Székesfehérvár és Vidéke, 1890. július-december (18. évfolyam, 78-155. szám)
1890-09-16 / 111. szám
XVIII-ik évfolyam 111. szám. Kedd, 1890. szeptember 16. ________________________________ Megjelen hetenkint háromszor, minden kedder,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, Sas - utcafa. Minden a lap azellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlok, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért mítssz 1410 or-ntczai dohány tőzsdéjében, kaszárnya-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. A TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. ’Vid.élcerx rn.irxd.erx posta-lrivatalnáil. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columns) 10 helyre van beosztva; egy hely bélyegdíja* kKSI 90 kg. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 8 évdig.________________________________ Elögzítési áraim: Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre ....................4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy tér 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak : Budapesten: Haasenstein ás Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájában: Dorottya-utcza 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában : Váczi-utcza 9. sz. — Bécsben: Haasenstein ét Vogler (Otto Maass) hirdetési irodájában: L WaHscohgasse Nr. 10. — Schalek Henrik hirdetési irodájában: WoUseil.a Hr. 11. Hirdetés«!!: j*tá*y*«rassijdttetuk« Megyés püspökünk beigtatása. 1890. szeptember 14-én. A szombaton lefolyt fényes fogadtatásnak méltó és lélekemelő folytatása volt a vasárnap végbement beigtatási ünnepély. Már kora reggel a hívők ezrei lepték el a püspökség előtti tért és a Szent Istvánutczát, hogy lássák a szeretett főpásztort aki első megjelenése alkalmával tanúsított leereszkedő nyájas modora által is már, megnyerte e város lakóinak tiszteletét és rokonszenvét. A székesegyházban fél nyolcz órakor gyülekezett össze a helybeli és vidéki papság, s innét vonult a püspöki palotához, hogy elkísérje a főpapot. A mennyezetet, mely alatt a szeretett főpásztor lépdelt, Túrják Pál, Nemsits Gyula, Kronhoffer Antal, Endel József tisztviselők és Szelke Kristóf, Bierbauer János bizottsági tagok vitték. A menetet a kath. legényegylet és az iparos ifjúság képző- és segélyző-egylet tagjai zászlóikkal nyitották meg, utánuk jöttek a különböző társulatok szintén zászlókkal. Mikor at menet a templomba bevonult felhangzott a Lányi Ernő székesegyházi karnagy által szerzett „Ecce Saccerdos magnus“ dallama. A papság az oltár körül félkörben foglalt helyet, míg a káptalani székeket dr. Hornig Károly veszprémi püspök, dr. Jánosy Gusztáv és Palotay Ferencz kanonokok, továbbá a győri, nagyváradi, pécsi káptalan küldöttei, úgy a szent István társulat s az egyetemi tanári karának küldöttsége foglalták el. Az elhelyezkedés után Károly János helybeli kanonok felolvasta a király kinevezési okmányát, s a Pápa valamint a‘ herczegprimásnak a megerősítésre , illetőleg a felszentelésre vonatkozó okmányait, mely után Prifach József püspöki helynök tolmácsolta latin nyelven a clerus hódolatát. A hódoló üdvözlésre ő Méltósága megyés püspökünk háromnegyed óráig tartó válaszával felelt. A papsághoz intézett beszéde után szószékre lépett, s megtartotta beigtatási szentbeszédét. A majd egy óráig tartó szent beszéd, püspökünk nagy tudományának, mély vallásos érzelmeinek és hazafias lelkületének hű tükre volt. Szent beszédét a következő szavakkal kezdette: Krisztusban Szeretett híveim! A Szentlélek Úristen által arra rendeltetvén, hogy a püspöki méltóság és hivatal súlyos terhét magamra vállalva, a székesfehérvári szent egyház kormányzását átvegyem, vágyvavágytam Hozzátok intézni főpásztori szavamat, hogy Isten színe előtt kijelentsem Nektek, mint kívánlak Mindnyájatokat a Jézus Krisztus szeretetében. Mert nagy szeretettel jöttem Hozzátok, Kedves Hiveim, azza a nagy szeretettel, a mely a Ti örök üdvösségetekét minden áldozatra még a halálra is kész, s a melyet az Ur Jézus mint legszentebb kötelmemet állít szemem elé, midőn mondja : Én vagyok a jó pásztor, a jó pásztor