Székesfehérvár és Vidéke, 1890. július-december (18. évfolyam, 78-155. szám)

1890-09-16 / 111. szám

XVIII-ik évfolyam 111. szám. Kedd, 1890. szeptember 16.­­ ________________________________ Megjelen hetenkint háromszor, minden kedder­,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, S­as - utcafa. Minden a lap azellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, f­elszólam­l­ok, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért mítssz 1410 or-ntczai dohány­ tőzsdéjében, kaszárnya-utczai kereskedésében, a lap ki­hordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. A TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. ’Vid.élcerx rn.irxd.erx posta-lrivatalnáil. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columns) 10 helyre van beosztva; egy hely bélyegdíja* kK­SI 90 kg. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 8 évdig.­­________________________________ Elögzítési áraim: Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre ....................4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy tér 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak : Budapesten: Haasenstein ás Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájában: Dorottya-utcza 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában : Váczi-utcza 9. sz. — Bécsben: Haasenstein ét Vogler (Otto Maass) hirdetési irodájában: L WaHscohgasse Nr. 10. — Schalek Henrik hir­detési irodájában: WoUseil.a Hr. 11. Hirdetés«!!: j*tá*y*«ra­ssijdttetuk« Megyés püspökünk beigtatása. 1890. szeptember 14-én. A szombaton lefolyt fényes fogadtatás­nak méltó és lélekemelő folytatása volt a vasárnap végbement beigtatási ünnepély. Már kora reggel a hívők ezrei lepték el a püspökség előtti tért és a Szent István­­utczát, hogy lássák a szeretett főpásztort a­ki első megjelenése alkalmával tanúsított leereszkedő nyájas modora által is már, meg­nyerte e város lakóinak tiszteletét és ro­­konszenvét. A székesegyházban fél nyolcz órakor gyülekezett össze a helybeli és vidéki pap­ság, s innét vonult a püspöki palotához, hogy elkísérje a főpapot. A mennyezetet, mely alatt a szeretett főpásztor lépdelt, Túrják Pál, Nemsits Gyula, Kronhoffer Antal, Endel József tisztviselők és Szelke Kristóf, Bierbauer János bizottsági tagok vitték. A menetet a kath. legényegylet és az iparos ifjúság képző- és segélyző-egylet tagjai zász­lóikkal nyitották meg, utánuk jöttek a kü­lönböző társulatok szintén zászlókkal. Mikor at menet a templomba bevonult felhangzott a Lányi Ernő székesegyházi kar­nagy által szerzett „Ecce Saccerdos magnus“ dallama. A papság az oltár körül félkörben foglalt helyet, míg a káptalani székeket dr. Hornig Károly veszprémi püspök, dr. Jánosy Gusztáv és Palotay Ferencz kanono­kok, továbbá a győri, nagyváradi, pécsi káp­talan küldöttei, úgy a szent István társulat s az egyetemi tanári karának küldöttsége foglalták el. Az elhelyezkedés után Károly János helybeli kanonok felolvasta a király kinevezési okmányát, s a Pápa valamint a‘ herczegprimásnak a megerősítésre , illető­leg a felszentelésre vonatkozó okmányait, mely után Prifach József püspöki helynök tolmácsolta latin nyelven a clerus hódola­tát. A hódoló üdvözlésre ő Méltósága megyés püspökünk háromnegyed óráig tartó vála­szával felelt. A papsághoz intézett beszéde után szó­székre lépett, s megtartotta beigtatási szent­­beszédét. A majd egy óráig tartó szent be­széd, püspökünk nagy tudományának, mély vallásos érzelmeinek és hazafias lelkületének hű tükre volt. Szent beszédét a következő szavakkal kezdette: Krisztusban Szeretett híveim! A Szentlélek Úristen által arra rendeltetvén, hogy a püspöki méltóság és hivatal súlyos terhét magamra vállalva, a székesfehérvári szent egyház kormányzását átvegyem, vágyva­­vágytam Hozzátok intézni főpásztori szavamat, hogy Isten színe előtt kijelentsem Nektek, mint kívánlak Mindnyájatokat a Jézus Krisztus szeretetében. Mert nagy szeretettel jöttem Hozzátok, Kedves Hi­veim, azza a n­agy szeretettel, a mely a Ti örök üdvösségeteké­t minden áldozatra még a halálra is kész, s a melyet az Ur Jézus mint legszentebb kötelmemet állít szemem elé, midőn mondja : Én vagyok a jó pásztor, a jó pásztor életét adja az ő jubaiért. Krisztus Jézus a pásztorok Pásztora, a ki szerette az anyaszentegyházat, s ön­magát adta érette, a ki véghetetlen szeretőjéből, az ő drágalátos vérét ontotta Érettetek s érettem, Krisztus Jézus, Ő az én mesterem, az ő szentséges páldája után indulva zártak Mindnyájotokat főpász­tori szivembe. Azon reám nézve örökké nevezetes nap óta, a melyen Szentséges Atyánk, Krisztus Jézus földi hely­tartója, a székesfehérvári szent egyház élére állított, ezen szent egyház, a Ti lelkeitek, Istennek s minden­­ angyalainak és szenteinek színe előtt, jegyesemmé lett, melyet törhetlen hűséggel kell szeretnem, s egész életemet az ő örök üdvének szentelném. E súlyos és szent feladatnak akarok élni, lelkem min­den hevével, úgy, hogy örömest áldozok, és azonfelül magamat is feláldozom a Ti lelkeitekért. És ez az én vágyam, ez az én dicsőségem, ez az én örömöm, ez az én kincsem. Ezután az én életemnek csak egy gondja lesz, Krisztus Jézus drágalátos szent vérével megváltott halhatatlan telketek üdvén munkálkodni. Nagy gond ez, K. H., oly nagy, hogy minden örö­möm mellett, félelemben és nagy rettegésben leendők mindig közöttetek. Tanítótoknak, vezéreteknek kell lennem az üdvösség utján; mindenkinek mindenének kell lennem, hogy Mindnyájatokat üdvözítselek. Krisztus Jézus drágalátos szent vérével megváltott telketekről számot kell adnom Isten itélőszéke előtt. Ő méltósága ezután hosszasabban, remek beszédben fejtegetvén, hogy a hívőknek ta­nítójuknak, vezérüknek kell lennie, hogy megszerezze számukra az üdvösség országát. E nehéz munkájában kérni fogja az Ur Istent, a Szentlélek Ur Istent, árassza szent kegyelmét reá, hogy szent egyházát Isten szive szerint kormányozhassa. A nagy mun­kában bátorítja, lelkesíti püspöki székhelye drága­öődje is. Majd igy folytatta szent beszéd­­ait Szent István királyunk, népünknek­­ nagy 190'­itola. Itt hirdette őseiteknek ugyanazon szent hi­t, a melyet én hirdetek nekte ti imád­kozott Érettetek; itt áztatta a földet könnyüivel Érettetek, hogy rendületlenül ragaszkodjatok a ke­­­resztény katholika anyaszentegyházhoz, melynek anyai kebelébe őseiteket létéve; itt imádkozott püspöklő­­kért, hogy drága örökségét, Titeket, Jézus szent tanában megtartsa, s az örök boldogságra vezérelje. Mennyi vigasz, mennyi lelkesítés ez nekem ! Nem fog távozni soha lelkem elől, a nagy apostol képe. Az ő lángoló szive, a melylyel gondot visel nemze­tére ; az ő lángoló szive, a mely oly feláldozó szere­tettel fáradozott szent hitünk terjesztésében; az ő lángoló szive, a mely szent hitünkkel, annak magasz­tos tanaival s bőséges kegyszereivel, biztositó népé­nek legelső, legfőbb, legszentebb érdekét, a halha­tatlan lélek örök üdvét, s nyujtá e hitben egyszers­mind a földi élet áldásainak kútfejét és teltét; az ő lángoló szive, a példa, melynek, mint püspöktök, hűséges követője akarok lenni, lelkem egész hevével. S azért a szent király ereklyéje, melyet székesegy­házam őriz, s még a szent királynak feldúlt sirja is, drága kincs nekem, drágább a föld minden kincseinél. E drága szent ereklyéről, e drága feldúlt sírból folyton hangzik felém Szent István királynak intő, lelkesítő szava: Szeresd örökségemet, szeresd magyarjaimat, szeresd e népet, melyet Krisztusnak megnyertem, szeresd e népet, miként én szerettem azt; imádkozzál érte, miként én; oktasd, buzdítsd, lelkesítsd szent hitükben, mint én; járj nyomdokom­ban ; ne rettenj vissza semmi munkától, semmi fáradtságtól, semmi üldözéstől, semmi szenvedéstől, hogy népem örök üdvét biztosítsad, áldozd fel min­denedet, áldozd fel ha kell életedet is, csak drága népemet vezéreld hozzám az Ur boldogító örömeibe. Légy e népnek apostola, légy atyja, légy jótevője, légy mindene, miként én valók. S nemzetünk nagy apostolának sírjánál vir­radván, örök üdvetek falért, miről szóljak már ez első alkalommal Hozzátok, mint arról, a mi szent királyunk legdrágább kincse vala, apostoli s királyi gond;­ ik, fáradozásainak legelső, legszentebb tárgya, CB L Í A# a^Lo 1« hu- ni ^»1 megajándékozá, s melynek mi is, az ő lángoló buz­galmából, boldog részeseivé lettünk ? Igen, első