Székesfehérvár és Vidéke, 1888 (16. évfolyam, 24-158. szám)
1888-06-30 / 79. szám
XVI-ik évfolyam. 79. szám. Szombat, 1888. junius 30. ---— - '■ ■ --------------—---- -■ ' 11 Hegyelen hetenkint háromszor: ■Inden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Balváros, ‘boglvár-utcaa. Minden a lap szellemi réssére vonatkozó közlemény, továbbá emfitetések, felarizmisok, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért WeU* nádor atezzi dohány-tőzsdéiben, XSottes kaszárnya-utczai kereskedésében, a *p kihordóibál és a szerkesztőségbe* kaphatók TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI 3CÖZELŐ V Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Bubik Lőrincz könyvkereskedésében. Tridelszeri. mlaa.d.exi postalista.tar.aa.al-Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (commnal 40 helyre van beosztva; egy hely bélyegáijex kmi! 99 kv* Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részes állnek. Sporkeaxtével értekezni lehet, naponkint délelőtt.. 9-től 1 áriig. A „Nyílttérit” egy tér 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak * Budapesten: Hausenstein irodájában, Goldberger A., Dorottya-utoza 6. ss. Rajnai Vilmos* molnar-utcza és az őriz. hirdetés indában. — Továbbá Bicsben: Hausenstein és J.Vegler, Tabontr., Schalek Henriknél, Dukes és Társát Kál, i. Oppelik.— SsíkesfehirvÁToit a lap sserinamUeégeiMm és Klokner Páter könyvkereskedésében. «StabrtAsaa laUayme m&bRMmIB Bliflasetesl árafe: Egész évre..................8 frt. — kr. Fél évre.......................4 frt. — kr. Negyedévre ..... 2 frt. — kr. Miért interpellálnak? A legutóbb megtartott városi közgyűlés alkalmával valóságos záporeső hullott a zöld asztalra az interpellátiókból. Még talán több is lett volna, ha az elmondottak hatása alatt keletkezett izgalom s a teremben uralgó túlságos hőség el nem veszi az interpellálni akarók kedvét. Sokan azon hitben vannak, hogy a záporesőként hulló interpellatiók nem a közügy érdekében , hanem egyes tisztviselők boszantása czéljából tétettnek. E hit téves, mert kinek sincs a bizottsági tagok között kedve bárkit is boszantani és szívesebben elintézi egyszerű figyelmeztetéssel, mint interpelláló által, de hát gyakran megtörténik, hogy annak daczára, miszerint az illető tisztviselő sajtó útján vagy egyes egyének által a közügy érdekében valamire figyelmeztetve lett, mégsem teszi meg. Ilyen esetben tehát elkerülhetlenné vállik az interpelláló. Tapasztaltuk ezt, a legközelebb tartott közgyűlés alkalmával is, mert az Ender József bizottsági tag ar által tett öt rendbeli interpellálók közöl háromnál u. m. a palotai utcai lámpák , városi hídmérleg s az árvaházban tapasztalt közegészségre veszélyes állapotok megszüntetése iránt intézett interpellációkban hivatkozott arra, hogy ő már magán után előbb felkérte a kapitányt az intézkedésre, de az eddig nem tett semmit — így tehát kénytelen volt interpellálni. TÁRCZA. Divatosan. Beszély. Szirontai (Tóth) Artúrtól. (Folytatás.) — Most! Most látszik arca kifejezni. Hupikék selyemruhája szinte lebeg az izgalomtól. Majd hirtelen a sóhajok tengerébe sülyed. Janka még ez utósó pillanatokat is ügyesen hasznosítani tudja. A batiszt zsebkendő illatos legyezővé alakult, az eszményi helyzet eszünkbe juttatja a „hús és vér” költészetét, minden mozdulat egy-egy tanulmány az affektáló kacérságról, csupa szenvedély szív nélkül és megfordítva. Oly sajátságos lény, minőt csakis a mai kor divatos nevelése teremthet. — Most! Most! susogja ő is