életét adja az ő jubaiért. Krisztus Jézus a pásztorok Pásztora, a ki szerette az anyaszentegyházat, s önmagát adta érette, a ki véghetetlen szeretőjéből, az ő drágalátos vérét ontotta Érettetek s érettem, Krisztus Jézus, Ő az én mesterem, az ő szentséges páldája után indulva zártak Mindnyájotokat főpásztori szivembe. Azon reám nézve örökké nevezetes nap óta, a melyen Szentséges Atyánk, Krisztus Jézus földi helytartója, a székesfehérvári szent egyház élére állított, ezen szent egyház, a Ti lelkeitek, Istennek s minden angyalainak és szenteinek színe előtt, jegyesemmé lett, melyet törhetlen hűséggel kell szeretnem, s egész életemet az ő örök üdvének szentelném. E súlyos és szent feladatnak akarok élni, lelkem minden hevével, úgy, hogy örömest áldozok, és azonfelül magamat is feláldozom a Ti lelkeitekért. És ez az én vágyam, ez az én dicsőségem, ez az én örömöm, ez az én kincsem. Ezután az én életemnek csak egy gondja lesz, Krisztus Jézus drágalátos szent vérével megváltott halhatatlan telketek üdvén munkálkodni. Nagy gond ez, K. H., oly nagy, hogy minden örömöm mellett, félelemben és nagy rettegésben leendők mindig közöttetek. Tanítótoknak, vezéreteknek kell lennem az üdvösség utján; mindenkinek mindenének kell lennem, hogy Mindnyájatokat üdvözítselek. Krisztus Jézus drágalátos szent vérével megváltott telketekről számot kell adnom Isten itélőszéke előtt. Ő méltósága ezután hosszasabban, remek beszédben fejtegetvén, hogy a hívőknek tanítójuknak, vezérüknek kell lennie, hogy megszerezze számukra az üdvösség országát. E nehéz munkájában kérni fogja az Ur Istent, a Szentlélek Ur Istent, árassza szent kegyelmét reá, hogy szent egyházát Isten szive szerint kormányozhassa. A nagy munkában bátorítja, lelkesíti püspöki székhelye drágaöődje is. Majd igy folytatta szent beszédait Szent István királyunk, népünknek nagy 190'itola. Itt hirdette őseiteknek ugyanazon szent hit, a melyet én hirdetek nekte ti imádkozott Érettetek; itt áztatta a földet könnyüivel Érettetek, hogy rendületlenül ragaszkodjatok a keresztény katholika anyaszentegyházhoz, melynek anyai kebelébe őseiteket létéve; itt imádkozott püspöklőkért, hogy drága örökségét, Titeket, Jézus szent tanában megtartsa, s az örök boldogságra vezérelje. Mennyi vigasz, mennyi lelkesítés ez nekem ! Nem fog távozni soha lelkem elől, a nagy apostol képe. Az ő lángoló szive, a melylyel gondot visel nemzetére ; az ő lángoló szive, a mely oly feláldozó szeretettel fáradozott szent hitünk terjesztésében; az ő lángoló szive, a mely szent hitünkkel, annak magasztos tanaival s bőséges kegyszereivel, biztositó népének legelső, legfőbb, legszentebb érdekét, a halhatatlan lélek örök üdvét, s nyujtá e hitben egyszersmind a földi élet áldásainak kútfejét és teltét; az ő lángoló szive, a példa, melynek, mint püspöktök, hűséges követője akarok lenni, lelkem egész hevével. S azért a szent király ereklyéje, melyet székesegyházam őriz, s még a szent királynak feldúlt sirja is, drága kincs nekem, drágább a föld minden kincseinél. E drága szent ereklyéről, e drága feldúlt sírból folyton hangzik felém Szent István királynak intő, lelkesítő szava: Szeresd örökségemet, szeresd magyarjaimat, szeresd e népet, melyet Krisztusnak megnyertem, szeresd e népet, miként én szerettem azt; imádkozzál érte, miként én; oktasd, buzdítsd, lelkesítsd szent hitükben, mint én; járj nyomdokomban ; ne rettenj vissza semmi munkától, semmi fáradtságtól, semmi üldözéstől, semmi szenvedéstől, hogy népem örök üdvét biztosítsad, áldozd fel mindenedet, áldozd fel ha kell életedet is, csak drága népemet vezéreld hozzám az Ur boldogító örömeibe. Légy e népnek apostola, légy atyja, légy jótevője, légy mindene, miként én valók. S nemzetünk nagy apostolának sírjánál virradván, örök üdvetek falért, miről szóljak már ez első alkalommal Hozzátok, mint arról, a mi szent királyunk legdrágább kincse vala, apostoli s királyi gond; ik, fáradozásainak legelső, legszentebb tárgya, CB L Í A# a^Lo 1« hu- ni ^»1 megajándékozá, s melynek mi is, az ő lángoló buzgalmából, boldog részeseivé lettünk ? Igen, első kérelmem, első