Székesfehérvár és Vidéke, 1892. július-december (20. évfolyam, 79-158. szám)
1892-11-08 / 135. szám
XX-ik évfolyam. 135. szám. Kedd, 1892. november 8. Megjelen hetenkint háromszor: j9ode 9 kaddefl,8ifiiSrtük 5a és szembat*!? U sarsa a szöség ás kiadó-hivat&it Blváros, Saittte». ára dea » lapisellemi rássére vomatkosé kösamfímj, továbbá ’ előfizetések, fela»61a*irás$ks airdatések etb. ide i»té*e»dők 3 ff es páldányok 10 krajcsáréxt W 1 lohány-tő*«dé]‘éb*E, 34»tter ífejsáísrya-afcsaai kwrsskadésébsB, a Isf te«iáilisál is az«erkMstfi*égbiF kapkasék, t. - í: -■ "• ■ TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI 2 d6zi-,02^r^r- f Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben. "Krökner Péter és Kaink hormnoz könyve kereskedésében. c^9ld,c3*s©n, m,iaad.€ a. posteJalvAtelMLAl. SSvioUHtara bS*t# • lap egy oldala (eolaauu) helyre van bevaitva; egy hely kiMflgttj M*|I m Ki TSbbszSr hirdetők SO eiftiüék drleeBgeldsbes r issesfilsgks §**rfc«SBí«T®l érÉ*fc«*«S Bah©.' napsnlclBí ««leiftgs »«tél 1 érgig, 231,5 fiz«té»L ára.OK: Égés« évr* ..... 8 írt. — kr. Fél évra ...................4 írt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A «Sfynltyf^&ss sgy ser kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak Budapesten: Haasessteis és Vogler (Janine Gyula) hirdetési irodájába» s Dorottyantorr. i*. ss. — Goldberger A. hirdetési irodájában 7&asi'Ktosa 9. *s. — Biosben H&aeesetcife 6 f •*tar (Ottó Marsi) hirdetési irei.*iáfefti&. 1 milS*«hgasM afe.-IO, - iekaiek Kóseik Mi ástáal tiredáfálwg: Weltalls Me, U. maiMMr Wft»íMs«w»i Biü*mwmmmmmmm* Vízvezetékünkhöz. Múlt számunkban írtuk, hogy Révi Gyula mérnök egy részletes jelentést terjesztett be főispánunkhoz. A jelentésből ezúttal a következőket közöljük: A város környékének topographiai és geológiai ismertetése. — E területen található viz. Székesfehérvár városának területe néhány méterrel magasabban fekszik a körülötte elterjedő síkságnál, mely „sárrétnek“ neveztetik. — e síkság dombok és csekélyebb magasságú hegyektől van környezve. E felületre eső víz, átszivárgás útján, e síkság középmedrében gyűl össze, és gyakran elönti a lapályosabb részeket, sőt ha nem léteznek aNádor-csatorna, a város nagy része egy soha ki nem száradó tó által volna körülvéve. A város északi és északkeleti vége emelkedettebb fekvő magaslatokra terjed, melyek a várostól 10 kilométernyi távolságra száz méternyi emelkedés után egy kissé hullámzó fensikba mennek át; e fensik aVérteshegység dékig terjed és Csákberény tájékán az utóbb nevezett hegységgel egyesül. Az eső, mely ezen fensikra jut, több kisebb bevágásokon át azÁszai völgyé-nek nevezett fő csatornába folyik, mely ott, hol kezdődik, eléggé mély és széles. E csatorna lassan kint elvesztvén a völgy jellegét, vizvezető árokká válik és a város keleti részén a vasúti állomás táján elvonulva, a sárréten a Gaja vizével egyesül és aNádor csatornádba folyik. Az összes víz, melyet a város nagyobb esőzések után a felső talaj rétegből kap, a föntnevezett fensíkról jön, mely az egyedüli, a várossal közvetlen összefüggésben álló számbavehető emelkedés. A többi magaslat és hegység nem csak hogy távol esik a várostól, de többnyire a várostól völgyek és oly lapályok által vannak elválasztva, melyek a városnál mélyebben fekszenek, úgy hogy azon esőviz, mely a többi magaslatokból és hegyekből folyik le, nem TÁRCZA. Az ügyvéd tárczája. — Regény két kötetben. — 10 Irta: Hugó Alfréd. Fordította: M. Mayer Ida. (Folytatás.) — Nekem kell bocsánatot kérni, — válaszolt Rosetti halkan, —a hibás én vagyok és nem szabad lett volna engedelem nélkül lépni át a szoba küszöbét, de . . . . Borzasztó zörej szakitá itt félbe Rosetti szavait. A nagyobbik gyermek egy zsámolt vágott az ajtóhoz. — Menydörgős menykő! Hát már nem lesz ma nyugtom ? — hangzott a másik szobából, — az ördög tud ily körülmények között dolgozni. — A férjem ! — monda a doktorné nevetve, — csodálatos, hogy a legkisebb zajt sem tűrheti. Mielőtt Rosetti felelhetett volna, a