Székesfehérvár és Vidéke, 1890. július-december (18. évfolyam, 78-155. szám)

1890-07-01 / 78. szám

— Felhívás a kereskedő ifjak önképzőköre azon t. tagjaihoz, kik a könyvtárt igénybe véve könyvekkel hátralékban vannak, azokat legkésőbb f. hó julius tizenötödikéig a könyvtárba beadni szíveskedjenek, mert ellen esetben kénytelenek leszünk az illető urakat a könyvtári szabályokon kívül még külön megbírságolni. Rosier József, I. könyvtárnok. Rothschild Zsigmond, II. könyvtárnok. — Kubik János keztyüs- és sérvkötőüzletében egy tisztességes fiú mint tanuló felvétetik. — Korán kezdik. Kőváry Ede temetkezési vállalkozónak két tanoncza Vutka Ignácz és Ekhard János összebeszéltek, hogy a gazdájuk háta mögött egy kis pénzmagra tegyenek szert. Végre nagy bölcsen kifundálták ennek az útját-módját. Elmentek Kőváry vevőihez, s gazdájuk nevében különböző ürügyek alatt pénzt kértek tőlük. Mintegy 15 forintot dugtak így zsebre, amikor a figyelmessé tett gazda utánra járt csalfaságuknak, de ők gyorsan megugrottak. A szökevényeket tegnap elfogta a nyéki csendőrség, s behozatta Fehérvárra. Itt egyelőre a rendőrség börtönében vannak, az elővizsgálat befejezte után azonban átadatnak az illetékes hatóságnak. — Gyanús halál. Kovács Péter baracskai vályogvető czigány tegnap gyanús körülmények között hirtelen meghalt. Miután a bűntény nincs kizárva, holttestét fel fogják bonczolni. — Tanuló felvétetik. Flesch Salamon helybeli rőfös kereskedő üzletében egy jó házból származó fiú-gyermek — tanulóul felvétetik. — Esküvő. Szerdahelyi János mészáros iparos tegnap vezette oltárhoz a felsővárosi plébánia templomban Forster Erzsébet kisasszonyt, Forster Károly kedves leányát. — Ugyane nap esküdött örök hűséget özv. Antal Józsefnének Szalay Péter városi képviselő. Boldogság kisérje frigyüket! — Kalauz Székesfehérvár és környékén ! czímmel hasznos kis füzet jelent meg Klökner Péter helybeli könyvkereskedő kiadásában. Az útmutató felöleli városunk nevezetességeiről a legújabb adatok nyomán kidolgozott bő ismertetést, Székesfehérvár és környékének, továbbá Magyarországnak újonnan rajzolt térképét. Az érdekes tartalmú füzetet, mely 30 krért kapható a kiadónál, ajánljuk a t. közönség figyelmébe. — A Zárünnepélyek az összes iskolákban nagyszámú közönség jelenlétében, változatos programmal folytak le múlt hó 29-én. A főreáliskolában dr. Kuthy József igazgatónak a mai nevelésügyet fejtegető gyönyörű beszéde keltett nagy hatást. A polgári leányiskolában az igazgatói beszéden kívül még a szavalatok is megragadták az érdeklődő közönség figyelmét. Különösen Rosen-eld Kornél III. oszt. tanuló Gyulai Pál „Vén színészé“-nek egy részletével nagy tetszést aratott. Csinosan szavalta meg Kohn Jenny III. oszt. tanuló „Zách Klárát.* Kubik Vilma IV. oszt. tanuló búcsúbeszéde méltóan fejezte be az igazán szép ünnepélyt. — Megdöbbentő eredmény a tanügy terén. A tegnap tartott iskolaszéki ülésen Alaghy Dezső elnök szomorú jelentést tett a felsővárosi öreg-utczai I-fő osztály tanügyi állapotáról. — A sajnálatos jelentés szerint az első osztályban járó 110 tanuló közül 80 oly kevés oktatásban részesült, hogy az első osztály tantárgyainak legelemibb részében is járatlanok. A szomorú valóságot Göbel János György igazgató még ez év elején fedezte föl, s akkor jelentést tett róla az iskolaszék elnökének, de egyszersmind kérdőre vonta Bódis Imrét az első osztály tanítóját is. Bódis Imre a betegségét adván akul ígéretet tett, hogy évvégire a hibát jóvá fogja tenni. A vizsgák megkezdése előtt ismét megjelent az igazgató úr a kérdéses osztályban — de biz azt tapasztalta, hogy a szomorú eredmény nem változott, miért is ujtólag jelentést tett az iskolaszéki elnöknek a ki ez esetről a