Székesfehérvár és Vidéke, 1889. január-június (17. évfolyam, 1-78. szám)

1889-03-26 / 37. szám

XVII-ik évfolyam. 37. szám. Kedd, 1889. márcz­ius 26. Megjeleli hetenkint háromszor, miinden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal s Belváros, bognár-utcza. Minden a lap szellem­­zése őrs vonttkoló köz­­emény, tortfebá­s efi­­et'sek, felis­ lamlszek, bikrdetásek stb. ide intézendők. fieve« példányok 10 k­ajd­árért ’V\7"•!*», «Ador-ntoz*« dohány-tízzdéjiben, 3Bott«ar kraángra-atunu kereskedésében, a lap ki» hordejieál­ét a szerkesztőségbe» kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMITELÖDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI K­ÖZLÖIŰ­. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. minden postsubJ.*^a.tsu.5aá­l­lk­Sstésekre aésve a lap egy olőak (eotamna) 40 Melyre van be©8st?sf egy Mely fellyegiffSB Hill Sf isi Többször hirdetők SO szásíték árleengedésben yésBeafiisek. Sxe?k@sxt5val értekem! IsMtt naponMat délelőtt @­tS! % éráig. Előfizetési ésreskó: Egész évre ..... 8 frt. — kr. Fél évre...................4 frt. — kr. Negyedévre . . . . . 2 frt. — kr. A „Nyiíttér“-bsi így tar SfrHu,*, Előfizetések és hirdet­és­ek még elfogadtatnak: Budapesten : Haasaasteiz írod A,iában, Gel .ber­­ger A., Dorottya-ntoza 6. sz. Hajnis Vilmot­­moln&r­stcza és az oni. hirdetés­­ irodában. — További Biesbem Haasenstein és Vegler, fakontr., Sohalsk Henriknél, Dukes és TArsif ál, A. Oppelik.­­ StéUsrekimásott­­ a lap sm-­ kaasMMceWa ás Kiskuti Páter kfeivkaiosfc­iMni mttotmz mmm­elMiatefigi Pénzintézeteink és az iparvállalatok. Az a központi erő, melylyel a főváros maga felé vonja mindazt, ami a vidéki köznapias életből kitűnik, melylyel Budapesten gyűjti össze a szellem, rang és vagyon legkiválóbb elemeit, nagyban ki­világlik a gazdasági intézetek terén is. Oly bankokkal, takarékpénztárakkal, hitelinté­zetekkel dicsekedhetik, melyek forgalma aránylag vetélkedhetik a legnagyobb világvárosok hasonló intézeteinek forgalmával. E tekintetben is büszkék lehetünk a fővárosra. De a büszkeség mellé az elégületlenség és ag­godalom érzetei furakodnak, mikor szemmel tartjuk a vidéki pénzintézetek működését és fejlődését. Tagadhatlan, hogy számra nézve gyarapodnak, de az is bizonyos, hogy nagyon sok elcsenevészedik és különféle okokból napirenden vannak a bukások. Eltekintve a hűtlen kezelésektől, sikkasztások­tól, miket az elégtelen módon szervezett ellenőrzés meg nem akadályoz, de melyek különben sem szá­míthatók e bajok rendes okai közé, fel kell tűnnie annak, hogy a pénzintézetek nagy része nem áll hivatása magaslatán és nem teljesíti ama kötelme­ket, miket a nemzet — de különösen azon vidék érdekében, hol létezik — kellene. Pedig volna minta, mely után indulhatnának, és ha nem is állanak rendelkezésünkre tíz — meg száz milliók, azért némelyik fővárosi nagy intézetek vezérelveit bátran követhetnék. Mintául szolgálhatna a Magyar általános hitel­bank, mely mint ez utolsó közgyűlésen kitűnt, meg­felel azoknak a várakozásoknak, miket nemrég fűztek hozzá. Ennek az egyik fő oka az, hogy az intézet aránylag sokkal nagyobb gondot fordít az ipar­­vállalatokra, mint bármely hasonló czélu pénz­­intézet. — De hasznát is veszi ennek a működési iránynak. Nincs oka megbánni, hogy ipari czélokra fek­ Vizsga-hangverseny. Sz.-Fehérvár, 1889. márc. 25. Tegnap tartották Hermann Ede és neje, Udvardy Emerika tanítványaikkal szokásos évi vizsga­hangversenyüket oly nagy számú közönség előtt, a milyenre még nem emlékszünk, s melynek befoga­dására a „Magyar király“ nagyterme elégtelennek bizonyult. Találkája volt ez a legelőkelőbb társa­ságnak, mely érdeklődik a zene­ tanítás iránt és méltányolni tudja a szépet, a helyes irányt, s a tanítványok előmenetelét. A tanítók és tanítványok tet­te összegeket, mert a tőke mindenkor megtérül kamatostól. Részvényese a kőolajfinomító gyárnak, és a részvények a lefolyt