Székesfehérvár és Vidéke, 1893. július-december (21. évfolyam, 80-158. szám)

1893-07-01 / 80. szám

zonos törekvést, hogy javítások és czélszerű nyitásokra vonatkozó indítványokat jóakarata megvitatás után, gyakran saját kezdeményezéséből is elfogadva, az intézetet a kor színvonalán fenntartja. Mint szerencsésen párosulnak itt elmélet és gyakorlat, a helyes sikerek elérésére. Fogadja a t. választmány a magam, a tanári testület, a kereskedelem és a haza nevében a leghőbb köszönetét; különösen a t. elnök úr, ki fájdalod, ma nem lehet jelen, a bizottság minden tagja, és buzgó gondnok úr, kinek fáradhatlan tevékenysége, mely az intézettel való naponkénti érintkezésben is nyilvánul, felül áll minden dicséreten. Most pedig a mélyen ünneplő közönséget meghívom intézetünk arany ünnepére, mely 25 év múlva bizonyára új palotánk dísztermében lesz megtartható, és amelyet összehasonlítva a jelennel, ebből a jövőre ítélve, bátran mondhatni: ha kereskedelmi akadémia nem volt hanem lesz!“ Az én lelkesült tekintetem azonban az egész hazára nézve is még ragyogóbbnak látja a jövőt. Látom a dúsan elvetett, belterjesen megművelt népes országot, a földművelést jólétben; látom, hogy a polgárság vár;rosunkban és mindenütt szorgalmas és vagyonos; látom füstölögni a számtalan gyárak kéményeit, és hogy óriási műhelyekben művelt, jól ellátott, békés munkások dolgoznak; hogy az ipar és műipar termékét a sűrű vasúthálózat, a számtalan zászlókkal ékített magyar kikötőhelyek elhordják a világ minden részébe; tudomány és művészet tekintetében versenyzőnk a kultúrnépekkel, a kereskedelem virágzik és a kereskedők magas műveltségű, gazdag, tekintélyes osztályt képeznek, mely a társadalomban a közügyek megvitatásában előkelő helyet foglal el; az államháztartás rendezett; a hon valamennyi polgára vallás, nemzetiség és rangkülönbség nélkül békében és a jog oltalma alatt él egymás mellett; Így látom az országot, melyben beteljesedett már a nagy Széchényi szava: Magyarország nem volt, hanem lesz. És ha meggondolom, hogy kedves hazánk ily virágzó állapotához, vagy legalább a kereskedőjeinek felvirulásához, mely a közjónak oly hatalmas tényezője, a mi intézetünk is hozzájárul, akkor nem tudok ellenállani, hogy szívem túláradó örömteli érzésével ne hangoztassam, és remélem velem együtt önök is: «Éljen és viruljon a székesfehérvári kereskedelmi akadémia !“ A 25-ik év egy intézet történetében mindenesetre oly határkőnek tekinthető, melynél érdemes egy kissé megállapodni és elmélkedni egyrészt a megtett út, másrészt pedig a kitűzött czél felett. Azon középiskolák mellett, melyek városunkban a közművelődés tényezői gyanánt szerepelnek, a kereskedelmi akadémia mindenesetre méltó helyet foglal el anélkül, hogy bármelyiknek haladására hátrányos befolyással volna. A szülők manapság kellő értelmiséggel meg tudják ítélni, hogy fiaikat minő alapon taníttassák, a négy középiskolai osztály elvégzése után rendesen figyelembe veszik fiaik hajlamait, figyelembe veszik a társadalmi áramlatokat s a szerint irányítják azoknak további kiképzését. Nagyon helyénvaló tehát, hogy azon szülők, akik fiaikat a kereskedelmi