Székesfehérvár és Vidéke, 1895. július-december (23. évfolyam, 79-156. szám)

1895-07-02 / 79. szám

XXIII-ik évfolyam.______________________79. szám. Kedd, 1895. július 2. Megjelen hetenkint háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal : Balváros, Sas-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért TX7delBSB Nádor-utczai dohány­tőzsdéjében, Intottar Kossuth-utczai kereskedésében, a lap kihor­­dójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI . .. . KÖZLÖNY.­V» Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben. JK­lökner Péter és Kubik ncz könyv-Telefon (60. szám. kereskedésében. Telefon 60. szám. ünT-leiéiben. rcLiricLen. posta.lxi^ra.taln.á.1. Hirdetésekre nézte a lap egy oldala (columns) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 10 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 9 óráig. Előfizetési árak : Egész évre .... 8 frt. — kr. Fél évre....................4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr . „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak Budapesten: Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula,) hirdetési irodájában : Dorottya-uteza 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában : Váczi-utcza 9. sz. —­ Bécsben : Haasenstein és Vogler (Otto Maas) hirdetési irodájában: I. Vallásohgasse Nr. 30. — Lokaiés Henrik hír­detéti irodájában : Wollsseite Hr. 11. Hirdítősek gsAwStaaSiaafc ? Levél vármegyénk közönségéhez az ős hazából. Említettük, hogy vármegyénk közön­sége május ha 6­ dikán tartott közgyűlésén elhatározta, miszerint az ős­hazát kutató Zichy Jenő grófhoz születés­napja alkalmá­ból üdvözlő levelet intéz. A Szüts Artur fő­jegyző által szerkesztett szellemes üdvözlő levél múlt hó 10-én küldetett el Tifliszbe. A levélre, mely kellemes meglepetést oko­zott a nemes grófnak, ma érkezett meg a következő válasz: Fejérvármegye közönségének Székesfehérvárott. Fejérvármegye hazafias közönségének születésnapom alkalmából hozzám intézett nagyrabecsült üdvözletét és expedicziónk si­keréhez fűzött jó kivonataikat, Közép- Ázsiából (Bokharából és Turkesztánból) visszatérő utunkban, a Kaspi tenger keleti partján, Baku kikötőjében kaptam meg, mi­dőn a Kaukázus keleti részébe, Dagesztán tartományba, a régi hunok és avarok mara­dékainak felkutatására indulóban voltunk. Hálás érzelemmel látom, hogy szülő­­vármegyém hazafias közönsége érdeklődéssel, bizalommal és lelkesedéssel kíséri nemze­tünk őstörténetének és keleten elszakadozott rokon népeinek felkutatására irányzott tö­rekvéseinket. Fogadják hálás köszönetemet buzdító és lelkesítő nemes szavaikért, melyekből új erőt merítünk fáradságos utazásunk derekán további kutatásainkhoz.­A Kaukázus északi völgyeiben tanulmá­­nyoztuk a vitéz cserkesz törzseket és meg­­állapíthattuk a magyarral való történeti éj faji és nyelvi rokonságukat. Közép-Ázsiában bejártuk a magyarok és hazája déli határvonalát­­ tanulmányoz­]­ták azokat a turáni és iráni népeket, a­­kikkel ott érintkeztek, s a­kiknek vallásá­ból, szokásaiból, életmódjával, sőt ruházatá­­­val sok rokon vonást hoztak őseink új­ra-s­zájukba. Dagesztánban biztos reményünk van feltalálni a hun és avar rokon népek marad­­­ványait. S mindezeket az orosz tudósok ku­tatásaival összehasonlítva, Moszkva és Szent­­ Pétervár gazdag múzeumaiban s könyvtárai-­­ban kiegészítve, szép eredménynyel reméljük visszatérhetni a sokáig nélkülözött diák hazába. "f "’S Fogadják ismételve hálás köszönetemet és hazafias