Székesfehérvár és Vidéke, 1896. január-június (24. évfolyam, 1-76. szám)

1896-01-02 / 1. szám

— Forgalmi akadályok. A tegnapi hófúvás miatt a 241. számú tehervonat Dinnyés és Székesfehérvár között elakadt és ennek következtében a 214-es számú személyvonat 11/* órai késéssel érkezett be Fehérvárra. — TŰZ. Bernstein és Káldor szenes boltja ma éjjel 21/, órakor ismeretlen okból kigyul­ladt, mire a városi tűzoltóság megérkezett, a szom­szédban levő vasútállomási és mishelyi tűzoltóság a tűzet eloltotta. — Szylveszter-éji pinczelátogató. F o r t v i n g-t e r Ferencznek a helybeli szőlőhegy fiskális dűlő­jében levő nyaralójának jókedvű vendégei akadtak Szilveszter éjjelén. Ismeretlen egyének betörték az ajtót, behatoltak a szobákba s vidám dáridó között köszöntötték az uj esztendőt, természetesen erősen fogyasztva a gazda jó borát. Érdekes, hogy semmi­nemű elvihető tárgyat nem emeltek el, hanem csak azt, a­mit­­ megittak A rendőrség nyomozza az éj lovagjait.­­ A „Bakony-sárkányi önkéntes tűzoltó-egylet“ múlt évi deczember hó 29-én tartotta tisztújító közgyűlését, a­mely alkalommal a községben köz­­tiszteletben és szeretetben álló Vértesy György birtokost védnökké, ifjú V­é­r­t­e­s­y János birto­kost tiszteletbeli főparancsnokká; Dallmann József plébánost elnökké; Sárkány Bene­dek Géza jegyzőt főparancsnokká ; W­e­i­le­r Jó­zsef főtanitót alelnök és titkárrá egyhangúlag meg­választotta. Továbbá megválasztottak: Alparancs­nokká: Spielmann Péter; segédtisztté: S­p­i­e­l­­m­a­n­n Miksa; őrparancsnokká: Kristóf Má­tyás; pénztárnokká: Bognár György. — A telefon-előfizetők figyelmébe. Kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter ur 5 nagyméltósága 1895. deczember hó 17-én kelt 77821. számú magas leira­tával megengedni méltóztatott, hogy a magyar ko­rona területén fennálló helyközi távbeszélő-berende­­zéseket a budapesti környékbeli távbeszélő-hálózatok előfizetői saját helyiségeikből, a nem előfizetők pedig a környékbeli hálózatok nyilvános állomásairól 1896. január 1-től kezdve az inter-urban hálózatokra nézve már megállapított díjért (minden egyes, 3 perc­ig tartó beszélgetésért 1 frt, az elsőbbségi joggal bíró sürgős beszélgetésért pedig 3 frt) használhassák. E naptól kezdve tehát Békás-Megyer, Bia, Buda-Eörs, Budafok, Budakesz, Bpest—Lipótmező, Erzsébetfalvai Hidegkút (Pest m.), Kispest, Monor, Nagy-Kovácsi, Pest-Szent-Endre, Pócsmegyer, Leányfalva, Rákos­palota, Soroksár, Tétény, Török Bálint, a belföldi inter-urbán távbeszélő-hálózatba kapcsolt városok nyilvános állomásaival és előfizetőivel s viszont e városok a fentebb felsorolt környékbeli távbeszélők nyilvános állomásaival és előfizetőivel, távbeszélőn érintkezhetnek. Úgy a díjak fizetésére, mint a be­szélgetés időtartamára, sorrendjére, valamint az egész kezelésre vonatkozólag a budapest— bécsi lami táv­­beszélő használatára kiadott szabák­­ foglalt határozmányok érvényesek. — A „periatai olvasó köre­V 3-án tar­totta az évi alakuló közgyűlését.