Székesfehérvár és Vidéke, 1890. január-június (18. évfolyam, 3-76. szám)

1890-01-07 / 3. szám

XVIII-ak évfolyam. 3. szám. Kedd, 1890. január 7. Megjelelt hetenkint háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: alTörve, Sas -utcza. Mind az a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért öissz nádor-utczai dohány tőzsdéjében, hátterkaszárnya-utcai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. ■VlcLól-en minderi posta.hisra tsim.ál-Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdijon kívül 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. Előfizetési állás: Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre ....................4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A „Nyilttér“-ben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak : Budapesten: Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájában: Dorottya-utcza 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában : Váczi-utcza 9. sz. — Bécsben: Haasenstein és Vogler (Otto Maass) hirdetési irodájában: I. Wallfischgasse Nr. 10. — Schulek Henrik hirdetési irodájában: Wollzeile Nr. 11. Hirdetések jutányosan számíttatnak. A sz.-fehérvári színészet történetéhez. (Mutatvány a dr. Vaáli Béla által sajtó alá rendezett Szuper-féle szinészeti naplóból.) (Vége.) Székesfehérvár, október 13. Pár heti idézésem után tegnap kora reggel elhagytam Kovácsi társulatát Kalocsán, ki maga igen derék becsületes ember, jó színész, de nem igazgatónak való. Többnyire neje, volt Baky Gáborné és bensőbb barátjai viszik az igazgatást. Őt csak a házassága sodorta arra, hogy director legyen s nem igen hajlandó azt sokáig folytatni. Én igen szerettem őket, mint jó embereket s ha kilátásom jobb lehetett volna velök, hiszem, hogy huzamosabb ideig el nem hagyom. Sok kellemetlen véletlen által több ízben megzavart utunk végre véget ért. A színészek azonban még nem értek ide. Székesfehérvár, okt. 16. Ma és tegnap lassacskán beszállinkoztak a színészek: Szabó igazgató nejével, Munkácsi nejével, Török Béni, Fehér, Almási, De Cau Mari, Keszi nejével, Görbe, Némethy, Keszthelyi és többen s ma vasárnap már meg is kezdjük az előadásokat St. Georges lovag franczia színműve), a mire Szabó igazán oly szép ruhatárt készíttetett, milyet most alig lehet látni. Székesfehérvár, okt. 23. Vasárnap »Prociusát* adtuk s bejött közel 400 írtunk, a miből 820 p. frt ___.tudt tiszta.___________________________________________ Székesfehérvár, okt. 26. Ma délelőtt összevegyültünk számadásra, propositiót határoztuk s nekem 55 frt, nőmnek 60 forint határoztatott, osztottunk pedig fél gaget, melyből én 57 frt 30 frt kaptam. Ezen leszámolással telt el a délelőtt, délután nőmmel Szabónéhoz mentem, kivel csupa öröm társalogni. Műveltségén meglátszik, hogy kitünően nevelt báró kisasszony volt. Székesfehérvár, nov. 11. Nagyon meglazultak jövedelmeink , meghívtuk a nemzeti színház balletmesterét, Hausenhuthot vendégszerepekre, ki egy pár tánczossal jővén, csakugyan felélénkítette a a közönséget. A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, engem keresett fel, hogy mind földije ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísérlette egyszer Csehfalvi társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön készséggel ajánltam közbenjárásomat s fel is vetetettem a társulathoz. Ez ifjú, Petőfi, ki tegnap lépett fel először a színpadra a „Párisi Naplopó“-ban egy inas szerepben, a ki Bizotot kineveti, midőn a naplopó a földre ejti. Ekkor irta Petőfi »Első szerepem“ czímű költeményét. Mi csakhamar jó barátok lettünk. Petőfi már ekkor egész csomó költeményt irt, de ezekből még kevés látott napvilágot, mert még kevés hitele volt a szerkesztők és kiadók előtt. Még ekkor anyja — Borostyán — családnéven irt és működött mint színész. Én már többnyire ismertem költeményeit, mert a mint egyet irt, mindjárt hozzám hozta elolvasás végett. Különösen nemet nagyon illetékes bírónak tartotta versei megítélésében. — Szegény Petőfi, sohasem felejtem el, egész télen hideg szobában lakott szomszédomban s ha fel akart melegedni, csak hozzám jött, s nekünk felolvasásokat tartott saját verseiből s a Karthausiból. Székesfehérvár, nov. 18. Ma áthozta hozzám Petőfi összeszedett verseit, s én kiszemeltem közülük luháitj_«'felni «.»lót á cgjfUllal tqdViU...» i. J.'