Székesfehérvár és Vidéke, 1892. július-december (20. évfolyam, 79-158. szám)

1892-11-08 / 135. szám

XX-ik évfolyam. 135. szám. Kedd, 1892. november 8. Megjelen hetenkint háromszor: j9ode 9 kaddefl,8ifiiSrtük 5a és szembat*!? U sarsa a szöség ás kiadó-hivat&i­t B­lváros, Sai­ttte». ára dea » lap­isellemi rássére vomatkosé kös­­amfímj, továbbá ’ előfizetések, fela»61a*irás$ks airdatések etb. ide i»té*e»dők 3 ff es páldányok 10 krajcsáréxt W 1 lohány-tő*«dé]‘éb*E, 34»tter ífejsáísrya-afcsaai kwrsskadésébsB, a Isf te­­«iáilisál is a­z«erkMstfi*égbiF kapkasék, t. - í: -■ "• ■ TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI 2 d6zi-,02^r^r- f Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben. "Krökner Péter és Kaink hormnoz könyve keresk­edésében. c^9ld,c3*s©n, m,iaad.€ a. posteJalvAtelMLAl. SSvioUHtara bS*t# • lap egy oldala (eolaauu) helyre van bevaitva; egy hely kiMflgttj M*|I m K­i TSbbszSr hirdetők SO eiftiüék drleeBgeldsbes r issesfilsgks §**rfc«SBí«T®l érÉ*fc«*«S Bah©.' napsnlclBí ««leiftgs »«tél 1 érgig, 231,5 fiz«té»L ára.OK: Égés« évr* ..... 8 írt. — kr. Fél évra ...................4 írt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A «Sfynltyf^&ss sgy ser kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak Budapesten: Haasessteis és Vogler (Janine Gyula) hirdetési irodájába» s Dorottya­ntorr. i*. ss. — Goldberger A. hirdetési irodájában 7&asi'Ktosa 9. *s. — Biosben­­ H&aeesetcife 6 f •*tar (Ottó Marsi) hirdetési irei.*iáfefti&. 1 milS*«hgasM afe.-IO, - iekaiek Kóseik Mi ástáal tiredáfálwg: Weltalls Me, U. maiMMr Wft»íMs«w»i Biü*mwmmmmmmm* Vízvezetékünkhöz. Múlt számunkban írtuk, hogy Révi Gyula mérnök egy részletes jelentést ter­jesztett be főispánunkhoz. A jelentésből ez­úttal a következőket közöljük: A város környékének topographiai és geológiai ismertetése. — E területen található viz. Székesfehérvár városának területe néhány mé­terrel magasabban fekszik a körülötte elterjedő sík­ságnál, mely „sárrétnek“ neveztetik. — e síkság dombok és csekélyebb magasságú hegyektől van környezve. E felületre eső víz, átszivárgás útján, e síkság középmedrében gyűl össze, és gyakran elönti a lapályosabb részeket, sőt ha nem léteznek a­­Nádor-csatorna­, a város nagy része egy soha ki nem száradó tó által volna körülvéve.­­ A város északi és északkeleti vége emelkedettebb fekvő ma­gaslatokra terjed, melyek a várostól 10 kilométernyi távolságra száz méternyi emelkedés után egy kissé hullámzó fensikba mennek át; e fensik a­­Vértes­­hegység d­ékig terjed és Csákberény tájékán az utóbb nevezett hegységgel egyesül. Az eső, mely ezen fen­­sikra jut, több kisebb bevágásokon át az­­Ászai völgyé-nek nevezett fő csatornába folyik, mely ott, hol kezdődik, eléggé mély és széles. E csatorna lassan kint elvesztvén a völgy jellegét, vizvezető árokká válik és a város keleti részén a vasúti állomás táján elvonulva, a sárréten a Gaja vizével egyesül és a­­Nádor csatornádba folyik. Az összes víz, melyet a város nagyobb esőzé­sek után a felső talaj rétegből kap, a föntnevezett fensíkról jön, mely az egyedüli, a várossal közvetlen összefüggésben álló számbavehető emelkedés. A többi magaslat és hegység nem csak hogy távol esik a várostól, de többnyire a