pályára szánják, mindjárt itt helyben találnak olyan intézetet, mely e tekintetben kívánalmaiknak megfelel. Meg kell itt emlékeznünk a helybeli keresk.akadémiának azon jótékony hatásáról is, melyet a városi közéletre gyakorol. Vegyük csak figyelembe hány jómódú szülő taníttatja fiát ez intézetben s hogy évtizedek lefolyása alatt a közforgalom emelésére e körülmény mily jótékony hatással van. Valóban kívánatos tehát, hogy kereskedelmi akadémiánk mentői érdemlegesebb támogatással felelhessen meg kulturális feladatának. A mulatság. Mint minden, úgy a kereskedelmisták jubiláns ünnepe is mulatsággal végződött. A lövölde vén fái fogadták árnyékukba a közönséget. De aligha boszorkánymesterséget nem űztek ezek a diáksínbe-ezek, mert annyi népet toborzottak össze, amennyi még tán soha együtt nem volt a vén lövöldében, Székesfehérvár színe java ott volt és ez a mindennapi mondás, most az egyszer nem frázis, hanem való. 200—240 pár tánczolta a négyeseket, ami bizony unikumfehérvár krónikájában. Annyi szép lány között azután nem csoda, ha egy kettő kimaradt a névsorból. Ott voltak: Emmert Ilona, Faykiss Ilona és Irén, Rózsa Rózsa, Diebilla Mariska, Weisz Rózsa, Reé Bella és Mariska, Markusz Elvira, Herczeg Adél és Margit, Dedinszky név., Andrási, Alieze, Nikolánt Lujza, Békesy Sarolta, Richter Irén, Raff Irén, Herczeg Elvira és Ida, Prokopius Janka és Karolin, Pálfffy nőv., Kovács Klementin, Schützer Paula, Zobel Minka, Gazdy nőv., Kubik Etelka Vilma, Fischer Juliska és Irén, Böröndi Ida, Aujezdszky Irén, Leéb növ., Bognár Mariska, Bergmann Irma, Wiesel Rózsa, Komócsy Annicza, Havranek nőv., Stermeczky Mar-git, Lehnetzer nőv., Grünfeld Etel, Weber nőv., Kohn nőv., Horváth Lenke, Lichnekert nőv., Lővinger Frida, Horváth Irén, Alföldi Ilona, Wiener nőv., Sohár nőv., Roszberger Ilona és Emilia, Krammer Róza, Roszberger Irén és Margit, Számmer Mariska, Lengyel Berta és Erzsi, Boldizsár nőv., Pásztory Etel, Steininger Kornélia, Ganz Aranka, Fűster nőv., Glück Rózsa, Heisz nőv., Steiner Berta, Schmiedl nőv., Rausnitzer Margit, Mittler nőv., Komáromi Rózsa és Matild, Szőllősy nőv., Máder nőv., Ellingen Stefanie (Veszprém), Mirth Róza, Lővinger nőv., Hermann Zseni, Gébért nőv., Kiss nőv., Mészáros nőv., Jilman Mariska, Szász Málvin, Kardos Katica (Enyinp) Pick Betti, Steiner Berta, Neumann Berta (Pozsony) Strasser Janka, Laumann Vilma, Rozenthal Bella Hochhäuser Irma, Szemerei Ilona, Mórocza Ilona Krausz Zseni stb. kisasszonyok. — Alföldi Lipótné , Andrásffy Gyuláné, Rujezdsky Adolfné, Békesy Mihályné, Bihar Józsefné, Böröndyné, Deutsch Antalné, Deutsch Ignácné, Cseballa Györgyné, Eisenbarth Ferencné, Emmerth Henrikné, dr. FaykissKárolyné, dr. Faludi Miksáné, Fischer Vilmosné Füster Imréné, Gazdyné, Goldstein Izidorné, Hauptmann Ambrusné, Havranek Jánosáé, Heisz Alajosné, Herceg Ignác úzné, Herczeg Sándorné, Kecán Izidórné, Kománi Farkasáé, Komócsy Pálné, Kovács Elekné, Szvubik Jánosné, özv. Lausch Józsefné, Liebtnecker Aatalné, Lengyelné, özv. Liébné, Mányai Mihály, Mészáros Antalné, özv. Mittlerné, Prokopius Pál , Pick Mórné, Rankl Zsigmondné, Reé Istvánné, Roszberger Jánosné, Roszberger Károlyné, özv. Rózsa Adolfné, özv. Ruppné, özv. Laumann Józsefné, Sohár Béláné, Szabady József dr.