Székesfehérvár és Vidéke, 1891. július-december (19. évfolyam, 79-157. szám)

1891-07-02 / 79. szám

XIX-ik évfolyam, 79. szám* Csütörtök, 1891. julius 2. Megjelen hetenkint háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombaton, 8*erkesz tőség és kiadó-hivatal: Belváros, Sae-utcza. Mimden a lap szellemi részére vonatkozó köl­trtmény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Mgjm példányok 10 krujczárért “SVmin* nádor-ntcsai dohány-tözsdéjében, 3R®tt*s.; kasvárnya-ntcsai kereskedésébe!?, s. lap ki kiwdójáBil ás a cserksn­tőségben kaphatni ! TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖÍTT. Előfizetések eszköz­ölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv» kereskedésében. ^Id-éJcen mqIxkI©». poartaJbLÍva.t«.Xaa,41. Mlsráaiéfléktr® «lésve a lap egy oldala (column«) 40 helyre van beosztva; egy hely follyog&je:« MvM SS hr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részest!« st:. gmrken­táTel értekeini laheS napankint délelőtt Wll 3 értiig. Előfizetési ára: 1c: Égési évre...................8 frt. — kr. Fél évre . . . . . 4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A „Nyulttir“-b*E­­|y sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak Budapesten: Haasenstein és Vogler (Jannis Gyula) hirdetési irodájában: Dorottya-utoia 1*. sí. — Goldberger A. hirdetési irodájában­­ ?Aesf*utoia 9. sí. — Bictben: Haasenstein ás './«»ajiw (Otto Maass) hirdetési irodájában: L %'i^libnSkgaiM Mr. 10„ — Sokai«* Menxik hit* datfai irodájában­­ Willasils Mr. 11. MibrioMmtt­iBlteK­saa »SaaSWaia«». Lits Gyula, a vaáli kerület országgyűlési képviselője, a közigazgatás államosítása ellen 1891. évi junius 18-án a következő beszédet mondotta: (Vége.­ Egy a civilis pályára készülő fiatal embernek el kellett végeznie a 8 gymnasiumi osztályt (Halljak! Halljak!), érettségi vizsgát kellett tennie, 4 évi jogot végez, közbe természetesen szigorlatokat tesz, 2—4 évi praxisra van szüksége, mialatt legtöbbször minden fizetés nélkül szolgál, azután pedig meg­lehetősen erős vizsgáknak van alávetve. Evvel szem­ben mi szükséges arra, hogy valaki hadnagygyá lehessen ? Elvégez 4 reáliskolai vagy 4 gymnasiális osztályt és bekerül a katonai kadétiskolába, az „ELGvengd­ul“ba, ott tanul 4 évig, kijön mint tiszt­­helyettes vagy tisztjelölt valamely csapathoz, a­hol már — nem mint a civilis pályán — tisztességes fizetést is adnak neki a gyakorlati évekhez és egy-két vagy leg­­rosszab esetben három év alatt oldalán van portepée, a­mely a salonokat megnyitja neki az udvarnál és a társadalom minden osztályában, kiváltságot ad neki vasúton, gőzhajon, nyilvános helyeken a tár­sadalom minden körében, nyugdíjképességét teljesen biztosítottnak tudja s van neki legalább 1200 frt fizetése, akkor midőn a hasonló, de sokkal költsé­gesebb tanulmányokat végzett, civilis pályán levő ifjú 400 vagy 500 frt fizetésért görnyed az állami szolgálatban, vagy valami megyei tisztség irodájában. (Élénk helyeslés! Úgy van­ a szélső­baloldalon.) Mi te­hát, azon indokoknál fogva, azon meg­győző érvelések következtében, melyek e padokról elhangzottak, a jelen törvényjavaslatot el nem fogad­hatjuk, nem fogadjuk el még akkor sem, ha arról győződnénk meg — pedig erről nem vagyunk meg­győződve — hogy e törvényjavaslat az administrate kérdésében javításokat tartalmaz. Nem fogadjuk el magasabb politikai szempontokból: félünk a cen­trálisaik)], t. ház. (Igazi ügy van­ a szélső