Székesfehérvár és Vidéke, 1890. július-december (18. évfolyam, 78-155. szám)

1890-10-09 / 121. szám

Csütörtök, 1890. október 9. XVI-ik évfolyam 121. szám. Megjelen hetenkint háromszor, minden kedden,csütörtökön és szombaton. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért orb* Kador-ntozai dohány­tőzsdéjében, Xiottos kaszárnya-ntozai kereskedésében, a lap ki­­hordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIZ '­ALMI -­Ö'­SLOIT“2­ Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. * ' ' •••.■*' . • - k * • * . " UTld-é^rezi minden poste±ilTrat&laaé.l­ srészre a lap egy oldala (columna) 10 helyre van beosztva, egy hely bályogdíjan WrSl 90 far. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben résszaHIOStb. Előfizetési érakc: Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre ....................4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy tar 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Budapesten: Hausenstein és Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájában: Dorottya­ utcza 12. sz.— Goldberger A. hirdetési irodájában* Váczi-utcza 9. sz. — Bécsben: Hausenstein és Vogler (Otto Maass) hirdetési irodájában: I. Hasschgasse Nr. 10. — Sohalak Henrik hir­detési irodájában: Wollseile Nr. 11. Hirdetések iszényosan umnalitatnak. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Belváros, Sas­ utcza. Megyei közgyűlés. (Folytatás.) A tárgysorozat 2-ik nem kevésbé fontos tárgya az átadó törvény rendelkezései szerint elkészített köz­munka előirányzati javaslat volt. E javaslatot — melyet előbb a megyei közigazgatási bizottság tár­gyalt és elfogadásra ajánlt — Sárközy Aurél alispán mutatta be a közgyűlésnek azzal, hogy teljesen megfelel a törvény kívánalmának és hogy betekintés végett közszemlére ki volt téve. Jelentette továbbá, hogy a javaslat ellen egy felszólamlás érkezett be. Gróf Batthyány Géza adott be felszólamlást a ja­vaslat ellen. A felszólaló nem látja szükségét annak, hogy a közmunka költségekre oly nagy összeg irá­­nyoztassák elő — miért is azt kéri, hogy a hatóság által javasolt 10%-fék 5°/0-ra szállítassék le. E leszállítás lehetetlenné tenné, úgymond alispánunk, az utak jókarban való fenntartását és újak építé­sét, miért is ajánlja a felszólamlás mellőzésével — a közigazgatási bizottság által is már elfogadott javaslatot változatlanul elfogadni. A javaslat szerint a közmunka költség két évre vagyis 1891. és 1892-ik évekre, évi 71,600 írtban irányoztatott elő. Ez összeg 10%­lékkal emelné azok­nak adóját, kik 15 írtnál több egyenes állami adót fizetnek. A kevesebb egyenes adóval terheltek három közmunka nap leszolgálására illetőleg megváltására köteleztetnek. A váltsági összeg 1 frt 50 krban állapíttatott meg. A bizottsági tagok közül először Sizs Gyula képviselő szóllott a tárgyhoz. Abban a hitben, hogy a régi közmunka szabályzat rész, nincs ki ne óhaj­taná annak a megváltoztatását. Csodálja, hogy a kormány 23 évi fennállása után csak ma gondolt a régi rész­rendszer megváltoztatására. Ő a megvál­toztatást örömmel fogadta, de most mégis kénytelen a javaslat ellen állást foglalni, mivel ez felette súlyosan nehezednék az adófizető polgárokra. Ő tagja volt amaz országgyűlési bizottságnak, mely az útadó törvényt először felülbírálta. A tárgyalások alkal­mával a minister úr maga úgy nyilatkozott, hogy a kezei között levő hiteles adatok szerint Fejér megyé­ben a közmunka­viszonyok jók, s így az útadó szá­zalék nem lesz magasabb mint 7 legfeljebb 7%%. S azon reményben, hogy a minister úrnak igaza