.ti., hogy ma különös kegyelemből házigazdája meghívott bennünket disznótorba, s ő már verset is írt reá a »Disznótorban” czímmel, amin aztán este jól mulattunk. Különösen Petőfi jó kedvre kerekedvén, a bor mellett több versét elszavallotta. Ez időközben megszaporodott társaságunk Fitos Sándorral is, a legelső magyar tánczossal, kit miután ismertünk már, veszekedő természete miatt eleintén nem akartunk a társaságba befogadni, de régi barátságunk kedvéért mégis csak alkalmazta az igazgató azért is, hogy mint színpadi tánczosnak sok hasznát vesszük. Székesfehérvár, nov. 24. Ma igen sok zavarok történtek, miután Moór Károlyról kihordattak a czédulák, de Török nem akar fellépni, mert Munkácsáéval, kivel bensőbb barátságban élt eddig, meghasonlott valamely levél miatt, melyet Munkácsiné kapott, s mi haboztunk más darabot választani, miután egyikben egy, másikban más szerep nincs betanulva. Most halljuk, hogy mig Török ebédelni ment, Munkácsiné bezárkózott s kezén ereit megvágta, de Török megjött, s az ajtót rá betörte. Ily fataliások közt, minthogy már Török esküvel fogadta, hogy itt többé nem játszik, elhatároztuk, hogy mihelyt a még hátralevő néhány bérletelőadást lejátszuk, elvándorlunk innen Kecskemétre. Ekkor hozza hírül Gábor, hogy Fiáth viczispán által szorgalmazott bérlet már százon felül áll, s így még maradnunk kell. Hirtelenében mást nem tudtunk mára választani, mint a »Rózsa-tolvajt* és a ,Két feledékenyt*, a melyhez De Cau Mimi énekelt. Székesfehérvár, decz. 4. Bérletünk szép számmal gyűlt össze s ez nemcsak, hogy összetartja, de szorgalomra is buzdítja a társaságot. Munkácsiné is kibékült Törökkel, tehát ma teljes erővel adtuk Seribe ,Egy pohár vizét.* Deczember 16. Ma szünnapunk lévén, csaknem egész napunkat olvasással töltöttük. Délelőtt olvasó'1 1 ' -,/VWi 1 (1. 1 T) ifC,1 V,VI---J__y il.'i.. __ium kuij__UtVALaucarAA A O- ton«. t ül - «k.k_»./»WglitoVA»_____Uto.iU.ncax«. iwllomut olvastunk a körben s fájdalommal értesültünk arról, hogy Megyeri meghalt. Szerdán takarittatott el. Vele veszte hazánk első komikusát. Este ismét nálam tartott Petőn felolvasásokat több pályatársaim jelenlétében. Deczember 20. Tíz órakor próba volt. Délután hozzám jöttek nem barátnői, a Nagy kisasszonyok, Petőfi és beszélgetve mulattunk. Estefelé én átmentem Petőfihez, újabb dolgozatait áttekinteni. Minthogy a normanapok beálltak s ma, bár vasárnap van, nincs előadás, újra át jött hozzám Petőfi s olvastuk a Karthausit. Deczember 31. Ez évben utolszor veszem kezembe a tollamat naplóm írására, ha az év elmerül is a feledés tengerébe, emléke némileg maradjon s ez iromány mintegy kivonat legyen életemből, mint csontváz az elenyészett részekből. Befejezem hát, e nappal az 1842-őt, s feljegyzem mai tetteimet. Reggel átjött hozzám Petőfi s énekpróbára mentünk, de minthogy itt nem volt ránk szükség, ő elhívott a könyvkötőhöz s onnan az olvasókörbe. Délután olvasgattam, midőn hozzám jött Petőfi, s hívott, hogy menjünk ki a temetőbe s nézzük meg Erdős sírját s az év utolsó napján emlékezzünk meg színészetünk nagy halottjairól. És ott a jeles színész sírja felett elmélkedésbe eredtünk az emberi múlandóságról s egy sóhaj emelkedett keblünkből. Épen egy gazdag halottat temettek nagy pompával, a mi jeles pályatársunk kopár sírja mellé. Hazatérve, az emberi jellemek különös volta s alacsonysága volt beszélgetésünk tárgya, mire okot szolgáltatott társaságunk jelen állása, hol az ármány nagyon elharapódzott, úgy, hogy némelyek még a csalásra is rávetemedtek s tegnapi számadásunkban a bérlet egy részét el akarták sikkasztani. Az oppositiót én, Petőfi, Fekete Soma és Némethi képezzük, de bajos boldogulnunk, midőn a főbbek ellenünk vannak. Különösen ellenünk vannak: Török és Almási. Hazatérve meglátogattam igazgatónénkat, Szabó fu. nvfi tröll. nAf V’s Thorerrn*' hanyagol, pedig ez mágnási vérből származott, fér, pedig . . . Istenem, mily különbség! Esti 7 óráig beszélgettünk Petőfi és én, vele, akkor hazatérve, családom és házigazdám családjával töltöttem az év utolsó estéjét. 