Székesfehérvár és Vidéke, 1890. július-december (18. évfolyam, 78-155. szám)

1890-11-08 / 134. szám

többek által felemlített eseteket, hogy a városi mér­­­nők által tett mérések alkalmával, a ma kimért s a­ szomszédtól elvett területet, a legközelebbi szomszé­dos mérés alkalmával az előbb megállapított terület­ből vissza kellett mérni. Vagyis az 1829. évben fel­vett térképen levő adatokhoz ragaszkodva a leg­­ellentétesebb állapotok is beállottak, különösen akkor,­ midőn a határok megállapításánál a 10-ik vagy 20-ik szomszédos területtől kezdetett el a mérés s a mes­­gyére számítás nem eszközöltetett. A városi birtokot képező terület az 1829. évben egyáltalán felmérve: nem lett, hanem a maradék föld képezi a városi­ földeket. Ennek térfogata nem pontos felmérés­ utján, hanem az oldalak hosszúságából s ezek által­­ képezett szögekből hozzávetőleg lett meghatározva. Erre mutat, hogy az 1829. évben eszközölt felmérés szerint a budai úti Halesz 19,000 □ ölet, a János futás 624,400 □ ölet, a szőllők-al­jai Gugás völgy 204,000 □ ölet, a Sóstó 135,600 □ ölet, a Laposmező 123,600 □ ölet tesz ki. Ezek a földterületek illetőleg számok a fel-­ mérés alapján aligha képeznének ily kikerekített számokat mindenütt, s nagyon is valószínű az a feltevés, hogy az említett térfogatok csak hozzá­vetőleg vannak kiszámítva. Mindezek azonban nem képeznek 300 hold és 1151 □ élet s jogosan tehető fel a­­ kérdés, hogy ezen többlet miből származik a katasz-­ téri felmérésben ? 1829. évben a város mint erkölcsi­­ testület privatim — saját használatára — mérette­­fel határát s nem volt egyéb szükség mint az egye­sek birtokainak megállapítása. Ez okból nincs pon­tosan meghatározva a város birtokát képező ingat­lan területileg, s ez okból oly közvagyon, mely szabadon álló dolgot képez, minek: az országutak és düllőutak, csatornák és csatorna­partok, végül az utczák és közterek (a vásártér kivételével) területi­leg a város és határának összterületéből kihagyatott. Az ily közvagyonnak csupán szélessége lett meg­határozva. Ezen kihagyott részek össége képezi azon különbözetet, melylyel a kataszteri felmérés szerint a város összterülete többlettel bir. Az 1829. évben eszközölt felmérés műszerei is a pontosság tekintetéből kifogásolhatók. A jó aka­ratot és jó szándékot mindig föltételezem. Az 1829. év óta különösen a technika terén oly sok újítás történt, a műszerekben oly tökélyt juttattak érvényre, hogy ma már az Eiffel-féle torony felépítésére is akadt vállalkozó. A műszerek ezen tökélylyel az 1829. évben még nem bírtak, s történt legyen a felmérés akár lánczczal, mely a kopás által, akár szallaggal, mely a használat folytán nyúlik, bár­mennyire iparkodott is a felmérő mérnök a pon­tosság keresztülvitelén, műszerei soha sem adták a pontos méreteket. Ezekből kiindulva, az 1829. évben felvett tér­fogatokat a betétszerkesztési munkálatnál alapul venni már azért sem lehet, mert az 1829. év óta a viszonyok Sz.-Fehérvárott igen sokat változtak. Erre vonatkozólag csupán a vasúti építményeket említem fel, melyek az 1829. évben felvett térképeken még határolva sincsenek. Most vegyük bonczolgatás alá a kataszteri tér­képet illetőleg felvételt. Legelső­sorban feltűnik, hogy egyetlen egy terület sem egyez az 1829. évben eszközölt felmérés adataival. Mondják: ennek oka az, hogy az egyesek a szomszédoktól foglaltak, mások pedig, hogy ez, a kiharózás alkalmával tör­tént mulasztások és dévajságból eredő téves határ­pontok kimutatásából származott. A szomszédoktól történt foglalások