Székesfehérvár és Vidéke, 1892. január-június (20. évfolyam, 1-78. szám)

1892-03-26 / 37. szám

XX-ik évfolyam. 37. szám. Szombat, 1892. Márczius 26. Megjelen hetenkint háromszor: »Indenkedden,ottbtörtökösi és szombaton Sserketdeség ée kiadó-hivatal! Szlvázo», S»futcik. tfiades a lap moilemi rósaére vonatkozó köstemény, további előfizetések, felgiólamlítask, hirdetések stb. ide inténendők. átó»M példányok 10 ki'ajoaárért W«lB(0 ,4iá»i*«io»ai dohiay-tó«»déjében, kasíArayantonai ker«»k«dé»éb®s, a lap ki« csodájánál ái a Hwkesstéséfbw ka^katék. r TÁRSADALMI-, KfsZMIVELODÁSI- ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖ1T. Vl Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. ^Tld.éle®rL noSjad.«», postaxLl sratAlmAl, KlielSockrassiivs a l«f egy tUala (eolnana) 40 helyre van beosztva; egy hely bilyoggljasi UvSS tf Többször hirdetők 30 százalék árteengddésben részesülnek. Hierkeulével értekesillektl upeaklil délelétt »-tél a érdié. Ár»*: Egén évre..................8 Irt. — kr. Fél évre ..................4 írt. — kr. Negyedévre .... 2 írt. — kr. A „NyUttirM4ss így sir SS ki. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatlak Budapesten: Haaseasteis és Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájábar: Dorottya-utoaa II. sí. — Goldberger A. hirdetési irodájábar- s Váeai-stoaa 9. m. — Bietben: Haaseatstein és (Otto Stabil) hirdetési irsdijikaa; h fban&fshgsísí Kr. 10. — Rshalek Kennik kispásMsí íreáájfebaa i tfelasils Kg, U. BishtSssktHSnBttBtSftk Mikor és hogyan zárhatók be az iskolák? A magyar királyi belügyminiszter hatóságok és magánosok részéről ismételten hozzá érkezett panaszok által figyelmessé téve, azon tapasztalatra jutott, hogy ragályos járványok felmerülte alkalmával némely törvényhatóság az iskolák látogatását gyakran elkerülhetlen szükség, sőt a nélkül is betiltja, hogy kellő figyelemmel lenne aziránt, váljon a járvány az illető iskola tanulói között egyáltalán és ha igen, oly mértékben van-e elterjedve, hogy ily mélyreható s a tanérdeket veszélyeztető intézkedés megtételét indokolná. Miután az iskolák zárása csak akkor lehet indokolt, ha azt fontos közegészségügyi érdekek elkerülhetetenül szükségessé teszik és ezen okból az 1876. évi XIV. törvényezik, ez irányban határozottan és részletesen intézkedik is, sőt az eljárást is tüzetesen megszabja, szükségesnek látja a törvényhatóságok figyelmét a következőkre felhívni. Az idézett törvényczik 28—35. gy.annak rendelkezései szerint ragályos vagy járványos betegségnek valamely tanodának tanulói között felmerült esete alkalmával, a ragályi tovaterjedésének megakadályozását előbb a megbetegedett vagy betegekkel érintkezésben állott tanulóknak kellő ideig az iskolától való távoltartása és egyébb óvintézkedések megtétele által kell megkísérlem: a tanoda csak azon esetben lévén bezárható, ha a ragályozás magában a tanodában történt,’ BKB5S5EBSZSSSSSSBSESSSSSSi — ■SSSBaBSSSSSSSSSSSSS vagy ha a gyermekek és ifjak között nagy számú keresetek fordulnak elő. Figyelmezteti tehát a törvényhatóságokat, miszerint az iskoláknak ragály vagy járvány miatt történő bezárásánál, folyton szem előtt s tartva ugyan a közegészségügy követelményeit, de egyszersmind figyelemmel a nem kevésbé fontos oktatásügyi érdekekre is pontosan, a fent idézett törvény szellemében, járjanak el, és az iskolalátogatás beszüntetését csak akkor rendeljék el, midőn arra a törvény-t szabta körülmények által feljogosítva vannak,’ kiváló figyelemmel viseltetvén a reáliskolák] és gimnáziumok iránt, melyek a vallás- és közoktatási miniszter szerint azon „felsőbb" tanodák” közé sorozandók, melyekre a közegészségügyi törvény 34. §-a értelmében a törvénynek az iskolák bezáratására vonatkozó intézkedései csakis járvány esetében alkalmazhatók. Egyszersmind czélszerűnek s ezért aján-;latosnak tartja, hogy az iskolazárást indít ,ványozó hatósági orvos meghallgatása után,1 . halasztás által netán veszélyt hozható sürgős esetek kivételével, a helyi iskolai kattringal (állami iskolai gondnokságok, községi és felekezeti iskolaszékek), mint amelyek az iskolák közelebbi viszonyait pontosabban ismerhetik, szintén meghallgattatnának véleményük iránt. Minden esetben azonban megkívánja, hogy az iskolazárásnál úgy hozzá, mint a vallás-és közokt.