Székesfehérvár és Vidéke, 1889. július-december (17. évfolyam, 79-149. szám)
1889-07-02 / 79. szám
XVII-ik évfolyam. Kedd, 1889. julius 2. 79. szám. Megjelen hetenkint háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, Ioogáádi utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Weisss nádor-utczai dohánytőzsdéjében, a otter kaszárnya-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI ,, Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klakner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. ■ 7"idében minden posta,lxiTra,ta,kLá,l. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 90 kr. Többször hirdetők 30 százas kárleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 3 óráig. Előfizetési árads.: Egész évre.................8 frt. — kr. Fél évre .................4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A „Nyilttér“-ben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Budapesten: Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájában: Dorottya-utcza 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában: Váczi-utcza 9. sz. — Bécsben: Haasenstein és Vogler (Otto Maass) hirdetési irodájában: I. Wallfischgasse Nr. 10. — Schulek Henrik hirdetési irodájában: Wollzeile Nr. 11. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Felhívás előfizetésre. Lapunk múlt számával tizenhetedik évfolyamának első felét fejezte be, mely alkalomból a második félévre, illetőleg a harmadik negyedévre új előfizetést nyitunk. Lapunk szerkesztésénél egyedül városunk és megyénk közügyeinek és kulturális érdekeinek önzetlen szolgálata vezérel bennünket és mint minden befolyástól ment, teljesen független egyének tántorithatlan védelmezői leszünk az igazságnak és a közönség érdekeinek, amig ellenben ostorozni fogjuk a túlkapásokat és mindama tetteket, melyek a közönség jogainak csorbítását czélozzák, a közügy és erkölcsiség hátrányára szolgálnak. Lapunknak számos kitűnő munkatársa van, miért is élénk, változatos tartalommal fog a jövőre is megjelenni és pedig hetenként háromszor: kedden és szombaton egész íven, csütörtökön fél íven. Előfiztési árak: Egész évre .... 8 frt. Fél évre ..... 4 frt. Negyed évre .... 2 frt. Kérjük előfizetőinket előfizetéseik szíves megújítására és lapunk terjesztésére. Tisztelettel: A szerkesztőség és kiadóhivatal. Tanév végén. A tanév bezárult. Az ifjúság két hónapra pihenni tért, hogy ezek leteltével újult erővel folytassa tanulmányait. Aki a lefolyt iskolai évben városunkban a közoktatásügy menetét élénk figyelemmel kisérte, az nemcsak céltudatos törekvést, de határozott haladást is észlelhetett tanügyünk terén. Mind az elemi, mind a középiskolák vezetői magasztos hivatásuk teljes tudatában olyan áldozatot hoztak ez évben a közművelődés oltárára, aminekért az elismerés koszorúját méltán megérdemlik. Különösen működésük oktatási irányában tanúsítottak odaadó buzgóságot, lelkes ügyszeretetet és dicséretes szakértelmet. Az iskola feladata az életnek és társadalomnak egy testben-lélekben erős ifjúságot szolgáltatni. Ez táplálja és biztosítja a nemzet nagyságát, ez felel meg leginkább az emberi hivatásnak, melynek jelszava: tökéletesedés. A kisdedóvodától fel az egyetemig e czél elérésére kell törekedniük a tudomány és nevelésügy bajnokainak. A helybeli tanári- és tanítói kar büszke lehet munkájára, mert az értesítőkben kimutatott eredmény arról tanúskodik, hogy hivatásuk magaslatára emelkedve, a szentszést megvalósítani igyekeztek. Egy-két megjegyzést azonban nem szabad elhallgatnunk, midőn őszinte igazsággal akarunk bírálatot