lehetségesek, de ez mérnöki szempontból figyelembe nem vehető, mert a károsult jogainak a bíróság útján érvényt szerezhet s a tőle elfoglalt területet visszaszerezheti. A kedélyes legé­nyek által kihúzott és rossz helyre levert czövekek után történt bemérés a tényleges állapottal nem egyezik ugyan, de a tényleges birtoklás ez által nem változott s arra vonatkozólag káros befolyással nem bir. A netáni téves bemérések ellen bármikor lehet, felszólamlással élni a m. kir. pénzügyminiszter által 1885. évi 45055. sz. a. kiadott utasítás 3. §-ában körülírt módozatok szerint. Hanem ezek a „mondá­sok” csak kevés esetben és alig állnak helyt, mert általában a birtokok térfogata nagyobb, mint az 1829. évben kitüntetett területek. A legnagyobb ellenvetés, mit a kataszteri fel­mérés ellen mérnöki szempontból tettek az, hogy a térképen a birtokoknak egyes oldalai hosszméretileg kitüntetve nincsenek. Igaz, hogy ez nagy könnyebbséget okozott volna a városi mérnököknek, kik hivatva vannak, hogy az egyes területek határait megállapítsák, de a betétszerkesztésre, illetve birtok­nyilvántartásra vo­natkozólag a mérnök tulajdonképen csak arra van hivatva, hogy a változott területeket bemérje és nem arra, hogy a birtok eredeti térfogatával megmarad­jon, mert ennek megőrzésére a tulajdonos illetékes A netalán occupáló szomszédot saját határai közzé szorítani nem a mérnök, hanem a bíróság, melynek a mérnök szakközegét képezi, van hivatva, mert oly magánjogi sérelmek is merülhetnek fel, melynek eldön­tését a mérnök a legjobb akaratilag sem vállalhatja magára. Szóval: a mérnök bíró nem lehet és ha az elégedetlen felek­et egyezségileg döntő bíróul válasz­tanák is meg, személyében a mérnök csak mint má­sodrendű szakközeg működhetik. A telekkönyvi betétszerkesztési törvények czél­­jául a harmadik pontban említett körülmény Szé­kesfehérvár sz. kir. várost nem érinti, mert sem úr­béres birtokai, sem pedig közös használatban volt legelő területei nincsenek. A negyedik pontra vonatkozólag a törvény szakaszaira kellenék hivatkoznom, de mert a tör­vény mindenki által megismerhető, s azok kik a törvényt nem olvassák a betétszerkesztő bizottság ál­tal kiadott s falragaszok által is közzétett hirdetmé­nyekből megismerhetik mindazon eseteket, melyek szerint a törvény különleges intézményei folytán a tényleges birtokos joga a telekkönyvi betétbe be­jegyezhető lesz, ennélfogva ezeket itt azért is mellő­zöm, mert a betétszerkesztő bizottság mindenkinek megadja a kellő utasítást. Birtok­rendezés szüksége idővel sem fog Szó­betakarják, óvják, védik fúvó széltől, forró naptól, mint a dajka a kis gyermekeket. Terem­én hajdan Rákóczynak pompás háza volt a falu végén, most pedig Gyürky Pál kastélya ékesíti. Amik most következnek: Bátory, Pásztó, Szur­dok-Püspöki ezek már Heves megyében vannak. Vonatunk ismét egy folyócska, a Zagyva mellett halad, mely e tájékról ballag le Szolnokig a szőke Tisza kebelére. Ezenben a szeptemberi nap nem bírta ki végig jó kedvvel. Az ég elborult, a hegyek elkezdtek pi­pálni, a dombokon gőzök gomolyogtak fel és le, mintha az egész vidék egy nagy mosó konyha lett volna. A homolyosodó levegő miatt alig látjuk meg Apcz-Szántót, pedig elég jelentékeny község. Selyp­puszta meg valószínűleg nem is volna megálló­hely, ha a Schosberger czukorgyára itt nem volna, ami miatt mostanában nagyon viszket neki az ő millio­­­mos feje. Mert úgy áll a dolog, hogy Hatvanban a régibb idő óta áll fenn egy czukorgyár, mely rész­­­­vényesekké. Mind akettő a Zagyvából veszi a