intelmem Hozzátok K. H.: ragaszkodhatok rendületlenül szent hitetekhez, Szent István király hitéhez, őseitek hitéhez, a keresztény katholika anyaszentegyház hitéhez; váltjátok e szent hitet bátran, lelkesen, az egész világ előtt; éljetek e szent hitetek szerint hűségesen. A mély benyomást tevő és nagy hatást keltő szent beszédet a következő szavakkal fejezte be: Mielőtt végezem beszédemet, még Hozzátok van az Úr Jézus szent nevében főpásztori kérelmem és TARCZA. Üdvözlő dal méltóságos és főtisztelendő Steiner Fülöp urnak Isten és az apostoli szentszék kegyelméből székesfehérvári püspök, ő szentségének házi főpapja, cs. és kir. udvari káplán, bekebelezett hittudor, stb. stb. székfoglaló ünnepére hódolatteljes fiúi ragaszkodásuk jeléül ajánlják a zircz-ciszterczi rend székesfehérvári házának tagjai 1890. évi szeptember hó 14. Domine ostende nobis Patrem Jo XIV. 8. Elárvult árvák könnyeivel sirtunk, A gyász borúja nehezült reánk, Miként Sionnak gyászoló árvái, Oly elhagyottak s pusztulók valánk. Apátlanul a temetőre jártunk, Zokogtunk, sirtunk és imádkozunk, A sírkeresztre hullva esdekeltünk: „Mutass nekünk és adj atyát Atyánk!" özvegy anyánk, te és királyi Alba! Emeld, emeld fel könnyűzett szemed! Atyánk sírjára édes angyal szállott S üdvöt, vigaszt . . . Atyát hirdet neked. A sír rideg, ott csak a halni vágyó keres nyugalmat, békét s menhelyet, — Hagyd el a halál csendes birodalmát, Anyánk! még élni s tenni kell neked. Igaz! . . Nehéz a válaszút . . Előtted Remény s reménytelenség köd-homálya foly: Ott künn a test hal — s béke két nyomában, Itt meg a lélek pusztul s haldokol . . . Melyik halál a biztatóbb s nyugalmasba . . Rég megmondotta Isten-Mestered: — Jer, oh tehát az élet küzdterére S vigasztalódj, hisz élni kell neked! Az ezredévnek közel alkonyára Sötét borút vet hittelen nemed: Negyedfél század gyászos tévedése Fakaszt szemedben fájó könnyeket. Pusztul az ősi hit, vesz az ősi erkölcs, Kettős a gyász, kettős a fájdalom . . . — A sír nyugalma biztatóbb, de válassz! Hisz élni s tenni itt az alkalom. Felejthetnéd-e ezredéves múltad? . . . i Tagadhatnád-e tenmagad, anyád? !Róma hitének fényét s glóriáját? . . . i Hisz bölcsejét egyszer te ringatod! . . . [ Szülöttidet, és szent királyainkat ; S e drága hont ... oh! mondd feledheted ? ... ! — Szentek szülője, ős királyi Alba! 'Jel élj, hisz élni s tenni kell neked! ; Mi volt e hon rég és mi volt magyarja ?! — A bús jelen a múlt gyász alkonya;'Lesz oly dicső még a magyar,mint volt rég?... — A kishitüek azt mondják: soha! „Mindig soha!" — oh ez a kárhozatnak, A pusztulásnak örök sóhaja! . . . — A honnét kelt rég, onnét keljen újra A fény, a hit, az ősi Glória! Kis temető volt, mert nagy volt halottja: Hitünk s nagyságunk hanyatlott bele, Csele-pataknak koronás halottja És a magyar Mohácsnak nevező. Pogány török had ülte gyász-torát itt S vad ünnepére jött a hit-szegés . . . — Azóta „hullt le fejünk koronája" S nyomában kelt a pusztulás, veszes! Kis temető volt s mégis eltemette E hont, hatalmát, nagyságát s diszét S a hitszegésnek széttörött keresztje Sebré azóta nemzetünk sebét. Az éjszakára virradt újra hajnal, Az őskereszt újra feltámadott: Habsburg hatalmas Pázmány hitbuzgalma A holtnak újra életet adott! Skelj fel a sírról ős királyi Álba! Hagyd el a holtak szomorú helyét! ■ — Im új Atyád jő . . . üdvözöld örömmel! *jHisz tárt karokkal közeleg feléd, i Kelj fel a sírról, te kicsinyje-nagyja Tengyermekidnek, jer Atyád elé! jő vár, ő ki ... jer és öleld szivedre! I Atyánkká őt a Szentlélek tévé. Tengyermekid közt, itt az ős Citeauxnak Hitért s honért halni kész gyermeki, Clairveauxi Bernárd magyar unokái: Hit- és tudásnak éber őrei, Liliomaiddal, ártatlanaiddal Kérnek és hívnak — jel kövesd szavak! Üdvözlet, ima rebeg ajkaikról S szemekben uj öröm-köny ragyog ! Kelj fel a sirról, és királyi Alkalm! újra vár boldog nász-ünneped, Feledd a múltat, élj a szebb jövőnek, Hisz újra élni s tenni kell neked? Ím! új Atyánkat várja már az oltár, Jervidd elé forró üdvözletünk S kérdd tőle mit Apostol őse esdett: „Atyánk’ mutasd meg s ez elég nekünk!" 3