tanfelügyelő urat nyomban értesítette. A napokban lefolyt vizsgákon Tóth István gondnok úgy a tanfelügyelő ur is megjelent és mint a gondnok jelentéséből kitűnik a megtartott vizsgálat eredménye felette szomorú, a mennyiben a vizsgára megjelent tanulók küzül a legenyhébben véve alig 24 tanuló tudott valamit, körülbelül 80 tanuló pedig ér semmit. Igaz, hogy a tanító csak 14 tanulónak adott elégtelent — de ez osztályzás helytelen, mert ha kellőleg akarnák a tanulókat classificálni, akkor legalább 80 tanuló nem mehetne fel a felsőbb osztályba. Az igazgató nem különben a gondnok által tett jelentés helyességét a tanfelügyelő úr is megerősítheti. Tekintettel arra, hogy a szomorú eredmény részben Bódis Imre tanító folytonos betegeskedésében, részben pedig rossz tanmódszerében keresendő, indítványozza az elnök, hogy keressék föl a tiszti főorvost arra, miszerint vizsgálja meg Bodist, s ha Bodist gyógyíthatlan betegnek találja, nyugdíjaztassék — ha pedig gyógyítható köteleztessék egészségének orvosi kezelés mellett is mielőbbi visszaállítására, mely esetben ha Bodis Imre tanítói állását elfoglalhatja az újabb tanmód szerint lesz köteles tanítani. Az iskolaszék egyhangúlag elfogadta az elnöki indítványt azzal, hogy a Bodis Imre által összeállított érdemsorozatot érvényben hagyja , ugyan , de gondoskodni fog, hogy az oly rosszul tanított első osztályú növendékek a hiányt a második osztályban pótolják. Az eredménynek meg nem felelő classificatiót azért volt kénytelen az iskolaszéki érvényben hagyni, mert ha a kevésbé képesek vis fsza vettetnének akkor jövőre az első osztályban annyi tanköteles jönne össze, hogy helyet se tud- enának nekik adni. Biz ez nagyon szomorú eset, de még szomorúbb az, hogy tudatlanság daczára is a puszta helyszűke miatt felebb eresztik a tanulókat. Vájjon képesek lesznek-e ezek a hiányokat pótolni. úgy látszik az a „vasmarok* mégis csak üdvös ” lenne.. . — Kínos ügy került tárgyalásra a tegnap megtartott iskolaszéki ülésen. Az ügy már több hét óta szájról-szájra jár és valószínűleg a közbeszéd okozta, hogy az ülés elé került. A tényállást bajos kideríteni, miután csak két fél volt jelen, mindenik , állít, mindenik tagad, de bizonyítani az Istenen kívül egyik sem tud senkivel. A tényállás, mely a kínos ügy felszínre jutására okot adott az, hogy Gyurcsik Márton többeknek elmondotta, miszerint Alaghy Dezső iskolaszéki elnök egy számadási hiba miatt annyira ingerült lett, hogy őt többször mellbe , lökdöste. Gyurtsik által elmondottakkal szemben a tegnap tartott iskolaszéki ülésen előbb élőszóval, később írásban Alaghy Dezső a következőkben ismertette a kínos benyomást tevő ügyet. A háziiparnál szükségelt kiadásokra nézve Gyurtsik Márton két számlát adott be hozzája. Az egyiket átnézte s azt tapasztalta, hogy hiba van benne (50 krral kevesebb lett számítva.) Ezt rögtön kijavíttatta Gyurtsik által. A másik számlát azonban nem nézte, hanem átadta az igazgatónak, hogy az érvényesítse, illetőleg elszámolhasson vele. Az igazgató átnézve a számadást, azt tapasztalta, hogy a 141 frtot tevő számlában 40 frtra nézve hiba csúszott be, vagyis ennyivel több a számla összege. A hibát, mely elírásból történt, közölték Gyurcsikkal, ki is megjelenvén — úgymond az elnök — (Alaghy) nálam a mikor is barátságosan figyelmeztettem, hogy egy tanítónak nem szabad ily hibákat elkövetni, mire Gyurcsik halotthalvány lett, és érdes hangon azt mondá, hogy: „kikér magának mindennemű oktatást.” E szavak, melyek vérig sértettek, teljesen indulatba hoztak s szokásomhoz híven erősen gestikuláltam, lehet, hogy e közben véletlenül hozzá értem — mit eléggé sajnálok — de, hogy készakarva nem bántottam, azt tudom. Gyurtsik erre eltávozott szobámból s