-né,Szemerei Jánosné, Szigeti Lajos dr.-né, Weisz Henrikné, Szászné, özv. Strasserné, Számmer Imréné, Sehnetzer Jánosné, Schmiedl Jánosné, Weberné, Wiener Gyuláné, Wildenauer Jánosné stb. stb. urhölgyek. VÁROSI és VIDÉKI HÍREK. 1893. Julius 1. — Lövészek figyelmébe. A helybeli polg. lövölde-társulat vasárnap, julius hó 2-án tartja ez idényben III-ik dijlövészetét. Kívánatos, hogy a czéllövészet ezen igazán nemes sportja minél nagyobb támogatásban részesüljön. Az egylet sikeres fennállása, csakis a résztvevők buzgalmától függvén, a rendezőség részvéthiány folytán úgyis kénytelen volt a dijlövészetet ez idényben hat hónapra redukálni! — Sies Gyula úrtól, a vaáli kerület országgyűlési képviselőjétől a következő sorokat vettük: „Tisztelt Barátom! Legyen szíves a következő helyreigazításomat közölni: A városi közgyűlésen a debreczeni átirat tárgyalása alkalmával a főispán ar vétum informatívumában azt mondotta, hogy: „Debreczen városát úgy akarják feltüntetni, mint a kormány fészkét, mely pedig még kormánypárti képviselőt soha sem küldött a házba.“ — Dehogy nem küldött, többek közt Tisza Kálmánt, mint miniszterelnököt is megválasztotta, sőt tudomásom szerint — tán egy ciklus kivételével sok választáson át mindig két kormánypárti s csak egy ellenzéki képviselőt küldött; jelenleg is Debreczennek csak I-s. kerületét képviseli Thaly Kálmán mint ellenzéki, II. kerületét Király Ferencz, Illdikat Kőrösy Sándor kormánypártiak képviselik; e két utóbbi segített megcsinálni Tisza Kálmán gusztusára néhány év előtt azt a főrendiházat, amelyet — gondolom megint az ő gusztusára — reformálni akarnak. — Hát bizony fészeknek csakugyan fészke Debreczen a kormánynak! Batta, 1893. Jun. 28. Lita Gyula. — A magy. kir. állami főreáliskola jun. hó 29-én tartotta az intézet téi tornatermében nagy és diszes közönség jelenlétében az évi záróünnepélyt. Miután az intézet énekkara, melyet Dr. Kuthy József igazgató úr vezényelt, Kölcsey Hymnusát elénekelte, az intézet igazgatója az ösztöndíjakat és jutalmakat osztotta ki. A Ferenczy János által alapított ösztöndíjat Stéger Pál II. B. oszt. tanuló, és a Szombathy Ignácfélét Stern Izidor V. oszt. tanuló nyerte el. A Kuti Márton kanonok úr által küldött 3 aranyat Tichy Gusztáv V. oszt., Drexer György II. B. és Farkas Árpád II. B. oszt. tanulók nyerték el, míg a Madaras Lipót ny. táblabiró ur által felajánlott 20 frankos aranyat Schossberger Jakab VI. oszt. tanuló kapta. A helybeli neológ izr. hitközség által létesített ösztöndíj alapítvány kamatai Basch Miksa VI. oszt. és Krausz Ármin III. A.) oszt. tanulóknak ítél tetett oda. Hermann Ede zenetanár ur 2 legjobb tanítványát, n. m. Peuser Lajos VII. oszt. és Benedek Gyula I. B.) oszt. tanulót 1—1 10 frankos aranynyal jutalmazta meg. A vallás- és közoktatásügyi ministerium által küldött és a Rökk Szilárd-féle alapból vásárolt igen értékes jutalomkönyveket Furch János VIII. és Merk Arnold VII. oszt. tanulók nyerték el. Ezen az ünnepélyen osztattak ki továbbá a Kubik Lőrincz