várostól völgyek és oly lapályok által vannak elválasztva, melyek a város­nál mélyebben fekszenek, úgy hogy azon esőviz, mely a többi magaslatokból és hegyekből folyik le, nem TÁRCZA. Az ügyvéd tárczája. — Regény két kötetben. — 10 Irta: Hugó Alfréd. Fordította: M. Mayer Ida. (Folytatás.) — Nekem kell bocsánatot kérni, — válaszolt Rosetti halkan, —­a hibás én vagyok és nem sza­bad lett volna engedelem nélkül lépni át a szoba küszöbét, de . . . . Borzasztó zörej szakitá itt félbe Rosetti szavait. A nagyobbik gyermek egy zsámolt vágott az ajtóhoz. — Menydörgős menykő! Hát már nem lesz ma nyugtom ? — hangzott a másik szobából, — az ördög tud ily körülmények között dolgozni. — A férjem ! — monda a doktorné nevetve, — csodálatos, hogy a legkisebb zajt sem tűrheti. Mielőtt Rosetti felelhetett volna, a másik gyer­mek porcellán babájának fejével kezdett dobálni az ajtón, mely azonban erre felnyílt s a következő pil­lanatban a költő haragtól neki vörösödött arccal jelent meg a küszöbön. Dr. Rühling alacsony termetű, jól táplált em­berke volt. Arczát szőke korszakon körtte s kissé vaskos fas orrán arany csiptető fityegett. Mikor Rosettit megpillantotta, a fenyegető hang egyszerre elhalt ajkain s a nagy zűrzavar és meg­lepetésben csak pillanatok múlva üdvözölte vendégét. Ezután beléptek a doktor dolgozó szobájába. Rosetti kalapját és keztyűjét letéve, vizsgálódva jártató szemeit a nagy, tágas termen, mely — elte­kintve némi rendetlenségtől — ízléses berendezésénél fogva a lehető legkellemesebb benyomást tette reá. E terem is számtalan és számtalan fénykép, pálma és egyébb növényekkel, valamint híres költők mellszobrával volt díszítve, míg egy elegáns szekrény üvegajtaja mögött, minden nemzet klassikusainak művei ragyogtak a legpompásabb diszkötésben, juthat Székesfehérvárr a nélkül, hogy a­­sárrétet­ és az avval kapcsolatban levő síkságot el ne áraszsza. Az­­aszalvölgy* egy negyedkori képződésű, a víz hatása által alkotott völgynek nevezhető. Száraz időben vizzel nem bir. Sok esőre van szükség, hogy a völgy széles fenekében egy kis csermely képződ­jék, de ez is az eső után 24 óra alatt megszűnik és a völgynek medre újra teljesen száraz lesz. A téli hónapokon át nagy mennyiségű hó fedi e flnsíkot és megtölti az egész , Aszalvölgy “-et. E hónak tavasz idejébeni olvadása, rendkívüli záporok kivételes ese­tekben e völgyet úgy megtöltik, hogy néha a közeli vidéket elárasztja. Ezen völgy kutatása alkalmával azt észlelten, hogy ennek fenekén, egymástól körülbelül fél kilo­méternyi távolságban, egyes kisebb, vízzel telt és náddal benőtt medenc­ék találhatók, daczára annak, hogy a völgy lejtése kilométerenkint több métert tesz ki, és hogy fenekén egy szársz árok is vonul végig. Minthogy ezen medenc­ék, vagy tavacskák víz­­színvonala a nyár legszárazabb hónapjaiban ugyan­az marad, a­nélkül, hogy valami látható forrás által tápláltatnának, azt kell következtetnünk, hogy ezen tavacskák föld alatti források által tartatnak fenn és hogy e víz eredete nem függ az aszalvölgybe jutó eső­víz mennyiségétől. Az Asszai völgyet a környező magaslatok átkuta­tása arra az eredményre vezetett engemet, hogy e hegyek oly homokkő, mérga és agyagból állanak, melyek a negyedkori deluviális