-ügyi minisztériumhoz teendő jelentésben az elrendelt iskolazárás időtartama, valamint az azt indokoló körülmények pontosan bejelentessenek. Végül figyelmezteti a törvényhatóságot, hogy az 1876. XIV. törvényczik 157. §-sa c) pontja értelmében a tanodák bezáratása iránt kizárólag csak a törvényhatóság első tisztviselője lévén illetékes, ezen jog átruházásának vagy más törvényhatósági személy (főszolgabíró, rendezett tanácsú város polgármestere stb.) által való gyakorlásának helye nem lehet. TÁRCZA. Az áruló illat. egy féri monológja. — Te, kedves fiskális barátom, te vettél rá, hogy nősüljek meg, hogy vegyem el az aranyos Georginát. Emlékezhetel rá hogy bár fülig szerelmes voltam bele, mind a mellett nagyon óvakodtam őt nőül venni. De hát addig csúfoltatok, míg egyszer bepezsgőztem, mámoros fejjel bele is ugrottam szerencsésen. Hiszen nem mondom, hogy nem a legszebb leányt kaptam feleségül, de kaptam egyúttal egy olyan pénzpusztító gépet, hogy azt anyaggal ellátni ugyancsak izzasztó munka volt. Nos, végre is, az ember áldoz a feleségéért, ha van miből s ha csakugyan olyan szép az az asszony, hogy szinte fázik tőle . . . Aztán kényes is volt az én Georginám leánykorában, azért féltem tőle a legeslegjobban s te azzal nyugtattál meg, hogy olcsón elvállalod a válóperemet. Átkozott jó szimatod van. Itt van a válóper, add be a keresetet rögtön. Barátom, az az asszony megcsalt! Hogy jöttem rá ilyen gyorsasággal ? Tudod, hogy az én forrón szeretett nőm, csak úgy volt velem megelégedve, ha valami különös, másnál fel nem található dolgokkal leptem meg. Most egy sleppes ruha, majd egy mikadó öltő-tözet, aztán egy nagy karimájú kalap, egy nyakék, és végre így tovább, mindig és mindig valami ujj valami legújabb. Nem is tudtam már mit venni neki, amikor a divatüzletben egy egészen új, itt még nem ismert illatszert ajánlottak meglepetésül. Olyan illata volt, hogy ezer közt is meg lehetett különböztetni. Vettem is egy üveggel s nagyon megörült neki a feleségem, mert hiszen ebből a szerből még senkinek se lehetett az egész országban. — I« '■ I—I ——■ ! Este a kaszinóban voltam, ahol Ágoston főhadnagy egy kis bizalmas beszédre hivta X. urat a szomszéd szobába. Röviden: 50 forintot kért kölcsön tőle. Valami különös illat ütött meg, ekkor kíváncsian utánok mentem. — Te Ágoston — szóltam, miféle illatot érzek én rajtad ? — Hja szentem, ezt te nem ismered, — ilyen még nem volt senkinek itt, csak egy szép asszonynak az is ma kapta. Annak a keble volt ilyen illatú , s az hajtotta a keblét ide az atillámra. — Eleget hallottam és rohantam haza. A feleségem sietett elém s magához ölelt. Átkozott illat! Ugyanaz volt, ami a főhadnagy ur atillájából a kaszinóban kipárolgott. — Édes — kérdem tőle — felbontottad már azt az illatszert? — Fel édes. Nem érzed ? — De igen. Érzem. Nagyon érzem. Egész a kaszinóig elhatott, ahol egy zsinóros atillában éreztem az imént. Az asszony fülig pirult, végig nézett, felkapta a Rembrandt-kalapot s a faképnél hagyott. Add be pajtás a válóperhez a keresetet. _____ .F. Sz.