és Singer Ede helybeli könyvkereskedők által fölajánlott jutalomkönyvek, továbbá az önképzőköri jutalomdíjak, valamint a f. hó 24. és 26-án tartott tornaver- seny alkalmával odaítélt diszokmányok. A jutalmak kiosztása után dr. Kuthy J. igazgató úr buzdító beszédet intézett az ifjúsághoz, szivére kötvén, hogy minden körülmény között első kötelessége a hazát szeretni. Lelkes éljenek hangzottak fel az igazgató hazafias és gyújtó beszédére. Miután még Müller Miksa végzett tanuló megtartotta búcsúbeszédét, az ifjak az egyes osztályokba vonultak, hol osztályfőnöküktől megkapták az évvégi bizonyítványt, valamint az 1892 — 3. tanévre szóló értesítőt is. — Üzletátvétel. Klökner Péter helybeli előnyösen ismert gazdagon berendezett könyvkereskedését fia Klökner József vette át. Az üzletátvételre vonatkozó értesítést lapunk nyílttéri rovatában közöljük, felhívjuk reá olvasóink figyelmét. — Két veszett kutyát fogtak el tegnap a városban, miért is a rendőrség a kutyák zár alá helyezését rendeli el. — A szerelem vége. A következő sorokat vetettük: Tekintetes szerkesztő úr ! Becses lapja 1. évi íjunius 17-én 74. sz. a. megjelent «Gyilkos szerelmes“ czimü közlemény némi rectificálásra szorul, miért is az ott érintett egyének egy része érdekéből azt a következőkre van szerencsénk kiigazítani, amelynek közlését tisztelettel kérjük. A meggyilkoltat nem Vajda Jánosnak, hanem Vajda Sándornak hívták Téves Tama állítás, mintha Kántor letartóztatva levő s a gyilkosság vádjával legalaposabban terhelt agyán folytatott volna tiltott szerelmi viszonyt a meggyilkolt nejével, — mert ép ellenkezőleg, a meggyilkolt Vajda Sándor folytatott tiltott szerelmi visszonyt Kántor Gábor nejével, ki Vereben szülésznő, s ki azt nem is tagadta — azt állítván, hogy férje azt neki elnézte, sőt megengedte. Ezen nyílt szerelmi viszony okozta Vajda Sándor — egyébbként közbecsülésben álló fiatal földmives halálát; —ugyanis Kántor Gáborné köztudomás szerint maga is segített Vajda Sándornak férje leitatásán, hogy ez utóbbival annál szabadabban folytathassák a tiltott szerelmi visszonyt, — midőn ezekre aiérj kijózanodva reá jött — lovait befogva világgá akart menni — kijelentve már régebben, hogy a csábító halállal fog lakolni. Hogy nevezett a gyilkosságot nem előbb csak most követte el, midőn a legutóbbi pesti vásár után Vajda és Kántorné közt levő szerelmi viszony következtében a keserű pohár megtelt csordultig motívumai, hogy Vajdának igen sok javával élt nem csak Kántor, hanem annak családja is, sokszor segélyezvén őket kölcsön pénzzel, de oka volt még az is, hogy szerette nejét , ki azonban uralkodott felette. A gyilkosság előtti nap délutánján is együtt voltak, Vajda és Kántorné, mit később Kántor Freischmann Adolf pinczéjénél tanult állítása szerint nem csak szemére hányt Vajdának, hanem akként nyilatkozott, ha még egyszer beteszi Vajda az udvarába lábát agyon fogja ütni. A bosznia valószínű a legutóbbi pesti vásárban Vajda és Kántoráé által pázmándi korcsmában elkövetett kicsapongások érlelték meg leginkább Kántornál az eszmét, mit igen sokan látva mindannyian el is ítéltek. Ily viszonyok