.Vegler, Tabontr., Schalek Henriknél, Dukes és Társát K­ál, i. Oppelik.— Ssík­esfehirvÁToit­­ a lap sseri­namUeégeiMm és Klokner Páter könyvkereske­­désében. «StabrtAsaa laUayme m&bRMmIB Bliflasetesl árafe: Egész évre..................8 frt. — kr. Fél évre.......................4 frt. — kr. Negyedévre ..... 2 frt. — kr. Miért interpellálnak? A legutóbb megtartott városi közgyűlés alkalmával valóságos záporeső hullott a zöld asztalra az interpellátiókból. Még talán több is lett volna, ha az elmondottak hatása alatt keletkezett izgalom s a teremben uralgó túl­ságos hőség el nem veszi az interpellálni akarók kedvét. Sokan azon hitben vannak, hogy a zápor­esőként hulló interpellatiók nem a közügy érdekében , hanem egyes tisztviselők bo­­szantása czéljából tétettnek. E hit téves, mert kinek sincs a bizottsági tagok között kedve bárkit is boszantani é­s szívesebben elintézi egyszerű figyelmeztetéssel, mint inter­pelláló által, de hát gyakran megtörténik, hogy annak daczára, miszerint az illető tiszt­viselő sajtó útján vagy egyes egyének által a közügy érdekében valamire figyelmeztetve lett, még­sem teszi meg. Ilyen esetben tehát elkerülhetlenné vállik az interpelláló. Ta­pasztaltuk ezt, a legközelebb tartott közgyű­lés alkalmával is, mert az Ender József bi­zottsági tag ar által tett öt rendbeli inter­pellálók közöl háromnál u. m. a palotai utcai lámpák , városi hídmérleg s az árva­házban tapasztalt közegészségre veszélyes állapotok megszüntetése iránt intézett inter­­pellációkban hivatkozott arra, hogy ő már magán után előbb felkérte a kapitányt az intézkedésre, de az eddig nem tett semmit — így tehát kénytelen volt interpellálni. TÁRCZA. Divatosan. Beszély. Szirontai (Tóth) Artúrtól. (Folytatás.) — Most! Most­ látszik arca kifejezni. Hupikék selyemruhája szinte lebeg az izgalomtól. Majd hir­telen a sóhajok tengerébe sülyed. Janka még ez utósó pillanatokat is ügyesen hasznosítani tudja. A batiszt zsebkendő illatos legye­zővé alakult, az eszményi helyzet eszünkbe juttatja a „hús és vér” költészetét, minden mozdulat egy-egy tanulmány az affektáló kacérságról, csupa szenvedély szív nélkül és megfordítva. Oly sajátságos lény, mi­nőt csakis a mai kor divatos nevelése teremthet. — Most! Most! susogja ő is viszhangként, mikor a közeli toronyóra a tizenegyet elüti. A mama szemeit félig lehunyva átszellemült mosolylyal jegyzi meg: — Ah! A szerencse épen így várakoztat magára . . . De nem . . . Egy heves csengetyű szó véget vet a bölcselkedésnek. A mama szunyókálásából fel­tetten, Janka pedig hamarjában a felgöndörített hajfürtöcskéket homlokához simítja. — Ó az! — Igen ! Ő az! E két leheletszerű hang keresztezi egymást. Néhány perc múlva belép a szolgáló. Banális rövidséggel jelenti: — Egy vén kopasz úr van itt . . . azt mondja, hogy — minek is hívják na ! — Egy vén kopasz úr! fintorítja el Janka epres szájacskáját. Ez nem volt benne az ajánlott levélben! A mama azonban boldog elragadtatásában éle­sen sipábol: — Bocsásd be . . . Ah! Mily öröm! Minő kedves meglepetés! A szolgáló vihogva tűnik, hogy helyet adjon­ a bejelentett urnak. Az igaz, nem fiatal többé, a kopasz­ságot se lehet tagadni, sőt ha szabad kimondani, nem rendelkezik ama