időből, vagyis a jég­kor utáni képződésekből származnak. Ezen homokkő rétegzet lerakodásokból áll, mint ezt azon kőbánya mutatja, mely a völgytől egy kilométer távolságra a magaslat tetején található. Az­­aszalvölgyben­ és az ezt környező dombok oldalaiban eszközölt fúrások azt bizonyítják, hogy az aszalvölgy feneke ugyan­azon rétegezett lerakodásokból áll, mint a völgyet környező hegyek és hogy itt is a homokkő, márga és agyag rétegek által van átszelve. Ezen homokkő­— kedves doktor, — szólt Rosetti, — önt az imént panaszkodni hallám a gyermek lárma miatt, jj s midőn e feletti haragját méltányolom, bátorkodom megjegyezni, hogy ennek egyedül csak ön az oka. Miért nem helyezi át dolgozószobáját a lakás egy félreesőbb, csendesebb részébe ? — Mert nem így akarja, — felelt Rühling még mindig haragosan. — Midőn e házba költözünk, dol­gozószobául a folyosó másik részét választottam, azonban nem is ugyanazt választó hálószobául s nékem be kellett érnem e teremmel. Tudja miért ? — Sejtelmem sincs róla. — Mert ezen szobát estélyeken mint társalgási termet használjuk, ami a következő módon történik: az ajtókat felnyitjuk, a gyermekszobát virágasztalok, székek, tarka szőnyegek és műgyűjteménynyel díszít­jük, minek következtében úgyszólván három szalo­­­nunk van, melyekkel hatást tehetünk vendégeinkre. Jóh, a nők igen leleményesek, csakhogy e mellett­­ férjeikre vajmi keveset adnak. — Szegény férj! tréfálkozék Rosetti, miközben j­ó szivartárcájából cigarettet vett elő, — hát nincs itt más hely, melyet gyermekszobául használhatnának? — Nincs, felelt Rühling, — szerény viszonyok között élünk. Öt gyermek . . . A mellékszobából éktelen zsivaly szakította itt félbe a doktort, ki kezeit füleire téve, erős kifaka­­dások között rohant ismét az ajtónak. Rosetti e látványra gúnyos mosolylyal csóválta­ meg fejét. Dr. Rühling, miután a gyermekek között kissé­ rendet csinált, nyugodtságot színlelve tért vissza­ Rosettihez, s egy szekrényből üveget és poharakat véve elő, mindkettőjük számára töltött. — A legfinomabb madeira, — monda, — leg­­­­utóbbi darabom előadásakor küldte tizenketted ma­gával egyik színházbarát. S most térjünk a dologra: elhatározta-e már magát még egy ideig itt maradni ? Rosetti, miután lassan kiitta poharát, új szi­varra gyújtott. — Az egy bizonyos körülménytől függ, — vá-­l­laszolt Rosetti, — melyről előbb ön és kedves nejével képződést észak felé egészen a Vértes hegyek tövé­­­­ben fekvő Zámoly faláig követtem és dél felé ugyan­ezen homokkövet a­­sárrétben* is megtaláltam és pedig közvetlen egy kiszáradt tónak lerakodása alatt. E fenti képződés ennek következtében a Vértesek aljában veszi kezdetét, elvonul az aszal­völgy, a város és a­­sárrét­ alatt és valószínüleg dél felé nagy távolságra terjed ki. Észleleteim folytán a jelekből azt következte­tem, hogy azon medencze alatt, mely a Vérteseket a velenczei tónak északnyugati részét elzáró és az első vagy palaeozvoskori képződéshez tartozó kőze­tekből álló hegyek közt fekszik, egy a negyedkort megelőző korból származó nagy vastagsága és nagy kiterjedésű homokkő-réteg létezik. Csákberény közelé­ben pedig a Vértes kemény, vizet át nem eresztő földpárból áll, melynél fogva az egész vidék víz­hiányban