közt következett el a f. évi május 15. virradóra — elkövetett gyilkosság — mit hogy Kántor követhetett csak el, igazolni látszik azon nyilatkozata, hogy a midőn hosszas gondolkozás után az özvegyet felkeltette, — az ő kiáltásaira akként nyilatkozott, hogy ne kiabálj ne, hisz csak az orra vére foly — nem oly nagy a baj — nem muszáj azt mindenkinek megtudni, majd elcsináljuk azt mi ketten ; — továbbá ellene vall az is, hogy ő kijelentette, hogy rajta Vajdán és az új Istenen kívül az istállóban nem volt senki sem. De ellene vall az is, hogy az őrség lefelé menetelekor tehát hll órakor a Vajda istállójában már lámpa világ volt, s egy óra tájban midőn az őrség visszajött, bár felkeltette a másik lakókat is, de még ki nem érve ez utóbbiak semmi zajt sem hallhattak . — ellene vall azon körülmény is, hogy ő Vajdánét a mint férjét az ágyra fektette, holott szája vallomása szerint ő S-szor is elindult haza — de mindig azt gondolta, hogy jobb lesz ha marad, mert ha elment volna rögtön őt gyanúsította volna mindenki a gyilkossággal, — tehát ha 3-szor elindult a kapuig s vissza ment az istállóhoz — az özvegyet azonnal nem kelthette fel. De Kántor ellen zall — neje azon nyilatkozata is, hogy csak azt bánja, hogy reá nem állott arra — midőn a gyilkosság előtt férje egy hónappal a vagyonát ő reá akarta átíratni, mi csak az ő ellenkezésén múlt el. Mindezekből elég világosan látható, hogy nem csak a gyilkosság vádjával kit lehet a legalaposabban vádolni — hanem az is ki a tettes — tehát minden olynemű ,kisérlet és bizonyítgatás mi az özvegy ellen — irányul egyeseknek részint az elöljáróság elleni gyűlöletén részint anyagi haszon reményében alapul. Nemcsak az elöjáróság hanem a község túlnyomó — józan gondolkozása lakója tisztában a fentiek mellett, hogy az özvegy teljesen ártatlan s a tettes nem lehet senki más mint Kántor! A gyilkosság elkövetésének okozója pedig Kántor neje! Vereben, 1893. évi junius hó 26-án. Az elöljáróság. — Életmentő jegyző. Zsámbékról írják lapunknak, hogy junius hó 29-én délután Gázon . Gyula plébános és Nyirák Gyula jegyző a szomszédos Jenő községbe rándultak ki és a mint a határhoz közeledtek, a közeli patak felől segélykiáltást hallottak. Azonnal odaszaladtak és látták, hogy Gremsperger Ernő 8 éves fiát a víz már felvetette. Nyirák nem sokat gondolkodott, hanem ruhástól a vízbe ugrott és megmentette a kis fiút. — Kereskedőink figyelmébe. A helybeli kereskedelmi betegápoló egyletnek segélyegyletté való ismert átalakulása miniszterileg megengedtetett, minek folytán alapszabályainknak jóváhagyás végett sürgős felterjesztése válván szükségessé, ennek és egyéb sürgős teendők elintézése végett a koroda helyiségben i. é. julius 2-án d. e. 10 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre van szerencsém a t. kereskedő és kis kereskedő urakat tisztelettel meghívni. Tekintve ügyünk szükséges úgy sürgősségét, minél nagyobb érdeklődést ajánl Székesfehérvár, 1893. junius 30-án. Schlammadhinger Alajos elnök. Aipel Sándor titkár. — Köszönetnyilvánítás. Mindazon jó ismerősök és rokonok, kik jó férjem, illetőleg édes atyánk temetésén megjelentek és fogataikat rendelkezésünkre bocsájtották, fogadják leghálásabb köszönetünket. Özvegy Nyári Györgyné és gyermekei. — Tilos a kucsébereknek játszani. Egy nagy asztaltársaság játszott tegnap este Zságer Antal kucséberrel, még pedig nagy „pechel.