másik gyermek porcellán babájának fejével kezdett dobálni az ajtón, mely azonban erre felnyílt s a következő pillanatban a költő haragtól neki vörösödött arccal jelent meg a küszöbön. Dr. Rühling alacsony termetű, jól táplált emberke volt. Arczát szőke korszakon körtte s kissé vaskos fas orrán arany csiptető fityegett. Mikor Rosettit megpillantotta, a fenyegető hang egyszerre elhalt ajkain s a nagy zűrzavar és meglepetésben csak pillanatok múlva üdvözölte vendégét. Ezután beléptek a doktor dolgozó szobájába. Rosetti kalapját és keztyűjét letéve, vizsgálódva jártató szemeit a nagy, tágas termen, mely — eltekintve némi rendetlenségtől — ízléses berendezésénél fogva a lehető legkellemesebb benyomást tette reá. E terem is számtalan és számtalan fénykép, pálma és egyébb növényekkel, valamint híres költők mellszobrával volt díszítve, míg egy elegáns szekrény üvegajtaja mögött, minden nemzet klassikusainak művei ragyogtak a legpompásabb diszkötésben, juthat Székesfehérvárr a nélkül, hogy asárrétet és az avval kapcsolatban levő síkságot el ne áraszsza. Azaszalvölgy* egy negyedkori képződésű, a víz hatása által alkotott völgynek nevezhető. Száraz időben vizzel nem bir. Sok esőre van szükség, hogy a völgy széles fenekében egy kis csermely képződjék, de ez is az eső után 24 óra alatt megszűnik és a völgynek medre újra teljesen száraz lesz. A téli hónapokon át nagy mennyiségű hó fedi e flnsíkot és megtölti az egész , Aszalvölgy “-et. E hónak tavasz idejébeni olvadása, rendkívüli záporok kivételes esetekben e völgyet úgy megtöltik, hogy néha a közeli vidéket elárasztja. Ezen völgy kutatása alkalmával azt észlelten, hogy ennek fenekén, egymástól körülbelül fél kilométernyi távolságban, egyes kisebb, vízzel telt és náddal benőtt medencék találhatók, daczára annak, hogy a völgy lejtése kilométerenkint több métert tesz ki, és hogy fenekén egy szársz árok is vonul végig. Minthogy ezen medencék, vagy tavacskák vízszínvonala a nyár legszárazabb hónapjaiban ugyanaz marad, anélkül, hogy valami látható forrás által tápláltatnának, azt kell következtetnünk, hogy ezen tavacskák föld alatti források által tartatnak fenn és hogy e víz eredete nem függ az aszalvölgybe jutó esővíz mennyiségétől. Az Asszai völgyet a környező magaslatok átkutatása arra az eredményre vezetett engemet, hogy e hegyek oly homokkő, mérga és agyagból állanak, melyek a negyedkori deluviális időből, vagyis a jégkor utáni képződésekből származnak. Ezen homokkő rétegzet lerakodásokból áll, mint ezt azon kőbánya mutatja, mely a völgytől egy kilométer távolságra a magaslat tetején található. Azaszalvölgyben és az ezt környező dombok oldalaiban eszközölt fúrások azt bizonyítják, hogy az aszalvölgy feneke ugyanazon rétegezett lerakodásokból áll, mint a völgyet környező hegyek és hogy itt is a homokkő, márga és agyag rétegek által van átszelve. Ezen homokkő— kedves doktor, — szólt Rosetti, — önt az imént panaszkodni hallám a gyermek lárma miatt, jj s midőn e feletti haragját méltányolom, bátorkodom megjegyezni, hogy ennek egyedül csak ön az oka. Miért nem helyezi át dolgozószobáját a lakás egy félreesőbb, csendesebb részébe ? — Mert nem így akarja, — felelt Rühling még mindig haragosan. — Midőn e házba költözünk, dolgozószobául a folyosó másik részét választottam, azonban nem is ugyanazt választó hálószobául s nékem be kellett érnem e teremmel. Tudja miért ? — Sejtelmem sincs róla. — Mert ezen szobát estélyeken mint társalgási termet használjuk, ami a következő módon történik: az ajtókat felnyitjuk, a gyermekszobát virágasztalok, székek, tarka szőnyegek és műgyűjteménynyel díszítjük, minek következtében úgyszólván három szalonunk van, melyekkel hatást tehetünk vendégeinkre. Jóh, a nők igen leleményesek, csakhogy e mellett férjeikre vajmi keveset adnak. — Szegény férj! tréfálkozék Rosetti, miközben jó szivartárcájából cigarettet vett elő, — hát nincs itt más hely, melyet gyermekszobául használhatnának? — Nincs, felelt Rühling, — szerény viszonyok között