üdvözletemet. ( Kelt Derbent város alatt a Kaspi-ten­­geren, a „III. Sándor“ czár nevét viselő hajón 1895. jun. 25-én. Zichy Jenő s. k. Az iskolaév vége. Péter és Pál napján tiz hosszú hónapi mun­kásság után bezárultak az iskolák ajtai a fáradozá­suk gyümölcséről bizonyítványokat vittek haza a tanulók. Azok kik az évet munkásságban szorga-l lommal töltötték el, bizonyára örömmel tekintenek be bizonyítványukba, míg szomorúsággal azok, kik henyéltek. Előttünk vannak az egyes intézetek érte­sítői, melyeknek tartalmát röviden a következőkben ismertetjük: A ciszterci rend székesfehér­vári kath. főgyimnásiumának érte­sítőjét Pallér Kelemen igazgató szerkesztette. Az értesítő elején bevezetésül dr. Werner Adolf tanár ismerteti rövid értekezésben a székesfehérvári fő­­■gymnásium történetét, egész azon időpontig, midőn azt a cziszterczita rend vette kezébe vagyis 1818-ig Függelékül az intézet ajándékozó leveleit közli szó­­szerint, végül a vizsgálatok eredményeit tartalmazó információkat, a vizsgálat anyagát és a tanóraren­deket ismerteti. Az értekezés felette érdekes és be­cses történeti kútfők után készült s szabatos rövid­séggel érdekes leírással van összeállítva. Az intézet igazgatója Pallér Kelemen. Kívüle még 21 tanár van, kik közül 5 a nem kath. vallásuak hittanára. Az intézet könyvtára két részből áll, úgymint :ta­nári és ifjúsági könyvtárból. Mindkettő ez évben is számos új művekkel szaporodott. Az önképzőkörnek ez évben 43 rendes és 16 pártoló tagja volt. Élén állott mint elnök dr. Wer­ner Adolf szaktanár. A kör 14 rendes és 3 díszgyű­­lést tartott áe­m az Aradi vértanuk ünnepén, Vörös­marty születés­napján és márczius 15-én. Az intézet segélyző egyesületének ügyeit Wolf Ágoston tanár mint felügyelő vezette. Segélyben részesült ez évben 24 tanuló, könyvekkel elláttatott egészben vagy részben 66 tanuló. Az egyesület alap­tőkéje 8506 frt 34 kr. A zeneoktatásban Bardon József városi főta­­nító, időközben történt elhalálozása folytán Kneiffel Ferencz székesegyházi karnagy részesítette az ifjúságot. Az 1894/5-ik év folyamán 342 tanuló vétetett fel, kik közül nyilvános vizsgát tett 333, magánvizs­gát 9, vizsgálatot nem tett 9 tanuló. Osztályonkint véve az első osztálynak volt 71 rendes 3 magántanulója. Mindenből jeles tanulók: Debreczenyi Miklós, Szegfű Jenő, Tóth István. II. osztályban volt 49 nyilvános, 2 magán­tanuló. Jelesek : D­á­m Lajos, K­e­r­b­o­­­t László, Preil Gyula. III. osztályban volt 51 nyilvános, 2 magántanuló. Jelesek: R­o­­­b Ferencz, Láng Sándor, Lehota József, Tóbiás György. IV. osztályban volt 50 nyilvános, 1 magántanuló. Jele­sek : Erdélyi Aladár, Stermeczky Vincze. V. osztályban volt 36 nyilvános tanuló. Egy sincs mindenből jeles. VI. osztályban volt 25 nyilvános és 1 magántanuló. Jelesek : L­ó­b­i­n­g­e­r Viktor és Schiffer Ferencz. VII. osztályban 25 nyil­vános tanuló. Tiszta jeles nincs. Vili. osztályban volt 26 nyilvános tanuló, kik közül Fer­enczy Árpád volt mindenből jeles tanuló. Érettségi vizsgá­latot tett 21 tanuló, jelesen érett 3, jól érett 10, érett 8. Anyanyelvre a tanulók közt volt 326 magyar, 6 német, 1 szerbhorvát, illetőségre nézve 206 helybeli, 71 megyebeli, 56 más megyebeli. * * * A székesfehérvári kereskedel­mi akadémia értesítőjét dr. F­a­­­u­d­i Miksa igazgató szerkesztette. Az értesítőben több értekezés, tanulmány s apróbb közlemények vannak. Első­sor­ban Kunoss Gyula tanár értekezik a pályaválasztás­ról. Közleményeket írtak Vértess József tanár az „Élelmi