Székesfehérvár és Vidéke, 1895. január-június (23. évfolyam, 1-78. szám)
1895-03-26 / 37. szám
XXIII-ik évfolyam. Kedd, 1895. márczius 26. ___37.\szám. Megjelelt hetenkint háromszor, minden kedden,csütörtökön és szombaton. Saves példányok 10 krajczárért XVessa Nádor-utczai dohány-tőzsdéjében, hotter Kossuth-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI-, KÖZMÍVEMDES1- ES SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben. Krökner Péter és Kubik Lőrincz könyv Telefon GO. szám. kereskedésében. Telefon GO. szám. Vidéken minaden., poetaIn.iv&ta.lELátl. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 70 kr. Többször hirdetők 30 százalé,k árleengedésben részesülnek. Előfizetési árak : Egész évre .... 8 frt. — kr. Fél évre........................4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr A „Nyílttér“-ben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak Budapesten: Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyulai hirdetési irodájában : Dorottya-utcza 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában : Váczi-utcza 9. sz. — Bécsben: Haasenstein és Vogler (Otto Maas) hirdetési irodájában: 1 fallfischguege Nr. 10. — Schalek Henrik hirdetési irodájában: Wolkeile Nr. 11. 1 Hirdetések matánjogán «támíttatnak “ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Belváros, Sas-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. TARCZA: Kerüld az asszonyt. .. s nőt találsz. (Vége.) A tiszteletdij komolyságot öntött szivembe s a mit régebb terveltem, hogy inkább leczkeadásra adom magam, de még sem tartok annyi böjtöt protestáns létemre — most testet öltött, Józsinak —a mihelyt haza érkeztem felkérem, hogy a pénzt is vegye fel, de a kérdéses hirdetés feladója czimét is tudja meg Úgy jön. Józsi kivette a pénzt s megmondjam-e oly hamar el is költöttük, pedig postatakarékba is akartam helyezni belőle. De megkapta egy szokásos blankettán a kért czimet is: »Muzeum utcza 15 sz. I. emelet 7. ajtó.“ Ezt megtudva, Józsitól érzékeny bucsúzódások közt megválva, neki indultam a Muzeum utczának, kettőnk öltözetéből és öltözve philosopteri elegancziával. Végre elérkeztem A Muzeum utcza szép utcza, csupa előkelőségek, az erdélyi aristocratia tagjai lakják, 15 szám csinos épület,lső emelet sokat igér (mert első emeleten lakni nem mindenkinek áll módjában) 7. ajtót kopogtam s a »tessék!”-re beléptem philosopteri elegancziával. Egy szép angyal állott előttem, arczán a 16-ik tavasz rózsája nyiltott, fekete szemeiben tűz égett. Tűz, mely szivemben lángot gyújtott s melyet máig sem tudtam eloltani A szerelem lángja volt ez. Miután bemutattam magamat — hivém, — hogy a leendő szép tanítványnak, bevezetett a szomszéd szobába, hol helyet mutatott s én leültem; ő az ablakon ki-ki kandikált. Kérdezősködöm a mama holléte után, ő így felelt: »A néni mindjárt jön !» Tehát tisztába jövök mindjárt a helyzettel, hogy bizonyosan a drága angyal örökbe fogadott leánya lehet valamely nagyságos asszonynak. Akartam már első látásra szerelmet vallani, mert philosoptereknél ez szokás, és akkor nősülni meg rendesen, mikor egyetemi tanárok vagyunk. De jött a néni s csak hozzá sem kezdhettem. Mintegy negyven éves lehetett, feltűnő ifjan öltözve, könnyednek látszani akaró mozdulatai esetlenek voltak, szóval az egész néni nem ért többet, mint amit magán viselt: a divatos ruha. De mit ért a szép és ékes virágcserép, a virág benne oly jégvert szervadó. »Bocsánat Nagyságos asszonyom, ha alkalmatlankodni bátorkodom* — kezdem, be sem mutatva magamat, gondolván, hogy kinézheti belőlem a professor fiókát. „Kérem, mivel lehetek szolgálatjára ?