Székesfehérvár és Vidéke, 1897. július-december (25. évfolyam, 74-151. szám)
1897-09-11 / 105. szám
Székesfehérvár, 1897. XXV. évfolyam. 105. sz. Szombat, szeptember 11. Szerkesztőség: — Nádor utcza 5. — Telefon sz. 47. ( ------ ) Kiadó fairatal, a hova a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők. Klökner Péter cs. és kir. udv. könyvkereskedése. — Telefon sz. 11.POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: RÁBAI LAJOS. Előfizetési árak: Egy évre 8 frt. — Fél évre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. Egyes számára 6 kr. Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája. A lap megjelenik kedden, csütörtök és szombaton mindig este 6 órakor. Vendégünk: Székesfehérvár, 1897. szept. 11. Mindama udvariassági látogatások közt, melyeket Európa koronás fejei a minden oroszok czárjának trónralépése óta egymással váltottak, a legérdekesebb a német császár látogatása Magyarországon és Budapest fő- és székvárosban. Ezt a fenkelt czimet már egy lusztrum óta viselt Magyarország fővárosa és még sohasem volt alkalma, hogy a székváros elnevezésnek megfeleljen. Az ezredéves ünnep esztendejében a Magyarország által rendezett ünnepélyeket illették a királyi látogatások, anélkül, hogy Budapest karaktere, mint Magyarország királyának székvárosa, pregnáns kifejezéshez jutott volna. Sok magas és legmagasabb látogatás a monarchia másik államában lesz elfogadva, és ha őszintén és irigység nélkül be akarjuk vallani, az osztrák császárváros elsőbbsége mellett igen nyomós indok szól és ez a külföldi hatalmak összes képviselőinek egyidejű jelenlétében van, kiket magas látogatások alkalmával mellőzni nem szabad és kiket hozni kellemetlen ideiglenes diszlokácziónak** kitenni nem akarnak. A német császár budapesti látogatásának, úgy látszik, nincs politikai fontossága és inkább baráti látogatásnak kell azt tartani külsőleg, a tatai nagy hadgyakorlatok alkalmából, melyeken a magas szövetséges ezúttal jelen lesz. A hatalmas német császár, kinek önálló gondolkozása, erélye, igazi német egyenessége Magyarországon általános csodálkozást kelt, három napot fog Budapesten tölteni és e látogatással Magyarország fővárosa a legméltóbb módon bevezettetik az európai székvárosok sorába. — Hadseregünk tehát egy legmagasabb látogatás tiszteletét élvezi, a magyar székváros pedig a legszívélyesebben üdvözli tsakölt királyunk vendégét és az egész magyar nemzet Szt. István koronájának viselője körül csoportosul, hogy a hatalmas szövetségest lelkesedéssel fogadja, mert ha a látogatásnak látszólag nincs is politikai fontossága, a politikailag iskolázott magyar nemzet abból mégis teljes joggal kitalálja a nagy politikai jelentőséget. Magyarország őszinte és tántoríthatatlan híve a hármas szövetségnek, megbízható szövetségese a német birodalomnak és őszinte barátja a fiatal császárnak. A zilált osztrák viszonyok mellett lábra kapott bizonytalanság és megbízhatatlanság Magyarországot tünteti fel az egyetlen szilárd pontnak és a monarchia egyedüli hatalmas támaszának, melynek magatartása nemcsak a belpolitikában, hanem a külső viszonylatokban is mértékadó és döntő. Az európai koncertben Magyarország mint független állam, nem csupán Ausztriával való összeköttetésében, tekintélyes tényező lett és közös diplomáciai képviselete daczára mindenütt nagy súlyt fektetnek a magyarországi hangulatra. A magyar politika befolyása az osztrák-magyar monarchia külpolitikájára visszatükröződik a német császár magyarországi látogatásában. És amily őszinte a hatalmas császár látó- TÁBOZA. A tatai