és élvezeti czikkek hamisítása” czimmel, Schmidt Rajmund a franczia nyelv eredetéről, az igazgató az 1891—95-ik tanév eseményeiről, végül Vértess József tanár az akadémia ez idei tanulmány­­útjáról. A kereskedelmi akadémia elnöki tisztsége ez ideig betöltve nincs Alelnök Pápay Nándor, igaz­­­­gató dr. Faldi Miksa. Az igazgatón kívül van a tanári karban még 7 rendes tanár, 4 hitoktató és 1 zenetanár. Az ifjúsági könyvtár ez évben 43 művel sza­porodott. Az önképzőkör elnöke ez évben is az igazgató volt. Folyó évben a kör 15 gyűlést tartott, melyek közül 5 ünnepi színezetű volt. Az intézet növendékei folyó évben Bécs, Prága, Brünn, Drezda, Meissen s Lipcsén át 10 napra ter­jedő tanulmányutat tettek meg a tanári testület kíséretében. Az intézetnek 100 tanulója volt. Osztályonkint: Alsó (I.) osztály 32. Jeles: nincs. Középső (II.) osz­tály 44. Jeles : Steiner Béla. Felső (III.) osztály 25. Jelesek: Eislitzer Béla, Neumann Alb. Aladár. Anyanyelvre volt 99 magyar, 1 horvát). Az alsófokú ipariskolában beiratkozott 84 tanuló. A polgári leányiskola értesítőjét Alföldi Lipót tanár szerkeszetette. Az értesítőben Szepessy Géza „Podhorszky K. Vendel emlékezete” czímmel irt egy életírást, Alföldi Lipót pedig a lefolyt tanév történetét fejtegette. Az intézet tanári karában az igazgatón kívül 10 tanár volt. A négy osztályban együttvéve 628 drb kézi­munka készült 690 frt 87 kr. értékben. A könyvtárt ezidén a hiányzó könyvekkel egészítették ki. A segélyző egyesületnek 3041 frt 22 kr. vagyona van. Az iskolába beiratkozott 142 növendék. Osztá­­lyonkint: az I. osztályban volt 40 tanuló. Jeles Zaka Mariska. II. osztályban 37 tanuló. Jeles: Dunka Vilma, Gaszner Erzsébet. III. osztályban 32 tanuló. Jeles nincs. IV. osztályán 40 tanuló Jeles: Heisz Mariska, Lusztig Ilona, Révy Emilia. Anyanyelvre volt 116 magyar, 26 német. Illetékesség szerint 116 helybeli és 26 vidéki. * * * Az alsófokú ipariskola értesítőjét Gőbel János György igazgató szerkesztette. Bevezetésül az igaz­gató írta meg évi jelentését, visszapillantást vetve néhány megelőző tanévre. Az iskolába beiratkozott 542 iparos tanoncz. Nemzetiség szerint 542 magyar, illetőségre 293 helybeli 249 vidéki. A kiállításon 78 kiállító 110 drb. munkával vett részt. Jeles jegyet nyert 36, jót 26, elégségest 12, elégtelen 1, kétes 1, bírálat nélkül maradt 2 kiállító munkája. Az iparos segédek tovább­képző rajzfolyamát 19 asztalos és ácssegéd látogatta. A községi elemi és ismétlő iskolák értesítőjét Gőbel János György szerkesztette. Ez iskolákban összesen 42 tanító működött. A belvárosi fitanodába 276, a belvárosi leány­iskolába 342, a palotavárosi I. ker. vegyes iskolába 318, a palotavárosi II. ker. vegyes iskolába 465, a tóvárosiba 436, a vízivárosiba 480, az olajutezaiba 486, a zámolyutczaiba 402, az öregutczaiba 442 ta­nuló iratkozott be. Népiskoláinkban összesen 3647 tanuló volt. Ebből kitűnő osztályzatot nyert: 292, jeleset 496, jót: 965, elégségeset: 935, elégtelent 623. A többi nem lett osztályozva. Anyanyelvre és illetőségre nézve a belvárosi fitanodában 274 magyar, 2 német, 262 helybeli 14 vidéki. A belvárosi leányiskolában 340 magyar, 2 német, 340 helybeli, 2 vidéki. Palotavárosi I. ker. iskolában 317 magyar, 1 német, 318 helybeli. Palotavárosi II. ker. iskolában 454 magyar 11 német 454 helybeli 11 vidéki. A tóvárosi iskolában 436 magyar, 435 helybeli, 1 vidéki. A vizivárosi iskolá­ban 472 magyar, 8 német, 476 helybeli, 4 vidéki. Az olajutczai iskolában 483 