viszhangként, mikor a közeli toronyóra a tizenegyet elüti. A mama szemeit félig lehunyva átszellemült mosolylyal jegyzi meg: — Ah! A szerencse épen így várakoztat magára . . . De nem . . . Egy heves csengetyű szó véget vet a bölcselkedésnek. A mama szunyókálásából feltetten, Janka pedig hamarjában a felgöndörített hajfürtöcskéket homlokához simítja. — Ó az! — Igen ! Ő az! E két leheletszerű hang keresztezi egymást. Néhány perc múlva belép a szolgáló. Banális rövidséggel jelenti: — Egy vén kopasz úr van itt . . . azt mondja, hogy — minek is hívják na ! — Egy vén kopasz úr! fintorítja el Janka epres szájacskáját. Ez nem volt benne az ajánlott levélben! A mama azonban boldog elragadtatásában élesen sipábol: — Bocsásd be . . . Ah! Mily öröm! Minő kedves meglepetés! A szolgáló vihogva tűnik, hogy helyet adjon a bejelentett urnak. Az igaz, nem fiatal többé, a kopaszságot se lehet tagadni, sőt ha szabad kimondani, nem rendelkezik ama szalonnas vagy parlagias megjele.Hogy az interpellálnók némelykor szenvedélyesebb hangon, élesebb modorban történnek, annak csak egy okát említjük fel. Közönségünk ugyanis kénytelen többször tapasztalni azt, hogy egyik-másik tisztviselő nem igen tanúsít előzékenységet a közügyek iránt, mint ez a hivatkozott interpellációkkal is igazolva van, mert ha a tisztviselő figyelmes akarna lenni, bizonyára az első felszólításra azonnal intézkednék, és nem várná be míg a kényszer, a zöld asztalhoz viszi interpelláló alakjában az ügyet. Szerintünk annak a tisztviselőnek, kit hivatalos teendői nemcsak az Íróasztalhoz kötnek, hanem a város területén észlelhető hiányok s rendellenességek megszüntetése is hatásköréhez tartozik, nem kellene bevárni azt, míg egyes bizottsági tagok interpellátióval figyelmeztetik a hiányokra vagy rendellenességekre, hanem azonnal intézkedni, mihelyest tudomására jut. Sőt neki kellene kutatni, hogy létezik-e valahol oly állapot vagy rendetlenség, mi a közügy vagy a polgárok érdekeit sérti. Ily hivatalával járó igyekezetet azonban, fájdalom, ritkán tapasztalhatunk, mert akárhány eset van, hogy egyik-másik tisztviselő maga látja, miszerint a fő közlekedési helyen, a „Nádor”utczában, akár a gyalogjárón, akár pedig a kocsik közlekedési helyén a kő elmozdítva van s helyén életveszélyes lyuk támadt, mégsem csináltatja be azonnal. így vagyunk nőssel, mi a nőket rögtön meghódítja, de viszont elismeréssel kell adóznunk egyéb előnyöknek. A gondosan borotvált áriarc csupa kedélyes jóság, a kis sugárbajusz derekasan kipödörve és mint egy szurkáló nemezis ágaskodik szét a kétfelé osztott kecskeszakál felett. Ezenkívül kissé potrohos, mi egyébiránt kiegészítő részét képezi a valódi jó ízléssel kigondolt házi uraknak. Bizonyos kellemes pösze hangon kérdi a hölgyektől: — Nem tudom — vájjon nem tévesztettem-e el reményeim cillagát! — Oh nem ! siet a mama megnyugtatni őt. Janka fülig pirulva alig mer reá pislantani. Egy vén kopasz úr ez forrong agyában örökké. A kiábrándulás homálya kezd foszladozni. A derék vőlegényjelölt kielégítő választ nyervén a legderültebb mosolylyal fordul körül, miközben fényesre vasalt köcsögkalapját illő távolban előre nyújtja, azután meghajtja magát, lábhegyen a mama elé saskoz, kezet csókol (csak úgy cuppanik!) — a következő percben már Janka előtt áll, megbámulja őt, újra és újra szemei közé mosolyog, a szép mimikát garnirozva ezen ellenállhatlan szóvirággal: — Bájosz bízasszony! Szivemasz öné! Végtelenül boldognak érzem magamat, hogy eszen percet, mikor az erdő