szüksé­­­ges vizet. De mivel Selyp van fölül, ez hamarabb­­ jut a Zagyva vizéhez, mely nyári időben édes kevés. Használat után visszaereszti ugyan a vizet a patak medrébe, de már akkor ez megvan fertőztetve s a hatvaniak — mivel csak néhány kilométernyire van­nak Selyptől — nem használhatják úgy mint kellene. Azt mondják, hogy odáig nem hűl le a víz teljesen. Vagy tudom is én mit mondanak. Elég az hozzá, hogy keményen pörösködnek, szakértők járnak ide is, oda is, vizsgálják a vizet és keresik azt a bölcs bírót, aki ebben a dologban okosan ítéljen. Laikus embert csak az bosszant ez esetnél, hogy azt a régi szép nótát, mely úgy kezdődött, hogy: „Edelényi czukorgyár“ —miután a legkiesebb Borsodban az edelényi czukorgyár megszűnt, — mi­csoda lélekkel dalolja ezután ilyen variatioval: „Hej a selypi czukorgyár De sok szőke, barna megcsalt már.* Még Lőrinczi állomást elhagyjuk, aztán bevág­tatunk Hatvanba. Elő gyorsan te trinkgeld után ási- I tozó kenner azzal a pár virslivel s a mellé dukáló spriczerekkel, mert a személyvonat siet. Hatvantól Pestig már csak egy rikkantás, s én ezt az utat leírtam már másutt, mikor Abaújba vas­pályáztam ezelőtt évekkel. Annál fogva tovább nem gyötörlek nyájas olvasóm. Köszönöm a türelmedet. Béke legyen veled is, meg velem is S­i­kesfehérváron előfordulni, legfeljebb akkor, ha a városi birtokok eldarabolva egyesek­ által megvétetné­nek, de ez esetben is a birtokrendezés csak aon te­rületre eszközöltetnék, mely felosztás tárgyát képezné. A birtokrendezésre vonatkozólag az állam a betét­­szerkesztési munkálattal befejezi feladatát. Azért na­gyon is sok gond fordítandó a jelenlegi betétszer­kesztési munkálatra, mely alapul szolgáland a talán évszázadig is érvényben maradandó hitel telekkönyv­nek, vagyis azon nyilvános intézménynek, melytől gazdasági jólétünk és hitelünk függ. E czélból úgy a városnak mint hatóságnak, valamint a lakosság­nak a betétszerkesztő bizottsággal válvetve azon kell munkálkodni, hogy ezen munkálat a tényleges álla­potnak megfelelően és minél helyesebben eszközöl­tessék. Czibula János: fejezzük a novellát. A bűnjegyzék sokkal gazdagabb, mintsem azt egy két sablonszerű frázissal elütni lehetne. A leszámolás fekete levese még hátra van ... (Folytatás kör.) A legkiesebb Borsodban. Stanley nélkül megutazta: Kajabász. (Vége.) „Budapest felé beszállani”­­ kiáltja a rideg való­ság, a kékbe páczolt kalauz. Hanem már errefelé én se jártam teljes világéletemben, de azért ne félj nyá­jas olvasó, nem tévedünk el. Innen már személyvo­nat visz, amelyik egy délután Fülekről leszalad Budapestre. Nem bolondság az. És milyen vidéken! — Hiszen ez a piczi Nóg­­rád még girbe-görbébb, még égbehágóbb, mint Gömör. Folytonosan hegy szakad hegybe, völgy vált fel völ­gyet s a mint a gőzös kerekei alá szedi a világot bingve pattog a kavics a pályán a gyors rohanás miatt. Most élemedett komoly tölgyek közt robogunk,­ majd ligetes csalitos bokrok közt. Fenn az oldalban „hegyi forrás cseveg, a vízesés jajgat”. Talán tün­dérek is tanyáznak itt ? Valaha lehettek, de most nincsenek, mert a mozdonyfütyölést azért találták ki, hogy a­mi tündér még maradt is a földön, azt is elkergesse. Az erdei manók mind kétségbeesnek, mikor az a nagy fekete barom, mely füstöt eresztve robog a hegyoldalban irgalmatlanul bele­sivit az ünnepélyes csendbe. Bizony nem az erdőben keresik ma már a tündéreket, hanem az orfeumokban. No nézd, itt van Somos-Újfalu egy szűk völgy­ben a Karancshegye és a Medves közön. Földes ura gróf Stahrenberg és