­özgy­űlést Posits Mihály elnök nyitotta meg, d­e Pen­­k­o­v­i­t­s Alajos jegyző felolvasta a lefolyt évi jelentését. A múlt évben a segélyegylet igen díszes és czélszerű helyiséget építetett. Az olvasó­kör be­vétele a múlt évben 849 korona 56 fillér, míg kiadása 742 korona 31 fillér volt és így 101 korona 25 fillér pénztári maradvány vizetett át a folyó évre. Az új választások a következőleg ejtette­ meg: elnök: Posits Mihály, alelnök: Bittó Zoltán, pénztáros: Dr. Bruck Ferencz, jegyzi: Panto­­v­i­t­s Alajos, könyvtáros: Leichtner Sándor, választmányba: Keller Károly, V­é­r­t­e­s­i Venczel, A­u­s­c­h Pál, Klein Simon, S­z­v­e­b­r Ignácz, Klein Jakab, Szalay József. Sylveszter éje. Báli tudósítások. Múlt, jelen és jövő! E három nagyszerű eszme találkozója a Sylveszter éjének 12 órája, mely mint egy határkő a múlt és jövő között áll. A múltra nem mindenkor gondolunk szívesen vissza. A mi egyszer elmúlt többé vissza nem jő! A fájdalmas és kellemetlen emlékek ugyan nyomot hagynak az emberi szívben, de ezeket szeretjük a feledés fátyoléval borítani. A jövő! Mit hoz a jövő ? Ki tudná azt meg­mondani ? A fátyolos képekben lelki szemeink elé va­rázsolt valami, mit jövőnek nevezünk, az élénk fantáziával előre kirajzolt élet — mind, mind ábránd, bizar gondolat. A jelen! Ah az egészen más! Abban bent élünk, élvezzük örömeit és midőn csak szerét tehet­jük feledni kívánjuk bánatát Éljünk a jelennek! A mulatni, élvezni vágyó emberiségnek ez kétség­kívül jól megválasztott — bár szobatudós filozófu­sok által kárhoztatott — jelszava. E mottóval mulatta át városunk és megyénk intelligencziájának nagy része, a múlófélben volt 1895. év utolsó óráit és „boldog uj évet* kívánsá­gok között folytatta azt, az ébredő „uj“ 1896. év első óráiban. Három nagyobb szabású Sylveszter-estéről kell beszámolnunk. A „Vörösmarthy-kör* Sylveszter-estéje, mely a »Magyar Királyi szálloda nagy termében folyt le, — mivel a kör helyiségei már sok ízben szűknek bizonyultak — minden tekintetben fényesen sikerült Találkát adott itt egymásnak városunk és a megye intelligencziájának mulatni vágyó fiatalsága. Fényes és előkelő társaság volt együtt. A par­fümmel teli levegő halk rezgéssel továbbította n­edves női ajkak „boldog új évet* kívánságait. Önfeledten, csak a jelennek, a mulatásnak­­ élve, áldoztak a párok a táncz annyiszor emlegetett­­ istennőjének. A „czigánybáró* pedig húzta, húzta keservesen, busán, majd vígan, örömmel, mintha­­ hegedűjének hangjával akarta volna az új évet ma- * gának lekötelezni. Alig is lett vége az ő „soupé“ jának ! Az első négyest 86 pár táncolta. A társaság csak a hajnali órákban oszlott szét. A jelen volt hölgyek névsorát megközelítőleg itt közöljük: Asszonyok: Rujedszky Adolfné, I Báró Jenőné, Dujmovich N.-né, F­r­i­­­s­s Miklósné, G­e­m­m­e­l Ferenczné (Moha), G­az­dys Béláné, Gebhard Bódogné, Juraszek Pálné, I Kiss N.