most úton-útfélén azt hirdeti, hogy mellbe löktem. „Én azonban ez állítást mint valótlant visszautasítom és utalva társadalmi állásomra, múltamra és hivatkozva papi becsület szavam szentségére — kijelentem, hogy én Gyurcsikot mellbe nem löktem. Körülbelül rövid kivonatban ezt a száraz tényállást, melyet az elnök úr írásban és szóval is elmondott. A beadványának végén az állása, elnöki személye ellen Gyurcsik által elkövetett sértésekért elégtételt kért. Tekintettel arra, hogy Alaghy Dezső az elégtételt kérő, az iskolaszék elnöke, tehát az általa beadott kérvény tárgyalásáig elhagyta az elnöki széket és a termet, midőn is az elnöki széket dr. Peller Ödön foglalván el, felolvastatott Alaghy Dezső már röviden ismertetett beadványa. — A felolvasás után először Tóth Arthur emelt szót. — Tóth Arthur: Ez a kellemetlen affaire annyira kényes természetű — úgymond — hogy az ember szinte tartózkodik hozzá szólni. Az összekoccanás két egyéniség közt esett meg, miután pedig egyiknek sincs tanúja, nagyon bajos dönteni, melyiknek , van igaza . Az iskolaszék elnöke, — kinek érdemei előtt szóló is meghajol — oly komoly és megdöbbentő mód nyilatkozik, hogy mintegy provokálja a feltétlen hitelességet, mert hisz az általa használt szavakkal játszani nem lehet; de viszont Gyurcsik M. tanító is kifogástalan becsületű egyéniség és így az erkölcsi kénszer követeli, hogy az ő meghallgatása nélkül ne ítéljünk. Szóló, ki ez ügyben némileg közbenjárt, legczélszerűbbnek találta volna, ha ez ügy simán, békés után intéztetnék el, p. ha egy bizottság küldetnék ki, mely a differencziákat kiegyenlítve feleslegessé tenné a hivatalos lépéseket. Ez annál kívánatosabb lett volna, mert hisz a Gyurcsik által követelt elégtétel minimuma — a sajnálkozás kifejezése — az isk. szék elnökének beadványában már benfoglaltatik; de miután a beadvány végső passzusában most már st. Alaghy Dezső is elégtételt kér, az ügy egészen más fordulatot vesz és így okvetlenül igazságot kell szolgáltatni, még pedig hivatalos uton. Pálfi Károly szintén kívánatosnak tartja a másik fél kihallgatását — miután egyoldalú előadásra nem lehet ítélni — miután azonban a másik fél kihallgatását eszközölni nincs jogosítva az iskolaszék, ennélfogva véleménye az, hogy az ügy áttétessék a fegyelmi választmányhoz annál is inkább, miután eltekintve mindenből Gyurcsik ezen szavaival, hogy „kikér magának mindennemű oktatást*, megsértette a felebbvalóival szemben tartozó köteles tiszteletet. Indítványozza, hogy az elnök beadványa tétessék át a tanfelügyelő úrhoz a fegyelmi vizsgálat elrendelése czéljából. — Seidel Lajos abban a véleményben van, hogy tekintettel arra, miszerint a sértés nem magán, hanem hivatalos jellegű, ennél fogva az elnöki ■ ez ügyből folyólag Gyurcsik Márton állításaival szemben fegyelmi vizsgálatot kellett volna maga ellen kérni, miután azonban itt arról már szó nem lehet — a felolvasott beadványban felhozottakkal szemben ő is szükségesnek tartja a másik fél kihallgatását — mi csak fegyelmi úton érhető el, miért is csatlakozik Pálfi indítványához. Göbel János György csak annyit kíván megjegyezni, hogy Gyurcsik Márton az eset után rögtön megjelent nála s elmondván az esetet, kijelentette, hogy bármi csekély elégtétellel is megelégszik, a férfiúi önérzete azonban nem engedi, hogy az esetet egészen elhallgassa, ő is ép úgy mint Tóth Artur a békés elintézést szerette volna, de az elnök beadványa miatt erre többé nincs kilátás. Tóth István főjegyző, csak azt jegyzi meg, hogy az esetleges fegyelmi ügy a közigazgatási bizottsághoz tartozik és nem a tanfelügyelőhöz állítása igazolásául felolvassa a törvényt. Mire a jelenlevők egyhangúlag elfogadva Pálffy indítványát fegyelmi vizsgálat