mondani a jelen tanév eredményéről. A tanuló ifjúságnak sokszor hangoztatott túlterheltetésén, számos tankönyvnek nehézkes és a tanulók értelmét meghaladó tudományos magyarázatain kívül, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a jellemképzés és a valláserkölcsi nevelés körül a helytelen rendszer miatt sok hézag maradt betöltetlenül, hogy iskoláinkban csaknem minden időt a tanításra fordítják, semmint a nevelésre, holott a társadalom inkább becsületes, mint igen sok tudományos embert követel. A sok tanóra és a nagy tananyag, melyekkel a serdülő ifjúnak meg kell mérkőznie, szülik e rosz állapotot. Ez az oka annak, hogy középiskoláink ifjai nagy részben könnyelmű életre adják magukat, nem ápolják szivükben eléggé a vallást és korán sötét nézeteket táplálnak agyukban az élet felől. A legtöbbjében nincs meg a helyes ítélő tehetség, melylyel a jót a rosztól, az igazat az igaztalantól, az őszinteséget a hamisságtól megkülönböztetni tudnák. A legtöbb ifjúban hiányzik az akaraterő, melylyel ismert czéljuk felé törekednének, hiányzik a nyíltság és a szerénység, melyek egy leendő jellemes férfiúnak nélkülözhetlen vonásai. Valamint a növény is csak jó földben fejlődik, míg rész talajon elcsenevész, úgy a tudomány gyöngyszemei is csak — Miért Vilma kisasszony ? — A vőlegényem fog megérkezni. — Hm! És azután ? Mi következik ebből ? — Az, hogy vőlegényem nem szereti, ha másokkal mulatok. — Úgy ? Ez nem rossz. Vagyis féltékeny ? — Előtalálta. — Annál jobb. Legalább provokálhatom. — Csak nem ment el az esze ? — De igenis! Tudja meg Vilma kisasszony, hogy én a kegyed vőlegényét — párbajra fogom hivni ! olyan ifjúnál lelnek kedvező talajra, ki a tiszta erkölcs útjáról le nem tér, kinek akaratereje van s a ki mindig, minden körülmények közt nyílt és szerény marad. A léleknek ezen rugóit kell mozgásba hozniuk példák bemutatása, buzdítás és a szülőkkel való gyakori érintkezés által a tanároknak. Midőn pedig az ifjú szívében a nemes érzelmek gyökeret vertek, akkor kell őket behatóbban megismertetni a tudomány sokféle ágával, miáltal tanáraink neveltek és tanítottak is. A nevelést, és oktatást nem lehet egymástól szétválasztani. Amaz ifjaink szivét, ez értelem világát karolja fel; az jellemet alkot belőlük, emez műveit férfiút. Az értesítők némely statisztikai kimutatása az iskolák fokozatos, sőt rohamos népesedését jelzi. Három középiskolánk, nyolcz elemi és egy polgári leányiskolánk van, mi sem természetesebb tehát, mint hogy — városunk ennyi iskolával rendelkezvén — a megye polgárságának gyermekei különösen a középiskolákba tömegesen beiratkoznak. Ezért szükséges, hogy szűk tantermekkel rendelkező tanintézeteink minél előbb alkalmas helyiségeket nyerjenek. Főreáliskolánk, mely ma már, tanári karának odaadó buzgalma folytán, hazai középiskoláink között tekintélyes helyet foglal el, csak úgy virágozhat teljesebben, ha a város közönsége még ez évben gondoskodik új épületről. Ifjaink egészsége, ismeretszerzése és jövő boldogsága függ egy kényelmes épület felépítésétől. ,Egészséges testben lakik az ép lélek*, kell tehát, hogy a szűk, dohos levegőjű, kényelmetlen épület helyett új, világos, tiszta, alkalmas épületben hallgassa tanárai előadását a jobb sorsra érdemes ifjúság. Ezeket akartuk elmondani a tanév végén. Erős a hitünk, hogy az eddig mutatkozott helytelen nevelési rendszer újabbal és jóval fog felcseréltetni, hogy a tanítás terén beállott üdvös mozgalom mihamarabb meg fogja teremni kivánt gyümölcsét, hogy városunk és megyénk polgársága — ha tanintézeteink alkalmas helyiséget