* Egyszer azután a társaság egyik tagja észrevette, hogy ,pedig az senki más, mint maga Zságer, ki hamisan játszott. A társaság ekkor elvette a kosarat és átadta a rendőrségnek. Itt megolvasták a számokat és kisült, hogy több szám hiányzik. Zságer ellen a rendőrség a vizsgálatot megindította, a többi kucsébereknek pedig szigorúan megtiltotta a játszást. Hanem azért valószínű, hogy még igen sok pénzt nyernek a kucséberek a városban. Osztálytanítóvá választották meg. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a fővárosi tanács a mai napon tartott ülésében Szikay Béla polgári iskolai tanárt, a helybeli tanítói karnak egyik képzett tagját Budapestre rendes osztálytanítónak választotta meg. Gratulálunk! — Tűz Zámolyon. Alig tért nyugalomra csütörtökön este a zámolyi lakosság, a vészharang zúgása vére fel álmából. Tóth József ottani lakos háza gyulladt ki és égett porrá. A tűznél összeszaladt nép egyesült erővel lokalizálta a tüzet és megmentette a szomszédos házakat. — Rendkívüli közgyűlés városunknál. 87.Fehérvár köztörvényhatósága Fiáth Miklós báró főispán elnöklete alatt ülést tartott, melynek egy tárgya volt: az átadó zárszámadás. Havranek József polgármester röviden ismertette a zárszámadást, jelentette, hogy 7493 írt 45 kr. van hátralékban, melyből körülbelül 4000 írt be fog folyni — mi fölösleg lesz — míg a többi vagyontalanság miatt le fog íratni. A jövőre kevesebb lesz a hátralék, mivel nem külön könyvre, hanem a rendes adókönyvre fog beszedetni az átadó s igy az adófizető közönség minden alkalommal figyelmeztetve lesz a hátralékra. Végül előadta még polgármesterünk, hogy az utak ma már jó karban vannak, miért is az útadó jövőre leszállítható lesz. — Cseballa György hosszasabban foglalkozott a tárgygyal, összehasonlításokat tett a régi és az új útadó között, kimutatva, hogy mily mértékben emelkedett. Az útadó czímén felvett összegre ma már nincs szükség, mivel utaink jó karban vannak, a fedanyag pedig úgy szólva túlságos rajtuk. Ajánlja, hogy az útadót szállítsák le, nehogy a kormány által történendő megváltás esetén súlyosan legyenek polgáraink megterhelve. Seidel Lajos elfogadta az útadó kevesbítését, de csak akkor, ha az nem az utak rovására történik. Nem szeretné, ha régi állapot ismét visszatérne, mivel ez az ipart és kereskedelmet sújtaná. Végül elnöklő főispán jegyezte, hogy a fedanyagok némely útszakaszokon túlságos mértékben vannak összehalmozva. A felszólalások befejeztével a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az előterjesztett zárszámadást. A közgyűlés 11 órakor ért végett. A jegyzőkönyv hitelesítésért Takács Benő és Schlammadinger Alajos b. t. küldettek ki. — Jótékonyság. Flaskár József és neje 2 — 2 drb. koronával voltak szívesek megjutalmazni 2 oly vízivárosi népiskolai tanulót, kik szegények, de jóviseletök által kitűntek. A jó Isten áldja meg a nemesszivü adakozókat! !