lesz, a pártjával szemben is megszavazta az útadó tör­vényt, mivel annak szükségét belátta. Most azonban ama megdöbbentő valósággal áll szemben, hogy a javaslat 10%-sok útadót követel, mi igen sok. Már akkor, midőn a javaslat a közigazgatási bizottság előtt tárgyalva lett, kijelentette, hogy az sokkal ter­jedelmesebb, mintsem 1—2 óra alatt megbírálni le­hessen — miért is már az alkalommal azon indít­ványt tette, hogy az előirányzati javaslat az indoko­lással együtt nyomattassék ki és osztassék szét a bizott­sági tagok között, hogy azok kellőleg tájékozhassák magukat a javaslat egyes tételei felől is. Ez indít­ványt most is fenntartja s elfogadásra ajánlja. Sárközy Aurél alispán kijelenti, hogy szívesen hozzájárulna az indítvány elfogadásához, ha a törvény megengedné, de e szerint lehetetlen, mivel a javas­latot e hóban a törvényhatósági bizottságnak felül kell bírálni s november hó 1-ső napjaiban a minis­­zerhez fel kell terjeszteni, tehát kevés már az idő arra, hogy az indítvány értelmében lehessen eljárni. Azt meg lehet tenni, hogy a javasolt 10%-lékot 8%-ra le lehet esetleg szállítani — de ez esetben új javaslatot kellene készíteni. Sizs Gyula kijelenti, hogy belenyugszik az új javaslat készítésébe, csakhogy ne 8%-fék, hanem 6°/0 vagy legfeljebb 7%*fék legyen csak az útadó. Elnöklő gróf Cziráky Béla főispán megjegyzi, ha új javaslat készítése határoztatnék el, akkor két hét múlva új közgyűlést kellene összehívni, hogy a javaslat a kellő időben letárgyalható legyen. Pünkösty Ferencz hivatkozva a törvényre elő­adja, hogy új javaslat készítésének többé nincs helye, mivel az első javaslat a törvény kívánalmai szerint elkészítve, a közigazgatási bizottság által megbírálva közszemlére kitéve lett — tehát a javaslatot a tár­gyalás alapjául el kell most már fogadni. Azt meg­teheti a közgyűlés, hogy előbb kinyomatja — szét­osztja s csak azután tárgyalja, de azt nem, hogy új javaslatot készítsen. Ajánlja az előterjesztett javas­latot ma letárgyalni, és tekintve, hogy az teljesen reális alapokon nyugszik, kéri elfogadni. Sárközy Aurél szerint a közgyűlésnek joga van irányt adni az esetleges módosításokra. Lizs Gyula kijelenti, hogy gróf Batthyányi Géza felszólalásában ajárt módosításokhoz hozzá­járul. Gróf Zichy Nándor: Az kétségtelen, úgymond, h°gy­ely javaslat fekszik előttünk, melyet kevesen ismerünk. Szerinte is leghelyesebb lenne a javaslatot egy kiküldendő bizottság — esetleg a „Fejér­megyei gazdasági egyesület“ belevonásával újra szer­keszteni — de ha az újra szerkesztés a törvény értelmében nem lehet, akkor az újra készítés tervét el kell ejteni és az előterjesztett javaslatot ma le­tárgyalni. A javasolt 10°/0-lékot ő is soknak találja, szerinte elégséges lenne 71/1-lék is. Elnöklő főispán feltette arra nézve a kérdést, hogy akarja-e a közgyűlés a javaslatot ma tárgyalni, vagy más alkalommal ? A közgyűlés többsége a mel­lett volt, hogy ma tárgyaltassék. E határozat után Sizi Gyula országgyűlési képviselő szólt érdemileg először a javaslathoz. Hosz­­szabban fejtegetvén, hogy mily súlyos terhekként nehezedik a nagy százalékban kivetett útadó az adó­fizető polgárokra. Majd párhuzamot vont a javaslat és a múlt években kivetett közmunka összegek között constatálta, — hogy míg 1889-ben a kész­pénzben és természetben kivetett közmunkák értéke körülbelül csak 102,844 főt 72 kr. tett ki — addig a jövő 1891-ik évre már 171,600 frt körül irányoz­tatott elő. Feltűnőnek tartja ez eltérést — de még feltűnőbb az, hogy miért irányoztatott 171 ezer forint elő akkor — mikor a