évben is dúsan jövedel­meztek. Jövedelmet hajtottak a Ferdinánd­­vasút, a magyar nyugati vasút, az aradi, temesvári vasút kötvényei. Az első erdélyi bankkal együtt létrehozta a magy­­art. hitelbank a brassói cellulose gyárt, mely 750,000 frt alaptőke felett rendelkezik és mely hivatva lesz arra, hogy az iparágat szélesebb alapon fejleszsze hazánkban. A magyar fém és lámpa gyára, ahol 400 ma­gyar munkás nyer állandó foglalkozást, 45.000 frt hasznot mutat föl ez évre. Látható tehát, hogy a pénzintézet oly válla­latba is bocsátkozik, melynek prosperálása még nem tényleges, de előrelátható. Áldozatot hoz a magyar ipar érdekében, és ezzel megfelel nemcsak a köz­érdeknek, de a saját részvényesei czéljának is. A hitelbank malmai világhírűek, a múlt év folyamán 4,558,631 frt értékű lisztet szállítottak. Ily példák után kellene haladniuk erejükhöz képest a vidéki pénzintézeteknek is, akkor arra az útra jutnánk, hogy az ipar az eddiginél sokkal na­gyobb tért foglalna hazánkban s a helyi érdeket rendkívül istápolhatná. Az iparé a jövő és ezt min­dig szem előtt kell tartaniok a pénzzel rendelkező elemeknek, első­sorban a pénzintézeteknek. Előrelátással, utánjárással nem lesz nehéz kike­rülni a könnyelmű pénz­elpocsékolásokat, jól meg lehet válogatni azokat a vállalatokat, mikbe pénz­összegeket fektetnek, de mindenesetre nagyobb figye­lemmel kell lenni az ipar iránt, mint eddig. Akárhány iparág fejlődhetnek nálunk, melynek termékeit most külföldről hozatjuk, pedig a nyers­anyagot tőlünk veszik. Ez szinte szégyenletes álla­pot. Hiszen kinevet az idegen, ki tehetetlenségün­ket látja, Kölcsösen megérdemelték e nagy érdeklődést, mert fényesen bebizonyították, hogy az idővel nem lan­kadnak, hanem az általuk helyesnek talált irányban haladnak feltartóztathatlanul, hogy a­mi jót, szépet, és egyedül czélszerűt tudnak, azt tanítványaikkal mind közöljék, s ezekből alaposan képzett zenészeket neveljenek, kik nem a külsőségekben keressék a hatást, hanem teljesen felfogják a szépet és ezt művelve nemesítsék lelküket, ápolják a szép zenét, s valódi műélvezetet nyújtsanak a hallgatóknak.­­ A tegnapi eredmény fényesen igazolta e törekvést, mert úgy a kezdő, mint a haladó tanítványok tel­jesen megfeleltek ama várakozásnak, melyet rövi­­debb-hosszabb tanulási idejükhöz köthettek a szülők és tanítók. Mindeniknél öntudatos játékot, a tech­nika fokozatos fejlődését, a tanultak helyes megérté­sét és felfogását találtuk.­­ A hegedűsök tisztán intonáltak, a vonót szépen és helyesen kezelték, a­mi főleg az összjátéknál tűnt ki és hatott ról; a a zongora játszók correct kéztartást, hangütést és helyes ütemérzéket mutattak, melyekhez az előadott darabok jó felfogása s a színezés változatossága já­rult ; az énekeseknél biztos intonálást, a hang meg­tartását s azon módok alkalmazását találták, melyek a hang fejlesztését vannak hivatva előmozdítani. A műsor 28 számból állt, mely nagy gonddal és változatosan volt összeállítva, úgy, hogy a kö­zönség kifáradás nélkül hallgatta végig, mert majd­nem minden szám más-más irányú volt, hogy a tanítás menetéről teljesen tiszta fogalmat szerezhe­tett mindenki. A kezdő tanítványok kisebb darabok­kal mutatták be magukat, melyek a tanítványok tehetségéhez voltak megválasztva s épen ezért vala­mennyi egészen megfelelt feladatának. Sohár Ilona és Márkus Livia „dallamos gya­korlatot­ játszott csinos kéztartással és helyes fel­fogással. Rékási Jenő, mint kezdő hegedűs, szépen játszott. Say Tekla és Say Győző határozott haladást mutattak és Móricz testvérüket igen szépen kisérték, ki kis hegedűjén meglepő nyugodtsággal és szép színezéssel játszott, igazolván, hogy a kellő időben Ezen változtatni kell. A vidéki pénzintézetek hathatós tényezői lehet­nek a változtatás művének és az ipar fejlődésének. Városunkban is van három tekintélyes pénzintézet, melyek azonban fájdalom még mai napig is jöve­­delmüket