Székesfehérvár és Vidéke, 1891. január-június (19. évfolyam, 1-78. szám)

1891-01-01 / 1. szám

XIX-ik évfolyam Csütörtök, ISIS L január 1 jAi 1. s % Megjelen hetenként háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombaton. S cik­kesztőség és kiadó­hivatal: Balváros, Sas-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért "W"«l*si nádor-atozai dohány­ tőzsdéjében, ®Sott®s kaszárnya-atozai kereskedésében, a lap ki­­hordójánál és a szerkesztőségbe», kaphatók. TAKS­AK­­ALMI­, KOKMI VhMIDESI- ÉS SZÉPIROI* • LMI 4._ ^ zöz^öiNr"^"- ,v I Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kerekedésében. '“'vrld.éls:eri, ra.ixxd.3n. postaJai-v*"a.ts<l2xdl» HsffA8teseki,e a&va a l»p egy oldala (columna) 0 helyre tan beoszt?*; egy hely bélyegül«» ki?ll M kr. Többször hirdetők 30 szíxWz feri^engedísbe:« sressesilnek. .‘teerfeesBAOk­el ertetcezni teh­ét, «.* «tilles AM Mir.» «fefft Elfiftsseteal 4xsU*:: Egész évra...................8 Ért. — ki Fél évre . . . . . 4 frt. — ki Negyedévre . . 2 frt. — kr. 4 „Nyílt tér“-re»s­­gy sor 30 kr. Előhze e hirdetések még e)f&»adtetésk : Budapest, Taasenstein és Vog­er -Janin« Gyula) hit.­i irodájában: Dorottya-d­oza 12. sz. — Goldbuiger A hirdetési irodájábKn: Vissi-utozst 9 sz. —­­Hellén: Haase­tstdn 4- Tísíbr­­Otto Braastl hirdeti*; irodéiábsi: 'W­i'AkphgkBae Hr, 10, -- Jebsi­s: .leszik ■’■■■■ i­höájihik» 1 Woy«wile Jfcr U ITlfiatStwl' *£4*11itsterA, * Városunk újévi üdvözlése. Havranek József, városunk polgármestere, megragadva a bekövetkezett újév által szol­gáltatott alkalmat, lelkes újévi üd­özlést küldött a polgárság nevében városunk nagy­nevű szülöttjéhez, Simor Jánosi hereze­­­primánhoz, a ki fölhasznál minden alkalmi hogy szülővárosa iránt érzett jóindulatán kifejezést adjon, s nagylelkű alapítványai ajándékai által nevét örökre hal­hatatl­an tette varen­ák történetében. Nem vélünk fölösleges dolgot cselekedni, ha a szép üdvözlő feliratot egész terjedel­mében közöljük: Főmagasságú bíboros Herczegprimás Kegyelmes jó Urunk! Feltűnik már a láthatáron ismét az újév derengése! A lefolyt szent ünnepeknek az é­veinket átható elmélkedései irányítják lelki szemeinket már most a jelen év alkonyán az újév látásának sejtelmébe s a könnyen meg­számlálható órák, melyek az újév első nap­jától elválasztanak, visszavezetik emlékeze­tünket a letűnés határához siető év esemé­nyeire, hogy hálát adjunk az isteni Gondvi­selésnek a vett jókért és Isten kegyelmébe vetett bizalommal, áhítattal kérjük az Ég áldását mindazokra, kik örömünk és boldog­ságunk tényezői valának. A nagy család, melyet e város közön­sége képez és mely az egész keresztény tár­sadalmat átható érzülettel emlékezik meg jótevőiről, az elmélkedés e napjaiban hála­telt szívvel fordul lelki szemeivel Esztergom felé, hogy a magyar katholika egyház bölcs Fejedelmét, az áldott lelkű és jótékonyság­ban kifogyhatlan Főpapot életutunk ez ismét elérkezett nevezetes pontján szive mélyéből ,üdvözölje és Isten áldását könyörögve le s drága életére, Eminentiádnak a legboldogabb n‘­­vet ki­árija. Egy évtizedet meghaladott már az idmióta szerencsém van Főmagas­ság odná: örök hálára kötelezett városom | nevében i sziveinket átható fiúi hódolatnak,­­ határtalan tiszteletnek és soha meg nem jszűnő halinak gyenge tolmácsa lehetni; az |nv. )*››‚*'- •- invito. ^ ^ ünnepe volt. lelkemnek, mert általa megadatott nekem