nyernek — az eddiginél még nagyobb örömmel adja gyermekeit iskoláinkba. H. Gy. TARCZA: Zöld erdőbe . . . Zöld erdőbe gyakran ki-kijárok, Ott keresem boldogságomat; Minden, amit benne csak találok, Mosolyogva, nyájasan fogad. Friss virágok illattal kínálnak, Víg madárdal tölti be a jéget, Szunnyadni kezd szivemben a bánat, Ami eddig izzó tűzzel égett. Ábrándképek csillognak előttem, Köztük egy-egy komolyabb remény is; A dicsőség sugara, mit szőttem, Talán egykor ragyog majd felém is. Bár az erdő szünetlen zöldelne, S bolyonghatnék kedves magányába’, Eltűnnének bánataim egyre, Reményt vetnék a jövő titkába. De az erdő tavaszkor virul csak, Bánatom is meg-megujul — érzem. Szép dicsőség talán nem is látlak, Te is megcsalsz mosolygó reményem! Halász Gyula: VILMA NAPLÓJÁBÓL TÖREDÉK. SZIRONTAI (TÓTH) ARTÚRTÓL. (Folytatás.) — Sajnálom, jegyzem meg. De alkalmasint le kell mondanom a meghívásról. Földi füleit hegyezte. A büszke önbizalom, melylyel e tátottszáju Bayard lovag ez utóbbi szavakat kimondá, némi aggodalmat okozott. Várjon ki tanította be e hősies nyilatkozatra ? Honnét vette e bátorságot ? Szegény Ottó! Ha sejtette volna miként tornyosulnak feje fölé a vészthozó fellegek ! Ha sejtette volna, hogyan akarják kelepczébe csalni! Mindenki ő ellene harczol. Nem elég, hogy menyasszonya a ,változott körülmények“ folytán kénytelen lesz őt mellőzni , de reáadás gyanánt még párbajjal is fenyegetik. Egy újabb bonyodalom. Katasztrófa. A halálangyal! Valóban rettenetes helyzet ! És ez a Poldi képes szavát beváltani, mert ostobasága daczára is a legnagyobb mértékben hiú. Mintha csak tudná, hogy a párbaj nimbusza dicsőséget szerez a hölgyek előtt. Hogyisne! — egy felkötött karú szeladon ... az a bágyadt, fájdalmas mosoly ... a romanticismus fátyola ... a titkolózó suttogás ... ki ne érdeklődnék a nap hőse iránt ? Maga a leányka ki már már halotti koszorút készített szerelme gyászára, csupa érzelem. A meghatottság könnyei végig peregnek arczán. Oh Istenem! ő miatta vért ontottak. Minő magasztos küzdelem! És hozzá a fellengős vágyak is ki lesznek elégítve. A dicsőség tetőpontjára jut. Minden hírlap a lefolyt ,nevezetes esetről“ pletykázik, a pikáns észrevételeknek se vége se hosszú ... a jelszó mindig ugyanaz: keresd az asszonyt! Szépen vagyunk. A csípős tréfát abba kellett hagyni. Elvégre is könnyen megeshetik, hogy a szerelem elfajult harczában az áldozat az én megtört szívem leend ! Megtört szív ! Hahaha! Bel jól illik ajkamra e dagályos szózat! Hanem azért összeborzongtam. A háromféle szerelem csak addig érdekes, míg egymást fel nem emésztik. Azon túl a »nevezetes esete már nem annyira pikáns, mint inkább közönséges. A lepel lehullik Venus szobráról és kisül, hogy a szerep, melyet oly életkedvvel játszottam, megrovásra méltó . . . — Poldi! mondom komoly hangon. Önnek még nincs joga botrányt csinálni. Sőt ellenkezőleg. — Az én vőlegényem igen tisztességes férfiú, kivel csakis a legudvariasabb módon szabad szakítani . . . Poldi szokatlanul tüzeskedett. Úgy látszik olajat öntöttem a parázsra. — Nem bánom ! kiabált, miközben térdeit veregette. A ki utamba áll, azt ledöföm! — Szent ég! Ön agyonrémit! — Hehehe ! Mi ? Nemde ? — Csodálom vakmerőségét! Poldi mellét kidüllesztve, mint a kakas, kukorékoló hangon folytatá: — Hát . . . hát szeret engem ? Kénytelen voltam kaczagni. — Ki ne szeretné önt ? feleltem kissé bizalmas kacsintással. Poldi nem volt megelégedve. — Nem úgy értem Vilma kisasszony . . . hanem izé . . . egészen máskép . . . — De uram ! kímélje ártatlanságomat . . . — Mi az ? — Kérdezze meg a nagynénikétől. Poldi vállat vonz. — Oh a keresztmama beleegyezik mindenbe ! — Alig hiszem. ! — Hm! Hát — hát nem akar a feleségem lenni ? — A kérdés alaposan volt feltéve. Tessék a gordiusi csomót kettévágni . . . — Szívesen viszonzom. Csakhogy előbb hódítson meg. Ez úgy szokás. Vagy azt véli, a szerelem is parancsszóra hajlik? — Mit tegyek ? — Udvaroljon. — Jó. Hát udvarolni fogok . . . Ezzel Poldi közelebb húzta székét hozzám. Nagy birkaszemei csillogtak. Majd hirtelen a drappszin köcsögkalapot ölembe tette. Azután elkezdett vigyorogni. Oly édes butasággal, mintha a drappszin köcsögkalap egy sirá-rivó babává változnék. Ez az előlegezett családi jelenet kihozott sodromból. Olyan lettem, mint a pipacs. Felugrottam. A drappszin köcsögkalapot Poldihoz dobva e szavakkal vettem tőle búcsút: — Ön egy szemtelen tökfilkó ! Berohantam szobámba. Még ott is hallani véltem kaczagását . . . Most már érteni kezdem, hogy a szerelem meg van átkozva. Nyomában ott leskelődik a sátán. Vájjon lesz-e erőm a kisertésnek ellentállani ? A délután folyamában a nagynénikével látogatásokat tettünk. Mindenütt a vasárnap rímezendő majálisról beszéltek. A sok tricstrackból csak egy nevet akartam kihalászni, mely képes lett volna velem feledtetni Poldi otrombaságát. Jó ideig hasztalan vártam. Senki nem említette. Pedig ez volt minden reményem. Az ő démoni megjelenése fog megvédelmezni a további kisértéstől. Az a tiszta, önzetlen érzés ! Az a lemondó bánat, mely boldogtalanságában is gyönyört talál! (Folyt. köv.) VÍRUSI és VIDÉKI BIBÉI. Julius 2. 1889 — Az orsz. tűzoltó congressus tárgyában a lefolyt ünnep első napján Budapesten gróf Cziráky Bála elnöklete alatt látogatott ülést tartott az orsz. tűzoltó szövetség központi választmánya melyen városunkból részt vett Seidel Lajos főparancsnok és Vida Pál rendező bizottsági titkár. Vida Pál a rendező bsz. elnöksége részéről terjedelmes memorandumot terjesztett az ülés elé, mely magába foglalta a congressus, kiállítás bírálat és az ezekkel kapcsolatos ünnepélyek mikénti lefolyásáról szóló javaslatot. E javaslatot a választmány beható tanácskozás után, nem csak hogy helyeselte és változatlanul megerősítette, hanem elismerésének adott kifejezést a minden irányban kiterjesztett figyelem és czélszerű beosztás iránt. Ezen határozat alapján a helyi végrehajtó bizottság közelebb hozzá fog látni az actív keresztülvitelhez. A congressusi vendégek elszállásolása tárgyában az ünnep első napján itthon az őrtanya termében Tóth Aladár elnöklete alatt is volt tanácskozmány, mely alkalommal bejelentetett, hogy a kiküldött albizottságok minő eredménynyel jártak el a lakások gyűjtésében. E szerint 600—700 vendég elszállásolására van magánlakás gyűjtve, de miután a bizottság mintegy 1000 ember jövetelére számít, tehát még folytatólag fog ez ügyben eljárni. E szép eredményt a lapunkban korábbi alkalommal jelzetteken kívül Kostyelik Ferencz, Bernát Pál és Ignácz nemkülönben Flaskár József buzgalmának köszönhetjük. Ezúttal részünkről is felhívjuk olvasóink közül mindazokat kiknél ugyan lakásgyűjtők meg nem fordultak, de augusztus 19-től 22-ig terjedő 3 napra átengedhető lakásuk volna és azt átengedni, vagy épen valamely ismerősüket elfogadni hajlandók volnának, szíveskedjenek ez iránt Saára Gyula úrhoz a beszállásoló bizottság jegyzőjéhez az ipartestület úri-utczai hivatalában fordulni. A megyei tűzoltószövetség ugyancsak a congressusra való testületi megjelenés tárgyában vasárnap, e hó 7-én a helybeli őrtanyán délelőtt 10 órakor választmányi ülést fog tartani.