elrendelése czéljából az elnöki beadvány és a jegyzőkönyv kapcsán a közigazgatási bizottság meg fog kerestetni. Érdekes ez ügyben, hogy Gyurcsik az állítólag kapott sérelmeket (mellbe lökdöséssel) szintén fentartja s elégtételért már korábban a közigazgatási bizottsághoz akart fordulni. Két fél s egy tanú sincs. Mindenik fél állít és tagad, — igazán Salamoni bölcsesség fog kelleni ahhoz, kinek van igaza. — Rendőri hirek. Szökevény pékinasokat keritett tegnap kézre a rendőrség Németh Imre és Rausch Ferencz személyében, kik a rájuk bízott süteményekből bevett pénzt zsebrevágták, s a lopott szerzeménynek egy külvárosi lebujban hágtak a nyakára. Most a hűvösön ülnek. — Ri billió volt tegnap a „Ponty“ előtt. Mintegy 30 mesterlegény vonult ki Tolnay Sándor czipészlegény vezérlete alatt s hangosan protestáltak a megkurtitott zárórák ellen. A rendőrség néhány közege felszólította őket, hogy oszoljanak, szét, mire a csapat feje durván megtámadta a rendőröket. Erre Tolnait megkötözve s a kóterbe vitték hogy hevét lehűtse. — A demonstráló csapat pedig, melynek vezére oly gyászos sorsra jutott, erre szó nélkül szétoszlott. — Ráunt a sok mulatozásra Hangai Lóra hajadon s felkérte a rendőrkapitányt, hogy mentse ki könnyű vérű társnői közül. A rkapitány intézkedett is, hogy a könnyelmű életre unt leány visszakapja szabadságát. 145/1890. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a sárbogárdi kir.biróság 2675 számú végzése által özv. Földesi Jánosné igazi lakos javára, Kiss Vincze igazi lakos ellen 227 frt tőke, ennek 1888. évi szeptember hónapjától számítandó 8°/0 kamatai és eddig összesen 55 frt 5 kr. perköltség kövevetelés erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás alkalmával biróilag felül foglalt és 670 frtra becsült lovak, kocsik, tehenek, sertvések, szobabútorok stbből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek az 1440/1890. sz. kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Igazon alperes lakásán leendő eszközlésére 1890. év julius hó 2-ik napjának délelőtt 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. t.-cz. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t.-cz. 108. §-ban megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Sárbogárdon, 1890. évi évi junius hó 18. napján. Németh Béla, kir. bírósági végrehajtó. 45- ÜZLET-TUDÓSÍTÁS. Bizo tg....................................100 kg 8.80 8.40 Razt...........................................100 kg 7.60 7.70 Árpa .....................................100 kg 6.70 6.80 Zab ....................................100 kg 8. 8.10 Kakarloza ....... 100 kg 5.50 5.60 Bab...............................................100 kg —.-------.— Sertés; fiatal könnyű 42—43 kr. kilója, fiatal méhé* -46 kr. kilója. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: NYILTTÉR.*) Válasz. A „Szabadság“ 78. sz. nyílt terében „Egy jelen volt* arczátlan támadást intézete ellenem, melynek méltatására annyit mondhatni, hogy barátságos asztaltársaságban vidám poharazás és politizálás közben megeresztett mondásokat csakis fontoskodó nagyképűség vihet a nyilvánosság piaczára. De a közlemény íróját ezenkívül öntudatos részakarat vezette, midőn egy jelentéktelen esetet a saját megpukkadásáig felfújni erőlködve polgári tisztességemben gázolni merészelt. Lehet, hogy az én politikai meggyőződésem az övétől különbözik, de azért hazafiúi érzület dolgában nem fogadok el útbaigazítást az ő terrorizálni akaró szájaskodásától. Egyébiránt én nem is úgy nyilatkoztam, amint rólam állíttatik. Közdolgokról beszélvén, a hajánál fogva előrántott, végkép agyoncsépelt „zászlókérdés feletti vitát neveztem rongykérdésnek, másrészt amit mondtam is, csak a hevítő bor gőzében politizáló