a várva-várt alkalom változhatlan érzelmeink­nek kifejezést adhatni, s ha a hálás szülő­város ezreinek Istenhez küldött fohásza az Eminentiád nagylelkűsége által felkarolt árvák buzgó imája és Eminentiád által olta­lomba vett szegény, elaggott polgáraink hála szózata mindenkor felszállt az ég Urához, úgy ma, midőn a békéjében megzavart római katholikus magyar egyház csak Eminetiád bölcsességétől várja a feltámadt káros egye­netlenség bölcs és békés kiegyenlítését aggódó lelkünk százszoros bizalom­mai fordul imájával a mindenség Uráli­a, hogy Eraeneutiádat, mint a magyar katholika egyház n­ős Oszlo­pát, legbölcsebb Vezérét állja me­.. ez újév­ben erővel, egészséggel, hogy oly sokszor ta­pasztalt bölcsessége és éles látása a keresz­tény szivek oly hőn óhajtott örömére a békét és egyetértést megszerezze számunkra. E város minden lakójának hálás üdvöz­letét és szivből eredő jókivonatát küldve Eminentiádhoz Mély tisztelettel maradtam Székesfehérvárott, 1890. deczember£ én Főmagaságodnak alázatos hive Ha­vranek, polgármester. Felhívás előfizetésre Lapunk a mai nappal IS ik évfolya­mába lép. Tizennyolcz éves becsületes múltúnk elég kezesség arra, hogy lapunk önzetlenül fogja továbbra is szolgálni a nagy­közönség érdekeit , a közügyet. Nem használ­u­ak hangzatos szavakat és nem teszünk hasábokra terjedő ígéretek­­et, egyedüli ígéretünk az igazság és a .ia) *y kaznnszcr HsVui­nk­ Ki­s* Ez ígéretünket — valamint azt, hogy törekedni fogunk lapunkat minél változat­oa­­sabbá tenni — be fogjuk váltani. Tisztelettel kérjük az újév küszöbén az előfizetések szives megújítását és amunknak minél szélesebb körbeni terjesztését. Tisztelettel a „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztősége. Az előfizetési ár: Egész évre ... 8 frt. Fél évre .... 4 frt. Negyedévre . . . 2 frt. Tisztelettel A kiadó­hivatal: Az új év. A tegnapi nappal ismét egy év tűnt le az élet színpadáról. Többen tán kedves emléket fognak fűzni a távozó évhez — de lesznek igen sokan, kik a csapások és a keserű csalódások egész lánczolatát csatol­ják hozzá. A kiket szerencse, vagy más kedves esemény ért — bizonyára sajnálni fogják az év távozását — még ellenben örülni fognak azok kik a sors csapásait voltak kénytelenek tűrni. Egyiknek öröm, másiknak bánat a múlt idő emléke — a jövő azonban mindenkire egyenlő remény a boldogabb napokra. E remény adja az em­berek ajkára ama szokásos mondást, mi ma uton-útfélen felhangzik: Boldog uj évet! Vajha teljesülne már egyszer úgy az egyéni mint a társadalmi életben ez a jó kívánat. Lenne boldog az ember csendes otthonában ép úgy, mint a közélet terén. Teljesülne a jó iránti vágya, és távozna tőle mindaz, mi kellemetlenséget okozhatna. Ámde ez óhaj a földi életben nem valósul- A m)iat meg. Az ember földi élete véges — sze­rencse és bánat hű kísérői. V­áltakoznak ezek — mint az évek. Csak egy a mi örök ma­rad és boldogságot nyújthat: ez a hit. A hit örök, a többi mi e földön van, múlandó és véges mint az ezredévek. Itt nincs maradásunk, ma az egyik, holnap a másik dől ki az élők sorából, ég felé sietünk. E földi múlandóságunk, mely a múlt év utolsó perczeiben legtöbbször emlékünkbe se erősítse meg lelkünkben a hitet, szívünkben megváltónk legszentebb igéit: szeressük fe­lebarátainkat mint önmagunkat. Lebegjen folyton lelki szemeink elfét az örök élet ura az Isten. Tartsuk meg szent törvényeit