szalonnas vagy parlagias megjele.Hogy az interpellálnók némelykor szen­vedélyesebb hangon, élesebb modorban tör­ténnek, annak csak egy okát említjük fel. Közönségünk ugyanis kénytelen többször tapasztalni azt, hogy egyik-másik tisztviselő nem igen tanúsít előzékenységet a közügyek iránt, mint ez a hivatkozott interpellációkkal is igazolva van, mert ha a tisztviselő figyelmes akarna lenni, bizonyára az első felszólításra azonnal intézkednék, és nem várná be míg a kényszer, a zöld asztalhoz viszi interpelláló alakjában az ügyet. Szerintünk annak a tisztviselőnek, kit hivatalos teendői nemcsak az Íróasztalhoz kötnek, hanem a város területén észlelhető hiányok s rendellenességek megszüntetése is hatásköréhez tartozik, nem kellene bevárni azt, míg egyes bizottsági tagok interpellá­­tióval figyelmeztetik a hiányokra vagy rend­ellenességekre, hanem azonnal intézkedni, mihelyest tudomására jut.­­ Sőt neki kellene kutatni, hogy létezik-e valahol oly állapot vagy rendetlenség, mi a közügy vagy a polgárok érdekeit sérti. Ily hivatalával járó igyekezetet azonban, fájdalom, ritkán tapasztalhatunk, mert akárhány eset van, hogy egyik-másik tisztviselő maga látja, mi­szerint a fő közlekedési helyen, a „Nádor”­­utczában, akár a gyalogjárón, akár pedig a kocsik közlekedési helyén a kő elmozdítva van s helyén életveszélyes lyuk támadt, még­sem csináltatja be azonnal. így vagyunk nőssel, mi a nőket rögtön meghódítja, de viszont elismeréssel kell adóznunk egyéb előnyöknek. A gon­dosan borotvált áriarc csupa kedélyes jóság, a kis sugárbajusz derekasan kipödörve és mint egy szur­­káló nemezis ágaskodik szét a kétfelé osztott kecske­­szakál felett. Ezenkívül kissé potrohos, mi egyébiránt kiegészítő részét képezi a valódi jó ízléssel kigondolt házi uraknak. Bizonyos kellemes pösze hangon kérdi a hölgyektől: — Nem tudom — vájjon nem tévesztettem-e el reményeim cillagát! — Oh nem ! siet a mama megnyugtatni őt. Janka fülig pirulva alig mer reá pislantani. Egy vén kopasz úr­ ez forrong agyában örökké. A kiábrándulás homálya kezd foszladozni. A derék vőlegényjelölt kielégítő választ nyer­vén a legderültebb mosolylyal fordul körül, miközben fényesre vasalt köcsögkalapját illő távolban előre nyújtja, azután meghajtja magát, lábhegyen a mama elé sask­oz, kezet csókol (csak úgy cuppanik!) — a következő percben már Janka előtt áll, megbámulja őt, újra és újra szemei közé mosolyog, a szép mimi­kát garnirozva ezen ellenállhatlan szóvirággal: — Bájosz bí­zasszony! Szivem­asz öné! Végte­lenül boldognak ér­zem magamat, hogy eszen percet, mikor a­z erdő mélyében rejtősző virágocka a nap­világra bukkant — szerelmem naplójába igtathatom ! Saldirt­ akarta reá mondani még befejezésül, de eszébe jutott, hogy ez csak bókcsemege. Különben is ezt a számlát sohase fogják kifizetni. Janka szemében „viharos” érzelmek csatáznak egymás ellen. Egy vén kopasz úr! hangzik újra. És hozzá potrohos! A­ki pöszén beszél! E mellett való­ságos üritarc ! Bekent bajusz ! Kecskeszakál! Gyö­nyörű élvezet! Drága szerelem! Ennek a falánk vén kópénak feláldozni ezt az aranyos virágot, ezt az egészségtől viruló leánykát, az ő tüzesen szárnyaló vágyaival, forró csókjaival, édes ölelésével. . . Janka