“ Prophylaxis és természetes gyógyítás. Irta: Dr. Herz Oszkár. Az ujabbkori positiv alapokon nyugvó buvárlás úgyszólván napról-napra meglepő és eddig nem sejtett ismeretekkel gazdagítja az orvosi tudományt. A vegytani laboratórium és a górcső világot vet a legelrejtettebb betegségek kóroktanára és az empíria hatalma és varázsa mindinkább háttérbe szorul. A mikroskop és az eprouvette kérlelhetetlenül megcáfolja még a tapasztalatokban megőszült orvost is, ki bízva eddigi sikereiben, csalhatatlannak hitt piruláit és decoduritát, belediktálja a tekintélyétől suggerált betegbe. És sajátságos, hogy daczára ezen positív iránynak, a majdnem naponként felmerülő új gyógyszereknek mindig akad csodahatást hirdető apostola, és a régi biablon: a betegség minden egyes tünetének, vagy minden egyes kórformának speciális gyógykezelése még mindig kísért az orvosok között. Hiszen természetes, hogy sok esetben elkerülhetetlen a gyógyszer használata, ha azonban általában azt tartják szem előtt, hogy a fő czél az össz-szervezet ellenállási képességének emelése a betegségekkel szemben, akkor nagyon sok bajnak elejét vehetjük, illetőleg sok betegség elfajulását megakadályozhatjuk. Elejét venni a betegségnek, azaz oly rationális életmódot folytattatni az emberrel, mely mellett a betegség mikroorganismusai rossz talajra lelvén, elpusztuljanak, ez volna feladata az orvosi előrelátásnak, ezt nevezzük prophylacticus eljárásnak. Hogy a prophylaxis teljesen mennyire keresztülvihetetlen, azt nem szükséges bizonyítanom, azonban az irány, melyben a jövő orvostudomány haladni fog, ezen nagyszabású probléma megoldásának törekvésében összpontosul. Tehát nem annyira a gyógyszerek ügyes combinálása fogja képezni az orvos főfefeladatát, hanem igenis a betegség minél koraibb felismerése. A modern orvostudomány minden eszközével oda kellene hatnia, hogy csírájában fojtsa el a bajt, azáltal, hogy ideje korán tudomást szerez róla. Mert mikor már a betegség ebronikussá vált és szervi hibák akasztják meg az emberi gépezet rendes működését, akkor gyakran minden gyógyszer hatása csak időleges és a subjectív kellemetlenségek enyhítésére irányul. Kérdés azonban miképpen képes az orvos odahatni, hogy alkalma legyen a betegségeket kezelési stádiumukban észlelni, vagy pláne azok keletkezését megakadályozni. Mindenesetre a legnehezebb feladatok egyike a műveltség egyenlő fokán álló laikusra olyan morális behatást gyakorolni, hogy az az orvos minden tanácsát kövesse és eddig megszokott életmódjától eltérve sok kellemes, bár alapjában reá nézve ártalmas dologról lemondjon és egy reá nézve kezdetben mindenesetre kényelmetlen életmódhoz hozzászokjék. Hisz a legtöbb ember megszokta, hogy az orvosnak elpanaszolván baját, gyógyszert kap, melyet ha bevesz, azt hiszi, hogy eleget tett és mely ha nem használ, azt hiszi, hogy az orvos fülnem tett eleget. Persze azt elfelejti, hogy a gyógyulás főtényezőjét például egyes eledelektől, italoktól való tartózkodást vagy rendszeres mozgást a szabad levegőn, füstös és rosszul szellőztetett helyiségeknek kerülését stb. stb. nem tartotta szem előtt és igy minden orvosság haszontalanná vált. Hiába igyekszik azután az orvos újabb és újabb gyógyszerrel megnyugtatni betegét, annál türelmetlenebb lesz az, mennél több receptet kap. Szerencsére megesik, hogy dacára minden körülménynek, a természet háborútlanul végzi el munkáját és senki sem zavarja a meggyógyultat boldog meggyőződésében, hogy azon gyószer hatott, melyet legutoljára használt. Ez azonban a kedvezőbb eset Kedvezőtlenebb esetben a folytonos gyógyszerelés végre megingatja a betegnek orvosában való bizalmát, egészsége helyreállításában való hitét, tünedezni kezdenek gyógyulásához fűzött reményei, úgy hogy sötéten lát és a valónál fájdalmasabban érez mindent. Sőt később nem létező fájdalmakat is elhitet magával, hyppphondriás, ideges emberré válik, kinek minden nem egész ínyére készített étel megárt, kit egy erősebb zörej, zajosabb társaság alterál, minden csekélység kihoz