és ne csak ajkainkkal, ha­­nem jó cselekedeteinkkel is dicsőítsük szént nevét. Az év utolsó és első napján szálljunk magunkba, számoljunk le a múlttal, és az új év első napján forduljunk az egek Urához azzal a kéréssel, erősítsen meg bennünket­­ hitben, szeretetben és adjon boldogabb ij évet a letüntnél. Azon óhajjal, hogy az uj évhez köttet reményeik teljesüljenek, kívánunk olvasónk­nak: Üdvöt s boldog uj évet ! TÁRCZA. Boldog uj évet! A régi keresztényeknek hagyományát Tiszteljed mindég szép s jó ősi szokását. Csöndes békében élj te minden emberrel, A háborúságot kerüld ki ezekkel. Tégy jót mindenkivel, a mint csak teheted S hála édesiti majd ezért életed'; Végre — féld az Istent — örömben és gyászban, Áld őt mind házadnál, mind a szentegyházban, Mert megáldva hálás szívre kötelezni, Sújtva pedig téged üdvre fog vezetni; És miután mindenkit üdvre vezethet: Azért szivből kívánok boldog új évet ! Lőrincz Károly. Szilveszter este. Tóvári Pelikán Kriznótól. —­ Nos kis feleséégem­­ megvárjuk az uj esz­tendőt ? Most 10 óra. Egy kis beszéddel és theával eltöltjük az időt és mikor a toronyban éjfelet kong az óra, boldog újévet kívánunk és elmegyünk aludni. Amilyet álmodunk olyan lesz a jövő év . . . Jól lesz ? — Jó férjecském . . . mindjárt a snelszider alá gyújtok, aztán beszélgessünk, vagyis inkább te be­szélj, majd én hallgatom . . . Vilma alszik már s így háborítatlanul töltjük a haldokló év utolsó perczeit. A nő elment a b­eafőzőért s felgyújtotta a szeszt. A férj szivarra gyújtott s neje mellé ült a pamlagra. » — De hát miről is beszéljek ? Majd valami dajkamesét mondok. Jól lesz? — Ha el akarsz altatni, nem bánom. Da akkor ki készíti el a theát, meg aztán ki kivin­d először „Boldog Újévet . . . Mulattass éleményeid­, í­del. Mert hiszen te sem voltál ám a legkifogástal-' nabb ifjú, neked is sokat felróttak az „Ifjukuri bohóságok“ czimü noteszban. Vagy nincs igazam? — Persze hogy igazad van. Igazad van, esik , ne kezd megint a régi. Inkább mesézek. Szerelmes históriát mondok el, de ne féltékenykedjél ám, mert soha­sem regélek többé . . . Tehát, két évvel ezelőtt, a mikor még nem ismertelek . . .­ — Nem ? . . . Hát kinek kurizáltál mi ? Hisz már három éve, hogy enyim vagy. — Pardon! Hogy öregszünk . . Tehát azelőtt­­ mikor még neked nem kurizáltam. — Másnak kurizáltál. — Igen no . . . másnak kurizáltam. De nany erről van most szó, hanem hogy akkor a Szilveszter­­ estéjét sokkal zajosabban ültük meg, mint most. . . Tudod mikor Budafán gyakornokoskodtam, nem voltam olyan szolid gyerek, mint most. Bizony sok­­­­szor a hajnal vetett szobámba. Minden névnap, minden keresztelő s egyébb alkalom összevert bennünket egy barátságos murira. Szilveszter a j­ó tiszteletére pláne mulatunk. Éjfélig vigadtunk , s aztán szerenádot adtunk a szép leányoknak. — Tudom már ... Te a szép Bakócs Toncsi­­nak buzattad ugy­e ? — Annak is meg másnak is. A legény ernte ír nem köti egyhez magát. De ne szakíts minduntalan félbe. Nézz utánna édesem, a víz már forr, jó lenz talán befőzni. — Az asszony lefejtette karját férje nyakár­a. Berakta a párolgó vizbe az illatos theát. Elfujta a lángot. A szép sárga nedűt csészébe töltötte. Meg­­­ezukrozta, rumot is öntött, aztán megkóstolta a theát. Még egy két darab czukrot, . . . kétszer­­háromszor megkeverte az italt s aztán visszaült helyére. A férj mohón hörpentett a