királynapok előtt. Irta: Perl Imre. A főváros szomszédságában kies vidéken fekvő kis város, a magyar Epsom, vagy ha úgy tetszik, a magyar Babelsberg pár nap múlva három uralkodó látogatását fogadja. Hónapok óta dolgoznak a munkás kezek, hogy mire elérkezik a várva-várt nap, mindennel elkészüljenek. Királyunknak a németek fiatal császárja és régi öreg barátja, a szász király lesznek vendégei. A természet bőségesen megáldotta a királyváró város fekvését pazar adományaival. Az egész város, mintha kertben épült volna. Kisebb-nagyobb tavak is vannak itt, s ezek közül kiválik a regényes nagy tó, melynek sima tükrén hattyúk úszkálnak tova. Van erdeje s hegyeit évszázados gazdag koronája fák borítják sűrűen. Amit a természet már oly régen megtett, az emberek is lázas sietséggel igyekeznek a város csinosításán. Mint másfelé, úgy itt is, gázvilágítás, kövezetjavítás, telefonhálózat, utczajelzés lesznek a királylátogatás maradandó vívmányai. Munka, sürgés-forgás folyik a városban és az ősi kastélyban egyaránt, hol tatai tartózkodásuk alatt királyunk és Vilmos császár fognak lakni. Fáradságot, költséget nem kimél a kastély fiatal ura Esterházy Ferencz gróf, az elhunyt „Graf Niki” birtokainak örököse, az uj földesur, ki 90.000 hold birtokán gazdálkodik, mely terület fölér nem egy német fejedelem territóriumával. Ezt hagyta örökül a nemrégiben elhalt nagybátya öcscsének furcsa végrendeletében, melyben, hogy a többit ne is említsem, ilyen pont is akad: a tavak az mind Ferencz grófé, a halállomány Móricz grófé; másnak hagyta a színházépületet, és ismét másnak a színház leltárát. Eredeti egyéniség volt ez aGróf Niki,aki azzal dicsekedhetett, hogy királya is barátjának szólította. Gavallér volt tetőtől talpig, s emellett egész életében abban a hitben állt, hogy mindentől idegenkedik, ami magyar. Pedig szerette hazáját ő is, de persze a saját egyéniségéhez mért módon s alakban, s ez az egyéniség, szó a mi szó, németes jellegű volt, de a magyarság elleni idegenkedésig nem ment. Így például igaz, hogy gyönyörű csarnokot emelt a német Thaliának, de azért nem egy magyar művész az ő bőkezűségének köszönhette kiképeztetését. Nagy volt benne a családi büszkeség, szinte szertelen nagy s ennek a révén sok kellemetlenséget csinált olykor magának. Érdekes alak volt egész életén át s egyéniségét megőrizte mindhalálig. Mikor halálát közeledni érezte, a tatai versenyistálló tulajdonosa odatolatta karosszékét az ablakhoz s a parancsára elővezetett délczegtartásu paripájában gyönyörködött megtört tekintete, így vett búcsút az árnyékvilágtól, s ennek a néhai külincz főurnak a palotájában lesz most a hatalmas uralkodók találkozása. Különben Tata nem első ízben lát koronás főket. Nagy idők nagy eseménye nyerte fináléját az ódon kastély emeletén levő teremben. Úgy hozta magával a bonyodalmas sors, hogy ezen az immár históriai nevezetességű helyen írta alá Ferencz császár a bécsi béke pontozatait, melyek épen nem járultak hozzá Ausztria dicsőségének emeléséhez. Napjainkban meg a beavatott körökben hire jár, hogy ugyane helyen fognak választ adni császári ajkak a Ponthon fedélzetén elmondott jelentős czári szavakra. . . Vilmos császár bútorait a bécsi Hofburgból szállítják Tatára. A király bútorairól az uj földesur gondoskodik. Királyunk is járt már a tatai várban. Huszonhárom éve annak, az 1874. hadgyakorlatok alkalmával történt. Ebből az alkalomból a vendéglátó „Graf Niki” kivonult a kastélyból s az angol kertben épült Kis házikóba költözött át; ugyanígy fog tenni a mostani földesúr. Lapunk mai száma 8 oldal*