Radvánszky Antal. A személy­­vonat már kényes állat, csak egy perczig áll, aztán rohan tovább, hogy beérjen Salgó-Tarjánba, ahol ott terem a czivilizáczió kenyere: a kőszén. Mert ha csak egy hétig elkezdene a kőszén strájkolni, hogy nem adná magát a ragadozó embernek, hát éhen veszne el — mondjuk — a czivilizáczió. Tarján nem nagy község, nevét vette a régi salgói vártól, mely sűrü erdőség között egy magas és csúcsos hegy tetején épült, kerületét kősziklák, meredek képezte, a lakhelyek is kősziklába voltak­ vágva. Hajdan a Derencsényi család birta, azután Balassa, majd a fiscus. Petőfinek egy megrázó, tra­gikus elbeszélő költeménye van róla (Salgóról) olvasd el, ha hozzá jutsz. Ezután következnek: Pálfalva, Vizslás, Kis- Terenne községek dombhajlaton, völgyekben, körü­löttük összeültek a hegyek nehány ezer esztendőre. VÁROSI és VIDÉKI BIBÉI November 8. 1890. — Esküvő. A székesfehérvári kereske­delmi bank derék igazgatója, Pápay Nándor urnak kiváló szépségű kedves leányát, Pápay Irma kisasszonyt ma reggel fél 8 órakor vezette a helybeli székesegyházban oltárhoz dr. Erlicz János pápai orvos. Az esketési ünnepélyen csak a két násznagy és pedig a bájos ara részéről Felmayer István, a vőle­gény részéről Resetarits Lajos békási gazda­tiszt voltak jelen, továbbá az örömszülők és a szép menyasszony fivére. A szertartás be­fejezése után dús reggelit szolgáltak föl a boldog ara szülei házánál, mely után a fiatal pár a Veszprém felé menő vonattal­­délelőtt 7:10 órakor Pápára utazott. A nászlakoma az esküvőt megelőző napon, vagyis tegnap este tartatott meg a „Fekete sas” szálloda éttermé­ben. A lakomában körülbelül 24-en vettek részt. A család barátai, a kereskedelmi bank igaz­gatósága, választmánya és tisztviselői közül. A kiváló kedélyességgel lefolyt lakoma alatt csakhamar megeredtek a felköszöntők, az elsőt Havranek József polgármester mon­dotta az örömszülőkre, utánna vagy tíz fel­köszöntővel az ifjú pár boldogságáért ürítet­tek poharat, melyhez azon szívből jövő jó kivánatainkat csatoljuk mi is, hogy adjon az egek mindenható Ura a fiatal párnak hosszú boldog életet. Áldja meg az egek Ura szent frigyüket mindama lelki és anyagi javakkal, mik e földi élet boldogságához m­egki­vántatnak. — A Fehérmegyei társaskör Budapesten e hó 5-én tartá meg 10-ik évi rendes köz­gyűlését, nagyszámú egybegyűltek jelenlété­ben. A megejtett választások eredménye a következő. Elnök: dr. Feleki Hugó. Alelnökök: Bakos Gábor és dr. Patai Samu. Főjegyző: dr. Berényi Sándor. Jegyzők : Kemény Gyula, Fürst Mátyás. Pénztáros: dr. Feleki Sándor. Könyvtárosok: Hajnal Mihály, Vértes Károly. Ügyész: dr. Feleki Béla. Ezenkívül 20 választ­mányi tag és 3 felügyelő-bizottsági tag. — Egy fiatal ember kitüntetése. Scholcz Ödön Kornél, hazánk szülöttje, báró Lippe Győző gyermekeinek jeles magán­nevelője „a római catholicus akadémia* legutóbbi gyűlésén Radix justificatio est fides czimü müve helyes kidolgozásáért 5 drb. aranynyal lett megjutalmazva s dicsérettel fogadta e fiatal tudóst munkatársául. Gratu­lálunk a szép sikerhez. — Városi iskolaszékünk újjá alakítása. A leg­közelebb megtartott városi közgyűlésen megválasz­tott iskolaszéki tagok tegnap tartották alakuló gyűlésüket. Az ülést Havranek József polgármester nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, s felhívta őket, hogy mindenek előtt a törvény által kívánt szabályszerű esküt tegyék le, mire Tóth István főjegyző előolvasása mellett a jelenvolt iskolaszéki tagok az esküt letették. A jelen nem levőktől a legközelebb