múlt évekre kivetett kisebb összegeknél is tetemes megtakarítás történt, így 1888-ban körülbelül 15000, 1889-ben pedig 14000 frt. Igaz, hogy 1890. évben a megtakarítás már csak 910 írtban irányoztatott elő — de e fel­tűnő eltérést az uj útadó törvény életbe lépésének akarja betudni. Tán nem akarták, hogy az előirány­zati összeg nagysága — még a folyó évi megtaka­rítások által is kirívóbbá tétessék. Az előirányzatban a tartalékalapra felvett 5000 frtot is feleslegesnek tartja, tessék megtakarításokat eszközölni s abból tartalékalapot csinálni. Igazságtalannak tartja to­vábbá azt is, hogy az átkelés czímén felvett 2000 frt az érdekelt községekre egyenlő összegben rova­tott ki, holott egyiknél több, a másiknál pedig ke­vesebb munka igényeltetik. A munka arányához kellett volna a terheket is kiróni. A személyi kiadások té­teleiben túlzottnak tartja az államépítészeti hivatal járandósága czímén felvett 5000 frtot , mert ez össszegen a törvényhatóság is szervezhetne egy külön mérnöki hivatalt — melynek alkalmazottjai minden időben a közönség rendelkezésére állanának. Felette soknak tartja az úrmesterek dijjazására s lakbérére felvett összeget is. Ha az előirányzott ösz­­szeg megszavaztatik, akkor egy úrmester 1000 írton felül, vagyis több fizetést fog kapni, mint egy szol­­gabíró — már­pedig a kettő között mint az értelmi képesség, társadalmi állás, mint pedig a munkakör tekintetében csak van egy kis különbség. Kifogá­solja az összeírásra előirányzott 1000 frt és a felül­vizsgálatra felvett 400 frt összeget. Eddig a községi jegyzők csinálták meg s a hatóság felülbírálta — minek tehát most külön közegeket alkalmazni. Ha pénzért fogadják fel a felülbírálókat akkor lehet, hogy nem is lesz megbízható az eredmény. Ő elis­meri, hogy Pünkösty Ferencz kitűnő szakember és fáradhatlan hivatalnok — de van egy nagy bűne is, s ez az, hogy valóságos hídépítési mániában szenved, monumentális hidakat épit ott is hol egyszerű víz­áteresztő is megtenné a kellő szolgálatot. Állítása igazolásául felemlítette, hogy az 1891-ik érvre elő­irányzott útadó javaslatban 39,714 frt van hidakra felvéve s 1892-ben pedig már ismét 38,912 frt van e czimen előirányozva, vagyis két évre összesen 78,626 frt. Nem oly anyagi helyzetben van jelenleg az adófizető közönség, hogy monumentális hidak építésére ily nagy összeget áldozhatna. Az előterjesz­tett költségvetés csak úgy fogadható el, ha azon oly császárvágást tesznek, hogy a 10%-sék legalább is 7-re leszállíttatik, mi elérhető lenne, ha esetleg 20,000 frtot a költségelőirányzatból töröltetnek. Pünkösti Ferencz kir. főmérnök Lits Gyula azon állítását, hogy az átadó költségvetést az előbbi évek költségvetéseihez kellett volna alkalmazni nem fogadhatja el, a­mennyiben egy helyes költségvetés­nek a szükségletnek kell megfelelni. Elismeri, hogy a mérnöki kiadások sokba ke­rülnek, ámde az 1890. évi I. tcz. 21. §-a értelmében joga van a vármegyének az önálló mérnöki hivatalt felállítani, a­mi a vármegyére még annyiban is kedvező lenne, hogy a vármegyei mérnöki hivatal a viczinalis utakra szükséges mérnöki teendőket is teljesíthetné, s így külön járási mérnökök alkalma­zása mellőzhető lenne. Miután azonban a miniszteri utasításban világosan ki van mondva, hogy míg a vármegye önálló mérnöki hivatalt állítana fel, a je­lenlegi műszaki személyzet költsége veendő alapul; a költségvetés összeállításánál az utasításhoz kellett alkalmazkodni. A­ki a javasolt tíz százalék minimális útadót ma­gasnak tartja, annak egyúttal a javaslattal is elő kell állani, hogy