mélyében rejtősző virágocka a napvilágra bukkant — szerelmem naplójába igtathatom ! Saldirt akarta reá mondani még befejezésül, de eszébe jutott, hogy ez csak bókcsemege. Különben is ezt a számlát sohase fogják kifizetni. Janka szemében „viharos” érzelmek csatáznak egymás ellen. Egy vén kopasz úr! hangzik újra. És hozzá potrohos! Aki pöszén beszél! E mellett valóságos üritarc ! Bekent bajusz ! Kecskeszakál! Gyönyörű élvezet! Drága szerelem! Ennek a falánk vén kópénak feláldozni ezt az aranyos virágot, ezt az egészségtől viruló leánykát, az ő tüzesen szárnyaló vágyaival, forró csókjaival, édes ölelésével. . . Janka remegve gondol e végzetes szatírára, de nem lehet segíteni — az anyagi érdek előtt nincs égő szív, nincs ellenszenv, nincs költői turbékolás — Venus rózsáktól övezett nyoszállájába belefekszik az — arany disznó . . . — Huh! sikoltanak fel az erényhősök és szemeiket elföldve ujjaik közt nézegetik e furcsa jelenetet. Bamba Ottó Janka kezecskéire is külön egy-egy a kutakkal is ! Akárhány elromlik vagy más ok miatt nem ad vizet, mégsem csináltatják meg azonnal. Napokig, sőt némelykor hetekig kell várni, míg az elromlott kút használható állapotba lesz téve. A közönség egészségére jó hatással levő nyári utczai öntözésekről nem is szólunk. Több esetet is hozhatnánk föl, mivel igazolhatnánk a figyelmetlenséget, de nem teszszük, közönségünk úgyis elégszer kénytelen maga tapasztalni, hogy mily állapotok vannak nálunk. A felhozottakkal is csak azt akartuk igazolni, hogy az interpellációk nem a bosszantás vagy kedvtelés szüleményei, hanem a figyelmetlenségé. Bizottsági tagjaink hiába kérik egyik-másik tisztviselőt (tisztelet a kivételeknek) magán után az intézkedésre, nem teszik meg, ilyenkor azután nem marad más hátra, mint az interpellatio. Hogy egyik-másik tisztviselő mulasztásai miatt felszínre került interpellatio némelykor szenvedélyes hangon van elmondva, azt elsősorban az általa tanúsított figyelmetlenségnek, másodsorban pedig egyéb, az illető tisztviselőt illető körülményeknek kell betudni. Vannak tisztviselőink között olyanok, kik mindent megtesznek a közönségért s ezért ezekhez soha vagy ritkán intéztetik interpellátió — mig akik kevésbé törődnek a közönséggel azok nagyon is gyakran megkapják. (Igaz, hogy legtöbbször másokhoz vicsokot nyom és szemeit a kéjesen pihegő keblen hizlalva helyet foglal. A mama, ki az első pillanattól kezdve titkos rokonszenvvel viseltetik a derék vőlegény iránt, kifejti mindazon ügyes cselszövényeket, melyeket ily esetben alkalmazni szokás. Dicsekedő hangulatban regéli el családi viszonyait, hol zokog, hol nevet — Jankát egyetlen örömének nevezi, ki úgy van nevelve, mint egy hercegnő és e mellett sokkal szerényebb, mint az a bizonyos „erdő mélyében rejtőző virágocska !* — valóságos kincs, vajha megtalálná azt az embert, ki hajlandó lenne az ily kincs után kamatokat fizetni! Bamba Ottó szeretetteljes kecsüdvözlettel — diadalmas mosolygással ereszkedik féltérdre, mintegy jelezve, hogy ezen ember feltalálásához nem kell Colombus Kristóf. Már meg van! — Engedje meg Janka kiszasszony, hogy a „drága” mamácska szavaira iszmét egy készcókkal feleljek! Janka szendén húzódozik. Hanem azért elfogadja a kézcsókot. Azután a mamára tekint, ki biztatólag szól: — Hisz önöknek nincs is szükségük az ismerkedésre. Máris imádják egymást! Nemde édes Janka ! Mit is lehetne erre mondani ? Arcpkr... angyali hév ... a lángoló érzelmek kicsapongása . . . mindmegannyi jel befonni a kedélyes vén