remegve gondol e végzetes szatírára, de nem lehet segíteni — az anyagi érdek előtt nincs égő szív, nincs ellenszenv, nincs költői turbékolás — Venus rózsáktól övezett nyoszállájába belefekszik az — arany disznó . . . — Huh! sikoltanak fel az erényhősök és szemei­ket elföldve ujjaik közt nézegetik e furcsa jelenetet. Bamba Ottó Janka kezecskéire is külön egy-egy a kutakkal is ! Akárhány elromlik vagy más ok miatt nem ad vizet, még­sem csináltatják meg azonnal. Napokig, sőt némelykor hetekig kell várni, míg az elromlott kút használható állapotba lesz téve. A közönség egészségére jó hatással levő nyári utczai öntözésekről nem is szólunk. Több esetet is hozhatnánk föl, mivel igazolhatnánk a figyelmetlenséget, de nem teszszük, közönségünk úgyis elégszer kény­telen maga tapasztalni, hogy mily állapotok vannak nálunk. A felhozottakkal is csak azt akartuk igazolni, hogy az interpellációk nem a bosszantás vagy kedvtelés szüleményei, hanem a figyelmetlenségé. Bizottsági tagjaink hiába kérik egyik-másik­ tisztviselőt (tisztelet a kivételeknek) magán után az intézkedésre, nem teszik meg, ilyenkor azután nem marad más hátra, mint az interpellatio. Hogy egyik-másik tisztviselő mulasztásai miatt felszínre került interpellatio némelykor szenvedélyes hangon van elmondva, azt első­sorban az általa tanúsított figyelmetlenség­nek, másod­sorban pedig egyéb, az illető tisztviselőt illető körülményeknek kell be­tudni. Vannak tisztviselőink között olyanok, kik mindent megtesznek a közönségért s ezért ezekhez soha vagy ritkán intéztetik inter­pellátió — mig a­kik kevésbé törődnek a közönséggel azok nagyon is gyakran meg­kapják. (Igaz, hogy legtöbbször másokhoz vi­csokot nyom és szemeit a kéjesen pihegő keblen hizlalva helyet foglal. A mama, ki az első pillanattól kezdve titkos rokonszenvvel viseltetik a derék vőlegény iránt, ki­fejti mindazon ügyes cselszövényeket, melyeket ily esetben alkalmazni szokás. Dicsekedő hangulatban regéli el családi viszonyait, hol zokog, hol nevet — Jankát egyetlen örömének nevezi, ki úgy van nevelve, mint egy hercegnő és e mellett sokkal szerényebb, mint az a bizonyos „erdő mélyében rejtőző virá­­gocska !* — valóságos kincs, vajha megtalálná azt az embert, ki hajlandó lenne az ily kincs után kama­tokat fizetni! Bamba Ottó szeretetteljes kecsüdvözlettel — diadalmas mosolygással ereszkedik féltérdre, mintegy jelezve, hogy ezen ember feltalálásához nem kell Colombus Kristóf. Már meg van! — Engedje meg Janka kiszasszony, hogy a „drága” mamácska szavaira iszmét egy készcókkal feleljek! Janka szendén húzódozik. Hanem azért elfo­gadja a kézcsókot. Azután a mamára tekint, ki biz­­tatólag szól: — Hisz önöknek nincs is szükségük az ismer­kedésre. Már­is imádják egymást! Nemde édes Janka ! Mit is lehetne erre mondani ? Arcpkr... angyali hév ... a lángoló érzelmek kicsapongása . . . mind­megannyi jel befonni a kedélyes vén kamaszt! Egy véletlen mozdulat — Janka az igézetes szemsugara­kat szétlövelve — a kacér kis lábakat fitogtatva hebegi: — De mama ... de mama! Mennyi idealismus ! Mennyi báj a hanghordo­zásban ! Később alkalmat keresnek a megfejtéshez. Janka egy pillanatra kimegy. A mama utána. Gyors ütem­ben folyik le a párbeszéd: — Nos tetszik ? — Hogyisne! — Iszonya ostoba . . . — Annál jobb. — Igyekezzél őt lebilincselni. — Már megtörtént . . . (Folyt, köv.