b­eából, majd így folytató: — Éjfél után volt tehát az új esztendőben. A czigány szépen húzta. Minden háznál megállot­­tunk, a­hol szép leányt tudtunk. Már valami négy helyen gyuladt ki a láng, vagy oltották el a szerint, a­mint a megtiszteltetést szívesen vagy kelletlen fogadták. Nagy Pétereken volt a sor. Ott is szép leány volt, legalább Pali, tudod a számtartónak a fia bolondult utánna, sőt mégis esküdött, hogy ez­é lesz és senki másé. Pedig de nagyon rátartós egy teremtés volt az a Nagy Julcsa! . . De mikor az a praktiku­s szív olyan bohó, beleszeret az első szépségbe. Ha büszke is volt, jó szivü leányka is lehetett. Julcsa, barátom érzelmeit nem viszonozta, sőt udvarlását is visszautasította, a mi, nagyon természetes, lovagunkat még inkább ingerelte. Egyet­­len egy alkalmat sem szalasztott el, ha arról volt szó, hogy Nagy Julcsát ünnepelni vagy megtisztelni­ kell. Most is ily alkalom nyílott. A czigány busán húzta „Fáj a szivem, teher neki az élet“ . . . „Te vagy, te vagy barna kis­­lány*,­­ még sok más szép nótát. Mikor a muzsika­szó elhallgatott, kigyult a biztató láng az ablakban s a fehér függönyre egy nő alakja rajzolódott. Pali tulboldogan állott az ablak alá s egy saját szerze­ményt deklamált „Ő hozzá”. Elhangzottak az epedő szavak, a függöny félrelebben és egy gixeres hang mond köszönetet. Szegény fiú tulboldog volt............. Ennek boldog újéve lesz, mert szépet fog álmodni, mondogattuk egymás közt. El is ment nyomban, hogy annál többet alhassék s tartósabbnak álmodhassa jövendő boldogságát. Igen szépet álmodhatott, mert már kora reggel­­ egy üdvözlő levéllel láttam bajmosodni. „Ő hozzám­­ itt. A gratuláczióban boldogságról és végtelen­­szerelemről is beszélt. A levelet gondosan beillat­­porozta és közös garzonunk által elküldte Nagy Julcsának. Meghagyta a küldöncznek hogy csakis a kisasszonynak adja át és senki másnak. A ficzkó úgy látszik értelmes gyerek volt. Addig settenkedett Nagy Péterék udvarán, mig a kisasszony kijött galambjait etetni. Nagy hirtelené­­ben átadta a levelet s mint a ki jól végezte a dol­gát, kifelé indult. Még nem ért a kapuhoz, mikor a kisasszony visszahívta. A garzon szívesen meg­hallotta, mert Pali azon esetre, ha feleletet is hoz, 20 krajczárt ígért neki. Pedig alighanem választ és pedig örvendeteset visz, mert a kisasszony moso­lyogva veszi elő trónját és a levél hátlapjára ir valamit. Gondosan beragasztja és átadja neki . . . . Mikor a gyerek meghozta a levelet, Pali nagy bol­dogságában nyakamba ugrott és komájának nevezett. Talán már a házasságra gondolt. Felbontotta a leve­let . . . a nem szólt semmit. Vette kalapját és el­ment a friss levegőre. A levél így szólt: „Uram én téved! A szerenádot szomszédnőm­nek adta. Máskor nagyobb megkülönböztető képes­séget ajánlok, mert nem hinném hogy sérteni akart. Ez volt a levél hátlapjára írva. Dehogy akart , Pali barátom sérteni. Csak a házat nézték el a czigányok, Ő mint minden szerelmes, vak volt. Tehát ő nem láthatta, hogy a szép Julcsa helyett a szomszéd 35 éves Fánijának adatott éjjeli zenét. .. — Szegény Pali barátod! Pedig mily szépet álmodott újév napján és mégsem teljesült álma. — Sőt ellenkezőleg. Még az esztendőben elvett téged és már egy szőke Vilmájuk is van.­ Egy, kettő, három..................tiz . . . tizen­kettő. Minden csendes, minden nyugszik . . Miről álmodhatnak ? Boldog Újévet !

Next