1843. január 2. Tegnap az uj évet oly czivódással kezdtük a próbán, hogy e villongásokból az tetszik ki, miszerint ez új évi előadásunk utolsó leszen Székesfehérvárott. Aztán apostolok oszlása fog bekövetkezni. Ma reggel gyöngülkedésem miatt tovább nyugvom ágyamban a szokottnál, meglepett Nagy Tini, aztán Petőfi. Utóbbi az olvasókörbeni- TÁRCZA. A kolduslányka. Kolduslányka bolyg az utczán, Arcza oly bús, oly halovány ; Szemeiben könnyek árja — Oly elhagyott, olyan árva! . . Oda ül a sarokkőre, Zokogás tör ki belőle. Itt üldögélt, itt volt helye Annak, ki őt bőn szerette. Annak, ki őt vigasztalta, Ha didergett betakarta. Nincs már anyja ki szeresse, Ha szivén felmelengesse. »Én mindenem, drága anyám, Mért hagytál el olyan korán? Nincs hajlékom, nincsen helyem, Hová hajtsam árva fejem ?* Szegény voltam, mindig szegény, Hisz koldusnak születtem én; De panaszra még sem nyílt szám, Mikor még volt édes anyám. * * * Bolyong, bolyong a kis árva. — A ki látja, úgy megszánja . . . A fájdalmat tűri — győzi» Az árvákat Isten őrzi! Tájkerty Berta, e Éjjel az erdőn. (Népszínmű, irta: Rákosy Jenő, zenéjét szerzé: Szentirmay Elemér.) — Először adatott 1890. január 6-án. — A népszinműirásban manapság valódi új áramlat állott be. Leszámítva, hogy ez a legtermékenyebb talaj, melyen hivatott és hívatlan írók színműírói tehetségüket bemutatják, a régibb időben nem sokra becsült irány kezd lábra kapni, amenynyiben egyedül a színszerűségre, a hatásra alapítják és építik fel a modern írók — legnagyobb részben — műveiket, s a színház és közönség nem nagyon mérlegeli a benn szereplők jelemeit, a cselekvény laza összefüggését, az előforduló absurdokat, hanem a deszkára viszi, mert a közönségnek tetszik, s a mi fő, mert jövedelmez. S valljuk be őszintén, van is elég mozgató rugó, ami a népszínműírókat arra ösztökélje, hogy szakítva a régi, inkább a belértéket, mint a színszerűséget szem előtt tartó rendszerrel, a modern — eléggé helytelen — kívánalmaknak hódoljanak, a darabjaikban nyakra-főre hordják össze a mulattató, hatászvadászó, a közönség tetszését a szó szoros értelmében kizsákmányoló étemeket és alakokat, melyek azután mulattatják is addig a közönséget mig azokat látja, sőt örömmel megnézi többször is, de minden maradandó nyom nélkül enyésznek el azután a jelenvoltak képzetéből, s ha egyszer letűnik a darab a reportokról, bizonyosra vehető, hogy szerzőjének neve is örökre el lesz feledve. Hogy ez állítás nem túlzás, mutatja népszínműi pályázat legutóbbi eredménye, az annyira dicsőített, rövid idő alatt majdnem az egész országban bemutatott ,Náni,amely szerzőjének Fiillvius Aurélnak nevét rövid idő alatt ismertté, ünnepeltté tette, s 100 aranyos pályadíjjal k oszorozta meg, a szerény anyagi viszonyok közt élő színészt. Az e darabról írt fővárosi és vidéki kritikák egész dicsériádákat zengenek e műről, magasztalják, hogy mily kitűnő kasszadarabja bármily társulatnak, de abban aztán egyhangúlag megegyeznek, hogy betérték tekintetében nem sokkal ér többet a semminél. Az igaz, hogy sok tekintetben talmi világot élünk, nem csoda, ha a színpadra is feáragad a humbug. A modern népszínművek — azzal a hires ,Náni*-val az élükön —- nap,’|"Ha hasonlítanak az olyan felcziczomázott " \ ki ha arczáról a festéket lemossa, ruhát leveti, viszszaborzadunk az ijes. ^ h ’ •«ésőbb talán még tüzbe-vizbi De örömmel constatáljun, .v !rabja sok tekintetben eltér a modern áramlattól, s mintegy a középutat választva, szerencsésen egyesíti össze az irodalmi becset a színszerűséggel. Felpróbál