szenved. De a föntnevezett hegyek tövé­ben a most említett község területén egy hatalmas, rétegezett és viz­áteresztő homokkő képződés utat tört magának a felszínre, mely, mint ezt az ottani kőbányában látható, egész egy méternyi vastagságú, szabályos rétegekből áll. Ezen homokkő a fent emlí­tett földpát fölött fekszik és itt, a falában és a völgyben csekély mélységben nagy mennyiségű víz található. A Vértes hegyek a fent említett medenc­ét néhány kilométerrel Magyar-Almáson túl határolják, helyenkint pedig kisebb, ugyanezen képződéshez tar­tozó dombok nyúlnak be a medenczébe. Azontúl következik a homokkő, mely Székes­­fehérvár városát délről, nyugatról és északról kör­nyezi. Nagy része azon víznek, mely a fent említett képződésbe hatol, természetszerűen a vízáteresztő homokkő és kavics lerakódásokat követi, és­pedig a magasban fekvő rétegekből a mélyebben fekvő réte­gek felé. Ezen következtetésem az által lett megerősítve, hogy azon fúrásokban, melyek az aszalvölgyben esz­közöltettek, a vízszín­vonal is a föntjelzett esést: naaBflBnausaaEnsBefznarf jelezhetek, hogy eddig még nem szerződtem sehova, noha már igen sok kedvező és fényes ajánlatot — Se dolog felől most, ebben az órában szeretne ön tőlünk felvilágosítást kapni ? — kérdé a doktor, szintén látható kedvteléssel ürítve ki poharát. — Igen, ha lehetséges volna. Dr. Rühling íróasztalához lépve, az ott elhe­lyezett villamos csengő gombját kétszer megnyomó. — Nem azonnal szolgálatára áll, — monda, — elhatározását csak örömmel fogadnánk s anyagi tekintetből is ajánlatos lenne. — Éppen ebben kételkedem, — feleli Rosetti, kinek ajkai körül ismét gúnyos mosoly játszott. — A művésznek azon városokban, melyekben fel akar lépni, meteorként kell fel és eltűnnie. Minden új dolog vonz, de mihelyt közönségessé válik, közö­nyös iránta mindenki. Nem kétlem ugyan, hogy tisztviselőimnek egy kis serege nem tartana velem, de ez már nem elégíthet ki engem, nem, mert szokva vagyok, aranynyal számolni. — Egy oly híres művésznek, mint ön, egyál­talán nincs szüksége a számolásra, — tréfálódzék a doktor. — Ön hegedűjének egy vonásával többet keres, mint .... — Igen, ha mint hegedűművész egyedül álla­nak a világon, — vágott közbe Rosetti, — azonban manapság gombamódra nőnek a hegedűművészek; uj csillagok tűnnek fel s a régiek lemaradnak. A következő pillanatban Rühling neje lépett a terembe, a legelegánsabb estélyi öltözetben s ha­jában gyönyörű rózsával. Rosetti eléje sietett üdvözölni, majd karját nyújtva, a pamlaghoz vezető. Rosetti és Rühling szemben foglaltak vele helyet. A beszéd fonalát Rosetti vette fel. — Mindenekelőtt köszönetemet kell nyilvání­tanom nagysádnak a tegnapi valóban szép estért, mely örökre feledhetlen marad előttem, — monda. — Kornélia bárónő ép oly szép, mint szeretetreméltó hölgy, s ki tudja, mi történik, ha Gambinner ügy­véd oly következetességgel nem játsza a csendza­varó szerepét. Majd Rühling felé fordulva, folytató, mutatja, mint ezt az ott eszközölt észlelések és mérések bizonyítják. így a vizezin különbözet az első és negyedik számú fúrásban — mely két fúrás az északról dél felé nyúló völgynek fenekén fekszik — 3­353 métert tesz ki; a két fúrás közti távolság 678 méter; a különbözet