tartandó ülésen fog, a­mennyiben meg­jelennek az eskü kivételei. Havranek József polgár­­mester ezután felhívta az iskolaszék tagjait, hogy válasszanak kebelükből egy­kor elnököt, és az ala­kulást tartsák meg illőleg a szükséges tisztviselőket, az elnököt, jegyzőt és iskolai gondnokokat válasszák meg. Korelnökül dr. Peller Ödön i. k. t. megválasz­tatván, ki is azonnal elfoglalván az elnöki széket, az iskolaszék elnökéül Alaghy Dezsőt i. k. t. aján­lotta megválasztani. Az ajánlat lelkes éljenzéssel fogadtatott és Alaghy Dezső egyhangúlag iskolaszéki elnökül megválasztatott. A jegyzői tisztségére a korelnök Szepesi Gézát ajánlja megválasztani. Szepesi Géza kijelenti, hogy elfoglaltsága miatt kénytelen lenne, ha megválasztanák is, a tisztségről lemondani. E kijelentése daczára az iskolaszék többsége őt vá­lasztotta meg jegyzőül. A választás megejtése után ismét kijelenti, hogy ideje nincs a jegyzői teendők vitelére, miért is ezen állásról lemond. Az iskolaszék a lemondást hosszas vita után elfogadta. Alaghy Dezső tekintettel arra, hogy az iskolaszék kebelében talán nincs olyan tag, ki elég idővel rendelkeznék a jegyzői teendők vitelére, — amaz indítványt teszi, — hogy az iskolaszéken kívül álló tanítók közül egyik keressék fel a jegyzői tisztség elfogadá­sára, s ő azonnal javaslatba hozza Sziklay P. Gyulát, hiszi, hogy az (már a múlt alkalommal volt) ismét el fogja fogadni a jegyzőséget. Nagy Ignácz i. k. t. kijelenti, hogy mi kifogása sem volna az indítvány ellen, ha az a törvénybe nem ütköznék, de a tör­vény azt rendeli, hogy az iskolaszék elnöke és jegy­zője az iskolaszék tagjai közül választandó. Ajánlja,­­ hogy a jegyzőségre az iskolaszék egyik fiatal, kiváló tagja Katona Horváth István hitoktató választassék meg. Az ajánlat lelkes viszhangra talált, a jegyzői tisztségre Katona István i. k. t. egyhangúlag meg­választatott. A megválasztott kijelentette, hogy bár elfoglaltsága miatt rendkívül terhére lesz neki e tisztség, mégis meghajolni akar a benne helyezett közbizalom előtt, a jegyzőséget elfogadja. (Lelkes éljenzés.) Ezután az iskolai gondnokok választattak meg, és pedig a polgári leányiskola részére Pálfffy Károly, selyem-utczai iskola részére Nagy Ignácz, a belvárosi fitanodához Felmayer István, palotavárosi I. k. dr. Fanta Adolf, a vízivárosi isk. dr. Károlyffy Nándor, a tóvárosi iskola részére dr. Éder József, az olaj-utczai isk. részére Havranek Antal, a zárad­y­­utczai isk. részére Liszits István, az öreg-utczai isk. részére pedig Tóth István. Az alakuló ülés befeje­zése előtt Alaghy Dezső elnök lelkesedéssel fogadott hosszabb beszédet intézett az iskolaszék tagjaihoz, melyben ecsetelte az iskolaszék hivatását, kérte a tagokat, hogy támogassák őt elnöki munkájában, és­­ közös erővel törekedjenek oda, hogy a kitűzött nemes czélt elérhessék. Az ülés ezzel véget ért. — Értesítés. Van szerencsém a kereskedő ifjak önképző köre tisztelt tagjait értesíteni, miszerint f. hó 9-én azaz vasárnap d. u. 37. órakor a kör helyiségében, felolvasással egybekötött szavallat fog tartatni, mely alkalommal minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek. Székesfejérvárott, 1890. nov. hó 8-án. Pártos Zsigm­ond, titkár. — Hangverseny és tánczvigalom jótékony czélra. Lapunk múlt számában említettük, hogy a szfahérvári palotakülvárosi olvasókör saját könyvtára javára nov. 16-án tánczvigalommal egybekötött hangversenyt ren­dez, erre vonatkozólag a következő meghívót vettük: A sz.