“ volt a mosolygó felelet, de rut hölgy ajkáról az is oly fanyar, mint a vadbogyó. „Olvastam a Nagys. asszony hirdetményét a... „Hirdetményemet ?* némi zavarral küzdve, szakitá félbe beszédemet s Irmát — a leendő bájos tanítványt másik szobába küldő „Tehát önt az én hirdetményem vezette idő?“ „Igen is Nagyi asszonyom, bár a kiadó hivatalban levél után intézendőnek mondották, de én jobbnak láttam személyesen*. . . „Oh ez nem tesz semmit, én jobban szeretem így. Mert személyesen látni kell különösen az ily magányos nőnek azt, kivel ily lépésre határozza el magát.“ ,,No de uram vallja meg, hogy kis hiúság is vezette, mert csinos eleganciája által biztosabb diadalt nyerni remélt. Oh maga hamis!“ — monda kedveskedve, mosolyogva. „De mondja csak uram, nem fiatal ön ?“ Én öregbítem magam, mondám: „Nagyságos asszonyom én 28 éves vagyok !“ „S engem mennyire becsül ? Hadd lássam ítélő tehetségét s ízlését.“ „Nagyságod a legszebb korban van s legfönnebb 30 éves lehet !* „Hát olyan öregnek nézek ki ? Mondja kis hamis ? . . . Ha így volna is éppen, a korkülömbség nem nagy köztünk, de tudja uram én éppen a A Vörösmarty-kör batyu-estélye. A hosszan húzódott s annyi akadályokkal megküzdeni kénytelenített batyu estély szombat este végre a létesítés stádiumába lépett. Hanem meg is látszott az estélyen a hosszas készülődés, illetve szünetelés. Annyi friss jókedvet gyűjtöttek ezalatt össze, hogy a tánczteremben nem talált elég helyet s széles körben visszhangzottak a vidámság, fesztelen hangulat zajos nyilvánulásai. A tánczot vacsora előzte meg, mely fél 8 órakor vette kezdetét. A pazar kiállítású, szebbnél szebb, jobbnál-jobb, drágábbnáldrágább ételek és italok nagy mennyisége aránytalan volt a megjelenteknek még oly szép számával szemben is, úgy hogy másnap folytatni kellett a reggel félbenhagyott mulatságot. tegnapelőtt estre töltöttem a 28-at. 8 nem neheztel tán, ha kérdezősködöm szülei s rokonai után is ugye ?“ Miután én felvilágosítással szolgáltam ő pedig újabb izzasztóval szolgált: „A mi készteti önt e lépésre mondja csak ?“ Csak izzadtam. Hát még egy leczkeadásra is ily sok előzmény elbeszélése szükséges. Csak az tartotta meg türelmemet, hogy a szép Irmának leszek insradtorja. „Bocsánat Nagysád, de így akarom megszerezni kenyeremet tanulmányaim befejezéséig!“ És ez eszközöket én nyújtsam önnek. Igaz, hogy ön kellemes benyomást tesz rám, finom műveltségű fiatal ember, de ily hamar magamat e fontos lépésre el nem határozhatom. Hanem tudja, mit kis hamis ? Négy nap múlva látogasson meg s akkor tudatom, hogy mi az eredmény ?“ „Bocsánat Nagysád! hogy ellent mondok, de minek ily hosszú meggondolási idő ? Szerény személyem — mint méltóztatott mondani — megnyerte kedvét. Az első benyomás a legőszintébb, a legigazibb ! Fogadja el ajánlatomat, én boldognak fogom érezni mindég és hálásnak magamat, hogy az első lépés sikerült. „Ön türelmetlen uram! Elragadja sangvinicus természete. Bár két külömbség nincs nagy s igy négy nap elégséges leend, hogy megismerjük egymást és szeretni is megtanuljuk.“ , A mennykő környékezett, majdnem meg is ütött „De asszonyom! én nem akarok nősülni!“ „Hát mit akar? kérdé félig elájultan?“ „Én mint philosopter akartam a kis Irmuskát tanítgatni, s nem feleséget kérni.“ „Tévedés hát! A kiadóban tévesztették. Én uram nem tanítót, hanem férjet keresek.