­ tézve). Legyenek ők is figyelmesek s intéz­kedjenek azonnal* mihelyest a baj tudomásukra jut — akkor majd nem lesz oly gyakori az interpellátió. Nemo.­ ­4. Felhívás előfizetésre! Lapunk e hó elsejével új negyedévbe jutott, miért is előfizetőinktől az előfizetési pénzek szíves beküldését kérjük. Álláspon­tunk marad a régi, s mint eddig, úgy ezentúl is lapunk a közügy szolgálatában fog állni, s érdekes és változatos tartalom­mal fog megjelenni. Az előfizetési ár marad a régi. VÁROSI és VIDÉKI BIBÉK. Junius 30. 1888 — Személyi hírek. Gróf Károlyi Gábor városunk országgyűlési képviselője, ma este 7- 8 órakor a fővárosból a gyorsvonattal városunkba érkezik azért, hogy mint már emlitettük, beszámoló beszédét megtartsa. A perronon Nagy Ignác, a függetlenségi kör elnöke, Tóth Arthur és Kostyelik Ferencz fogják őt várni. — Havranek József pol­gármesterünk, Tóth István fej., Reé István árvaszéki ülnök és Seidl Lajos rendőrkapi­tánynyal együtt tegnap Előszállásra utazott. Az előszállási jószágkormányzó, Vajda Ödön meghívta őket, mint egykori tanítványait egy barátságos összejövetelre. A látogatás­nak már e hó 15-én meg kellett volna tör­ténnie, de akkor a közbejött akadályok miatt elmaradt. — Az új kanonokok beiktatása. Kuty Márton és Huszár Károly uj kanonokok be­iktatásának egyházi szertartásai — egy ünne­pélyes misével jövő hó 5-én, d. e. 9 órakor fognak a helybeli székesegyházban megtar­tatni. — Az orsz. m. kir. zene- és színművé­szeti akadémia szinészeti (drámai és operai) osztályainak következő 1888—89-iki tan­folyamára f. évi szeptember hó 3., 4. és 5. napjain lehet beiratkozni. A jelentkezőktől megkívánjuk, hogy vagy szüleik, esetleg gyámjaik kíséretében jelentkezzenek, vagy ezek írásbeli beleegyezését hozzák magukkal. Ifjúkat 18, leányokat 15 éven alul, a sza­bályok értelmében nem vehetünk fel. Ez életkor betöltését hiteles okirattal kell iga­zolni. A fölveendőktől annyi műveltségről és iskolai képzettségről való bizonyítványt kívánunk, mennyi ily korú művelt ifjúktól megvárható, de legkivált a magyar nyelv­tan alapos ismeretét. A beiratkozó növendé­kek 1­árt beiratási díjat tartoznak fizetni. A beiratást követő napokon, szeptember 10-én délelőtt operai-, délután drámai fel­vételi vizsgálatnak vettetnek alá, mely a drámánál szavalat — az operánál énekpró­bából áll. A felvételre alkalmasaknak talált jelentkezők 5 írt felvételi díjat fizetnek. Az évi tandíj ezenkívül a drámai osztályokban 30 frt, az operai osztályokban, a nagymél­­tóságú vallás- és közokt. minisztérium 20747 — 1888. számú rendelete alapján 70 frt. Ennyit kívánunk egyelőre tájékoztatásul kö­zölni. A felvételi szabályok teljes szövegét még a szünidők folyamán közzéteszszük, de benne foglaltatnak azok évkönyvünk és alapszabályainkban is, melyeket kívánatra bárkinek szívesen megküld a titkári hivatal. A tudakozó levelekhez 5 kr. postabélyeg melléklendő. Budapesten, 1888. junius hó 15-én. Az igazgatóság. — Alapitó tag lett. Csendes József ta­­polczai ügyvéd a szfehérvári tűzoltó-egyletbe 25 írttal alapitó tagul belépett.

Next