ellenfelek ingerlései folytán törhetett ki belőlem, de azért „jelen voltnak” nem lett volna szabad engem nem a nyilvánosság elé szánt, interpoelra nyilvánított közjogi nézeteimért eszeveszetten megrohani. De föltehető-e rólam, mint magyar emberről, hogy hazám egységét és hatalmát jelképező nemzeti zászlóról tudva a nekem imputált kijelentéseket tehettem ? Egyébként a rágalmazó közlemény írója jegyezte meg, hogy az egyénnek polgári becsértékét nem egyes nagy hangú krakeler éretlen hurrogatása adja meg vagy rabolja el, hanem azt embertársainknak cselekvőségünkből merített higgadt és igazságos meggyőződése szerzi meg, és ha ezen meggyőződés egyesek nyomorult denunciációja folytán elfogulttá válhatnék, megmarad akkor is bennünk, a tiszta, nyugodt öntudat. Ettől áthatva utasítom el magamtól a közlemény szerzőjének alaptalan vádját s bélyegzem meg azt a nemtelen eljárását, mely szerint önmagát feltoló erkölcsbiróként, hazafiság és észbeli tehetség dolgában mer ítéletet tartani mások felett, holott egyik másik részben neki van a közönség könyörületes és szánakozó elnézésére s részvétére legtöbb szüksége. V. Nagy János. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. 254/1890. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szfehérvári t. kir. jbiróság 3532/90. számú végzése által Jábor György végrehajtó javára Bajzáth Ignácz szfehérvári lakos végrehajtást szenvedett ellen 150 frt tőke, ennek 1890. évi február hó 1. napjától számítandó 6°/§ kamatai s eddig összesen 33 frt 98 kr. perköltség követelés erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás alkalmával biróilag 1890. évi április 17-én lefoglalt és 376 frt 50 krra becsült szobabútorok, varrógép, ágynemüek, vasekék taligával, rosták, gépek stbből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek a székesfehérvári kir.biróságnak 4721/1890. sz. kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínen, vagyis Székesfehérvárott, apáczautcza 23. szám alatt leendő eszközlésére 1890. évi julius hó 11-ik napjának délután 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. t.-cz. 107. § a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t.-cz. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Szfehérvárott, 1890. évi junius 25. napján. Gömbös Antal, kir. bírósági végrehajtó, 2378/890. k. Pályázati hirdetmény. Az elhalálozás folytán üresedésbe jött Sárosd községi körjegyzői állásra pályázat nyittatik. Évi javadalmazás: 1- ször Sárosd községtől . . . 450 frt 2- szor Szolgaegyház községtől 250 frt készpénz. 3- szor Iroda füttés és világításra 40 frt 4- szer Két szobából álló lakás, konyha, istálló és egyébb mellék épületek szabad használata. 5- ször Másfélhold kert, mely után az adót a község fizeti. 6-szor Magán munkálatokat a vármegyei szabályrendeletben megállapított dijjak szedhetési joga. A pályázóktól megkivántatik, hogy az 1883. évi I. t.-cz. szakaszaiban foglalt képesítéssel bírjanak. A választás határidejéül a folyó 1890. évi julius hó 17-ik napjának délelőtti 9 órája, Sárosd község házához tűzetik ki. Felhivatnak tehát mindazok, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy képesítésüket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket a folyó 1890. évi julius hó 16. napjáig alulírottnál nyújtsák be. Sárbogárd, 1890. junius 20. Poór Gusztáv, főszolgabíró. COGNAC! A Salignag és társa-féle első és legrégibb gyár által készített cognac úgy minőség, mint tisztaság tekintetében versenytárs nélkül áll a gyáriparban. Cognacja a legtisztább s legjobb fajú borokból lesz destillálva, s kitűnősége mellett a legtekintélyesebb szakértők bizonyítanak. Kizárólagos főraktár Szfehérvárott UNGÁR LEO fűszerkereskedőnél, sas u. Tóth-féle ház.