“ Egy „adiu“-val eljöttem de a kalandról az én legkedvesebb barátomat nem informáltam, sőt elhatároztam, hogy idő múlva őt becsapatom a Museum utcza 15 sz. a. emelet 7 sz. a. házban, így is Ion A katonaságot kikerülendő, beiratÉrdekes volt látni a kötényesen sürgő forgó lányokat, amint gondos figyelemmel s kedves mosollyal kínálgatták jobbra-balra a sok szem-szájnak kellemes falatokat. Annyi bájjal, oly szivélyes szavakkal tolmácsolták szerény kívánságukat, hogy lehetetlen lett volna bárkinek is ellentállni s visszautasítani a szives vendégszeretet ez őszinte nyilvánításait. A vacsora után megkezdődött a táncz, s kivált eleinte oly nagy élénkséggel folyt, aminőt eddigelé még nem volt szerencsénk tapasztalhatni. Decsi kitűnő bandája lázas fokozott hévvel újrázta a ropogós csárdásokat s szinte megneheztelt, mikor szünetet kellett tartani. A fiatalság vegyest az öregekkel tánczolt rendületlenül, fesztelen hangulatban s a jókedv, a táncz, még akkor sem akart megszűnni, mikor a hajnal bíbor sugarai betekintve a zajos tánczterem ablakain, szerény, de azért eléggé érthető hangon kívántak jó reggelt. A társaság az emlékek lapjaira fényes sorokat írva kellemes hangulatban a Rákóczy induló pezsdítő hangjai mellett szétoszlott. A hölgyvilág legszebbjei ez estén oly nagy számban voltak képviselve, hogy a kör tánczterme alig volt képes a tánczosokat befogadni s a négyeseket, melyeket 38 — 40 pár tánczolta, két teremben járták. Jelen voltak hölgykoszorunk szebbnél szebb virágai és pedig: Lichtneckert Lujza, Komposcht Mici és Nina, Szendeffy Emma, Frits Stephanie, Kalteneckert Margit, Vértessy Mathild, Pálffy Zsuzsika, Szemerey Margit, Say Thekla, Fáykiss Ilona és Irén, Németh Jolán és Hermin, Diebarta Mariska, Pascoletto Olga, Reé Bella és Mariska, Procopius név., Fenszer név, Krasznapolszky Ida, Károlyfy Mariska, Gánóczy Elvira, Gemmel Jenke (Moha), Kiss Lujza és Aranka (Báránd), Dedinszky Olga és Afra, Huberth Mariska és Emma, Fleischer Tilda és Janka, Schmoll Mariska, Dumovics Alice, Rupprecht Rita stb hoztunk a theologiára időközben s levélik ezután nemcsak philosopterek, hanem theologusok is. A „Vidéki Trombita” folyton hozta meg — zárt tévedésből — az 1298-as hirdetést. Józsit reá biztattam, hogy menjen el és próbáljon szerencsét; mert kezemre a fiatal leányt nem merték bízni, tekintélyesebb s korosabb is, próbáljon s még hozzá szebb is! Józsinak hizelgett e szépítés; elment, de hogyan járt el, vállalt-e rá instructorságot ? Sohase szóllott egy jottát sem arról. A néniről és a szép Irmuskáról én sem tudok semmit, de bizonynyal Józsi sem, azt azonban tudnunk kell, hogy ma nemcsak a nénikék, hanem a leányok is nem egyszer fordulnak oly fogáshoz, mihez az Irmuska nénije folyamodott . Én teljes életemben mindig kerültem arra a kérdésre még csak figyelni is, mely a házasságra célzott, Józsi pedig éppen irtózott. Lám én véletlenül estem szinte bele a vérembe. Józsit én löktem bele. Erkölcsi tanulság mindenből van, úgy ebből is: „igaz barát nem igen van!” Józsi fel is fogadta, hogy velem soha nem lesz egy pályán, a miért vele rókát fogattam. Ő paposkodott két évig az Erdélyi Érez hegység egy bányász városában, én tanár voltam a Csalló közben; én pappá lettem e helyen, ő elhagyta parochiáját s elment Pancsovára, nem jeget aszalni, hanem az állami főgymnásiumhoz tanárnak, diákmester emberek, mesterévé lenni. Én még nem is gondoltam a házasságra s ő már jegyet váltott; eskető papja én leszek a zöld farsangon. A ki nem hiszi, jöjjön el a mennyegzőre, mert a „ki mindég asszonyt került, asszonynyal esküszik“. . . az én Józsi barátom nem leánynyal, hanem egy bakfisch özvegy mamájával jegyes. És ha e bakfischból eladó lány lesz, én veszem el, hogy Józsi legyen nekem apósom, én