-né (Börgönd), Kirchner Ottóné, I K­r­e­m­p­a­i Gézáné, Kaltenekert Mártonná, Lichtneckert Antalné, M­á­n­y­a­i Mihályné, P­á­l­f­f­y Károlyné, Roszberger Károlyné,­­ Scherer Ottóné (Czikola), S­a­y Rudolfné, S­i­­­j­i­m­o­n­y­i Józsefné, Vértessy Józsefné, W­i­l­d­e­n­­­­­a­u­e­r Jánosné, W­é­b­e­r Károlyné, Zobel Gyuláné.­­­ Leányok: Rujedszky Irén, B­á -­­­r­á­n­d­y Jolán, Dujmovich nővérek, Frits­­ Stefánia, G­e­m­m­e­r Jenny (Moha), G­a­z­d­y Blanka­­ és Aranka, Gróf Ella, K­u­t­h­y Paula, Kissi Aranka, Lujza és Jolán, Kaltneckert Margit,­­ Lichtneckert Lujzika, P­á­l­f­f­y Zsuzsika­­ és Mádi, Roszberger Mili és Ilona, S­z­e - 1­m­e­r­e­i Margit, Scherer Lala és Kema (Czi­ i­kola), Say Tekla, S­i­m­o­n­y­i nővérek, Szen-­­­d­e­f­f­y Emma, Vértessy Matild, W­é­b­e­r­­ Józsa, Zobel Adél és Aranka. * * .­­ A kereskedelmi csarnok szilveszter-estéje igen­­ jól sikerült. A nevezett testületnek az idén ez a harmadik táncestélye, mely csak abban különbözött­­ az előbbiektől, hogy ez alkalommal leányok keve­­­­sebben voltak, mint eddig, de városunk szép asz- ,­szonyai annál impozánsabban voltak képviselve. Volt­­ tombola is sok csinos nyereménytárgygyal a mi az­­ ujesztendő első órájában hivatva volt a közönség­­ játékszenvedélyét és izgalomra vágyó fin de siécle­­ természetét kielégíteni. A tombolát egy fekete ká­­j vés garzon seringet egy vadász önkéntes nyerte el, a­miből az látszik, hogy a hadfiaknak még a játék­­­­ban is több szerencséjük van, mint a civilnek. — . A jelen volt hölgyek névsora a következő: Bruszt­a Adél (Budapestről), Komáromi Matild és Komáromi­­ Nelli, Ludassy Ella (Kisbérről), Klein Ilona és Klein­­ Czéza, Weisz Rózsa kisasszonyok. — Asszonyok: ( Deutsch Manóné, Engel Aladárné, dr. Faludi Mikl­­­sáné, Freud Lajosné, dr. Huszárné, özv. Klein Jó-­­­zsefné, Klein Sándorné, Komáromi Farkasné, Krausz­­ Ignáczné, Krausz Manóné, Löwy Gyuláné, Pető Miksáné, Silberberg Károlyné, Lütczer Jakabné, dr. , Szigeti Lajosné, Steiner Béláné, Weisz Jakabné, , Weisz Henrikné, özv. Weisz Nina (Bpestről), Wiener Gyulán©, "Wiener Ignáczné. " * * * 3 A fóvárosi olvasó­kör szilveszteri estélye so­­­­káig lesz emlékezetes azoknak, akik benne részt is vettek.­­ Jó vacsora, jó bor, kedves asszonyok, jó cigány és jó kedv tették oly kedvessé ezt a kis estélyt.­­ Beszélgetés, tánc, ének és mammuciádák tarka-­­ barka egyvelegben váltották fel egymást, míg künn­e a maga teljes erejében beköszöntött a fehér kön­­g­vösü tél.­­ Benn szivélyes barátság, játszi enyelgés, jókedvű tréfa melengette a sziveket, künn sűrű pelyhekben , hűlt a hó és süvöltözött a fázós Nemere.­­ Bobik bácsi és a Nagy Mammuth állandóan derült hangulatban tartották a társaságot, mely 3—4­­ óra között oszlott el. J Regény. A nevelőnő. M. Adrien Chabottól. Francziából ford.: Ereky Alfonz. (Folytatás.) II. Péter lassan indult el lefelé, mint azok szok­tak, kik nem tudják, hogy mire határozzák el ma­gukat s erőlködnek, hogy ezen idő alatt, valamely mentő eszmét találjanak. Kimondá ugyan, hogy a valódi férfiú hamar elhatározza magát s hogy a szükség kemény iskola, mely nem sok gondolkodási időt enged tanulóinak. De bármit