legnagyobb részben az eladósodott nép kamataiból szerzik — mennyivel üdvösebb volna, ha az a jövedelem nagy része ipari vagy más, de mindenesetre oly vállalatból folyna be, mely a kö­zönség előnyére szolgál. Pénzintézeteink közül csak egy, a kereskedelmi bank bír részben vállalattal, mely ha nem is hozna dús jövedelmet, mindenesetre jó szolgálatokat tesz a közönségnek. Volt egy időben más vállalatról is szó, egyik takarékpénztárunk zá­logházat akart nyittatni — ez a közönségre bizo­nyára üdvös lett volna — ennek daczára a terv nem valósult meg és tán nem is fog megvaló­sulni soha. A városunk jövőjét szivükön hordó polgáraink közül néhányan mint értesülünk egy sertés hizlaldát akarnak felállítani — a terv helyes és ki ismeri viszonyainkat, életképesnek is fogja tartani. E vál­lalatba ha szükséges álljanak oda pénzintézeteink és segítsék létre hozni — nagy szolgálatot fognak tenni városunknak és maguknak is, mert helyes kezelés mellett lehetetlen, hogy ne hozna szép jövedelmet. Az első lépés után tegyék meg a másodikat — hisz akárhány oly ipari ág vadl, mely a mi vidékünkön kiválóan életképes lenne. — Ha a cselekvés terére lépnek — helyes beosztással üdvös lesz az eredmény úgy a nemzetre, illetőleg a közönségre, mint reájok nézve is; mert az ipari vállalatok által lendületet adnak a magyar iparnak, kenyeret városunk lakosai közül százaknak s jövedelmet adnak részvényeseiknek és pedig oly jövedelmet — mit nem az eladósodott nép hord össze — hanem az örömmel dolgozó mun­kások munkája ad. Az ipari vállalatok megteremtése a pénzinté­zetek legnemesebb hivatása, kettős missiót teljesíte­nek vele: nemzetit és helyit. E kettős missióra, ma kezdett tanítással mily szép eredményt lehet fel­mutatni. Márkus Jenő technicája és játékában tanúsított önállósága haladást mutat. Károlyi­ Mariska és Rosner Olga kezdő éne­kesek tiszta szótagolással és elég biztossággal adták elő kis dalukat.­­ Károlyfi Mariska két zongora darabját is igen csinosan játszotta. Hofbauer Pál Beaumont »Mazurkáját* jó fel­fogással adta elő. Nigl Malvin szén nyugodtsággal és érzéssel játszotta »ártatlan* darabját. Henze László helyes zeneérzéket mutatott ízléssel és tisztán előadott darabjával. Hiesz Janka nagy tetszést aratott szép magas soprán hangjával és szépen előadott két dalával melyek közül az egyiket ismételnie kellett; ennek dallamát írta Hermann Ede zene­tanár, szövegét f. J. Kálmán Károly úr; úgy a dallam, mint a szö­veg átalános tetszésben részesült. Kedves szolgálatot tennének a szerzők, ha e kellemes dalt a nagy kö­zönség is megszerezhetné nyomtatásban. Brodszky Dezső öntudatos játéka igen tetszett. Perl Rezső darabját tisztán, biztosan adta elő hegedűn, tehetséges tanítvány. A­­spanyol tánczó és kévés czímű vonós­né­gyest Say Móricz, Perl Rezső, Békásy Jenő és Markus Jenő kis hegedűsök szép, egyöntetű és biztos játék­kal adták elő. Reé Mariska és Izabella kisasszonyok, kik folyton együtt tanulnak, szép felfogással, ügyes technikával és helyes ütemérzékkel adták elő da­rabjaikat. Alföldi Béla sok érzéssel és precisióval játszotta hegedűn a Bánk­ bán a dallamos egyvelegét. Krausz Aranka k. a. szép technicával és a darab helyes felfogásával játszott tanárával egy kettőst. Zalusky Lujza k. a. gyönyörű contra-alt hang­jával Lütgen nagy áriáját szöveg nélkül, csupán ,á* hangzóval, igen szép színezéssel énekelte, be­mutatván a helyes tanítás és hangfejlesztés módját. Városi közgyűlés: Székesfehérvár szab. kir. város köztörvény­­hatósági bizottsága ma délelőtt tartó márczius havi rendes közgyűlését Havranek József polgármester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester megnyitván az ülést, bejelentette, hogy a városi főispán, Cziráky Béla gróf úr akadályoztatván a megjelenésben, az elnöki tisztséget reá ruházta , majd felhívta a bizottsági tagokat a jövő havi közgyűlés határide­jének megállapítására. A bizottsági tagok a