sodrából, egy szóval teljes kifejlődésre jut benne a veszedelmes modern nyavalya, a neurasthenia hypochondria és következmény gyanánt a blazirtság, esetuntság. A rationális életmód és a rendszeres prophylaxis annyira megedzi a szervezetet, hogy a testi fájdalom vagy makacs betegségekkel könnyebben megbirkózik. Vegyük sorban azon tényezőket, melylyekkel egészségünket fentarthatjuk illetőleg szervezetünk ellenállási képességét a betegségekkel szemben növelhetjük. Elsősorban érdemel említést a levegő. A tiszta pormentes ozondús levegő, mely csekély hőmérsékingadozásokat mutat, nem csak az idegrendszerre, a mindennapi élet küzdelmeiben elfásulásnak induló kedélyre hat üdítőleg, hanem szervezetünk minden functióját elősegítvén, testünk fejlődését előmozdítja, szellemi munkánkat megkönnyíti. Mert az emberi organismus minden szövete, a bőralatti kötőszövet, zsírszövet, agyvelő vérerek, sőt mindezen szövetek- A Magyar Egyesület felhívása a vidék közönségéhez! A „Magyar Egyesület” elsősorban Budapest megmagyarosítását ieűzti ki czéljául. Fővárosunk gyönyörűen fejlődik, de sem belső élete, sem külszíne nem igazolja, hogy a magyarság fő- és széki városa. Ősi polgársága nagyrészt német ajkú. Még nem régen titkos és nyílt szövetkezetek léteztek itt, melyek tervszerűen működtek nemzeti törekvéseink ellensúlyozására. A kereskedők zöme csak nehezen szokik le hagyományos németségéről. Az alsóbb néposztályokban csaknem teljesen megakad a magyarosodás. A német sstó nedíti,ma évenként ti-zenhét millió példányban árasztja el az országot, egyre szaporodik és még jobban elszigeteli ezeket a köröket. A gazdasági verseny folytán mindenfelől özönlenek be idegenek, kik közül sokan, ha köztünk megtollasodtak, nem hogy nemzetünkbe olvadnának, de tüntetnek külföldiségükkel, és saját otthonunkban úgy viselkednek, mintha ők lennének itt a gazdák s mi az idegenek. S a főváros vezérlő társadalma, mely szívben lélekben magyar, általános hibánkban szenved, közönyös. Innen van, hogy fővárosunkban sehol sem szembeötlő a nemzeti jelleg. Sőt ellenkezőleg: utczaszerte német társalgás hallható. Lépten-nyomon német cégtáblák, német feliratok, német hirdetések láthatók. Üzletekben, kávéházakban és vendéglőkben többnyire német a kiszolgálat. A német szellem fattyúhajtásai sokszor a hamupipőke szerepére kárhoztatják a magyar irodalmat. Kézmulató helyeken idegen jövevények ízetlenkednek. Ezek a szomorú állapotok érlelték meg aMagyar Egyesület alapításának eszméjét. Kibontott zászlónk alá ezrével sorakoztak Budapest hazafias polgárai, hogy a lanyhákat buzdítsák, hogy a csökönyös elemekben felébreszszék a nemzeti öntudatot, hogy az idegenkedőket meghódítsák. És hogy egyesületünk ezt a nagy miséjét sikerrel teljesíthesse, ahhoz a nagy magyar közönség közreműködése szükséges, és pedig nemcsak a főváros, hanem a vidék polgársága részéről is. Egyesületünk tagjainak ezrei ünnepélyes fogadalmat tesznek; hogy csak oly hazai iparosnál rendelnek munkát és csak oly hazai kereskedőnél vásárolnak, kinek czége és üzletvezetése kizárólag magyar; hogy üzletekben, kávéházakban és vendéglőklőkben magyar kiszolgálást követelnek; hogy nyilvános helyeken a német sajtót mellőzik; hogy a helyi német mulatóhelyeket nem látogatják. Mennél számosabban fognak ily szellemben működni. Annál napivabb bsz a natívank fallénésének erkölcsi súlya. Ezért fordulunk vidéki polgártársainkhoz. Kérjük , hogy ha Budapestre jönnek, cselekedjenek hasonlóképen. A kit üzletben németül szólítanak meg, ne vásároljon abban az üzletben ! A kit vendéglőben a pinezér németül szolgál ki, hagyja ott azt a vendéglőt! Akinek kávéházban a pinezér német lapokat hoz, utasítsa vissza azokat. Ne tűrje hallgatagon senki az idegen szellem tolakodásait, hanem érvényesítse magyarságát.