minő munkálatok elhagyásával véli fe­dezni az általa levont összeget, illetve minő mun­kálatokat vél elhagyandónak. Nem fogadhatja el azt, hogy a levonások ke­resztül vitelével az államépítészeti hivatal bízassák meg, mert habár igen megtisztelő lenne is rá nézve ilynemű határozat, azonban későbbi szemrehányá­soknak magát nem szeretné kitenni. Elismeri, hogy az útadó a gazdagabb és vagyo­nosabb osztályra nehezedik, de ennek oka abban keresendő, hogy azok, kik eddig 6 kézi nappal vol­tak felvéve, jelenleg csak három kézi nappal, illetve az ennek megfelelő 1 frt 50 ki. váltság összeggel rovatnak meg. Az ily adózók útadója 42,203 frtot tesz ki, holott a régi rendszer szerint ezeknek 84,406 frtot kellene fizetni, épígy áll azokra nézve is, kik két igavonó állattal bírnak, a­kiknek átadója 13,647 frtot tesz ki, holott még a fenállott rendszer szerint is 4589 frttal többet kellene ezeknek fizetni. Lizs Gyula bizottsági tag úr felhozva azt, hogy a megelőző években körülbelül 51,000 frtot tett ki a közmunka váltság összeg, ennek kétszeresét véve fel körülbelül 102,000 írtban állapítja meg az utakra eddig fordított összeget, de tévedésből elfeledi azt, hogy a 6 kézi napot szolgáltak csak %­dát, a 3 kézi napot szolgáltak pedig semmit sem váltottak meg közmunka tartozásokból. Lits bizottsági tag úr felemlítette, hogy a költségvetésben 1000 forint van felvéve összeírásokra és 400 forint az összeírások felülvizsgálására. E te­kintetben felszólaló bizottsági tag úr tévedésben van, a­mennyiben az 1000 forint az egyénenkénti útadó kivetésért elkészítő egyének díjazására van felvéve, mert a vármegyei számvevői személyzet csekély lét­száma miatt képtelen lenne az egyénenkénti kiveté­seket eszközölni, a 400 forint pedig az utakon tel­jesített építkezések felülvizsgálatára kiküldendő egyé­nek díjazására van felvéve, a­mennyiben az állam­építészeti hivatal maga óhajtja azt, hogy az építke­zések a vármegyei kiküldöttek jelenlétében vizsgál­tassanak felül. Felhozatott hogy az útbiztosok jobban vannak díjazva, mint a szolgabirák. Ez állítást kénytelen tagadásba hozni és e tekintetbe hivatkozók az elő­irányzat első tételére hol egy központi utbiztos részére..................... 700 frt hat járási utbiztos részére . 450 frt . . . 2700 frt a központi utbiztos részére lakbérczimén . . 150 frt a járási utbiztosok részére lakbérczimén . . 100 forint összesen.............................. 600 frt tehát 4150 frt van felvéve, tehát átlag mintegy 592 forint. Igaz ugyan, hogy a központi útbiztost kivéve a járási útbiztosok kapnak 200 forint lótartási átalányt is, de ezért járásaikat havonként beutazni kötelesek, s teljesen megnyugodhatok bárki, hogy ezen össszeg­­ből alig képesek utazási költségeiket fedezni. Az útbiztosok járandósága változatlan marad, csupán lakbér­illetmény lett részükre felvéve, de ez is megelőző közgyűlési határozat alapján eszközöl­tetett. Sizi Gyula képviselő úr azon észrevételére, hogy hidak építésére 19,000 frt és ismét hidak és új utak építésére 20,430 forint és így összesen hidakra 39,430 forint lett felvéve, megjegyezni kí­vánja, hogy hidak építésére és javítására csak 19,000 forint van felvéve, míg a 20,430 forint tisztán új utak építésére van felvéve, s egyenként felsorolja azon utakat melyeknek képitése az 1891. és 1892-ik években terveztetett, kéri a közgyűlést, hogy ha az útadót minden áron le akarják szállítani mondja ki minő útvonalakat kíván azok közül elhagyandóknak. A közgyűlésnek figyelmébe ajánlja azon körül­ményt hogy némely költségek, mint például