pedig több, a fent említett völgyet át­metsző irányban fekvő fúrásban — vagyis a második számú fúrástól kezdve a hatodik számú fúrásig — kitesz 2 876 métert, a fúrások közti távolság pedig 345 méter. A föld alatt áramló víz tükrének sülyedése az előbb említett irányban 4*95 méter, a másik irány­ban 8,84 méter, mi bizonyítja, hogy a viz szin­esése a völgyet átmetsző irányban jóval nagyobb, mint a mely vonalban a völgy fut és így a viz áramlása az említett nagyobb esési vonalban a völgyet körül­belül 50 fok alatt metszi, még pedig észak-keletről dél-nyugat felé. Ennek folytán azon következtetésre kell jut­nunk, hogy a víznek földalatti folyása teljesen füg­getlen az aszalvölgy irányától; a víz nem a völgyet követi, hanem az áteresztő homokkő képződések irányát; még­pedig oly képen, hogy a vízszin magában a völgy aránylag szűk medrében is már külömbözetet mutat. — Tapasztaljuk ezt azon két fúrásnál, melynek egyike a völgy keleti, a másik ennek átellenébe a nyugati szélen fekszik. — Ezen különbözet a négy és kilencz számú fúrásban, — mely egymás átellenében és egymástól csakis 54-22 méter távolságban fekszik, — 0 464 métert tesz ki. Föl kell említenem továbbá, hogy a víz mindazon fúrásokban, melyek a völgy medrének keleti szélén eszközöltettek oly magasra emelkedik, hogy magától ömlik azon kis eső­vizet levezető árokba, mely körülbelül a völgy közepén húzódik le. Ezen eredmény éretett el a negyedik számú fúrásnál, melyben a vascső felső vége valamivel lejebb eresztetett azon színvonalnál, melyet a víz a csőben a fúrási munkálatok alatt elért. E csőben Ha ön figyelemmel kísérte tegnap este a dolgokat azt hiszem, hogy ezen megfigyelés következményét fel fogja használni egy legközelebb megírandó vég­játékában ? — Gumbinner egész váratlanul volt vendégünk tegnap. Férjem akarta igy, mert Gumbinnert még az egyetemről ismeri. — Az igazat megvallva, — vágott közbe a doktor a poharakat újból megtöltve, — régen tar­toztunk Gumbinnernek e meghívással. S miután tegnap kedvező alkalom nyílt .... — Hagyja a felesleges magyarázatot, kedves doktor, — feleli Rosetti. — Gambinner ép úgy te­kinthetett engem csendháborítónak, mint én, s ha így volna is, a magam részéről egy cseppet sem bánnám. Felszólalásommal mindössze azt akartam bebizonyítani, hogy Meerthal Kornélia bárónőt nagy­­rabecsülöm s hogy leghőbb vágyam szivét és kezét a magam részére biztosítani. — Oh, Kornélia szivét már is bírja, — monda Rühlingné, kinek világos kék szemei egyszerre fel­villantak e kijelentésre. — úgy ? — honnan tudja nagysád mindezeket ? — kérdi Rosetti mohó kíváncsisággal. — Magától Kornélia baronesstől, — feleli Rühlingné. — De anyja, gondold, meg, mit beszólsz, szakitá félbe Rühlingnét férje, — itt nagyon is ko­moly dologról van szó, tehát nem illik indiskrét­­nek lenni. — Amit Kornélia maga mondott, csak szabad ismételnem, — válaszolt a doktorné a sértett ön­érzet hangján s gúnyos ajkbigygyesztéssel. — Igen, Kornélia baronesse azt mondá,hogy Rosetti ur nem­csak mint művész, hanem mint ember is számottevő, s hogy mindazok között, akiket eddig ismert, Rosetti az az első, aki iránt rokonszenvvel viseltetik. — Ez még mit sem bizonyít, — monda a doktor vállat vonva. (Folytatás köv.) 10

Next