balon.) Elvtársaim, a­kik eddig felszólaltak a múlt példáiból vont következtetésekre alapították követ­keztetéseiket. Én te­hát, nem megyek bele a történeti események kritikájába és nem azokból vonom le következtetéseimet. Én a mai kor jelenségeit figyelem meg és azokból akarok következtetni a jövő eshető­ségére. Magyarázatokba nem bocsátkozom e részben, t. ház, gondolom, magyarázatokra nincsen szükség itt sem, talán még ott sem a jövőre nézve. Egy azonban bizonyos, t. ház, és ez az, hogy az a vár­megyei tisztikar, a­melyet én és önök választunk meg, ebben az országban törvénytelen adót be­hajtani soha sem fogna, meg nem ajánlt ujonezot a mérték alá soha sem állítana. (Tetszés a szélső balon.) De az a tisztikar, a melyet, — az élet és a politika esélyei kifürkészhetlenek te­hát — meglehet egy későbbi jövőben talán az udvari cancellaria fogja ültetni a megyei tisztségekbe a tisztikart és talán szuronyok fedezete alatt fogják behajtani, barmainkat és jószágainkat, a meg nem szavazott adó fedezetére, és talán a saját tűzhelyeikről fogják mérték alá elhurczolni ifjainkat, talán azon hatalom szolgálatára, a­mely hatalom érdekében ezredéves intézményeink egyik biztosítékának ravatalát e pil­lanatban körülálljuk ! (Élénk helyeslés és tetszés a szélső­baloldalon.) Örök igazság ez, ismeri mindenki de ismételni nem lehet elégszer Deák Ferencznek azt az intelmét, hogy az a nemzet, melynek a vas és erőszak hatalma veszi el alkotmányát és szabadságát, idők és viszonyok változtával joggal bír az alkotmányt és szabadságot visszaszerezni; de annak a nemzetnek, a­mely al­kotmányáról és szabadságáról önként mondott le, annak a nemzetnek alkotmányát és szabadságát visszakövetelni,­­ nincs joga. (Élénk helyeslés a szélső balon.) És százszor mondhatják önök phrasis­­nak, ha mi a vármegyét az alkotmány védbástyáinak nevezzük, mi mégis annak fogjuk nevezni és nem veszünk részt abban a munkában, mely az alkotmány védbástyáinak utolsó rétegét akarja lebontani. (Élénk helyeslés a szélső balon) mi nemcsak, hogy nem veszünk részt, hanem minden módon és minden tehetségünk által azt a munkát megakadályozni akarjuk és abból a kézből, a­mely azon áldatlan munkát végezni akarja, a kalapácsot kiveszszük. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) VÁMOSI és VIDÉKI BIBEL 1891. Julius 2. — Felhívás előfizetésre. Az uj negyedév küszöbén, mellőzve minden nagyhangú frázi­sokat s ígéreteket, annak kijelentése mellett, hogy lapunk továbbra is önzetlen fogja a nagyközönség érdekeit, illetve a közügyet szolgálni, kérjük­­. olvasóközönségünket elő­fizetéseik szíves megújítására s lapunk ter­jesztésére. Lapunk élénk s változatos tar­talommal ezentúl is hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön s szombaton fog meg­jelenni. Az előfizetési ár marad a régi, vagyis egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Tisztelettel a „Székesfehérvár és Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — Személyi dir. Mária Dorottya fő­­herczegnő, továbbá József Ágost és László főherczegek tegnap visszatértek Alcsuthra.