mondott légyen is, még is csak kezdő volt , s habár azon erős elhatá­rozással indult meg, hogy sikert fog aratni, de most képzelő tehetsége annyira cserben hagyta, hogy nem talált semmiféle módot a tisztességes kimenekvésre. A lépcső minden egyes kanyarulatánál meg­­megállt, kifáradt, szép fejét halvány tenyerébe te­­meté; az emeleteket egymás után hagyta el anélkül, hogy kigondolt volna valamit. Lassúsága talán on­nét is származhatott, hogy félt ismételten elmenni a kapusnénak szégyenletes kaudiumi járma alatt. Szerencsére most az egyszer Cousin asszony nyája­sabb hangulatban volt; épen az ajtóban állt s oly nyájas arczc­al nézett a fiatal emberre, hogy azt bízvást jószivü mosolygásnak vehette. — Hová megy ki ilyen időben ? kérdé tőle Lássuk csak szegény uracskám, ma vasárnap van s igy ez a házbérre nem számit, majd megmondom én a háziúrnak, hogy én adtam önnek engedményt egész holnap estéiig. Hallgasson csak rám, nem va­gyok én rossz akarattal ön iránt, s ha a kedves kis polgárnénak szüksége lenne valamire, mig ön távol leend, csak szóljon, amire szüksége van azonnal föl­­é viszem neki. Mondja csak mikor tér vissza? — Nemsokára, felesé­g. Ma reggel egy bará­tommal remélek találkozni, ki talán segít rajtam, várakozik reám, de miért? E szónál: rám várakozik, de miért ? megállt. Nagy zavarba jutott volna, ha felelnie kellett volna, de még­is szerencsés volt, hogy a kapusné zordon­­sága ily szelíd jóakarattá változott. Átment az ut­­czán, kitéve arczát az esőnek, keresvén elméjében egy életrevaló eszmét. Az isteni tisztelet ideje elér­kezett ; a legközelebbi templom felé tartott, egy kissé talán áhítatból, de talán inkább babonás meg- s szokásból. Mind­az, a­mit Istenről csak hallott és tanult,­­gyermekkorának összes elkoptatott formaságai most­­ mind egyszerre visszatódultak elméjébe, de fölvilág­­­gosult emberi bölcselet é­s egy kissé kétkedő hitet­­­­lensége nem elégedhetett meg ily kicsinyes okokkal. — Miért imádkoztam most ezen órában, mikor a nyomor alatt meggörnyedve a földre roskadok, s midőn nem tudtam imádkozni akkor, mikor meré­­i szén s büszkén álltam egyenesen. Elismerhetem-e ma­­ inkább, mint tegnap, hogy az Isten lát engem, s hogy nyomorúságomon ma segíteni akar, midőn nem látott meg akkor, mikor nyomorúságomat magam készítettem számomra ? De még is, ha igaz volna ? ha léteznék ott a madasban valaki, a­ki intézi és kormányozza sorsunkat, a­ki engem biztat. Ha bo­csánatot kérnék tőle.... bocsánatot!?! és miért? Lelkiismeretem mélyére tekintve, ha még egyszer újra kellene kezdenem .... Erre lehorgaszta fejét, hogy bevallja, hogy még egyszer meg fogná ugyan­ezt tenni. Ezen magánbeszéd alatt gyorsan sietett előre, a nedves hideg, mely egészen átjárta siettető lépteit. A szent Ágoston templom elé érkezett. — Nem ide, suttogá magában. Hátha itt fel­ismernének ! nem, nem itt! S újra egész erővel neki­indult. A toronyóra épen tizet mutatott. Végig ment a Malesherles boulevardon, elért a Royal utczában levő rakodópartra s