élünk. Öt gyermek . . . A mellékszobából éktelen zsivaly szakította itt félbe a doktort, ki kezeit füleire téve, erős kifakadások között rohant ismét az ajtónak. Rosetti e látványra gúnyos mosolylyal csóválta meg fejét. Dr. Rühling, miután a gyermekek között kissé rendet csinált, nyugodtságot színlelve tért vissza Rosettihez, s egy szekrényből üveget és poharakat véve elő, mindkettőjük számára töltött. — A legfinomabb madeira, — monda, — legutóbbi darabom előadásakor küldte tizenketted magával egyik színházbarát. S most térjünk a dologra: elhatározta-e már magát még egy ideig itt maradni ? Rosetti, miután lassan kiitta poharát, új szivarra gyújtott. — Az egy bizonyos körülménytől függ, — vá-llaszolt Rosetti, — melyről előbb ön és kedves nejével képződést észak felé egészen a Vértes hegyek tövében fekvő Zámoly faláig követtem és dél felé ugyanezen homokkövet asárrétben* is megtaláltam és pedig közvetlen egy kiszáradt tónak lerakodása alatt. E fenti képződés ennek következtében a Vértesek aljában veszi kezdetét, elvonul az aszalvölgy, a város és asárrét alatt és valószínüleg dél felé nagy távolságra terjed ki. Észleleteim folytán a jelekből azt következtetem, hogy azon medencze alatt, mely a Vérteseket a velenczei tónak északnyugati részét elzáró és az első vagy palaeozvoskori képződéshez tartozó kőzetekből álló hegyek közt fekszik, egy a negyedkort megelőző korból származó nagy vastagsága és nagy kiterjedésű homokkő-réteg létezik. Csákberény közelében pedig a Vértes kemény, vizet át nem eresztő földpárból áll, melynél fogva az egész vidék vízhiányban szenved. De a föntnevezett hegyek tövében a most említett község területén egy hatalmas, rétegezett és vizáteresztő homokkő képződés utat tört magának a felszínre, mely, mint ezt az ottani kőbányában látható, egész egy méternyi vastagságú, szabályos rétegekből áll. Ezen homokkő a fent említett földpát fölött fekszik és itt, a falában és a völgyben csekély mélységben nagy mennyiségű víz található. A Vértes hegyek a fent említett medencét néhány kilométerrel Magyar-Almáson túl határolják, helyenkint pedig kisebb, ugyanezen képződéshez tartozó dombok nyúlnak be a medenczébe. Azontúl következik a homokkő, mely Székesfehérvár városát délről, nyugatról és északról környezi. Nagy része azon víznek, mely a fent említett képződésbe hatol, természetszerűen a vízáteresztő homokkő és kavics lerakódásokat követi, éspedig a magasban fekvő rétegekből a mélyebben fekvő rétegek felé. Ezen következtetésem az által lett megerősítve, hogy azon fúrásokban, melyek az aszalvölgyben eszközöltettek, a vízszínvonal is a föntjelzett esést: naaBflBnausaaEnsBefznarf jelezhetek, hogy eddig még nem szerződtem sehova, noha már igen sok kedvező és fényes ajánlatot — Se dolog felől most, ebben az órában szeretne ön tőlünk felvilágosítást kapni ? — kérdé a doktor, szintén látható kedvteléssel ürítve ki poharát. — Igen, ha lehetséges volna. Dr. Rühling íróasztalához lépve, az ott elhelyezett villamos csengő gombját kétszer megnyomó. — Nem azonnal szolgálatára áll, — monda, — elhatározását csak örömmel fogadnánk s anyagi tekintetből is ajánlatos lenne. — Éppen ebben kételkedem, — feleli Rosetti, kinek ajkai körül ismét gúnyos mosoly játszott. — A művésznek azon városokban, melyekben fel akar lépni, meteorként kell fel és eltűnnie. Minden új dolog vonz, de mihelyt közönségessé válik, közönyös iránta mindenki. Nem kétlem ugyan, hogy tisztviselőimnek egy kis serege nem tartana velem, de ez már nem elégíthet ki engem, nem, mert szokva vagyok, aranynyal számolni. — Egy oly híres művésznek, mint ön, egyáltalán nincs szüksége a számolásra, — tréfálódzék a doktor. — Ön hegedűjének egy vonásával többet keres, mint .... — Igen, ha mint hegedűművész egyedül állanak a világon, — vágott közbe Rosetti, — azonban manapság gombamódra nőnek a hegedűművészek; uj csillagok tűnnek fel s a régiek lemaradnak. A következő pillanatban Rühling neje lépett a terembe, a legelegánsabb estélyi öltözetben s hajában