­fejérvári palotakülvárosi olvasókör saját könyv­tára javára a Kostyelik-féle vendéglő helyiségeiben 1890. évi november hó 16-án, esti 7 órakor hang­versenynyel egybekötött tánczvigalmat rendez, melyre az érdekelt közönség tisztelettel meghivatik. A hang­verseny közreműködői: Greizinger Iván ur, Nagy Ödön ur. Szkladányi József ur. Szaller István ur. Spanbauer Olga k. a. Továbbá: Bardon Sándor ur vezetése alatt az „Iparos ifjúság képző- és segélyző­­egyletének dalárdája.* Nagy Ignácz, elnök. Greizinger Márton, alelnök. Dr. Borchert Jenő, titkár. Jegyek ára: Személyjegy 50 kr., 2 személyre 80 kr. Család­jegy 1 frt. Jegyek előre válthatók: Laufenauer Fe­­rencz ur (Vörösmarti­ téri) kereskedésében és este a pénztárnál. Felülfizetések, úgy könyvajándékozások köszönettel fogadtatnak s hirlapilag fognak nyug­táztatni. Kezdete pont 7 órakor. — Gyapjú rendszer. Dr. Jaeger G. tanár eredeti normál-gyapjú-alsóruházatok főrak­tára Székesfehérvár és Fejérmegye részére, kizárólagosan: Schlesinger L. utódainál, Székes­fehérvárott. Árjegyzékek, valamint a gyapjú­­rendszer előnyeit tárgyaló könyvek ingyen és bérmentesen küldetnek. — Lakás kerestetik. Egy legalább 4 szobából álló földszinti lakás hozzá tartozó mellékhelyiséggel egy istállóval bérbe vételre kerestetik. A bérbe vétel több évre szerződés mellet történik. A lakás, ha megfelelő, városunk bármely részében lehet. Előny­ben fog részesülni az a lakás, a mely esetleg oly házban van, hol több lakó nincs s igy az egész ház bérbe vehető. A bérlet kezdete 1891. évi február 1-je — május 1-je — esetleg augusztus 1-je lehet. Bővebb értesítést kiadóhivatalunk ad. — Öltönyök kiosztása. A helybeli evang. reform, jótékony nőegylet részéről f. hó 9-én d. u. 7­ 4 órakor a ref. iskolaépület helyi­ségében tartandó választmányi ülésen fognak kiosztatni a segélyre felvett szegény sorsú iskolás növendékek között azon öltözetek, melyek e czélra az egylet által készíttettek. Ezen ünnepélyre az ügy iránt érdeklődők tisztelettel meghivatnak. Kelt Székes-Fejér­­váron, 1890. nov 8. Molnár Béláné, elnök. — Áthelyezés. Nt. Farkas Sándor ercsű­ ref.­­ s. lelkész Benczére (Baranya megye) helyeztetett át­­ administratornak, helyére nt. Lipthay Imre halasi­­ ref. s. lelkész neveztetett ki. Az ercsűi lakosság miat­t értesülünk fájlalja Farkas Sándor s. lelkész távozá­­­­sát, mivel 8 évi ott működése alatt tudományos te­­­­hetsége — rokonszenves modora miatt köztisztelet és szeretet környező a jeles ifjút. Alelnöke volt az iskolaszéknek — másodelnök a „Polgári körnek” és lelkes vezér minden olynemü intézmény létrehozásá­ban, melyik az emberbaráti szeretetet gyakorolja avagy az ifjúság szellemi és erkölcsi életére előnyös befolyással bir. Kisérje a derék ifjú lelkészt életutain az Ég áldása. (eh) — Halálos balesetek Ercsiben, mint lapunknak írják egymást érik. Alig egy hete, hogy három dunaföldvári lakos az ercsii révnél belefult a Dunába, tegnap ismét megkövetelte a hullámzó folyó áldoza­tát. Egy odavaló molnárlegény ötödmagával ladikra ülve iparkodtak a partot elérni. A zajongó folyam hullámai azonban, mielőtt partot érhetett volna a ladik, felborította azt s mind az öten a Duna hullá­mai közé estek. Négynek sikerült a partot elérni, a szerencsétlen molnár legényt azonban elragadták a hullámok és a folyó medrében lelte halálát. Egy kis 5 éves fiút, ki édes atyjával elment a sárga földes gödrökhöz ásni, a hirtelen alá zuhanó földtömeg oly ■ szerencsétlenül temette maga alá, hogy mire az oda­­­sereglő emberek kiszabadították a kis­fiú testét a­­ föld közül , már meg volt halva.

Next