ké­relmem, első intelmem Hozzátok K. H.: ragaszkod­hatok rendületlenül szent hitetekhez, Szent István király hitéhez, őseitek hitéhez, a keresztény kat­holika anyaszentegyház hitéhez; váltjátok e szent hitet bátran, lelkesen, az egész világ előtt; éljetek e szent hitetek szerint hűségesen. A mély benyomást tevő és nagy ha­tást keltő szent beszédet a következő sza­vakkal fejezte be: Mielőtt végezem beszédemet, még Hozzátok van az Úr Jézus szent nevében főpásztori kérelmem és TARCZA. Üdvözlő dal méltóságos és főtisztelendő Steiner Fülöp urnak Isten és az apostoli szentszék kegyelméből székesfehér­vári püspök, ő szentségének házi főpapja, cs. és kir. udvari káplán, bekebelezett hittudor, stb. stb. székfog­laló ünnepére hódolatteljes fiúi ragaszkodásuk jeléül ajánlják a zircz-ciszterczi rend székesfehérvári házának tagjai 1890. évi szeptember hó 14. Domine­ ostende nobis Patrem Jo XIV. 8. Elárvult árvák könnyeivel sirtunk, A gyász borúja nehezült reánk, Miként Sionnak gyászoló árvái, Oly elhagyottak s pusztulók valánk. Apátlanul a temetőre jártunk, Zokogtunk, sirtunk és imádkozunk, A sírkeresztre hullva esdekeltünk: „Mutass nekünk és adj atyát Atyánk!" özvegy anyánk, te és királyi Alba! Emeld, emeld fel könnyűzett szemed! Atyánk sírjára édes angyal szállott S üdvöt, vigaszt . . . Atyát hirdet neked. A sír rideg, ott csak a halni vágyó keres nyugalmat, békét s menhelyet, — Hagyd el a halál csendes birodalmát, Anyánk! még élni s tenni kell neked. Igaz! . . Nehéz a válaszút . . Előtted Remény s reménytelenség köd-homálya foly: Ott künn a test hal — s béke két nyomában, Itt meg a lélek pusztul s haldokol . . . Melyik halál a biztatóbb s nyugalmasba . . Rég megmondotta Isten-Mestered: — Jer, oh tehát az élet küzdterére S vigasztalódj, hisz élni kell neked! Az ezredévnek közel alkonyára Sötét borút vet hittelen nemed: Negyedfél­ század gyászos tévedése Fakaszt szemedben fájó könnyeket. Pusztul az ősi hit, vesz az ősi erkölcs, Kettős a gyász, kettős a fájdalom . . . — A sír nyugalma biztatóbb, de válassz! Hisz élni s tenni itt az alkalom. Felejthetnéd-e ezredéves múltad? . . . i Tagadhatnád-e tenmagad, anyád? !Róma hitének fényét s glóriáját? . . . i Hisz bölcsejét egyszer te ringatod! . . . [ Szülöttidet, és szent királyainkat ; S e drága hont ... oh! mondd feledheted ? ... ! — Szentek szülője, ős királyi Alba! 'Jel élj, hisz élni s tenni kell neked!­ ­ ; Mi volt e hon rég és mi volt magyarja ?! — A bús jelen a múlt gyász alkonya;­­'Lesz oly dicső még a magyar,mint volt rég?... — A kishitüek azt mondják: soha! „Mindig soha!" — oh ez a kárhozatnak, A pusztulásnak örök sóhaja! . . . — A honnét kelt rég, onnét keljen újra A fény, a hit, az ősi Glória! Kis temető volt, mert nagy volt halottja: Hitünk s nagyságunk hanyatlott bele, Csele-pataknak koronás halottja És a magyar Mohácsnak nevező. Pogány török had ülte gyász-torát itt S vad ünnepére jött a hit-szegés . . . — Azóta „hullt le fejünk koronája" S nyomában kelt a pusztulás, veszes! Kis temető volt s mégis eltemette E hont, hatalmát, nagyságát s diszét S a hit­szegésnek széttörött keresztje Sebré azóta nemzetünk sebét. Az éjszakára virradt újra hajnal, Az ős­kereszt újra feltámadott: Habsburg hatalma­s Pázmány hitbuzgalma A holtnak újra életet adott! Skelj fel a sírról ős királyi Álba! Hagyd el a holtak szomorú helyét! ■ — Im új Atyád jő . . . üdvözöld örömmel! *jHisz tárt karokkal közeleg feléd, i Kelj fel a sírról, te kicsinyje-nagyja­­ Tengyermekidnek, jer Atyád elé! jő vár, ő ki ... jer és öleld szivedre! I Atyánkká őt a Szentlélek tévé. Tengyermekid közt, itt az ős Citeauxnak Hitért s honért halni kész gyermeki, Clairveauxi Bernárd magyar unokái: Hit- és tudásnak éber őrei, Liliomaiddal, ártatlanaiddal Kérnek és hívnak — jel kövesd szavak! Üdvözlet, ima rebeg ajkaikról S szemekben uj öröm-köny ragyog ! Kelj fel a sirról, és királyi Alka­­lm! újra vár boldog nász-ünneped, Feledd a múltat, élj a szebb jövőnek, Hisz újra élni s tenni kell neked? Ím! új Atyánkat várja már az oltár, Jer­­vidd elé forró üdvözletünk S kérdd tőle mit Apostol­ őse esdett: „Atyánk’ mutasd meg s ez elég nekünk!" 3

Next