gyönyörű rózsával. Rosetti eléje sietett üdvözölni, majd karját nyújtva, a pamlaghoz vezető. Rosetti és Rühling szemben foglaltak vele helyet. A beszéd fonalát Rosetti vette fel. — Mindenekelőtt köszönetemet kell nyilvánítanom nagysádnak a tegnapi valóban szép estért, mely örökre feledhetlen marad előttem, — monda. — Kornélia bárónő ép oly szép, mint szeretetreméltó hölgy, s ki tudja, mi történik, ha Gambinner ügyvéd oly következetességgel nem játsza a csendzavaró szerepét. Majd Rühling felé fordulva, folytató, mutatja, mint ezt az ott eszközölt észlelések és mérések bizonyítják. így a vizezin különbözet az első és negyedik számú fúrásban — mely két fúrás az északról dél felé nyúló völgynek fenekén fekszik — 3353 métert tesz ki; a két fúrás közti távolság 678 méter; a különbözet pedig több, a fent említett völgyet átmetsző irányban fekvő fúrásban — vagyis a második számú fúrástól kezdve a hatodik számú fúrásig — kitesz 2 876 métert, a fúrások közti távolság pedig 345 méter. A föld alatt áramló víz tükrének sülyedése az előbb említett irányban 4*95 méter, a másik irányban 8,84 méter, mi bizonyítja, hogy a viz szinesése a völgyet átmetsző irányban jóval nagyobb, mint a mely vonalban a völgy fut és így a viz áramlása az említett nagyobb esési vonalban a völgyet körülbelül 50 fok alatt metszi, még pedig észak-keletről dél-nyugat felé. Ennek folytán azon következtetésre kell jutnunk, hogy a víznek földalatti folyása teljesen független az aszalvölgy irányától; a víz nem a völgyet követi, hanem az áteresztő homokkő képződések irányát; mégpedig oly képen, hogy a vízszin magában a völgy aránylag szűk medrében is már külömbözetet mutat. — Tapasztaljuk ezt azon két fúrásnál, melynek egyike a völgy keleti, a másik ennek átellenébe a nyugati szélen fekszik. — Ezen különbözet a négy és kilencz számú fúrásban, — mely egymás átellenében és egymástól csakis 54-22 méter távolságban fekszik, — 0 464 métert tesz ki. Föl kell említenem továbbá, hogy a víz mindazon fúrásokban, melyek a völgy medrének keleti szélén eszközöltettek oly magasra emelkedik, hogy magától ömlik azon kis esővizet levezető árokba, mely körülbelül a völgy közepén húzódik le. Ezen eredmény éretett el a negyedik számú fúrásnál, melyben a vascső felső vége valamivel lejebb eresztetett azon színvonalnál, melyet a víz a csőben a fúrási munkálatok alatt elért. E csőben Ha ön figyelemmel kísérte tegnap este a dolgokat azt hiszem, hogy ezen megfigyelés következményét fel fogja használni egy legközelebb megírandó végjátékában ? — Gumbinner egész váratlanul volt vendégünk tegnap. Férjem akarta igy, mert Gumbinnert még az egyetemről ismeri. — Az igazat megvallva, — vágott közbe a doktor a poharakat újból megtöltve, — régen tartoztunk Gumbinnernek e meghívással. S miután tegnap kedvező alkalom nyílt .... — Hagyja a felesleges magyarázatot, kedves doktor, — feleli Rosetti. — Gambinner ép úgy tekinthetett engem csendháborítónak, mint én, s ha így volna is, a magam részéről egy cseppet sem bánnám. Felszólalásommal mindössze azt akartam bebizonyítani, hogy Meerthal Kornélia bárónőt nagyrabecsülöm s hogy leghőbb vágyam szivét és kezét a magam részére biztosítani. — Oh, Kornélia szivét már is bírja, — monda Rühlingné, kinek világos kék szemei egyszerre felvillantak e kijelentésre. — úgy ? — honnan tudja nagysád mindezeket ? — kérdi Rosetti mohó kíváncsisággal. — Magától Kornélia baronesstől, — feleli Rühlingné. — De anyja, gondold, meg, mit beszólsz, szakitá félbe Rühlingnét férje, — itt nagyon is komoly dologról van szó, tehát nem illik indiskrétnek lenni. — Amit Kornélia maga mondott, csak szabad ismételnem, — válaszolt a doktorné a sértett önérzet hangján s gúnyos ajkbigygyesztéssel. — Igen, Kornélia baronesse azt mondá,hogy Rosetti ur nemcsak mint művész, hanem mint ember is számottevő, s hogy mindazok között, akiket eddig ismert, Rosetti az az első, aki iránt rokonszenvvel viseltetik. — Ez még mit sem bizonyít, — monda a doktor vállat vonva. (Folytatás köv.) 10