neki veje, ne legyünk soha egy stádiumban! Szerkesztővel értekezni lehet ,naponkint délelőtt 6-től 3 óráig. A vármegyék mozgalma. Hogy a vármegyék és városok tisztviselői általában minden más közszolgálatában állókéhoz képest aránytalanul szegényesen vannak javadalmazva — ez olyan tény, melyet nem szükséges bizonyítani. Itt-ott egyes megyének, vagy városnak a tisztviselői megkísértették ugyan lépéseket tenni anyagi helyzetük megjavításáért, ámde a legtöbb esetben meddő maradt a kísérletük, vagy pedig oly csekély fizetésjavításban részesültek, hogy arról szólni nem érdemes. Legújabban Szeben vármegye törvényhatósága lépett sorompóba abban az érdekben, hogy a vármegyék tisztviselőinek anyagi sorsa megjavíttassék. A czél az, hogy országos mozgalom indíttassék oly czélból, hogy a törvényhozáshoz intézett feliratot az érdekelt megyék pártolólag terjesszék fel, illetőleg hozzájárulásukat jelentsék ki, abba a feltevésben lévén a mozgalom megindítói, hogy a kormány és a törvényhozás ilyen egyetemes fellépés mellett már nem zárkózhatnak el a kérdés rendezésétől. Szeben megye törvényhatóságának e tárgyú felirata pártolás végett megküldetett a többi törvényhatóságokhoz is. Szeben megye szóban levő feliratában alapos érvekkel van kimutatva az a különben is köztudomású tény, hogy a vármegyei tisztviselők az állam hason fokozatú alkalmazottjaival szemben aránytalanul rosszul vannak javadalmazva. Hírlapi czikkekben, üléstermekben, imagában a parlamentben is már gyakrani volt felszólalás tárgya a köztörvényhatóságitisztviselők javadalmazásának ügye. Az államkormány mind ez ideig azzal tért ki a kérdés rendezése elől, hogy financziális tekintetből ez idő szerint még nem foghat a kérdés rendezéséhez. Tehát financziális szempontok , illetve az állam pénzügyi helyzete volt odaállítva, mint olyan gát, amelyen minden eddigi kísérlet hajótörést szenvedett. Ámde mindez csak arra való volt, hogy a kérdés elől következetesen kitérjenek. Szerintünk nem a pénzügyi helyzeten, hanem inkább az akarat hiányán múlik az, hogy mindeddig egyetlen ilyen kísérletnek sem lett semmi komoly eredménye. Most azonban, ha — mint hisszük, — a Szeben vármegye által megkeresett társtörvényhatóságok mindnyájan kilépnek eddigi rezervált állásukból és egyetemesen vesznek részt a megindított mozgalomban — remélhető, hogy az ország sorsát intéző férfiak és maga a törvényhozás belátja a hellyzet tarthatatlanságát — hatályos abban az érdekben, hogy a vármegyei tisztviselők anyagi sorsa a változott viszonyok és az igazság követelményeinek is megfelelően javíttassák meg. Szerintünk ennek a kérdésnek a rendezésénél nem lehet kizárólag az állam financiális helyzetével előhozakodni, hanem felismerni törekedni azt, hogy a javadalmazás kérdésének rendezése elsősorban igen fontos állami érdek és hogy a közigazgatás általános megjavításának is egyik előfeltétele e kérdésnek rendezése. Ha azt akarjuk, hogy a vármegyék közigazgatási szervezeteiben működő köztisztviselők nemcsak a megélhetés feltételével láttassanak el, hanem kellő, ügyszeretettel és ambíczióval teljesítsék kétségkívül nehéz és fontos hivatásukat s ha azt akarjuk, hogy a vármegyei közszolgálat részére tehetséges és becsvágyó férfiakat nyerjünk meg, akkor elsősorban legalább arról kell gondoskodni, hogy szolgálataik révén legalább a megélhetés feltételeit megszerezhessék. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy — mert az előléptetésre amúgy is kevés alkalom nyúttatik — legalább a szolgálati idő mérvéhez képest fokozatosan emelkedő javadalmazásban részesüljenek ide.