emelkedni a régi, de azért még mindig új népszínművek niveaujára, s hozzá simul a közönség mai ízléséhez. E népszínmű, habár új alakokat nem is teremt, meséje nem valami érdekes, elég ügyesen bonyolítja a cselekvényt, annélkül, hogy absurdok fordulnának elő, nem jő a psychológiával összekocczanásba, a motívum nem nagy, nem is fejlődik apró momentumokból oly nagggyá, mint a modern népszínművekben mesterséges uton erőszakolni szokták, de azért minden tekintetben elég jó darab arra nézve, hogy létjogosultsággal bírjon, s egy időre helyet biztosítson magának úgy a főváros, mint a vidék színpadain. Rövid meséje a következő: Paczor Márton (Kövi) gazdag paraszt minden áron ki akar vetkőződni a maga fajtájából, s tekintetes asszonyt akar lányából csinálni. Az alkalom erre nem is késik, mert Paczor uram hét vármegyében híres lévén gazdagságáról, egyszerre két tekintetes vő is kínálkozik. Az egyik Zátonyi Balázs gazdatiszt, (Károlyi) aki Marczi fiát (Giréth) ajánlja, a másik Májas Gábris pesti fiskális (Nyilassi). A kevély Paczor örömében nem tud hova lenni, hogy egy helyett mindjárt két úrivő is kínálkozik, de öröme csak akkor lesz igazán teljes, mikor meghallja, hogy mindkét tekintetes kérő szorgalmasan utána jár, s nem sokára ki is sütik, hogy Paczor uram nemes ember, s mind ilyen jal fogja nevét irni. Nagyravágyó hajlamait azonban nem osztja leánya Borisba, (Szigeti Lujza) a ki nem bánja „akár Miska, akár Pista” lesz is a vőlegénye, csak a szive legyen tiszta. Még nem választott ugyan vőlegényt, de hogy a tekintetes kérőket lerázza a nyakáról, rajta van, hogy minél előbb férjhez mehessen. Balog Gyurka (Ferenc:y) szereti Boriskát, de reménytelenül. Mali (Serfőzy Etel) fogadott testvére tanácsára, aki Gyurkát szereti, de miután látja, hogy ez Boriska után bomlik, elő- akarja boldogságát segíteni, kimegy kísértetnek el tűzve éjfélkor a szűz Mária képe elé, miután előzőleg Máli már rábeszélte Boriskát, hogy hasonlóként cselekedjék, mert e helyen ki fogja a szent Szűz neki jelölni azt a férfiút, akit neki szeretni kell. A fátum azonban közbe lépett, mert Gyurkát megelőzte az éppen arra vadászó Marozi, aki Málit szerette eddig, de mióta Borist meglátta, sőt a keresztutcát meg is csókolta, nem tudta többé ennek képét szívéből kiverni. A később kísértetnek öltözött Ferenczy is az oltárképnél találta Boriskát, de ez felismerte őt és szentül meg volt győződve, hogy az égiek az ismeretlen vadászt (Marczi) jelölték ki számára. Otthon ezalatt — Boriska névnapja lévén — a falubeliek rá akartak köszönteni, de nem akadtak sehol sem reája. Ekkor sült ki az is, hogy Málinak is nyoma veszett. Tűvé tették érték az egész környéket, de csak nem tudtak reájuk akadni, míg nem egy libapásztor leány útba igazította őket. A két apa rettentő haragra lobbant, mikor meghallotta, hogy a leányok az éjét az erdőben töltötték, de mikor Marczi felvilágosította őket a történtekről, megnyugodtak és Boriska Marczié lesz, Málinak meg Gyurka köti be a fejét. A színészek nagy kedvvel játszottak. Kövy jól alakította a nagyralátó apát, míg Nyilassy többször tett nagy hatást a közönségre kupléival és magvas humorú mondásaival. Ferenczyt mintha kicserélték volna ez este. Csupa élet, csupa kedv volt játékában, erős érzéssel játszott, élénken kiszínezte szerepét. Szigethy kecses mozdulataiban, szép hangjában ezúttal is gyönyörködött a közönség, míg Serfőzy játéka egyhangú volt, a modorosság nagyon is kirítt mai szerepében. Beczkeiné, Vedress, Károlyi, Giréth és Szánthó hozzájárultak az est sikeréhez. A közönség, mely zsúfolásig megtörte a házat, folytonos tapssal kisérte az egyesek játékát, s kétségtelenül jól mulatott e darabon, mely mint reméljük nemsokára újra színre fog hozatni. A kitűnő fülbemászó zene, — mely Szentirmay Elemér mesteri tehetségét dicséri — s az, ez alkalomra itt új népdalok, nagyban hozzájárultak a közönség mulattatásához, s erősen kiszínezték, mintegy ügyes keretbe foglalták a darabot. B. Á.