jövő közgyűlés határnapjául egyhangúlag ápril­is 25-ét tűzték ki. A napirend tárgyalása előtt elnöklő polgármester ama kérdést intézte a bizottsági tagok­hoz, hogy nincs-e valakinek valamely tárgyban interpellátíója, mire felállt­­ a múlt havi közgyű­lésen a véderő törvényjavaslat mellett tartott beszéde által hírnévre vergődött — Takács Benő biz. tag, (Tóth Artur: Hoch! Derültség, általános hoch! hoch! dreimal hoch!), s a kapitánysághoz ama kérdés intézi, vájjon mikor fognak a rendellenessé­gek az utczán megszüntettetni ? (Gánti Lajos: A rend­ellenességekre nézve saját házát hozhatná fel pél­dául, mert ott van a legtöbb piszok, szemét, s bűzös vízgödör. Általános derültség.) E közbeszólás után Takács folytatólag előadja, hogy ő nem akar senkit megnevezni és sérteni, ő csak azt akarja bejelenteni, hogy számos házból az utczára öntik ki a moslék­vizet és a vízzel különféle hulladékok kerülnek az utczára, mi nemcsak disgustálja a járó­kelő közön­séget, hanem a közegészségre is ártalmas, miért is eltekintve a személyektől, ama kérdést intézi a kapi­tány úrhoz, várjon szándékozik-e a rendellenességeket mielőbb megszüntetni ? Seidel Lajos a hozzá intézett kérdésre előadta, hogy már a múlt közgyűlésen kijelentette, miszerint gyökeresen fog intézkedni, ő már figyelmeztette a házi Schubert .A vándor* czímű dalát érzéssel, tisztán és nagy hatással énekelte. Rosner Olga szép technicával, igen ügyes trillákkal és gyöngysorhoz hasonló futamokkal játszott. Jámbor Zsigmond érzéssel, biztosan, szép szí­nezéssel és a darab helyes­­elfogásával adta elő Bohlmann »Polka de Concert“-jét. Jámbor Zsigmond, Alföldi Béla és tanáruk, Rieding »Preludium“-ját precisióval, szép színezéssel biztos vonó­kezeléssel adták elő. Horváth Elek ez alkalommal vizsgázott utol­jára, mert bevégezte a Buna rendszert és pedig fényes sikerrel, mi ha részben mindenesetre szép tehetségének eredménye, de nagy része van képzett­ségében a rendszernek is, mely tehetségét fokozato­san oda fejlesztette, hol jelenleg áll, a­miről teg­nap meggyőződtünk. Chopin ,Etude“-jét és Weber »Momento capric­ioso“-ját egész bravourral, fényes technicával és precisióval játszotta, nagy örömet szerezve tanárának és szép élvezetet a hallgató­ságnak. A műsor utolsó száma Dobritzsch „Esti han­gulat*-ja volt, melyet az összes hegedűsök adtak elő zongora-kísérettel, tanáruk vezetése mellett. A hegedűsök egyöntetű vonóhúzásuk jól hatott a da­rabnál. A kíséretet az egész műsornál Brestyánszky Karolin k. a. volt szíves játszani a nála megszokott nyugodtsággal, p­recisioval és biztossággal, mit a közönség nagy elismeréssel fogadott; a tanítványok pedig hálájukat a kisasszony készségéért egy szép csokor átnyújtásával fejezték ki. Ugyan­ily kitünte­tésben részesült Hermann Ede és távol levő neje; az elsőnek igen szép babér-koszorút, a másodiknak egy szép csokrot nyújtottak át a tanítványok. A vizsga-hangverseny befejezése után a szülők és a közönség nagy része a legnagyobb elismeréssel sietett köszönetet mondani Hermann Ede zene­tanárnak a tanítványok szép sikeréért és a nyújtott élvezetért! Harmonicum. TÁRCZA. A rabmadár. Ha a tavaszi nap sugára Erdőben, réten megjelen, Megszállja a kis rabmadárkát Egy­ édes , fájó sejtelem. Bár a szoba dohos zugába Tavaszi lóg be nem hatol, A vaskalitba zárt madárka Mégis a tavaszról dalol. Bár nem lát pattanó bimbókat, Nem zöldelő, szép ligetet, Fájó dalában mégis egyre Virág, liget után eped. Megérzi azt, ha napsugártól A mindenség felébredez, Megérzi, bár kalitba zárva, Ha újra, újra tavasz lesz. És igy folyik ez évről évre, Ha bekopog a kikelet, Ha üde lóg, nyiló virágok Váltják fel a zordon telet. Megcsendül akkor minden évben Az epedő dal újonnan, Míg aztán egyszer a tavasznak — a kis madárnak — vége van. Fidelis,­­ legnagyobb szükségünk van, legyenek tehát e nemes missió teljesítésében a vidékiek között a mieink f­elsők. Dr.

Next