magyar, 3 német; 481 helybeli, 5 vidéki A zámolyutezaiban 402 ma­gyar , 402 helybeli. Az öregutezai iskolában 442 magyar, 440 helybeli, 2 vidéki tanuló volt. * * * A székesfehérvári izr. vallás köz­ség elemi iskolájának értesítőjét a hitközségi iskolaszék adta ki. Beiratkozott 209 tanuló, ebből 198 magyar, 3 más nemzetiségű; 193 helybeli, 8 vidéki. Kitűnő osztályzatot nyert 38, jeleset : 44, jót 57, elégségeset 26, elégtelent 36. TARCZA. MÉZESHETEK. (17) BESZÉLY. SZIRONTAI (TÓTH) ARTÚRTÓL. — Hát amazok hol késnek? kérdi Ludmilla rövid pihenés után. Adolf mohó készséggel válaszol : — Oh azok igen érdekes feladattal bíbelőd­nek ! Meg akarják számlálni, vájjon hány kecske legelészik a hegyoldalon? — Úgy ? Akkor menjünk vissza. — Bizon­yz jó lesz! Ludmilla egy lombágat tör le a mellette levő bokorról. Megfenyegeti vele a grófot. — A harmadik leckével adósom maradt . . . — Akarja talán, hogy — folytassam ? — Majd máskor. — Helyes ! Visszafelé indulnak. Ludmilla a kacérságtól eltelve, a gróf kissé kelletlenül, Adolf pedig boldo­gan. Hisz nem történt semmi! Épen semmi! Csak Ludmilla szeszélyeskedett szokása szerint. Most már ő is folyton locsog. Fontoskodó arccal jegyzi meg: — Ugyan hány kecskét számolhattak össze eddig ? A kanyarulathoz érve nagyot bámul. — Ejnye? hát ezek hova bújtak? Elkezd kiabálni. Semmi viszhang. Végre Lud­milla gúnyosan szól: — Nem lenne szíves őket is — megkeresni ? — Isten ments! — Hát mi ne számoljuk össze a kecskéket ? — De ké­ kérem . . . már egy cseppet se vagyok kiváncsi . . . — És ha parancsolnám? — De La-Ludmilla! — Próbálja csak meg . . . Egy, kettő, három . . Adolf kimereszti szemeit. — Négy, öt, hat . . . — Folytassa! — Hét, nyolc, ki — Ijedten harapja el a szót. Az előtte mozgó árnyék — Ludmilla alakja, ujjacskáit ajkához emelve, ugyanannyi csókot röpít a másik árnyék, a gróf felé . . . — Hah! Mit jelentsen ez ? Ludmilla kacagva válaszol : — Azt, hogy én s adósa lettem a grófnak! — Mivel ? — Találja elő. — Képtelen vagyok reá. — Nos egy kis — cukorbabával! 10. A türelem — rózsát terem . . • Visszatérünk e régi jeligéhez. Adolf eddig csak az apró töviseket érzi. Ideje, hogy már egyszer elégtételt is kapjon. Fényes elégtételt, mely kárpó­tolja szenvedéseiért. A költői igazságszolgáltatás nem tűr kivételeket. Még akkor se, ha a végzet könyvében más van megírva . . . A fürdőpavillonhoz vezető lábnyomok ... a szerelemtolvaj ... a feketeszemű özvegy incselke­­dése ... a fürdőjelenet ... az a bizonyos isme­retlen egyéniség Ámor szállodájában ... a frivol bohóságok: mindez felderítésre vár. Vannak körül­mények, miket okvetlenül tisztázni kell a női erény érdekében . . . Adolf nagy léptekkel siet a kaszinóba. A gróffal akar találkozni. Most vagy soha! Le kell számolniok egymással, így vagy úgy! Nem bánja, ha mindjárt párbaj lesz is belőle! Roppant hősiességgel mormolja magában: — Fogadok, hogy levágom a­ fülét! Vagy a­mi rosszabb, kilyukasztom a gyomrát! De hogy valami történik, az bizonyos! Szemei szinte vérbe borulnak a kannibáli ét­vágytól. Ha nem ismernék annyira természetét, magunk is aggódnánk a dolog kimenetele fölött. A kaszinó lépcsőzetén egy pillanatra meg­állapodik. . — Bemenjek-e avagy megvárjam, mikor kilép ? szól még mindig elszánt hangulatban. Majd homlokára üt. — Előbb tudnom kell, itt van e­g kelme ? No hiszen mindjárt lesz ne mulass! Szigorú kifejezést erőltet arczára Reszket a bátorságtól. — Mindegy! Előre ! Csak semmi habozás ! (Folytatás köv.)

Next