­­ Az országos tűzoltó-szövetség köz­ponti választmánya tegnap Cziráky Béla gróf szövetségi elnök, külügyminiszteri osz­tályfőnök elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen napirendre kerültek az augusztus 14-én Sopronban tartandó országos tűzoltó­­gyűlést illető ügyek, továbbá megvitatták a tűzoltó-intézmény nagyobb szabású­­reform tervezetét és a belügyminisztertől vélemé­nyezés végett leküldött vármegyei szabály­rendeletek és felebbezésekre adandó fele­leteket. — A lovasberényi olvasókör közgyűlése. A „Lo­vasberényi olvasókör“ Folyó hó 28-án délután 5 órakor tartotta meg az ez évi rendes közgyűlését az olvasókör kerti helyiségeiben Urházy Lajos elnök­lete alatt. A gyűlést következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közgyűlés! Alapszabályaink minden évben egy közgyűlés megtartására köteleznek ben­nünket, hogy ezen, az olvasókör ügyeit elintézzük, ennek fennmaradását biztosítsuk, eszméket cseréljünk, melyek által körünk java, felvirágozása előmozdí­­tássék. E czélból voltam bátor összehívni most a tisztelt tagtársakat. S miután Elnök ur Őméltósága közöttünk jelen nem lehet, szabad legyen nekem, mint a ki szerencsés valók őt a körben helyettesi­­teni. Olvasókörünknek 1890—91. év lefolyásáról rö­vid jelentést tennem. Mindnyájunk előtt tudva van, hogy szeretve tisztelt elnökünk gróf Cziráky Béla ur Öméltósága a királyi kegy által magas állásra elhira tőlünk, messze távozott, s bár fáj szivünknek, hogy őt közöttünk nem láthatjuk és nem lehetünk szerencsések őt személyesen üdvözölhetni; de a fáj­dalom érzése azonnal elenyészik, ha meggondoljuk, hogy a szeretetet a távolság nem semmisítheti meg, hogy ő bárhol legyen, mivelünk a mienk, és mi az övéi maradunk. Ez évben olvasókörünk tagjainak száma, részint a város területérőli elköltözés, részint halálozás folytán megfogyatkozott. Az elhaltak kö­zött meg kell emlékeznünk Kertész Ferencz gyógy­szerész és dr. Feleki Miksa orvosról, kik olvasókö­rünknek számos éveken át buzgó és lelkes tagjai valának. Legyen áldott közöttünk az ő emlékezetük! Bár a tagok fogyatkozása s különösen az említett két buzgó tag halála, szomorúan érinti szívünket és lehanyagolja kedélyünket, mégis ha a lefolyt éven végig tekintünk, azt kell róla mondanunk, hogy olvasókörünkre kedvező volt. Nem dicsekedhetünk ugyan nagy gazdagsággal, nem mutathatunk föl semmi említésre méltó tárgyat, melyet szereztünk volna, de dicsekedhetünk azzal a mindennél többet érő, hogy t. i. gróf Cziráky Antal és Béla őméltó­ságaikban, mint elnökeinkben, oly egyéneket va­gyunk szerencsések leírhatni, kik olvasókörünk iránt fenállása óta, mindig a legmelegebb érzéssel visel­tettek ezt szellemileg és anyagilag támogatták. Di­csekedhetünk azzal, hogy a kör tagjait a szeretet, béke, egyetértés aranylánczai fűzték egybe, és hogy a körben töltött órák, mindnyájunk kedélyére üdí­tőleg hatottak, mert a társalgás jó barátokkal, isme-­ rősökkel, érintkezés, könyveknek, hírlapoknak olva-­­sása, szóval a szellem táplálkozás oly szükségesek,­­ az élet gondjai munkái által megterhelt léleknek,­­ mint a nap fénye, melegsége az egész élő­világnak.­­ Dicsekedhetünk azzal, hogy a kiadásokat, bár meg­­kevesbedtünk, mégis fedezni tudtuk, sőt még néhány forint többletet is mutathatunk föl. Olvasókörünk tagjainak száma jelenleg csak 45. Bevételünk volt 620 frt 47 kr. Kiadások 579 frt 78 kr. Maradék 40 frt 74 kr. A könyvtár áll 700 kötetből. Olvasó­körünk ez évben saját tagjai részére szűkebb körű táncrestélyt rendezett, melyek igen jól sikerültek, bár nem annyira jövedelmezők, mint inkább kedélye­sek valának. Ezekben van szerencsém évi jelentése­met beterjeszteni. De nem zárhatom be jelentése­met anélkül, hogy hálatelt kebellel meg ne emlé­kezzem olvasókörünk fentartójáról gróf Cziráky An­tal­­méltóságáról, ki ez