a mű­szaki ügyek kezeléséért a kincstárnak megtérítendő hányad a vasutakhoz vezető utak fentartásához ese­tenként megállapítandó hozzájárulási összeg a költ­ségvetésbe utólag lesznek felveendők, melyeknek meg­történte után a kiadások jelentékenyen emelkedni fognak. Az előadottak alapján tekintettel arra, hogy a javasolt tíz százalék átadó ellen csak­is egyetlen egy érv hozatott fel, hogy az a jelen rossz gazda­sági viszonyok közt túl magas, de senki sem volt képes adatokkal igazolni azt, hogy a kiadási tételek közt a közúti közlekedés hátránya nélkül hol lehetne czélszerű megtakarításokat eszközölni, mely munká­latok lennének azok, melyeknek elhagyása a jövőben károsnak nem bizonyul, miután a költségvetés a takarékosság szemmel tartásával, de egyúttal a foko­zatos fejlődésre való tekintettel állapíttatott meg, ennélfogva az útadónak tíz százalékban leendő meg­szavazását kénytelen ajánlani. Sárközy Aurél szerint nem lehet a költség­­előirányzatból 20.000 frtot törölni, a­nélkül, hogy meg ne határoztassék, miszerint mely tételek szálli­tassanak alá. A leszállítást csakis a III. és IV. czím alatt előírt tételeknél lehetne eszközölni. Kenessey Gyula szintén a mellett emel szót, hogy a javaslat adassák vissza az alispánnak azzal, hogy egy új költségvetést csináljon 7%-os adóval. Elnöklő főispán ezután feltette a kérdést, a többség 7% százalék út adót fogadott el. Utasíttatott tehát az alispán, hogy az előirányzati javaslat III. és IV. czím tételénél oly leszállításokat tegyen, mi­szerint a leszállítás után szükségelt összeg 7% adó­val fedezhető legyen. A határozat kihirdetése után elnöklő főispán a gyűlést felfüggesztvén , délután 3 órakor foly­tatott. A délutáni ülésen már igen kevés bizottsági tag vett részt. A napirendre került tárgyak úgy­szólván vita nélkül intéztettek el. A dunántúli közművelődési egylet f. é. nov. 20-án tartandó nagygyűlésére Meszlenyi Lajos indít­ványára egy küldöttség választatott, tagjai: Sárközy Aurél, gróf Zichy Jenő, gróf Cziráky Antal, Tóth Aladár, Fiáth Imre, Végh István, dr. Szüts Andor, Heinrich Lajos, Detrich Zsigmond és Molnár Béla. A tiszti, segédkezelő és szolga­személyzet nyug­­díj­ alapjának növelésére felajánlott 1% pótadót vagy­is 13252 frt 13 krt, Meszlenyi Lajos, Lits Gyula és Berki István kivételével a közgyűlés megszavazta. A nyilvános betegápolási alap szükségleteinek fedezésére 1%6% pótadó vettetett ki. Moór község ama kérvénye, hogy az árva­pénztár tartalékalapjából 600 frtot a tisztviselők fize­tésére felhasználhasson, elutasittatott. Érd község előjáróságának ama határozata, hogy a lelkészi járandóság emeltessék, megsemmisit­­tetett, mivel ily határozatot csakis a kath. hitközség van jogosítva hozni. A polgárdi unitárius hitközség felebbezése a lézhasználati jogra vonatkozólag elutasitatott. Bicske és Vaál községének határozata a tűzoltók segélye­zése tárgyában jóváhagyatott. Nagy-Perkáta község határozata, egy ellenőri állás rendszeresítése iránt megsemmisittetett. Gemmel Ferencz mohai lakossal kötött haszonbéri szerződés jóváhagyatott. A várme­gyei irattár selejtezése elrendeltetvén, eszközlésére Sárközy Aurél, Károly János, Szüts Artur, Németh Imre, dr. Hattyuffy Dezső, Heinrich Lajos és Sala­mon Vincze urakból álló bizottság bízatott meg. A selejtezés tényleges keresztül viteléért Németh Imre havonként 50 frt javadalmazásban fog ré­szesülni. Moór községének a vadászati bérjövedelemnek a birtokosok között leendő felosztására vonatkozó Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt ö-tól 8 óráig.

Next