kamaszt! Egy véletlen mozdulat — Janka az igézetes szemsugarakat szétlövelve — a kacér kis lábakat fitogtatva hebegi: — De mama ... de mama! Mennyi idealismus ! Mennyi báj a hanghordozásban ! Később alkalmat keresnek a megfejtéshez. Janka egy pillanatra kimegy. A mama utána. Gyors ütemben folyik le a párbeszéd: — Nos tetszik ? — Hogyisne! — Iszonya ostoba . . . — Annál jobb. — Igyekezzél őt lebilincselni. — Már megtörtént . . . (Folyt, köv. tézve). Legyenek ők is figyelmesek s intézkedjenek azonnal* mihelyest a baj tudomásukra jut — akkor majd nem lesz oly gyakori az interpellátió. Nemo. 4. Felhívás előfizetésre! Lapunk e hó elsejével új negyedévbe jutott, miért is előfizetőinktől az előfizetési pénzek szíves beküldését kérjük. Álláspontunk marad a régi, s mint eddig, úgy ezentúl is lapunk a közügy szolgálatában fog állni, s érdekes és változatos tartalommal fog megjelenni. Az előfizetési ár marad a régi. VÁROSI és VIDÉKI BIBÉK. Junius 30. 1888 — Személyi hírek. Gróf Károlyi Gábor városunk országgyűlési képviselője, ma este 7- 8 órakor a fővárosból a gyorsvonattal városunkba érkezik azért, hogy mint már emlitettük, beszámoló beszédét megtartsa. A perronon Nagy Ignác, a függetlenségi kör elnöke, Tóth Arthur és Kostyelik Ferencz fogják őt várni. — Havranek József polgármesterünk, Tóth István fej., Reé István árvaszéki ülnök és Seidl Lajos rendőrkapitánynyal együtt tegnap Előszállásra utazott. Az előszállási jószágkormányzó, Vajda Ödön meghívta őket, mint egykori tanítványait egy barátságos összejövetelre. A látogatásnak már e hó 15-én meg kellett volna történnie, de akkor a közbejött akadályok miatt elmaradt. — Az új kanonokok beiktatása. Kuty Márton és Huszár Károly uj kanonokok beiktatásának egyházi szertartásai — egy ünnepélyes misével jövő hó 5-én, d. e. 9 órakor fognak a helybeli székesegyházban megtartatni. — Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti akadémia szinészeti (drámai és operai) osztályainak következő 1888—89-iki tanfolyamára f. évi szeptember hó 3., 4. és 5. napjain lehet beiratkozni. A jelentkezőktől megkívánjuk, hogy vagy szüleik, esetleg gyámjaik kíséretében jelentkezzenek, vagy ezek írásbeli beleegyezését hozzák magukkal. Ifjúkat 18, leányokat 15 éven alul, a szabályok értelmében nem vehetünk fel. Ez életkor betöltését hiteles okirattal kell igazolni. A fölveendőktől annyi műveltségről és iskolai képzettségről való bizonyítványt kívánunk, mennyi ily korú művelt ifjúktól megvárható, de legkivált a magyar nyelvtan alapos ismeretét. A beiratkozó növendékek 1árt beiratási díjat tartoznak fizetni. A beiratást követő napokon, szeptember 10-én délelőtt operai-, délután drámai felvételi vizsgálatnak vettetnek alá, mely a drámánál szavalat — az operánál énekpróbából áll. A felvételre alkalmasaknak talált jelentkezők 5 írt felvételi díjat fizetnek. Az évi tandíj ezenkívül a drámai osztályokban 30 frt, az operai osztályokban, a nagyméltóságú vallás- és közokt. minisztérium 20747 — 1888. számú rendelete alapján 70 frt. Ennyit kívánunk egyelőre tájékoztatásul közölni. A felvételi szabályok teljes szövegét még a szünidők folyamán közzéteszszük, de benne foglaltatnak azok évkönyvünk és alapszabályainkban is, melyeket kívánatra bárkinek szívesen megküld a titkári hivatal. A tudakozó levelekhez 5 kr. postabélyeg melléklendő. Budapesten, 1888. junius hó 15-én. Az igazgatóság. — Alapitó tag lett. Csendes József tapolczai ügyvéd a szfehérvári tűzoltó-egyletbe 25 írttal alapitó tagul belépett.