évben oly tetemes áldoza­tokkal segélyezte társulatunkat, hogy egyedül az ő nagylelkűségének köszönhetjük olvasókörünk fenáll­­hatását s azt hiszem, mindnyájunk szivérzeményeit fejezem ki, midőn óhajtom, hogy az Ég áraszsza ke­gyelmét őméltóságára és közhasznú nemes életét a min­denható Isten az emberiség boldogítására igen so­káig tartsa meg. Most pedig, midőn úgy a magam, mint tisztelt társaim nevében megköszönöm a bi­zalmat, melyet megválasztatásunkkor reánk ruházta, hivatalunkat a közgyűlés rendelkezésére bocsátom, a gyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom.* Elnök jelentését a közgyűlés örömmel és szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadta. Pénztárnoki, számvizsgáló bi­zottsági jelentések után következett a tisztújitás kö­vetkező eredménynyel: Tiszteletbeli elnöknek gróf Cziráky Antal, elnöknek gróf Cziráky Béla, alelnök­­nek Urházy Lajos, titkárnak Nagel Samu, pénztár­­noknak Krón Zsigmond és könyvtárnoknak Nágel Samu lettek megválasztva. Választmányi tagok let­tek: Heiszler Győző, dr. Grünfeld Ignátz, Vass Ist­ván, Horváth Bálint, Heffer János, Krécsy Károly, Franca Lajos, Gyarmathi Pál, Márton Sándor, Holzwaber Jakab, Weisz Náthán, Bleyer Kálmán, Egger József, Frühzeitig Albert, Weisz Henrik. Számvizsgálók: Winkler Israel, ifj. Prail Antal, Blayer Arnold, Laufer Jakab. — Eljegyzések: Farkas Károly, lovas­berényi postamester eljegyezte magának a kedves és művelt Német Szokolay Elvira kisasszonyt Promontoron. — Weinberger Lajos lovasberényi illetőségű budapesti hiva­talnok jegyet váltott Helfer Róza kisasz­­szonnyal, Helfer Ferencz budapesti háztulaj­donos kedves és szép leányával. — Kinevezés. Námesy Ferencz dr. köz és váltó ügyvédet, ki eddig a székes­­fehérvári kir. törvényszéknél mint joggya­korlók működött, az igazságügy miniszter ugyanide aljegyzővé nevezte ki. — Új könyv. Lévai Dezső, a Tolna­megyei Közlöny munkatársa, ki a fővárosi lapokban is irt csinos rajzokat, egy kötet elbeszélést tesz közzé jövő hóban „Otthon“ czimmel. A mű ára­­ írt lesz s Báter János szegzárdi nyomdájában rendelhető meg. A kik néhány élvezetes órát óhajtanak maguk­nak szerezni, azoknak figyelmébe ajánljuk e művet, melyhez Rákosi Viktor (Sipulusz) írt előszavat. — A rendőrség hírei. Egy topron­gyos inas­gyerek kérdezősködött tegnap az I,uraknál­, hogy kinek kell a talált pénzt átadni. Persze azok nagyot néztek. Az »ilyen“ csak vinni szokott s aztán azért kerül a törvény kezére. — A becsülettudó inas, Piszácska Lajos pirulva adta elő, hogy 10 forintot talált, vissza akarja adni a tu­lajdonosának. Mikor az a fényes bankó ki­került a lajbli zsebéből, megveregették a derék gyerek vállát s váltig hajtották, hogy mégsem veszett ki a becsületesek fajtája. A gazdátlan pénz most a rendőrségnél van le­téve. — Egy csomó pénzező gyere­ket akart móresre tanítani Németh Jó­zsef, s hatalmas husángjával a hátukon já­ratta el a rókatánczot. De bebizonyodott az a közmondás, hogy »a csalánba nem üt menykő”, mert a vásott sihedereknek is akadt magas patrónusuk egy szemfüles András-gárdabeli vitézben, aki a tüzes em­bert magával vitte. A rendőrkapitány ezért 8 napra csukatta le. — Póth. Alig telik bele félóra , a zóna el­­röpít bennünket Fehérvár poros, unalmas utczáiról, a regényes fekvésű, erdőkoszorúzott Póth vidékére. A­ki a magányt, a természet elrejtett poézisát szereti, az most is feltalálja magát ezen a miniatűr fürdő­helyen, mely primitív