anélkül, hogy a Madeleine temp­lomnál megállna, végig ment a Szajna partján egé­szen a Notre-Dame templomig. Akkor érkezett a templomtérre, midőn a nagymise épen bevégződött, félre kellett állnia, hogy a kitóduló sokaságnak he­lyet engedjen. Midőn a tömeg már eltávozott, ő be­lépett. A templom majdnem üres volt, a reggeli misék bevégződtek. Hogy a fáradtságtól kissé ki­pihenje magát, az oldalkápolnák egyikébe ment, hogy ott leüljön. A piros ablaküvegeken csak alig szűrő­dött át egy-egy vékony kis napsugár s igy ha az ablak alá állt teljes árnyékban maradhatott. Péter fel is használta ez alkalmat s egy székre ült le a fal tövében. Ekkor azon kérdés tolult lelke elé, mi okból lépett ide be? — Ha azon czélból jöttem ide, hogy Istenhez imádkozzam, mondá magában, miért nem borulok akkor térdre ? s ha a végből jöttem, hogy az ajtó­­jai alamizsnáért esedezzek, miért ültem akkor ide be? Vihetek-e így haza valamit, a­miből megéljen, se ki engem otthon vár. Hát ezt ígértem én neki ? Midőn őt boldog életéből kiragadtam, megmondtam-e neki, hogy egykor kenyér nélkül hagyom .... ke­nyér nélkül ? Összetörve a fáradtság és éhségtől, valami oly megmagyarázhatatlan hit hatotta át lelkét, mely minden megtört lelket végre is az Istenhez vezérel; térdre hullott a márványtalajon s oly buzgó imára gyűlt, hogy a Mindenhatónak meg kellett hallgatni könyörgését. Egyedül csak maga volt a kápolnában, legalább ő azt hivé s igy teljesen átengedé magát a kétség­­beesés és Isten iránti bizalom kitöréseinek. Egy idős hölgy követte őt s tudtán kívül szem­­élygyel kisérte a fiatal embernek minden mozdula­tot s figyelemmel szemlélvén őt közeledett hozzá mintán gondolataiba volt elmélyedve és semmi egyébre nem figyelt, a koros hölgy vállánál fogva negérinté. (Folytatás köve­­dékes eredeti távirata.) Ugron Gábortól a ma lapokban rendkívül éles hangon irt nyilatkoza lenik meg az ismert interwieválási ügyben, lenti, hogy őt Bihari úgy magán­lakásán, mi, nyilvános helyeken két napon át valósággal hőzte, de ő minden felvilágosítást megtagadott, elő­ször, mert el kellett utaznia, másodszor, mert az Egyetértéssel szemben, mely őt évek óta rá­galmazza, minden néven nevezendő érintkezést kerülni óhajt. Ennek daczára Bihari a meg nem történt beszélgetést közzétette, ez oly undok visszaélés a hírlapirodalom, a sajtó hatalmával, me­lyet megtorolni csakis a sajtó illetékes. Bihari ha­sonló élességgel készül válaszolni. Sofia január 2. (A „Székesfehérvár és Vidéke“ eredeti távirata.) Boris herczeg trónörökös áttérése mindinkább valószínűvé válik és valószínűleg f. hó 18-án fog megtörténni. Konstantinápoly január 2. (A „Székesfehérvár és Vidéke“ eredeti távirata.) A Rotschild csoport azon esetben, ha a petroleum forrásokból eredő jö­vedelmet az állam lekötné, hajlandó volna Török­országnak 50,000,000 frank kölcsönt szerezni. Táviratok. Budapest 1896. január 2. (A „Székesfehérvár és Vidéke“ eredeti távirata.) A magyar kormány részéről a kiegyezési előmunkálatok be vannak fe­jtve, úgy értesülünk, hogy az osztrák kormány is ekészült velük. Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Dinici Ernő és Lukács László miniszterek kisére­­­tében már a napokban Bécsbe utazik. Budapest január 2. (A „Szék­esfehérvár és VI­, SZERKESZTŐI ÜZENETEK. V. T. A nagyérdekü tanügyi czikk legközelebb jön. B. Bpest. A Búcsú nem jöhet, a többiért kö­szönet, kérem keressen fel másszor is. M­. Sárbo­­gárd: Köszönet és üdv. Laptulajdonos: A székesfehérvári politikai hírlap­kiadó részvény­társaság. Felelős szerkesztő: LIPCSET LAJOS. NYILTTEE*) Nyilatkozat. Tekintetes szerkesztőség! B. lapjának dec. 12-iki számában egy közle­mény jelent meg: „Közigazgatási bizottsági ülés vármegyénknél* czim alatt, a melyben a többi közt az ülésben elreferált battai iskola ügyekről is em­lítés létezik. Festetich gr. tanfelügyelő úr nyilatko­zatában csekély személyemmel is foglalkozik s azt említi fel, hogy „Dr. Burián ellenében mintegy 130 frtnyi jogos követelése látszik fennforognia a róm. kath. iskolának s tőle csak 32 frt követeltetek s a tárgyalás alkalmával 40 írtban kiegyeztek.“ Hogy a tanfelügyelő úr mire alapítja azt, hogy rajtam jo­gosan ISO frtot követelh­ettek volt, azt nem tu­dom s ez kétségtelenül tévedésen alapul, mert 721 frt egyenes államadóm után maximum 5®/0_el­tetve ki, 36 frtot volnék köteles fizetni, én pedig nem 36 frtot,­­ hanem 40 frtot fizetek. A midőn tehát tan­­felügyelő úr azt állítja, hogy 1­3. kö­vetelés volna, csak azt kérdem jogot , a től 18% iskola adót, követi a , , s Brno Fogadja a tek. szerk . szinte nagyra­becsülésem kifejezését s ma -­­ is tisztelettel: Or­rián Aladár, földbirtokos Battán. Az arcz ránézősorj­át a korai megöregedés ezen kellemetlen jelét elkerüli, ha még idejekorán Iris krémet, Iris krém szappant, és Iris krém púdert ezen közkedvelt és teljesen ártalmatlan toilett készítményeket használja. A si­ker bizonyos. Győződjék meg tartós használat által ezen állítás valóságáról. Az iris­ krém készítmé­nyek konserválják és megóvják az arezbőr simasá­gát. Mindenütt kapható. Weiss és társa gyógysze­rész Giessen és Bécs. A közönség köréből. Városunk legjobb vizet szolgáltató kútja, az úgynevezett „Király-kút“ már két hónap óta hasz­navehetetlen állapotban van és vizet alig ad. A kút­­mestert több ízben felszólította a kút környékének okossága, hogy e tárgyban intézkedjék. Még­sem történt mi sem. Ez után fordulok tehát az illetékes hatósághoz, hogy a közegészségi szempontból is vá­rosunkra oly fontos kutat mielőbb jó kárba hozni sziveskedjék. Egy király-kut környéki lakos. *) E rovat alatt költöttekért nem vállal felelősséget a 8 ■ e r k.­ ­A­ legrjo­b­b szm-szappan a ^ Schicht-féle szappan Aviles jeg^rgryel. Kapható a legtöbb e szak­mába vágó kereskedésben. ,'A) uj találmány szabadalmazva. Tulajdonságai: nagyon száradt, kitünően tisztit és használatban a legtakarékosabb. Jótállás mellett tiszta és ártalmatlan ruhának és kéz­nek. Nyomitott a „Szákeafehérvár és Vidéke" Nagv*yonid­jábim, Székesfehérvirott

Next