berendezésével még nagyon, de nagyon sok kívánni valót hagy hátra. Da a természet mindent megadott neki, hogy valamikor még igazi fürdőhely lehessen. Nem világfürdő, hanem a fehér- és veszprémmegyeieknek kedvencz üdülő­helye. A fürdőház magasan fekvő erdőláncz ölében nyugszik. Alig pár lépés s már benne vagyunk a sötétkék fenyősorok, évszázados bütykös tölgylánczok között. Órákig kiséri az embert az erdőzúgás, zizeg a rezgő nyárfa, búg a jegenye s azok az árnyas hársak sajátságos részegítő harmóniát tudnak visz­­hangozni. Szerteszét vadvirágos szőnyeg terül el, mit a természet szeszélye sok helyen művészi kezek­kel hintett szét, minden bokor, minden rög igazi költészetet lehel. Csak még az ember alkotó keze hiányzik, hogy Pétriről is elmondhass­uk: „nem volt hanem lesz!“ — Vasárnap a várpalotai ifjúság nyári vigalmat rendezett a kies fürdőben. Fehér­várról nem sok család randált oda ki e napra, de annál több szemenszedett szépséget küldött Veszprém, a szép leányok híres városa. — A várpalotaiak természetesen majd egy szálig ott voltak. Péthi árnyas fái alatt talán még nem látott oly nagy és válogatott közönséget, mint a vasárnapi ünnepen. A fürdő fellobogózott parkja, jól gondozott utai viszhan­­zord­ak a jókedvű kaczajtól. A táncz dél­utáni 6 órakor kezdődött s már a hajnal vörös sávokat vont végig az égen, mikor abba­hagyták. A négyesekre, melyeket Márkus Jenő és Herz Dezső nagyon ügyesen rendeztek, 80 pár állott fel. A derék várpalotai rendezők, Herz Dezsővel az élü­kön, mindent elkövettek, hogy a vendégek minél kellemesebb emlékeket vigyenek magukkal. — Tánczmulatság. A helybeli csizmadia­­ifjúság június hó 27-én jól sikerült tánczvigalmat rendezett a ,r­óz­s­á­sk­e r­t*-ben. A négyeseket Séretz József ügyes rendezése mellett 82 pár tán­­czolta. A tánczosnők között voltak: Tüske nővérek, Thoman Jukcsa, Balogh Róza, Tóth nővérek, Ditrik Tera, Czina Mariska, Huszár Erzsébet, Kováts Fanny, Krizsán Erzsike, Bida Mariska, Flekk Anna, Vörös­­csáky Etelka, Hortolányi Katicza, Mejzer Juliska, Mejzer Erzsike, Szép Lidia,­­ Czina Kálmánné, Kenyeres Józsefné, Deák Pálné, Császár Józsefné, Kuntler Józsefné, Lutovszky Jánosné, Hortolányi Ferenczné, Lasits Istvánná, özv. Rozmann Lajosné, Knipper Józsefné, özv. Balogh Ignáczné, Zimm­er­­mann Józsefné, Kováts Ignáczné, özv. Kabékné. — Felülfizettek: Jelenti István 70 krt. Rozmann Jukcsa, özv. Kabekné, Krizsán Imréné, Deák Pál, Havas és Weisz, Szladik Lajos, Csikász József 50—50 krt. Lasits István, Hortolányi Ferencz 40—40 krt. Ditrik Tera, Flekk Mihályné, Tüske Istvánné, Balog Ignáczné, Császár József, Balog Károly, Kenyeres József, Kuntler József, N. N., Mejzer József, Lutovszky János 20—20 krt. A szives felü­l­­fizetőknek, valamint Tüske kisasszonyoknak, kik a díszes rendezői jelvényeket elkészítették, ez úton is köszönetet mond a rendezőség. — Mulatság Zámolyon. Ragyogó szép idő ked­vezett a z­á­m­o­l­y­i fiatalság vasárnapi mulatságá­nak, amit Báró Jenő uradalmi gazdatiszt és tű­z­­oltófőparancsnok rendezett. A szép tölgyes erdő lampionokkal volt feldíszítve és a lombok alatt vol­tak az asztalok fölterítve. Egész délután hullámzott ki az egész vidék apraja-nagyja az erdőbe, a­hol a fiatalság vígan rakta a ruganyos gyöpön a kopogó­ját. Estére kelve vagy 500 ember gyűlt össze, a szép leányok száma pedig közel állt a hatvanhoz. Csak a reggel tudta elhallgatatni a czigányt, pihe­nőt adva a kifáradt fiataloknak.

Next